Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-21 / 21. szám
2 BÉKÉS 1911. május 21. írni, hogy a “nép érdekében“ működött volna. Pedig hej ! eszénél, tagadhatlan erélyénél|ós a néptömegekre való szug- gesztiv befolyásánál fogva milyen óriási szolgálatokat tehetett volna a földműves osztálynak hasznos irányban. Halálának közvetlen okozója felett r az esküdtszék és a bíróság lesz hivatva ítéletet mondani. A legnagyobb tisztelettel és hódolattal a hozandó verdikt és ítélet felett, mi sem áll távolabb tőlünk, semhogy azt bármely irányban befolyásolni akarnánk. Legyen ez kizárólag az esküdtek és a bíróság hivatása és kötelessége. Egy ténykörülményt azonben nem hallgathatunk el. A mi bűnvádi eljárásunk ugyanis részese lehet annak, habár akaratlanul is, hogy á dolog a lezajlott tragédiáig fejlődött. Akik a törvény előtt Achim haláláért felelni fognak, éppúgy, mint maga a szerencsétlen Achim András is, tragikus áldozatai a mi bűnvádi eljárásunknak. Achim András sokszor jutott összeütközésbe úgy a kihágási, mint a büntető törvénnyel. De egyetlen egyszer sem oly mértékben, mint a múlt év december havában, amidőn egy köztiszteletben álló papi személyt nyilvános helyen orvul megtámadott és brutálisan megvert. Azóta teljes öt hónap múlt el — anélkül, hogy ezért egyénileg bárkit vagy bárkiket vádolni akarnánk, mert bizonyára egyéni mulasztás senkit sem terhel, — de tény, hogy öt hónap múltán Achim András ezért a brutális cselekményéért nemcsak hogy nem Ítéltetett még el, de még vád alá sem volt helyezve, sőt ki sem lett hallgatva. Végzetes szerencsétlenség, hogy ez a bűnvádi eljárás nehézkességei folytán megtörténhetett. Mert, hogy ez lehetséges volt, Achimot az még elbizakodottabbá, még fékezhetlenebbé tette s nemcsak a népTÁRCA. Évfordulón. Besüppedt sir hant, korhadt, kicsi fejfa Utam via újra hozzátok vezet! Édes halottunk! Alvó kis virágunk A szivünk rólad nem feledkezett! . . . Emlékezünk rád . . . Sokszor gondolatban Keressük fel keskeny sirhalmodat . . . Fáj még a seb ... De óh könnyünk ne érje Meg ne zavarja csöndes álmodat!. .. Mi voltál nekünk l Fénysugár az égből! Rövid, szép álom volt az életed! Korán letépett a halál szivünkről . .. Minden örömünk élsz állott veled! Mi itt maradtunk nélküled e létben, Ahol neked csak fájdalom jutott... Jobb igy talán! Álmodó kis virágunk Lelked egy jobb világba feljutott! Jobb igy, hogy lste?i felhívott magához, Ki tudja, mi várt volna itt reád! Jobb, hogy korán szakadt meg földi élted, Mely csak fájdalmat — örömet nem ád. . . tömeg, hanem mindenki előtt az eddiginél is a sérthetlenség, bár megengedjük hogy hamis, de még nagyobb nimbuszával ruházta őt fel. Nem tudjuk bizo- nyitani, de meggyőződésünk, hogy ha a decemberi inzultusért a törvény sújtó keze Achimot már utolérte volna, az esetben a vasárnapi dráma meg nem történik. Igaz, hogy ez elkésett okoskodás, de alkalmas és indokolt arra, hogy elkerülendő, mert elkerülhető memen- tóul szolgáljon a jövőre nézve. Nemcsak az államtudományra, hanem az igazságszolgáltatásra nézve is áll, „kor- mánvozni annyi, mint előre látni“. Az igazságszolgáltatás, helyesebben annak nehézkes formája, ez esetben, fájdalom, nem volt előrelátó. Vármegyei közgyűlés előtt. A vármegye törvényhatósági bizottsága tavaszi rendes közgyűlését e hó 30-án tartja. A közel 200 tárgyból álló tárgysorozat első tárgyát képező alispáni jelentést, amely a vármegye közállapotáról és a februári rendes közgyűlés óta történt nevezetesebb eseményekről számol be, az alábbiakban ismertetjük. A közegészségügyi állapot a múlt év hasonló időszakához viszonyítva valamivel kedvezőbb volt ugyan, általában azonban nem volt kielégitő. A jelentést tárgyazó idő alatt a különféle heveny és ragadós bajokban megbetegedett 1143 egyén, kik közül meghalt 135, vagyis 11%. Uralkodó a difteria volt, amely egymagában valamennyi fertőző betegség egyharmadát tette ki. Intézkedés történt, hogy a dilteria-ellenes szérum kiterjedten alkalmaztassék, a szegény betegek részére pedig ez a drága gyógyszer az országos betegápolási alap terhére rendeltessék az orvosok által. Az elrendelt fokozottabb óvrendszabályok foganatosításának tudható be, hogy ez a veszedelmes betegség erősen szűnő félben van. Szérummal a betegeknek 64%-át oltották be és a beoltottaknak 16%-a halt el. Lágy, édes álmod ne zavarja semmi Lelkünk megőrzi szép emlékedet! Koszorút fontunk nyíló ibolyákból — Még könnyesek a szemünk harmatától. . . Virrasszanak ók álmaid felett! JRácz Etus. A másik. Indiai