Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)

1911-05-28 / 22. szám

8 BÉKÉS 19ll. május 28. fogvacogva játszottak és igy nem csoda, ha az előadási tónus egyben-másban nem felelt meg a külömben is indisponált közönség várakozásának. Az idő enyhültével ez bizonyára változni fog és a meleg napok meghozzák mindkét részről a melegebb hangulatot is Az első hét előadásairól különben a követke­zőkben számolunk be. Muzsikuslány. Megnyitó előadásul kedves, bájos operettet adtak. Élvezettel hallgattuk és néztük végig. Zenéje, mely Jarnótól az „Erdészleány“ szerzéjétől való gyönyörködtető, fülbemászó. Egyik dal a másik után csendül a fülünkbe s mindenik a helyzethez illő, kifejezésteljes. A változatos, kedves muzsika az egész darabon keresztül leköti figyelmünket Meséje fordulatos és a helyzetek mulatságosak. Valami tartalmas eredetiség ömlik el a darab hős­nőjének, a tehenészleánynak egész lényén, úgy, hogy az egyszerű származású leányt érdekkel figyeljük egész a harmadik felvonás végéig. Eleven táncprodukciók tarkították a darab menetét. Külö­nösen kedves volt a kettős babatánc. Felhő Rózsi a tőle már megszokott temperamentumos] játékával kitünően adta a természetes észjárású, jó érzésű és bár néha nyers, de igazat mondó tehenész leányt. Éneke, hangja szintén a régi, ismert bájos volt. Éz a darabban az egyetlen kiemelkedő sze­rep. Nagy Aranka Brigitta kis szerepében is szépen érvényesítette gyönyörű hangját. Nyárainak ezúttal is alkalma volt művészi tehetségét bemutatni a Haydn zeneszerző alakításában. Békefi szépen éne­kelt és amit meg kellett játszania, azt becsületesen megjátszotta. Említést kell még tennünk Miliőről, a a ki igen ügyes volt Péter inas szerepében. Az uj szubrettról; Lendvay Midről e darabban történt fel­lépése után még nem adhatunk kritikát, mert je­lentéktelen szerepe nem engedte, hogy kvalitásai magas, szép alakján kívül — érvényesüljenek. * * * Nem hagyhatjuk szó nélkül annak a külön­ben régi panasznak a jogosultságát, hogy a szereplő színészek nagy előszeretettel tarkitják a darabot improvizált kiszólásaikkal. A Muzsikuslány előadása alkalmával ebben sokat volt részünk. Ezt a tulbuz- galmat szívesen elengedjük. Mert a közbeszőtt „marha“ és más e féle kifejezéseken a karzat talán jól mulat, de a közönség zöme még sem onnan kerül ki. És a páholyok, valamint a földszint kö­zönségének az ízlése csak az intelligens játékban gyönyörködik, mig ellenben az utszéli vicceket elviseli ugyan, mert kénytelen vele, de sem' magát, sem az ízlését nem érzi megbecsülve általuk. « Muzsikuslány. Vasárnap este megismételték a darab elő­adását. Postásfiu és a húga. Hétfőn este jól mulatott a közönség. A kik egy estét kacagva akarnak eltölteni, minden évben megnézik Buchbinder-nek ezt a bohózatát, mely tudvalevőleg a színpadi életből van merítve s részben a közönség sorai között, a nézőtéren folyik le. A darab nem mélyen járó, hiszen bohózat létére csak nevettetni akar, semmit egyebet. És ezt el is éri, különösen midőn Nyárai adja a húga érdekében a vakmerőségig tolakodó, de rendkívül ügyes és ta­lálékony postás fiút. Hétfőn ezt az alakítást vég­telen elevenséggel játszotta meg és Felhő Rózsi erejének teljességével egészítette ki a kettős fősze­repet. Csíki mint hírlapíró, Pesti mint báró Sza- lánczy. Koháry mint Pityke igen jók voltak. Élve­zetesen játszott Juhászáé Ágnes is. Lugossy ezúttal nem jutott jelentősebb szerephez. Az újak közül az első ízben játszott Nagy Dezső igen ügye­sen adta Vankay