Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-11 / 24. szám
XLIII. évfolyam. Gyula, 1911. junius 11. 24. szám. Előfizetési árak: Egész évit ... ... 10 K — f Fél évre ............... 5 K — f Év negyedre......... 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Egy virágzó mezőgazdasági város. A Magyar Gazdaszövetség junius 21-iki nagygyűlése rátereli az egész ország figyelmét az ország egyik legnagyobb sziumagyar városára : Kecskemétre. Nincs az országban egyetlenegy város sem, amelyikre úgy rálehet mondani, mint Kecskemétre, hogy minden izében gazdaváros. Van virágzó ipara és kereskedelme is, ámde ez a két közgazdasági tényező Kecskeméten túlnyomó nagy részben a mezőgazdaság szolgálatában áll. Mind a három tényezőnek barátságos együttműködése aztán bámulatos szép mezőgazdasági fejlődésnek lett alapja. Kecskemét városának történelmi múltja is van. S ha a történelmi múltat a virágzó jelen nem is homályositja el, annyi bizonyos, hogy a kró- nikairó úgy a jelennek, mint múltnak egyaránt fényes lapokat szentel. Kecskemét mai virágzásának alapját az okos földbirtokpolitika vetette meg. Maga,a város járt jó példával elő a gazdasági kultúra terjesztésében, maga a város könnyítette meg azt, hogy lakosai elsajátítván a gazdasági szakképzettséget, földbirtokhoz jussanak s tudásukat gyakorlati téren érvényesítsék. 139,000 katasztrális holdat tesz ki ma Kecskemét város határa. Ennek jórésze még ma is városi tulajdon. Es igen nagy rész benne az uj szerzemény. így pl. a 30,000 katasztrális holdat meghaladó bugaczi pusztához is vétel utján jutott Kecskemét városa. A város a vasutmenti értéktelennek látszó homokföldeket eladta jó áron a kisgazdáknak s a begyült pénzen vett televény szántóföldeket. A homokföld csak látszólag volt értéktelen, hamarosan benépesült kincstermő szőllővel, gyümölcsfákkal s alapja lett Kecskemét polgárai szinte rohamos vagyo- nosodásának. Kecskemét határában amerre a szem ellát, mindenütt virágzó mezőgazdasági kultúrát látunk. Emitt buja szőllős kerteken gyümölcscsel megrakott barackfákon pihen meg a szem, amott száguldó ménes robaja töri meg a csendet, mig a másik oldalon gyönyörű telivór magyar fajta gulyák kérődznek a zöldelő legelőkön. Van Kecskeméten bőven minden, ami a belterjes mezőgazdasági kultúrának félre nem ismerhető jele. 1895-ben létesítették a kecskeméti föld- mives iskolát. Most pedig csakhamar megvalósítják a gazdasági tanítóképző iskolát. A föld- mives iskolához is a város adott földet, egyáltalán a gazdasági előrehaladást fejedelmi bőkezűséggel segíti elő Kecskemét városa. A városnak pedig hűséges segítőtársa ebben a nagy munkában az 1870-ben megalakult Gazdasági Egyesület. Ez az egyesület már kezdetben nem elégedett meg a malom alatti politizálgatással, hanem gyakorlati téren vitte előre a kecskeméti gazdák sorsát. Nagyszabású gyümölcsös kertet, szőllötelepet, gyümölcsfa iskolát létesített példaadás kedvéért. Télen át sorra rendezi az ismeretterjesztő előadásokat, taglétszáma pedig vetekedik bármelyik megyei gazdasági egyesületével. A kecskeméti termékeket a Gazdasági Egyesület gyönyörű kiállításokon mutatja be, az állatállományt jó minőségű tenyészállatok beszerzésével gyarapítja. Ráadásul a Gazdasági Egyesület a legteljesebb mértékben kezére jár a gazdáknak a gazdálkodáshoz szükséges gépek, eszközök és cikkek beszerzésénél. Az elmondottak is eléggé megvilágítják, hogy Kecskemét városában a mezőgazdaság fejlesztése céltudatosan, tervszerűen történik, aminek az eredménye nem is marad el. Kecskeméten ugyan megterem minden, de a jólét alapját a régente értéktelen homokföldeken termő szőllő és gyümölcs képezi. A gyümölcsös szőllőki vitel Európa legnagyobb piacaira olyan nagyarányú Kecskemétről, amilyenről álmodni sem mertünk valaha. Gyümölcséréskor 6—8 külön gyors tehervonat szállítja egyenesen külföldre a kecskeméti barackot és cse- megeszőllőt. Képzelhetni, mennyi pénz ömlik ezért évről-évre vissza Kecskemétre. Amit el nem adnak gyümölcsöt, azt feldolgozzák. Van gyönyörű konzervgyára, szeszgyára és egy csomó olyan iparvállalata, amely kizárólag kecskeméti termékek feldolgozásával foglalkozik. A gazdaszövetség nagygyűlésére sereglő gazdák tehát nemcsak jogos érdekeik védelmére jönnek össze Kecskeméten, hanem minden tekintetben hasznos tanulmányutat is végeznek. Kecskemét haladásának, vagyonosodásának