Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-25 / 26. szám
2 B É K É 8 1911. jiirnus 25. A por tehát a körül a kérdés körül forgott, bebizonyul-e a tárgyalás folyamán a vádlottakra az előre való megfontolás, vagy sikerül-e nekik a hirtelen felindulást s az önvédelmet bizonyítani. A védelem álláspontja ugyanis az, hogy a két fiú csak kényszerhelyzetben, Achim tettleges inzultusára nyúlt a bothoz és a revolverhez s akkor sem ölési szándékkal. Közvetlen tanúja nem volt a bűncselekménynek, igy a leglényegesebb momentumokra csak maguknak a vádlottaknak vallomása vethet világosságot, akik a lelki felindultság különösebb nyomai nélkül uiitották fel a tárgyalóteremben a véres májusi vasárnap reggel emlékezetét. Mind a kettő jó megjelenésű, szimpatikus külsejű fiatalember, Gábor, a vegyész, mindössze huszonkét éves, Endre, az ügyvédjelölt, huszonöt. Az előbbi barna arcú, fekete hajú, az utóbbi vöröses-szőke, termetre körülbelül egyformák. Folyamatosan felelnek a kérdésekre s szinte a hajszálig egyezően mondják el tettük előzményeit és lefolyását.'Látszik mind a kettőjükön, hogy sokat forognak a társaságban és sokat tartanak a társadalmi formákra, Jellemző rájuk, hogy mielőtt Achimhoz mentek volna, előbb apróra megvitatták, bemutatkoznak-e neki s hogy fogják szólítani, képviselő urnák, vagy csak Achim urnák, Gábor pe- dik, mint a vallomásában mondotta, a kutya korbácsot azért dugta zsebre, hogy szógyelte az ócska, elnyűtt ostort az utcán a kezében vinni. Mind a ketten váltig hangoztatták különben, hogy nem volt szándékuk Achimot tettleg bántalmazni. Bókessógesen akarták vele eligazítani a dolgukat s a botot és revolvert inkább csak szokásból és azért vitték magukkal, hogy az esetleges támadás ellen védekezzenek A csabai állapotokra egyébként nagyszerű fényt vet vallomásuknak és Achimnó tanúság- tételének az a részeli amelyből kitetszik/ hogy a fiuk,/ de Achim is s úgy látszik Csabán mindenki zsuzsu-módjára hordta a revolvert magával. Éjjel az órájával és pénztárcájával együtt teszi mindenki az éjjeli szekrényre, hogy reggel nyomban zsebre dugja. A tárgyalás megnyitása. A Zsilinszky-fiuk pőrének tárgyalásalpontban nyolc órakor kezdődött. Az itélőtanácsban Gálbory József dr. elnökölt, szavazóbirák Hubay Lajos és Tóth Ferenc. A vádhatóságot Liszy Viktor dr. királyi főügyészi helyettes képviseli, védők Kenedi Géza dr. és Keppich Frigyes dr. A sértett képviseletében Fényes Samu dr. jelent meg. A megidézett számos tanun kívül ijelen vannak még: Zöldy János dr. megyei tiszti orvos és Feldmann Ignác kórházi főorvos.mint törvényszéki orvoss.zakórtők, továbbá Décsy Károly elmeorvos szakértő, aki a törvényszéki orvosokkal együtt a vádlottak elmeállapotát figyelte meg a vizsgálat alatt. A megjelentek névsorának felolvasása után a közönséghez fordul az elnök : — Olyan intelligens hallgatóság gyűlt össze, hogy a magam részéről nem tartom szükségesnek ezt a közönséget csendre inteni. Kötelességem azonban figyelmeztetni mindenkit, hogy tartózkodjék a tetszés vagy nem tetszés nyilvánításától, mert aki a rendet ilyesmivel zavarja, elnöki megintós