színigazgatót. Bohózatról lévén szó, megbocsátható, ha a szereplők rögtönzéseikkel tarkították az előadást. Bohózat ezt megbirja, még olyan bőséggel is, a mint azt hétfőn tapasztaltuk. Karenin Anna. Kedden este adták. A mint a darabból az első jelenéseket eljátszották, azonnal éreztük, hogy egy tisztább, magasabb világnézet légköre, egy nagy iró gondolatvilága vesz körül bennünket. Tolsztoj hires regénye megelevenedett a színpadon. S a mint szereplő alakjai megszólaltak, abban a mit mondottak és tettek, egy perc alatt becsülni kezd­tük az embert. Az embert, a kinek jelleme, becsü­lete, büszkesége van, ki uralkodik önmagán és szembeszáll, küzd az ellen, a mi őt a röghöz le­húzza Az a magaslat: a melyre Tolsztoj az ő alakjait helyezi, szinte minket is megnemesit és a mindennapi élet közönséges aprólékos küzdelmei, a mai kor lelki szegénységgel, érzelmi nyomorú­sággal, léhasággal és érzékiséggel telitett környe­zete után, hirtelen felüdülünk, életre kapunk, mint mikor fojtó gázokkal teljes levegőből az őserdő ózonos tiszta légkörébe lépünk. Hiába, a posvány, bár aranycipőben tapossuk is posvány marad és besároz. A szellemi élet magaslatain pedig csak a megtisztulás felé haladunk. Ezek a subjekt v mo­mentumok bizonyára az egész közönséget átha­tották Legalább ezt lehetett következtetni abból a megfeszitott figyelemből, mellyel végig kisérte az előadás menetét s abban Karenin Anna, Karenin gróf feleségének küzdelmét, ki midőn Vronszki gróf kapitány szerelmét ostromolja, büszke marad és tiszta. Csaknem halálba kergeti azt a férfit, a kit viszont szeret. A midőn pedig Vronszki gróf a ló­versenyen szerencsétlenül jár és önkénytelenül elárulja magát és titkolt szerelmét, elhagyja a férjét. Együtt laknak most már a szerelmesek Velencében. Ámde az emberek kicsinyesek és szokásaiknak tökéletesebb rabjai, mint a milyen rabja v.olt hajdan az egyptomi szolga az urának. A becsületet is csak úgy képesek tisztelni, ha az az előttük megszokott törvényes formában jelentkezik. Karenin Anna meg­őrizte női méltóságát házas életében, úgy, de el­hagyta férjét, levetette magáról mindazt a bilincset, a mely bilincsek között nem lehetett övé a szerel­mese s csak azután egyesült azzal — ám ezt nem szentesíthette a törvényes rend, hiszen Karenin Anna férjes nő volt s férje válni nem akart. A mikorra pedig akart, akkorra már megboszulta ma­gát az a vakmerőség, melylyel Karenin Anna, be­csülete tisztaságának megőrzése mellett az emberi tradicionális szokásokat és törvényeket semmibe se vette. Ezért megértettük a becsületes Anna ama kínos keserves sóhaját, hogy a törvényes formák között vétkező asszonyok egész légiója élvez köz- bscsülést — és Karenin Anna, ki önmagában a formákra való tekintet nélkül marad becsületes — elbukik. Tóvölgyi Margit, ez a kiforrott tragikai tehetség tökéletes művészettel alakította Karenin | Annát, s jellemvonásai minden árnyalatát. Minden helyzetben a megfelelő magatartással és játékkal állította elénk azt az élet hűséget, mely a színpadon a legnehezebb, de legdicsőségesebb feladat. Termé­szetesség és stylszerüség ennek a titka, s a hozzá való megfigyelő és következtető képesség valamint érzék teljesen úrrá teszik Tóvölgyi Margitot a jel- lemalakitás minden nehézsége felett Lugossy Bélát az alakja szinte praedestinálja a hősszerelmes szerep­körére s temperamentuma a komoly intelligens játékra utalja. Karenin Annában Vronszky gróf, az előkelő származású lovaskapitány kitűnő szemé- lyesitőre talált benne Tehetséget