Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-30 / 18. szám
BÉKÉS o Meghatottsággal — mint illik és természetes — köszönt meg mindent ; azután ifjú, parázs tűzzel vallotta magát a lenemesebb ideális cél — az evan- géliomi szellem megtestesítésére törekvés — bajnokának. Utána édes atyja: Gönczy Sándor tyukodi ref. lelkész beszélt. Mit szólhat egy apa ily boldog pillanatban ? Bizony nem sokat. 0 csak érezhetett. De szólt a ref. pap! Megmondotta, hogy mi a ref. pap éltető levegője. Megértettük ! Éltette a vésztői ref. egyházat és Tardy Lajost. Hogy aztán ennyi sok szép, okos, tudós, melegen érző sziveket eláruló beszéd után el ne fáradjunk — felemelkedett Popovits László s neki vetve óriási vállát a megkomolyodott társaságnak, úgy belezökkentett bennünket az ő barázdájába, a mint csak éppen ő óhajtotta Éltette Csánki Jenő főbírót. Azután még a vésztői pap megköszönte az — administrátornak Csánki Beniáminnak — az egy ideig árva egyházunk érdekében kifejtett buzgó fáradozását s ezzel éppen be is fejezem a magas élvezeteket nyújtó pohárköszöntésekről megemlékezésemet, csak az igazság kedvéért jegyzem még ide, hogy Pápay László ref. tanitó is szólt egy pár szót éltetve ifjú papunkat, mint hivatali főnököt, mint munkatársat és barátot. Nagyon vidám hangulattal zárta be a társaság e szép ünnepélyt. Hiába ! Úgy szokott lenni. Ha nagy az öröm : magas a hangulat: ha nagy a szeretet : nagy a virtus. Pápay László. 1911. április 30. Tanügy. Dr. Horváth Jenő egyetemi magántanár. A király Horváth Jenő dr. szolnoki állami főgimnáziumi rendes tanárnak a kolozsvári tudományegyelem bölcsészet-, nyelv- és történettudományi karán az uj kor egyetemes történetéből egyetemi magántanárrá történt képesítését jóváhagyólag tudomásul vette s az uj magántanárt e minőségében megerősítette. Dr. Horváth Jenő. a ki több munkával gazdagította történelmi irodalmunkat, és a ki lapunkban is számos magvas történelmi tanulmányt irt, városunknak szülötte, kinek megérdemelt szép kitüntetéséhez, a mely annál értékesebb rá nézve, mert ritkaságszámba menő fiatal korban éri, — dr. Horváth Jenő ugyanis csak 30 éves — szívből gratulálunk. üvegfalakkal védett helyen őrzik a XVIII. század legjobb lovasszobrát. A köpenyét egy koldussal megosztó Szent Mártont ábrázolja ez és szintén a már említett Donner Rafaelnek remekműve. Kár hogy a szobor anyaga miatt — ólomba van öntve — a levegőjárástól védett helyen kell őrizni, ezért áll üvegfalak mögött, aminek viszont meg van az a hátránya, hogy a szobormű nem érvényesül a maga teljességében. A főalak, a lovon ülő Szent Márton, (akit magyar huszárruhába öltöztetett a szobrász hazafisága) alig vehető ki; legjobban látható a fekvő koldus alakja. Erre meg egyik társunk azon megjegyzést tette, hogy „ő bizony ilyen erős koldusnak nem adna alamizsnát“ (menjen dolgozni). Innen elhaladva a mórstilben épült izraelita templom mellett, utunkat a várhegy felé irányítottuk Ez út keresztül visz Pozsony városának zsidónegyedén, a hajdani ghettón. Szűk, lépcsős utcán haladtunk felfelé, két oldalt alacsony, régi házak, amelyeknek a tisztasághoz semmi közük sincsen Egyik emeletes házon emléktáblát látunk: azt hirdeti ez, hogy ebben a házban lakott valamikor a múlt század negyvenes éveinek elején Petőfi Sándor, itt másolta az országgyűlési tudósításokat. Egy másik ház erkélyének sarkán egy Napolen fő van elhelyezve, emlékeztetésül arra az időre, midőn a franciák hatalmas császárja seregével Pozsony alatt állott A várépület első gótstilű kapujához jutottunk most, amelyet még Mátyás király építtetett. Idegeneknek a várromokhoz való felhatolás tilos, azonban vezetőnk előzetes közbenjárása folytán az őrtálló katona szó nélkül enged bennünket tovább. Keresztül haladunk a külső várudvaron, majd még egy kapun és egy dombon felhaladva ott állunk a hajdan, különösen Mária Terézia királynőnk idejében oly fényes várnak szomorú, de festői romjainál. A Duna felszíne fölött 85 m. magas fensíkon épült vár mellől minden irányban páratlan szép kilátás tárul elénk. — A várnak története különben igen távoli A Békésmegyei általános tanitó egyesület gyulai járásköre május 11-én d. e. 9 órakor Gyulán, az áll elemi fiúiskolában tartja évi rendes közgyűlését a kővetkező tárgysorozattal: 1. Elnöki előterjesztések. 