után rendreutasítást kap, esetleg kiutasítom, sőt kivezettetem a teremből, végső esetben le is tartóztatom. Az elnök rendeletére ezután bevezetik a vádlottakat, akik szuronyos börtönőrök között lépnek a terembe. Mind a kettőn fekete zsakettruha van. Mind a két fiatalemberen meglátszik, hogy nagyon megviselte őket a fogház. Elsősorban személyi adataikat állapítja meg az elnök. Zsilinszky Gábor 1888-ban született, evangélikus vallásu vegyészmérnök, büntetve még nem volt. Zsilinszky Endre két évvel idősebb, ügyvédjelölt, szintén büntetlen múltú. ' — Az esküdtszék megalakul.-)A börtönőrök ezután helyükre kísérik a" vádlottakat s a törvényszék hozzáfog az esküdtszék megalakításához. A behívott esküdtbirák közül Tardos Dezső dr. kijelenti, hogy Achim András neki testi-lelki jóbarátja volt s fölmen- tését kéri, mert elfogultnak érzi magát. A törvényszék fölmenti a szolgálat alól. Ezután megkezdődik a sorsolás, ügy a vád, mint a védelem sorban visszautasítja a csabai esküdteket, amire kisorsolják a 12 rendes és 2 pótesküdtet. Rendes esküdtek lettek : Galgóczy Géza uradalmi ispán (Doboz). Benedek Márton kereskedő (Orosháza), Fock Zsigmond kereskedő (Orosháza), Igaz Pál dr. ügyvéd (Békés), Gróh Mihály ács (Gyula), Pollák Kálmán kereskedő (Orosháza), Baky László keresk. (Békés), Kohn Géza kereskedő (Békés), Szilágyi a utal földmi- vos (Gyula), Ailer Mihály földmives (Gyoma), Horváth István kereskedő (Tótkomlós), Hegedűs József könyvelő (Gyula). Pótesküdtek lettek : ifjabb Sail József asztalos (Gyula), Bállá Sándor ny. tiszttartó (Szarvas). A kisorsolt esküdtek elfoglalják helyüket s leteszik az esküt. Az elnök ezután fölolvastatja a vádirat rendelkező részét, amely gj ilkosság bűntettével vádolja mind a két Zsilinszky-fiut. A vádirat fölolvasása után a másodrendű vádlottat kivezetteti az elnök s megkezdi az elsőrendű vádlott, Zsilinszky Gábor kihallgatását. Zsilinszky Gábor kihallgatása Az elsőrendű vádlott Zsilinszky Gábor előadja, hogy nem érzi magát bűnösnek. A browningot, mellyel Achimot meglőtte, még a múlt év szeptemberében vette, mert kint volt a gazdaságban egy elhagyatott kastélyban és szüksége lehetett rá A fegyvert úgy ő, mint Endre testvére állandóan magukkal hordták. Ősszel Achim beszámolót,, tartott és akkor súlyosan megsértette atyját. Ő és testvére figyelmeztették, hogy kérjen elégtételt Achimtól, de ő azt válaszolta, hogy Achim nem az az ember, akivel lovagiaskodni lehet. Elmondta azután a vádlott, hogy Achim lapja, a Bókésmegyei Friss Újság milyen vádakat szórt atyja ellen, sőt nagybátyját is megrágalmazta Atyjáról azt irta, hogy a meggyesegyházi parcellázásnál, visszaéléseket követett el, hogy egy mérnök inzultálta és egy Pándy István nevű ember arcul is köpte. Erre aztán Endrével együtt elhatározták, hogy beszélnek Adrimmal s amennyiben Achim durva, goromba ember volt, az esetre, ha velők is igy beszól, visszavonulni szándékoztak. Abban bíztak azonban, hogy Achim idegenekkel néha udvarias is szokott lenni. Május t 13-án szombaton estefelé elhatározásuk véghezvitele végett, elindultak s Achimot előbb a Fiume, utóbb