árul el játékával, mely kifejlődve, szép jövőt fog számára biztositani. Csiky Karenin gróf szerepét jól játszotta meg és ügyesen adták: Sümegi Oblonszky herceget, Oláh Szerpuhovszky herceget, Békejiné Dollyt, Várnay Janka Kittyt. Kaméliás hölgy. Szerdán este megtörtént az első műsorválto­zás. Fodor Ella betegsége miatt ugyanis a „Bilin­csek" helyett Dumas-nak régi hires darabját a Kaméliás hölgyet kerítették sorra. Páratlan bérlet lévén, elég nagy közönség nézte végig az előadást Tóvölgyi Margit, mint előző este Karenin Annát Gauthien Margitot annak dacára, hogy az elsőrangú drámai szende szerep, kitünően játszotta meg. Csiky Duvalja kiváló, jeles alakítás Lugosy nagyon hideg Armand volt, ami nem is csoda, mert a sze­replők úgyszólván dideregtek a szellős színpad hidegétől. Ezt a hideget .vesszük most enyhítő kö­rülménynek azért, hogy a darabot olyan kegyetlenül megrövidítették, vagy színházi nyelven szólva „meg­húzták.“ Enyhébb kiima mellett az ellen határozot­tan szót emelnénk, különösen olyan komoly darab­nál, aminő a Kaméliás hölgy. Tiszturak a zárdában. Ez a régi és kitűnő operett csütörtökön került sorra, hogy mulatságos történetével és melodikus zenéjével élvezetes estét szerezzen a közönségnek, mely mulatott is annál inkább, mert a Makó-féle társulat rendkívül életteljesen tud megjátszani min­dent, Nyáray csupa tűz, csupa temperamentum volt Gontrán muskétás kapitány szerepében s a derült percek legtöbbjét neki köszönhetjük. A midőn azonban kiválóságát elismerjük, ugyanakkor saj­náljuk, hogy túlzásaival, a mellyek már az Ízlés határát is meghaladják, játéka értékének egy részét lerontja. Biztosítjuk Nyárayt, hogy Gyulán úgy is értékeljük, sőt még jobban értékeljük az ő művé­szetét, ha lemond is az éretlen túlzásokról. Békefi mint Brisszák, másik muskétás kapitány játszott és érces, tartalmas hangjával szépen énekelt. Szokása ellenére ő is elragadtatta magát egy tingli-tangliba illő mozdulatra, midőn kapitány társát megrugta. Sümegi Ödön és Lendvai Mici, előbbi muskétás őr­mester, utóbbi a korcsmái leány kisebb terjedelmű szerepében ügyesen és elevenen mozogtak, Szűcs Irén a fejedelem asszonyt jól adta. Felhő Rózsi és Békefiné szintén kitünően csintalankodtak, mint zárdanövendékek. Ki kell azonban emelnünk Nagy Dezsőt (Bridén abbé) a ki gondos, stylszerü maszk­jaival és ugyanolyan játékával mindig kellemes perceket szerez a közönségnek, továbbá Juhász- nét, a ki Opportuna nővér szerepében sokszor de rültséget és pedig őszinte, jóizü derültséget keltett. Testőr. Pénteken este láttuk az idei szezonnak a leg­kiválóbb előadását. Az „Ördög“ szerzője: Molnár Ferenc előszeretettel foglalkozik a modern házas élet érzelmi hátterével, kitünően ismeri a nőt és általában az embereket, midőn mint házasfelek jelentkeznek A társadalmi élet egyik alapvető kö­telékének titkait megfigyelni, megérteni és a mai életviszonyok között kifejlődött lélektanát színpadra •vinni, elénk állítani, ellentétekben kifejezésre juttatni, éles beállításokkal megértetni és szemléltetni, úgy mint ő, ma senki sem tudja. Darabja méltó elő­adásban került színre. Mert a péntek esti színjáték minden szereplője olyan kitűnő volt, hogy bátran elmondhatjuk: ez az előadás az előzőek felett messze kimagaslik. Almássy mint férj és mint testőr elevenen töltötte be szerepét, hűen kisérve végig alakításával egész kettős feladatának minden moz­zanatát olyan természetességgel, a minél többet kívánni nem lehet. Kende Paula igazi asszony volt. Rátermettsége, tehetsége