2 Az »0. T. Sz.« ez évi programmja. Ismerteti Nickmann Rezső. 3. Pénztáros jelentése. 4. Tisztujitás. _________ ü ire ISZ. Rendkivüli megyegyülés. A vármegye törvény- hatósági bizottsága május hó 11-én délelőtt 9 órakor megyegyülést tart, amelynek egyetlen tárgya lesz néhai Debreczeni Endre volt gyomai főszolgabíró özvegyének özvegyi ellátása ügyében hozott m. kir. közigazgatási bírósági Ítélet s az esetleg szükségesnek talált perújítás kérdésében való határozathozatal. A vármegye igazoló választmányának ülése. A vármegye igazoló választmánya Dr. Márki János elnöklete alatt folyó hó 28-án ülést tartván, azon még a múlt évi december hó 19-én tartott megyebizottsági tagválasztások alkalmával megválasztott Neumann Antal kétegyházi és dr. Jeszenszky Nándor gyulai törvényhatósági bizottsági tagok választása ellen beadott felebbezések folytán elrendelt vizsgálatok felett hozatott határozat. Neumann Antal megválasztása kérdésében, minthogy a felebbe- zők a felebbezésben foglaltakat nagyrészt visszavonták és minthogy beigazolást nyert, hogy nevezett több mint két év óta lakik Kétegyházán s ott mint uradalmi intéző ezen idő alatt adót fizetett, az igazoló választmány öt törvényhatósági bizottsági tagságában megerősítette. A dr. Jeszenszky Nándor megválasztása ellen beadott panasz azon részének melyszerint nevezett két év óta nem lakott Gyulán, s ugyanannyi idő óta adót nem fizet, a választmány helyt nem adott, mert beigazolnak látta, hogy dr. Jeszenszky Nándor gyulai illetőségű és mint egyéves önkéntes csupán kényszerűségből volt Gyulától távol, de azért gyulai lakosnak tekintendő. A panasz azon részére vonatkozólag, melyszerint azon a címen kérték a választás megsemmisítését, hogy dr. Jeszenszky Nándor személyesen kérte az egyes választókat, miszerint rászavazzanak, habár ez a megtartott vizsgálat során beigazolást nyert, az igazoló választmány ezen az alapon szintén nem tartotta a választást megsemmisithetőnek, mert dr. Jeszenszky Nándornak ez a magatartása etikailag ugyan elítélendő, azonban arra jogalapul nem szolgálhat, hogy a választást megsemmisittesse. Mindazonáltal a választmány kimondotta, hogy a dr. Jeszenszky ^Nándornak törvényhatósági bizottsági taggá tört nt megválasztását megsemmisíti. Megsemmisítette pedig azon az alapon, hogy úgy dr. Jeszenszky Nándor, valamint testvérbátyja ifjú Jeszenszky Béla, továbbá kortesei Steigervald János, Tóth Lajos és még mások, amint a vizsgálat adatai igazolják, a választás alkalmával az egyes választókat oly mérvben pressionálták, hogy azok szakad akaratuk nyilvánításában gátolva voltak, és ezáltal a választás eredménye olyképpen befolyásoltatok, hogy az a választók tulajdonképpeni akaratnyilvánításának nem felel meg. Megemlitendőnek tartjuk még itten, hogy dr. Jeszenszky Nándor megyebizottsági taggá történt megválasztása ellen panasszal éltek Csőke Péter, Góg János, Szilágyi Mihály, Csőke György, Béres Mihály, Merza Lajos, Csomós István. Szilágyi Imre, Kukla István, Góg Péter, F. Góg János, Csőke István, ifj. Góg Mihály, Szabados János és BillitZ Sándor gyulai lakosok. Májusi ájtatosság kezdete. Ma, április 30-án kezdődnek a róm. katb. anyaiernplomban a májusi ájtatosságok. Minden nap délután fél hétkor. He- tenkint csütörtökön és vasárnap szent beszéd és az Oltári szentség kitételével lesz az ájtatosság. Honvédségi előléptetések. Alig emlékezünk rá, hogy az előléptetés annyira mostoha lett vnlaa, mint ezúttal a Gyulán állomásozó 2. honvéd gyalogezrednél. Az előlépés mindössze annyi, hogy Kaufmann Ödön és Endrődy Géza hadnagyok főhadnagyoknak, Gyurián Béla, Kacs Lajos, Pénzes János és Kiima Jenő zászlósok hadnagyobiak neveztettek ki. Magasabb tiszti fokozatokban semminemű előlépés nem történt. Népszámlálási költségek A legutóbb végrehajtott országos népszámlálás költségei túlnyomó részben a községek terhe volt. A községek a felmerült költségekről szóló kimutatásokat most állítják össze. Az eddig bemutatott 5 kimutatás szerint a kérdéses költségek tetemes összegeket tesznek ki ób a különben is nehéz anyagi viszonyok között levő községeket, rendkívüli