a Nádor kávéházban korestók, de nem találták. Megállapodtak, hogy úgy sem lehetne vele ma beszólni, mert szombat lévén, bizonyára be volt rúgva, tehát hazatértek és lefeküdtek. Másnap reggel Endre botot, ő pedig kutyakorbácsot vett magához azért, mert gondolták, hogy vasárnap a hívek tömegesen vannak Achimnál, utat kellhet esetleg maguknak törni. Elnök a vádlotthoz : — Kutyakorbáccsal nem szoktak utat törni. A kutyakorbács arra való, hogy megbecstelenit- sünk vele valakit. Figyelmeztetem a vádlottat, hogy a vizsgálóbíró előtt úgy vallott, hogy ha •Achim megtalálná támadni, kutyakorbáccsal akart védekezni. A vádlott megmaradt a mellett, hogy ön- kénytelenül tette zsebre a kutyakorbácsot is, a revolvert pedig öltözködés közben, mint a hogy megszokta) Endrénél van-e fegyver, arra nem is gondolt.. Mikor Achitn házához értek, azért nem a rendes bejáraton mentek a tornácra, mert közelebb akartak kerülni. Ezt az utat ismerte ő akkoráról, a mikor lovagias ügyben volt Achimnál. Egy cselédleánnyal találkoztak s őt kérdezte: Itthon van-e a képviselő ur? Igen — volt a felelet — lépjenek az urak beljebb. Utána mentünk. A cseléd azt mondta, hogy szólni fog gazdájának, bejelent. Hosszas várakozás után találomra a belsőbb szoba felé tartottunk és ajtaján kopogtatA hidra sokkal hamarabb fölért az öreg. Itt j megállította a sárgákat, aztán legurott a kocsiról, j Mikor a kontesz is beérkezett, az öreg kissé hátraszegte a fejét s némi büszkeséggel intézte a szót a kisasszonyhoz — Én értem előbb ! A sebes hajtástól-e, vagy az indulattól, hogy igy lefőzte egy paraszt, a ko ítész kipirosodva, szaporán integetett a fejével: — Jó, jó . . . Csordás ravasz módon összehúzta a szempilláit s oda lépett a bricskához. — így hát én nyertem . . . A kontesz bólintott: — Megkapja De most nincs nálam száz korona. Száz korona ? Ki beszél itt száz koronáról ? A kontesz csak ekkor kezdett reámlékezni, hogy igy nem jó lesz, azaz hogy nagyon is egyoldalú fogadásba ment bele. Ha ő nyer, kér száz koronát jótékonycélra, ami az öreget nem is igen rontotta volna meg Módos ember. Egyszer ő is áldozhat. De hogy ő lesz kiszolgáltatva, azt nem hitte. Msg hozzá igy kényre-kegyre Pedig amit ez az ember akar, azt meg kell adni. Ez becsület dolga. De vájjon mit, mennyit kérhet? Az már bizonyos, hogy sokat. Kedvetlenül, olyan kényszer- mosolylyal tette fel a kérdést: — Hát mennyit akar ? Csordásnak eleinte furfangos szándéka volt; máson járt az esze, nem pénzen. A lányt látta a konteszben, a szép, formás lányt, aki amellett még finom is, szóval erősen kívánatos és, ígérkező, de aztán észhez kapott Ki tudja, mi lenne a következménye Vagy kinevetné, vagy végigvágna rajta az ostorral, ami ugyan nem nagy sor, nem is először esne, talán nem is utoljára, de mégis veszedelem származhatna belőle, mert egy grófkisasszony nem úgy van berendezve, mint a többi vászoncseléd . . . Ámbár az is való, hogy egy csók még nem a világ. Az igaz, hogy ha fiatalabb lenne,! : akkor nem állna itt úgy, mint egy sóbálvány, ha- | : nem megkérné a tartozást, vagy elvenné, leginkább elvenné ... A kontesz rászólt: — Elég lesz száz korona ?. Vagy többet kíván? Az öreg mintha álomból ébredt volna fel, megrázkódott s aztán legyintett a kezével : — Nem kell nekem a kisasszony száz koronája, hanem . . izé . . úgy tudom, legalább úgy beszélik a faluban, hogy a kisasszony tulipánokat árul . . . már mim, aki jó magyar, vesz egy tulipánt ezüstből, ami egy korona . . . Úgy igaz ez ? — Úgy van, úgy . . . — Hát izé . . . Úgy gondolom, hogy a nyereségöt tőgye ilyen száz tulipán . . . A kontesz lenyujtotta keztyüs kezét az öregnek s egész örvendezve mondá: — Holnap megkapja ! . . . Másnap az öreg csakugyan megkapta a sok szép tulipánt Libériás inas vitte ki neki Szana- zugra egy szép piros iskátulába. — Gyönyörű szép kis jószágok! — mondogatta az öreg, amint nézegette, csodálgatta a finom kis ezüstvirágokat, melyek mindegyike tűre volt berendezve, a kabátra való akasztás szempontjából. Legalább is az urak úgy viselték. A pap is, a tanító is, meg a jegyző is Azt mondják, hogy az egész országban minden jó magyarnak ott díszeleg a gúnyáján Hát ez szép dolog. Ha igy van, hát nagyon szép Azonban az való, hogy egy tulipán, csak egy tulipán, azt kitűzheti az ember; de mit csináljon százzal ?! Az egy kicsit sok címernek is, cégérnek is . . . Napokig elógott-mógott az öreg a tulipánok fölött. Nézegette őket. Egyet ki is ragasztott a mándlijára. Egyszer aztán ad dig-addig forgatta magában a gondolatokat a kis ezüst tulipánok irányában, mig megállapodott. A kis iskátulát zsebre tette ; ! s eltalpalt az iskolához s ott bekopogtatott. — Egy kis járatom volt erre, — mondta a tanítónak, — hát betekintöttem. — Ali jóért ? — igy a tanító. — Hát mondok úgy magamban, megtudakolom, hogy van-e ezök között a gyerökök között i jó gyerök ? — Van — De olyan egészen jó, kifogásalan viselkedésű . . . — Van — Aki jámbor is, szófogadó is . . . — Van, van . . .- Hát szólítsa ki azokat a tanító ur A tanító kiszólitott 8—10 gyereket, kiknek az öreg jóindulatú atyai tanácsok mellett fel-feltüzött egy-egy tulipánt . . Így járta be az egész vármegyét. Osztogatta a tulipánokat, a jó, szivlelős tanácsokat, miközben szakavatott szemmel szétnézegetett a lótartó gazdák, meg a parázs-dereku menyecskék között . . . így az öreg Csordás! . . . S most ujfönt ott ül a mázsa szélén, hivatalos ruhában, valamelyik gyengeszivü menyecske jóvoltából, bütykös ujjaival egy narancsot feszeget szét a gerezdéire. Az őr félig hátat fordítva, nem látja az öreg tiltott munkáját, vagy nem akarja látni. Hisz ő is ember ! . . A kiváncsi közönség kissé hátraszoritva bámulja az öreget. Ez is, az isismeri. Tud róla valamit. A sok szóbeszédből megtudtam, hogy megint Aradra viszik két almás-deres irányában. Három esztendőt szabtak rá az urak Nehéz sor . . Három esztendő nagy idő, különösen az ilyen vén fejnek. De azért csak lemorzsolódik az is a többi után. Még jó, hogy csak három. Az öregre úgy a természet rajza után jó lélekkel rá lehetett volna szabni az örökös rabságot is A falu nem vesztett volna vele semmit, sőt határozottan nyert volna, j ha mást nem is, legalább egy kis megkönnyeb- í bülést . . . (Vége.)
