Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-18 / 25. szám
2 BÉKÉS 1911. juüius 18. sok tájékozatlanságára vezethető vissza. Erős reményünk van arra, hogy az anyagi érdekeikben érzékenyen érintett volt pénztári orvosok be fogják látni az Orvosszövetsóg vezetőinek elhibázott álláspontjának reájuk nézve gazdasági szempontból sérelmes voltát és azzal minél előbb a saját érdekükben leszámolnak és megköszönik eddigi gondoskodásukat s a pénztárral egyenként meg fognak egyezni. Ezzel aztán helyre fog állani az az ideális rend, amelyet a pénztár vezetősége legmelegebben óhajt s rendeztetni fognak azok a visszás állapotok, amelyek a pénztár és annak beteg tagjai között a jelenben még önhibánkon kívül fennállanak. A pénztár Gyulán és Békéscsabán a modern hygiena eszközeivel felszerelt orvosi rendelő ambulatóriumokat állított fel; ilyet fog felállítani legközelebb Orosházán is Ezek az intézetek a szó legszorosabb értelmében a mi tagjainké, ott mások néni kezeltetnek. Ezzel a modern sebészet kérdését is gazdaságosan megoldottuk és tagjainknak megszereztük azt a jóleső kényelmet, hogy ezeken a helyeken ők az elsők és mindannyian pénztári tagok lévén, az utolsó, is a legnagyobb nyugalommal és megelégedéssel várja az előtte érkezett tagok orvosi ellátását. Nincs tehát többé szemólyválogatás, ami eddig volt, mert a pénztári orvosok rendelő-szobáinak felpanaszolt hátrányai megszűntek. Az évi jelentés betegsegélyezési szolgálati kimutatása szerint a betegellátási kiadások összege 1909. évben 126.928 koronát, ezzel szemben 1910. évben 131.036 koronát tett ki; ebben az orvosok illetményei és egyéb kiadásai 1909 évben 37.016, 1910-ben pedig 37.820 K-val szerepelnek. Keresetképtelen beteg pénztári tagok eseteinek száma 1910. évben 2112 egyén 41380 nappal ; kórházi ápolásban részesült 354 egyén 5130 ápolási nappal. Baleset 115 esetben volt. Ezek közül nagyipari 80, kisipari 33, kereskedelmi 2. A tag-létszám az előző évihez viszonyítva 480-1 növekedett. A munkaadók # létszáma az 1909. évben 3167 volt Ezzel szemben 1910-ben 4188, tehát a szaporulat 1021. A tisztviselők és szolgák szolgálati, fegyelmi szabályzatait az Országos pénztár még nem hagyta jóvá, az illetmény-szabályok azonban már jóváhagyattak s igy a tisztviselői állások véglegesen betöltette . Az ügyvezetői igazgatói állásra a f. hó 11-én tartott igazgatósági ülés 5 pályázó közül Martos Manó kassai pénztári aligazgatót választotta meg egyhangúlag. Ugyanekkor Diósy Béla az eddigi igazgató-számvizsgáló, Fazekas Sándor, Gáspár János, Réti László, Glacz Ilonka Remete Erzsiké, Bránya Mihály kezelőtiszteknek választattak. Már előzőleg Moldt Rezső pénztárnok, Németi Sándor számfejtő s Dutkay István számellenőr véglege sittettek. Az állások szervezésénél az igazgatóság azon elvi állásponton volt, hogy minden ezer tagra csak egy tisztviselő alkalmaztassák: az Országos Pénztár azonban azon elvi álláspontjából kiindulva, hogy a pénztárnak minden 800 tag után szüksége van egy tisztviselőre, még egy segédfogalmazói (esetleg számellenőr) és egy kezelőtiszti állást szerveztetett A pénztár julius 1.-től fogva a Novák Árpád tulajdonát képező Örley-fóle házba költözik át, ahol egyben az orvosi rendelő is elhelyezést nyer. A munkaadók körirattal figyelmeztettek, hogy ezután a pénztár a hátralékos tételek után késedelmi kamatot fog a terhűkre kivetni. A Munkásbiztositó Pénztár 1911. évi költség- vetése szerint a rendes kiadások összege 146.650 korona. Ebből az orvosi költségek és pedig illetmények 48 000 korona, fuvardijak 5590 korona, napidijak, útiköltségek 1000 korona, betegápolók és ellenőrök 2080 korona, orvosi rendelő helyiségek bérletei 2480 korona ; kezelési költségek 50.799 korona, tehát a kiadások összege 197.449 korona. Ezzel szemben a bevételek ösz- szege 197 942 korona, ebből a járulék-bevétel 193 442 korona. Marad várható felesleg 493 kor. A mai közgyűlésen, noha a tárgysorozatban felvéve nincs, hallomás szerint újra fel akarják vetni a Munkásbiztositó Péuztár