módon megterhelték Békés községben 5302, Mezőberényben 2103, Kö- röstarc8án 997, Gyomán 1696 és Endrődön 2173 korona költség merült fel a népszámlálási munkálatok végrehajtásából kifolyólag. József főhercegnek az Uránia tudományos egyesület által Budapesten felállítandó répszobra költségeire, a vármegyében 108 korona gyűlt egybe, amelyet az alispán a napokban küldött meg az egyesületnek. időkbe nyúlik vissza. Első nyoma mint római erődítés tűnik fel. Tulajdonképeni építési ideje ismeretlen, leghatalmasabb épületrészét, a koron hornyot még Szent István idejében építették. Itt őrizték 1789-ig a magyar szent koronát és a koronázási jelvényeket. E helyen született Szent Erzsébet is. Királyaink e várat nagy figyelemmel gondozták és bővítették, különösen Mária Terézia restauráltatta fejedelmi pompával. Termeiben játszódott le a híres „vitám et sanguinem“ jelenet. 1811-ben a várat tűzvész hamvasztotta el, azóta düledezőben van, ezért tilos általában az ide belépés. A vár alakja szabálytalan négyszög, négy oldalán erős tornyokkal. Egy őrmester kinyitja a várkaput és belépünk a belső várudvarra. Négy oldalt düledező, hatalmas falak vesznek körül, tátongó ablak és ajtóüregekkel Az udvart benőtte a fű és bozót és azon a helyen, ahol évszázadokon át fényes öltözetű lovagok, apródok, katonák jártak fel és alá, ahol a háborús idők viharai oly változatos történelmi eseményeket játszottak le, ott most vadon, buján óriási mennyiségben tenyészik az ibolya, szelíd kék színével enyhítve a hatalmas falak zord komolyságát, illatával elárasztva a levegőt. Nosza, neki is fogtunk mindnyájan az ibolyaszedésnek s pár perc múlva mindegyikünk kezében kisebb-nagyobb ibolyacsokor látható. Megnéztük az egykori várkápolna nyomait (az oltár mögötti faldíszekről ismerhető fel), lementünk a pincehelyiségek egy részébe, az egykori főlépcsőház lejtős útján meghallgattuk egy pár, a várhoz fűződő mondának elbeszélését, az ablakívek díszítéseinek njmmaiból képzeletünkben magunk elé állítottuk e vár egykori fényének, pazar pompájának halvány képét és azután nem minden elfogultság nélkül hagytuk el e helyet, amelynek csak múltja van, jelene és jövője is csak a nagy múltnak, nagy elődöknek szolgálhat emlékeztetőül. A várból lejövet, a sétatéren keresztül a Duna- part felé vonult kirándulóink kisded csapata. Itt, a Koronázási dombtéren áll a Fadrusz János, pozsonyi születésű, ifjan elhunyt híres szobrászművészünk által alkotott és 1897-ben leleplezett, carrarai márványból készült Mária Terézia emlékszobor. E szobor a magyar nemzet királyhűségét hirdeti. Az uralkodónő lovon ül, két oldalt két magyar főúr i képezi környezetét. Az egyik kivont karddal az ország határa felé mutat, jeléül annak, hogy a magyar nemzet megvédi királynőjét az idegen ellenség ellen. A másik egyik kezét szívére teszi, ! másikkal a népre mutat, jelezve, hogy a magyar nemzet szeretve ragaszkodik uralkodónőjéhez. Majd a csavargőzös átvitt bennünket a Duna túlsó oldalán levő szépen gondozott ligetbe, ahol egy körsétát téve megtekintettük ennek nevezetességeit: a Reviczky fát, a francia táborozások idejéből megmaradt francia sáncokat, a milleniumi emléket, az országgyűlési fákat. Majd ismét csavargőzössel vissza és egyenesen a vendéglőbe mentünk, ahol — mondanom sem kell talán — hogy a legjobb étvággyal fogyasztottuk el a reánk váró Ízletes ebédet, de még a pihenés sem esett rosszul. Innen azután a pályaudvarra mentünk és délután 3 óra 29 perckor búcsút mondottunk Pozsony városának, amely oly sok és érdekes látnivalóval kedveskedett nekünk, ahol oly sok alkalmunk volt hazánk fényes-borús múltjának különböző eseményein elmerengeni. Közvetlenül az állomás elhagyása után vonatunk berobogott egy 1000 méter hosszú alagútba, j azontúl pedig útját a Kis-Kárpátok végső nyul- j ványai között folytatta. Dévényújfalu az utolsó állomásunk magyar földön, azután áthaladva az országhatárt képező Morva folyón, már Alsó-Ausztria területére jutottunk. Egy nagy kiterjedésű síkságon haladunk tovább, ez a Morvamező. Itt győzte le Habsburgi Rudolf IV. v. Kún László magyar király segítségével a XIII. százaa végén Ottokár cseh királyt, aki halva maradt a csatatéren. A magyarok