előtt bizonyára a szerző is meghajtotta volna zászlaját s talán maga is el­mondotta volna : ez volt az az asszony, ki előttem lebegett, midőn a darabomat írtam. Az asszony jellemvonásának a Molnár darabjában megörökített minden árnyalatát olyan ügyesen és élethüséggel interpretálni, mint azt Kende Paula tette: és annak tanúja lenni igazi élvezet volt. Pesti méitóképen illeszkedett bele partnerei játékába. Baróthyné pedig színházi mama szerepében a legkiválóbb alakítást produkálta. Az ő színházi mamájánál tökéletesebbet a pesti színházban sem várhatnak. A közönség az előző előadásokon tanúsított viselkedéséhez viszo­nyítva valósággal lelkesedett és eddig fukar tapsa­ival bőven jutalmazta a szereplőket, akiket minden felvonás után háromszor négyszer is a lámpák elé hitt, a miből az a tanúság, hogy az intelligens játék a nyers túlzásoknál sokkal értékesebb hatást tud elérni. Heti műsor: Hétfőn: Két kis operette újdonság kerül színre. Mind a kettő az újabb operettek gyöngye Az első Narancs virág magyar munka Zenéjét és szövegét az asszonyok és lányok kedvenc költője Farkas Pál irta. Ez maga biztosíték arra, hogy irodalmi ’és finom műről van szó. A két felvonásos darabban Felhó Rózsi, Békefiné, Lugossy, Pesti, Mihó, Virágháti stb játszákva főszerepeket Az „Édes öregem“ Fali Leónak az „Elvált asszony“ szerzőjének egyik leg­szebb munkája. A bájos kis egy felvonásos egy öreg házaspár ezüst lakodalmán történik, a kik végig álmodják és játszák esküvőjüket is. Érdeke­sek a Felhő Rózsi, Mezey Andor és Nagy Aranka öregjei s még érdekesebbek a mint megfiatalodnak. Kedden: a ki nevetni akar, az ne mulassza el megnézni „Csitulj szivem“-Qt. Egy vérbeli francia bohózat — a nélkül, hogy durva lenne. Csupa derű, jókedv, mosoly, finom pikantéria, lóvölgyi, Kende, Várnay, Békeffiné, Juhászáé, Almássy,"' Csiky, Nagy Dezső, Mihó Laci, Pesti, Oláh, Virágháty játszák a jobbnál jobb szerepeket. Szerdán : Nagy Endre a kiváló iró és kabaré igazgató szép vigjátéka a „Zseni megyd Tulajdon­képen tragikomédia, mert azt mutatja meg, hogy az igazi, de élhetetlen Zsenit, az ügyes, kellemes stréber hogyan múlja felül az életben. Nyáray, Lu­gossy Oláh, Nagy, Pesti, Kende, Várnay, Mihó, Csiky, Sümegi, Baróthyné, Juhászáé gondoskodnak a közönség élvezetéről. Csütörtökön: Várnay Janka hires szerepe ke­rül sorra. Az uj Kis lord darabban. Uj, mert zenér. és Hajó Sándor átírta az egész darabot s az idén 100-nál több előadást ért a Magyar színházban. Várnayt sokan szeeretik, ezután a nadrág szerepe után mindenki szeretni fogja. Fdlnőttek és gyerekek egyaránt, Mihó, Pesti, Tóvölgyi Oláh, Csiky, Kende, Baróthyné, Szűcs Irén segédkeznek Várnaynak Ilyen vezérkarral játék lesz győzni. Pénteken: a régi magyar operettek dísze Casanova megy. Nyáray mester ?00-szor játszta a Népszínházban a címszerepet, természes, hogy itt is nagy sikere lesz. Felhő Rózsi, Békefiné, Békefi Pesti, Sümegi, Nagy Dezső, Virághátyval együtt. Szombaton : megint sláger lesz. Bródy Sándor Medikusa. Brodyról nincs már mint Írni, hisz egyet­len és különleges a maga nemében. S most is csak méltó maradt magához. Nagyot, szépet, meré­szet irt. A címszerepet Lugossy játsza, partnere Fodor Ella lesz. Ezen kívül jó, kedves szerepeket játszanak. Várnay, Kende, Reményi, Nyáray, Csiky, Virágháty, Oláh, Mihó, Sümegi, Pesti Kálmán. Öt újdonság egy héten, elsőrendű valamennyi, bizo­nyos, hogy egyik legélvezetesebb színházi hétben lesz része a közönségnek.

Next

/
Thumbnails
Contents