székhely kérdését is és pedig azzal a célzattal, hogy a székhely Gyuláról Békéscsabára helyeztessék át. Ez a kísérlet már egyizben megtörtént, eredménytelenül. A Kerületi Munkásbiztositó Pénztáraknak az országban mindenütt a vármegye székhelyén van a helyük és pedig köz- ] igazgatási és sokféle célszerűségi okokból. Nincs I egyetlen egy elfogadható érv sem, amely a szék- 1 hely-áttételt megindokolná vagy elfogadhatóvá tenné. Gyulán kevésbbé, mint az ország bármely más helyén. Hiszen a vármegye minden községe össze van kötve Gyulával vasúttal, hozzá a legkedvezőbb menetrenddel, agy, hogy a munkaadók és munkások ama igazán nagyon csekély száma, akiknek nagy ritkán közvetlen érintkezésük van a Munkásbiztositó Pénztárral, amit a mindenütt levő helyi megbízottakkal elvégezni nem akarnak, épp annyi idő alatt lebonyolíthatják Gyulán, mint bárhol másutt, tehát Békéscsabán is; eltekintve a varmegye minden községét behálózó telefontól, amelynek igénybevételével élőszóval is elmondhatják óhajaikat és sérelmeiket a központnak, amelytől pár perc alatt felvilágosítást és ha kell sürgős intézkedést nyerhetnek. Ezek folytán meg vagyunk győződve, hogy a székhely-bolygatás .ezúttal sem fog eredményre vezetni; mindazonáltal elvárjuk a Munkásbiztositó Pénztárnak ugv vezetőségétől, mint annak iráuyadó gyulai, úgy munkaadó, mint munkás-megbizottaitól, hogy a székhely kérdésének felvetése esetében a fenti szempontokat érvényesíteni és ezzel a Pénztár kezelése körül fenforgó elég kontroverz kérdéseket, ezzel a külömben is céltalan aspirációval szaporítani s még inkább megnehezíteni nem engedik. A közigazgatási bizottság ülése. (Junius 12.3 A közigazgatási bizottság e hó 12-én tartotta meg az alispán elnöklete alatt rendes havi ülését. Az ülésen a választott hizottsági tagok közül csupán 5-en voltak jelen, tehát éppen fele részük hiányzott. Az ülésen egyébként semmi felemlitésre méltó mozzanat fel nem merült. A szürke, unalmas ülések egyike volt, amit igazol az a körülmény, hogy mindössze egy tárgynál volt jelentéktelen vita, az összes többi előadmányok kivétel nélkül az előadói javaslatok értelmében fogadtattak el. Az ülésen jelenvoltak Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt: dr. Daiinel Sándor vármegyei fő jegyző, Sárossy Gyula árvaszéki elnök, dr. Zöldy Géza vármegyei t. főügyész, dr. Zöldy János vármegyei t. főorvos, Roediger Gyula kir. pénzügy- igazgató, Mikler Sándor kir. tanfelügyelő, Perszina Alfréd kir. államépitészeti hivatali főnök, dr, Liszy Viktor kir. főügyészi helyettes és Heks Miksa tb. főállatorvos, a választott bizottsági tagok közül: dr. Ladies László, dr. Török Gábor, Haraszti Sándor, Beliczey Géza és Morvay Mihály. Elnöklő alispán az ülést délelőtt 9 órakor megnyitván, első tárgyként az alispáni jelentés olvastatott fel, amely észrevétel nélkül fogadtatott el a főállatorvos jelentésével együtt Ez utóbbiban foglaltak tekintetében dr. Lidics László által kívánt felvilágosításokat az ülésen jelenvolt Heks Miksa főállatorvos adta meg. Az alispáni jelentés a következő : A személybiztonság egy szerelmi féltékenységből elkövetett és a tettes öngyilkosságát kevéssel megelőző gyilkosságai, egy dulakodásból származó erős felindulásban elkövetett s halált okozó súlyos testi sértéssel. 4 súlyos és 9 könnyű testi sértéssel támadtatott meg, amelyek nagyrészben verekedés közben történtek. A vagyonbiztonságot leginkább kisebb értékű tárgyak ellopása 23 esetben zavarta meg, két esetben betöréssel kapcsolatban. A tettesek kevés kivétellel kinyomoztattak és ellenük a büntető eljárás megindittatott. 