alapjait és eszközeit közvetlen közelről vehetik szemügyre s amellett a mezőgazdasági kultúra egyik kecskeméti előharcosa, Kada Elek polgármester élőszóval is fel fogja tárni, hogy milyen földbirtokpolitikát kell követni minden városnak, minden falunak, ha a gazdák jólétét megakarják teremteni. Ha valakinek, úgy nekünk békésmegyeiekuek kellene ezt első sorban megszívlelni. A gyulai vítrusliítzépüés tervpályázata. n. Ismeretes, hogy a városi képviselőtestület múlt évi augusztus hó 25-én tartott gyűlésében elhatá- tozta az uj városház építését és egyúttal országos tervpályázat hirdetését is. A kiírás nem felelt meg egészen annak a tervpályázati szabályzatnak, melyet hazánk legrégibb és legtekintélyesebb műszaki tes- sülete, a budapesti Magyar Mérnök- és Építész Egylet alkotott, a kereskedelemügyi miniszter pedig egész terjedelmében elfogadott és az alája rendelt T A R C A. Mióta Téged, láttalak . . . Mióta Téged láttalak Nincs egyetlen egy gondolat Lelkem tükörén — nélküled! Ahová nézek, ahol csak járok Egy ragyogó szép szempárt látok És a te drága nevedet! . . . Ha dal csendül meg ajkamon. Úgy képzelem, úgy gondolom le hallgatod most énekem . . . Nem tudja meg — nem sejti senki Szivem e titkot félve rejti Hogy mily drága vagy énnekem ! . . . Valamit szeretnék . . . Valamit szeretnék üzenni Amit levélre bízni nem merek! Papír nem őriz drága titkot Olvashatják idegen emberek! . , . Kiváncsi szem — papírra vetve — Ne lássa forró vallomásomat! . . . Rajtad kívül e nagyvilágon Ne tudja senki rejtett titkomat! . . . Elküldök nehány fehér rózsát Kelyhűkben van a legszebb üzenet: Hogy a le fehér lelked tisztasága Tesz napról-napra jobbá engemet! . . , Ftácz Etus. Az iirü tesivér. — Örmény rege. — Két testvér, agyáról mostoha, megindult az ismeretlen tájnak. Megszomjazott a fiú s hiába intette testvére. A szomjúságot tovább nem tűrhetvén, ivottá forrásból és ürüvé változván, elkezdett mekegni és igy ment nővérével. Sokáig tévedeztek idestova, mig hazaérkezének. Itt az áldott állapotú mostohaanya férjéhez simulva mondja: „Öld le ürüdet, én enni akarok.“ A nővér nagy bajjal megszabaditá ürüfivérét és felvezeté őt a hegyre. Mindennap kivezető őt a mezőre; ahol a nővére is megjelenve, fonta a gu- zsalyt Egyszer a rokka kiesett kezéből a mélységbe Az ürü itt maradt legelni és a nővér lement a rokka után. Amint a mélységbe lép, ott ezeréves boszorkányt lát feküdni. Ez hirtelen észrevette a leányt és mondá: „A tollas madárnak, a csuszó-mászó kígyónak lehetetlen idejönni, mi módon mertél te, lányom ide lépni ? A leány félelemmel igy felel: „Irántad való szeretetből jöttem hozzád, nagyanyácskám! A vén banya magához hivá a leánykát, maga mellé ülteti s kérdezősködik tőle erről is, arról is. A 'gyermek az öregnek nagyon megtetszik. „Elmegyek és neked halat hozok“, mondá „te bizonyosan éhes vagy.“ De a halak kígyók és sárkányok valának. A gyermek nagyon megijedt és elkezdett a félelemtől sirni. Az öreg kérdezé: „Leányom, miért- sirsz ?“ Az feleié: ,,Édes jó anyám jut eszembe és azután sírok én.“ Ekkor elbeszélt az öregnek mindent, ami azelőtt történt. „Ha igy áll a dolog“, mondá az öreg, „akkor ülj le mellém és én fejemet térdeidre téve — aludni akarok.“ Ezután a banya tüzet csinált, a tüzfogót a kemencébe tette s mondá a leánynak: „Ha a fekete iderepül, akkor ne költs fel engem, de ha a szivárványszínű száll ide, akkor vedd elő az izzó fogót, fektesd azt lábaim mellé, hogy én erre álmomból felébredjek “ A leánykának bátorsága a félelemtől lábába szállt. Mit kelljen már most neki tennie ? Leült, az öreg banya fejét térdére fektető és aludt. Nemsokára látja: hogy iszonyú fekete szörny repül elő; ekkor a leányka hallgat. Kevés várakozás után látja, hogy a szivárványszínű repül errefelé Megragadja az izzó fogót s az öregnek a lábaihoz dobja. Erre az öreg mondja : „Pfuj, hogy csípnek a balhák!“ és felébredt. Felkelt és leányát felemelte, kinek már most láng hajfürtje ragyogott a szivárványszínűnek fényétől s ruhái arannyá változtak. Ekkor megcsó- kolá öregének kezét és kérte, hogy adjon szabadságot az eltávozhatásra. És el is távozott, megkeresvén ürü-fivérét, kivel aztán hazafelé tartott. A mostoha anya nem volt otthon és a leány titokban gödröt ásott a kemence mellett, elrejté abba aranyruháját és felvette a régit. Hapu-nls mai szám.a, 12 old.a.1.