történet. Irta : Itudyard Kipling'. Jó régen, a hetvenes években, mikor Símlá- ban nem voltak még középületek s a Jakkó körül vezető széles országút még csak papíron volt meg, történt, hogy Gaurey kisasszonyt szülei feleségül adták Schreiderling ezredeshez, aki többel, mint 35 évvel, aligha volt idősebb a kisasszonynál. Mivel havonkint 200 rúpia fizetése s azonkívül saját vagyona is volt, szívesen látták. Különben a jó emberek közül való volt s ha hideg idők jártak, tüdőhurutban szenvedett. Nagy melegben a guta környékezte, de sohasem ütötte meg egészen. Mindazonáltal Schreiderlingné asszony nem volt boldog. Még húsz esztendős sem volt, mikor férjhez adták s szegény kis szivecskéjét egy másik férfinak ajándékozta. A nevét már elfelejtettem, azért hát nevezzük csak őt „másik“-nak. Sem pénze nem volt neki, sem biztató kilátásai. Valami nagyon csinos sem volt s ha jól tudom, az élelmezési vagy a kezelési szakban volt alkalmazva. De mindettől eltekintve, nagyon szerették egymást s valami eljegyzés-féle fűzte őket össze, mikor A kórházi épitkezések tekintetében a jelentés kilátásba helyezi, hogy az uj pavilonok — előreláthatólag — ez év közepén benépesíthetek lesznek. A kórházi melléképületek kibővítésének és átalakításának szüksége már most mutatkozik és épen azért gazdaságosabbnak látszik, ha ezek az épitkezések, a most folyó építkezésekkel egyidejűleg foganatosíttatnak és nem ha- lasztatnak el — amint eredetileg tervbe volt véve — addig, mig a kórház jövedelemfeleslegeiben a^megfelelő fedezet meg lesz. Tűz (jj^ból a kórházi bizottság — amint különben utár megírtuk — előterjesztést tesz a törvényhatósági bizottságnak, hogy ezeket az átalakításokat 75000 korona erejéig már most ,■ engedélyezze. A költségek a vármegye alapjaiból élőlegeztetnének és fedezetül szolgálnának" a kórházi jövdelmek feleslegei és a vármegyei ebadónak közegészségügyi célokra felhasználható része. Szóval a vármegyének semmiféle megterheltetése nem lesz ezen építkezésekből. A kórház forgalmát illetőleg megjegyezzük, hogy a betegfelvételek 160-al és az ápolási napok száma 5844-el volt több, mint a múlt év hasonló időszakában. A személy- és vagyonbiztonság általában kielégitő volt. Tűz 52 esetben fordult elő, a kár legnagyobb része biztosítás révén megtérült Öngyilkosság feltűnően sok és baleset is a szokottnál több volt. Előbbiek száma 32, utóbbiaké 23. A közgazdaság három főágának: a föld- mivelésnek, iparnak és a kereskedelemnek jelentősebb előrehaladásáról nem tehető említés. A vetések általában jól állanak ; a kisiparban a motorikus erők használata mindinkább terjed. Örvendetesen konstatálható, hogy a lakosság mind jobban ioglalkozik az élelmicikkek közvetítő kereskedésével, aminek az a hátrányos következménye meg van ugyan, hogy drágulást idéz elő, azonban már igen sok családnak nyújt megélhetési forrást és igy a kisebb exisztencziák megélhetésének megkönnyítéséhez lényegesen hozzájárul. A munkabérek úgy az iparban, mint a mezőgazdaságban emelkednek. Az ipari munkások a fellendült építkezéseknél, a mezőgazdasági munkások pedig részint a mezőgazdaSchreiderling megjelent s Gaureyné asszonynak kijelentette, hogy feleségül szeretné venni a lányát. A másik viszony megszakadt. A „ másik“ nyugodtan viselte veszteségét, bár oly állomásra helyezték át, amelynél rosszabbat keresve sem találhatott volna. Talán az éghajlat vigasztalta meg. Váltóláz gyötörte s tán ez vonta el attól, hogy igy egyéb bajával foglalkozzék. Szívbajos is volt, mind a két értelemben. Szivtágulás- ban szeneden s baját a láz csak súlyosbította. De ez csak később mutatkozott. Hónapok múltával Schreiderlingné asszony betegeskedni kezdett s hogy Schreiderlingné szépsége véget ért, férje saját találékonyságára bizta őt s visszatért agglegénysége szórakozásaihoz. Az asszony fel- és alá szokott nyargalni a Simla Mállón, egy elhagyott utón, fején jól hátra csapott szürke Terai kalappal, botrányosan rósz nyeregben. Egy augusztusi szép nap Simlában hagyta feleségét s lement ezredéhez. Áz asszony kissé föllélegzett, de régi színét sosem nyerte vissza. A clubban véletlenül meghallottam, hogy a „másik“ ide készült betegen, nagyon betegen — gyógyulás reményében. Schreiderlingné is tudott erről, sőt ő azt is tudta — ami engem már nem érdekelt, —- hogy mikor érkezik. Azt hiszem, a „másik „valakinek irt, hogy tudassák vele. Az esküvő előtt egy hónappal találkoztak utoljára. S most kezdődik a mese szomorú része. i \ Egy este jó későig dolgom volt lent a Do-