12 baleset fordult elő és közülök kettő halállal végződött. Öngyilkosság szintén 12 esetben tör— Itt, meg itt . . . így, meg ug> . . . Nem szépített, nem takargatott semmit. Mikor a mondókáját bevégezte, egész kedélyesen hozzátette : — Ennyit, meg ennyit ültem érte, de megérte ! * Egyszer megjárta a sióréti bíróval A bírónak szép csikajai voltak ; saját nevelésű két lipicai faj ; de volt a bírónak még egy másik méltán féltett kincse is, a szép fiatal felesége Második asszony. Hogy az öreg melyikre vetett szemet, az nem tudódott ki, mert a szándékát nem vihette keresztül Beletört a bicskája. Úgy történt, hogy egy követválasztási éjszaka együtt ittak a sióréti belső emberek a nagy vendéglőben. Folyt a bor, folyt a nóta. Egyszer csak bevetődött közéjük az öreg Csordás. Azaz, hogy akkor még nem is volt öreg, hanem olyan java- korbeli Ismerték valamennyien, hát maguk közé ültették. Csordás ivott egy sort a barátság irányában, aztán, mivelhogy más szándékai voltak, egy nagyobb áldomásivás közben kióvakodott a kompániából. A bírónak feltűnt az öreg eltűnése, de még jobban a kintmaradása. Utána nézett. De ekkor már a nevezetes vendégnek se hire, se hamva nem volt a fogadó környékén. Ez pedig hiba ! Így vélekedett a biró ur. Hátha valami rosszban töri vastag fejét a vén betyár! Kitelik tőle. Jó lesz hirt adni az éjjeli őröknek, hogy résén legyenek. Még azon sebtiben elindult a községházára. Útba esett az ő saját portája. Hát amint eltalpal az utcaajtaja előtt, látja ám, hogy a kis kapu csak úgy van betámasztva, holott ő azt, mikor elkövetkezett, bezárta. Ez már nem rendes dolog, gondolta. Benyitott. Hát uramfia, abban a pillanatban csapódik a pitvarajtó s egy suba erősen törtet, az alsó udvar felé. A biró rákiált :- Ki vagy ? Megállj ! De az csak viszi sebesen az irháját; már felkerül a kerítés tetejére. Azonban a biró se rest; előrántja a revolverét s durr! durr ! A subás ember felordit. A népek összeszaladnak s megnyomják a tolvajt, ki nem birt elfutni, mert lábát érte a goiyó. Az öreg Csordás volt. A kúrát igy irta meg ezt az esetet a szomszéd városi „Hirharsona“. Még csak annyit tett hozzá, hogy az öreg nem vállalt semmi lopási szándékot, de azért három hónapot olvastak rá a törvény szigorú emberei. Mikor a három keserves hónap letelt, az öreg Csordás egyszer csak benyitott a szerkesztőségbe Se jó nap, se adjon isten, hanem szó nélkül megköpte a markát, aztán két marokra kapva hatalmas fütykösét, feltette a nagy kérdést : — Ki irta ki azt az esetot az újságba ? A szerkesztő is, meg a segédje is félelmes teki itetet vetettek a husáng felé s egyszerre meg- csökönyösödött az emlékező tehetségük. — Melyik esetet ? — Hát azt a siórétit . . . A két pennás ember egyértelmüleg mentege- tődzött: — Én nem . . . Én nem . . . Majd szép hízelgő szavakkal egész jóakaratu- lag arra utasították az öreget, hogyha valami keresni valója van ez ügyben, hát forduljon egyenesen a törvényhez . . . — A törvényhez? Már mint a törvény? No, csinálok én itt mingyárt törvényt . . . S a fütykös vastag vége sokat ígérőén kezdett felemelkedni a levegőbe. A két finom ur elfehéredett; térdeik összeütődtek az asztal alatt. Egy-két pillanatig ijesztő csend volt. ' A főszerkesztő kapott előbb levegőhöz — Tévedés . . — Úgy? — Igen, igen . . . Tévedés. S mi ezt a legjobb indulattal ki fogjuk korrigálni a következő számban Az öreg kissé elmélázott. Azt mérlegelte, I hogy ez ígérettel megelégedjék-e ? \"agy pedig egy- j kettő . . Ahol legkeményebb . . . Feltekintett az ‘ iroda menyezetére s a kacskaringós cirádákon meg- i legeltette a szemeit, miközben megbillentgette a fejét : — Jó, jó . . Leeresztette a vastag alkalmatosságát s bé- külő nangon mondá : Hát nem bánom . . . Beleegyezködök Megbökte a kalapja szélét s elköszönt: — Aggyon isten ! Kettőt-hármat lépett Megállt s a fejét olyformán ütötte fel, mintha mondani akart volna valamit; de csak legyintett a kezével s dohogva, dörmögve újból megindult. — Jó lesz . . . Jó . . . Mikor az ajtót kinyitotta, visszafordult s vastag szemöldökeit felrántotta a homloka közepére. —- Hát csak azt mondom, hogy kívánatosán reperálják ki az urak a böcsületömet, mer’ ha nem, hát úgy tartom, hogy még éccő visszagyüvök ! Nem jött vissza. £ Még akkor ereje teljében volt, mikor egy na- gyobbszabásu kirándulása után betegen .érkezett haza. Valami vastag szerszámmal üthettek a derekára, mert a gerincét éppen nem bírta. Ágynak esett.
