Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-30 / 18. szám
2 BÉKÉS 1911. április 30. özvegyei és árvái a változott s utóbbi években tetemesen megdrágult életviszonyoknak megfelelő ellátásban részesittessenek. Éhez képest a szabályrendelet kimondja, hogy a községi jegyző és segédjegyző özvegye, ha gyermek nélkül marad, férje legutóbb élvezett nyugdíjba beszámítható javadalmazásának az eddigi 1200 korona helyett 1600 koronáig terjedő 50 százalékát s az ezen felüli résznek 20 százalékát kapja özvegyi ellátás fejében. Ha pedig a községi jegyző vagy segédjegyző után gyerekek maradnak, a fenti ellátáson kívül a községi jegyző minden gyermeke után az eddigi 1600 korona helyett évi 200 korona nevelési járulékot, mig a segédjegyző özvegye minden gyermeke után évi 160 korona nevelési járulékot kap. A szabályrendelet módosításával gondoskodott a vármegye törvényhatósági bizottsága arról is, hogy a jegyzői nyugdíj alap fizetőképessége biztosíttassák. Ugyanis az alap átlaga 290000 koronában lévén megállapítva, ezt csonkitatlanul továbbra is fenntartotta, tekintve azonban, hogy az 1908. én végével a fenti átlagon felül már 21746 korona 95 fillér tiszta vagyon érték mutatkozott, kimondotta, hogy ezen összeg, amennyiben a nyugdíjazásra felhasználható bevételi források a nyugdíj igények kielégítésére nem volnának elégségesek, erre a célra felhasználhatók. Arra való tekintettel, hogy a módosított szabályrendelet életbelépésétől számítva a nyugdintézet- nek a segédjegyzök is tagjaivá válnak, az összes vármegyei községeket az 1910 évtől kezdődőleg arra kötelezte, hogy az eddigi 15000 korona hozzájárulás helyett 2750 korona hozzájárulással tartoznak a nyugdíj alapot támogatni amely összeg eddig megállapított 3-as kulcs szerint vettetik ki az egyes községekre. S végül figyelemmel arra, hogy az alap feletti rendelkezés és őrködés a vármegye törvényhatósági bizottságát illeti meg, a szabályrendeletben kimondatott az is, hogy ezentúl a község jegyzői nyugdij alapot érdeklő mindennemű nyugdíjazási avagy egyéb kérdésekban végérvényesen a vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlése van hivatva határozni i és a nyugdij igazgató választmány után administrativ kérdésekben intézkedhetik, egyébként csak véleményező hatáskörrel bir. Az ekkép módosított közjegyzői nyugdij szabályrendelet még az 1908. évben fölterjesztetett a belügyminiszterhez jóváhagyás végett, azonban több rendbeli pótlás végett ismételten leküldetett s igy végre a miniszter folyó évi április hó 22-én kelt rendeletével jóváhagyatott azzal a módosítással, hogy a szabályrendelet 1. §-a Gyula r. t. városnak csak azon jegyzőire vonatkozik, a kik a községjegyzői nyugdíjintézetnek jelenleg is tagjai, mig a városnak ezután választandó jegyzői már a városi nyugdíjintézet kötelékébe tartoznak. A belügyminiszter ugyanis már a tárgyalások kezdetén kifejezést adott abbeli állásfoglalásának, hogy az önálló nyugdíjintézettel biró Gyula r. t. város jegyzői ne a vármegyei községjegyzői nyugdijT A H C A. Dalok . . . /. Megüzentem az alvégre egy kis szőke leánynak Udvaromon a rózsafa hervadozik . . . kiszárad, Jöjjön ide öntözgesse . .. legyen az én kicsi párom .. , Hogy fakadjon, nyisson újra minden ág a rózsafámon. Amióta szőke kislány feleségem . . . enyém len Újra virít a róssafám . . . újra nyílik, feléledi , . Feltámadt a boldogságom, amit régen eltemettem . . . Álmaimban két szép esti lag őrködik most én fele item. II. A gyulai nagyvásáron eladtam a pejlovam Ezután már gyalog járok, gyalogszerrel egymagám, Köröspartján a kis kunyhót lovammal nem keresem, A kertjébe piros rózsa nekem ott már nem terem. Elhagyott a halász lánya, én Istenem, elhagyott, Nem szeret egy kosza betyárt, mint amilyen én vagyok Én Istenem, jó Istenem, minek igy hát az élet . . . — Kössenek fel — odaadom magam a vármegyének ... III. Hagyjatok el... ne kérdjétek mér' sírok ha muzsikálnak, Mér' fáj szivem a nótáján, bus nótáján a cigánynak Mit kürtöljem a világba mi baja van a szivemnek .. . Ha panaszra nyitom ajkam, kikacagnak, csak nevetnek... intézetnek, hanem a városi nyugdíjintézetnek legyenek a tagjai, azonban tekintettel arra, hogy Gyula város nyugdijintézeti alapja ezen újabb anyagi megterhel- tetést nem bírná el, utólag hozzájárult ahhoz, hogy a község jegyzői nyugdíjintézetnek azok a városi jegyzők, akik jelenleg tagjai, továbbra is, ezen intézet kötelékében maradhassanak meg. Utasítja azonban a belügyminiszter a vármegye közönségét, hogy Gyula város nyugdíjintézetéről alkotott szabályrendeletét a fentebbi jóváhagyásnak megfelelően módosíttassa. Arra nézve, hogy a segédjegyzők közül kik jogosultak és köt lesek a községjegyzői nyugdíjintézetbe való belépésre, a belügyminiszter leiratában kimondja, hogy ezt a módosított szabályrendelet 1. §-a világosan és félreérthetetlenül megállapítja, mert ezen §. szerint az 1904. évi XI. t. c. értelmében a rendszeresített segédjegyzői állásra élethosz- sziglan megválasztott segédjegyző hivatalból tagja a nyugdíjintézetnek, tekintet nélkül arra, hogy részesül e állami fizetóskiegészitésben vagy sem. Továbbá felhívja a belügyminiszter a vármegye közönségét arra is, hogy tegye megfontolás tárgyává, miszerint a vármegyei jegyzői nyugdíjintézet Gyula város valamint Békéscsaba község nyugdíjintézetei között nem volna-e célszerű a viszonosság kimondása, mert a jelenlegi helyzet, amelyben a községjegyzői, segédjegyzöi szolgálat és Gyula városánál, valamint Békéscsaba községnél eltöltött szolgálat kölcsönösen be nem számítható, egyes esetekben jelentékeny és méltánytalan érdeksérelem okozójává lehet. Horváth István és Matuska Ágoston, Tóth László és társai segédjegyzők, valamint Aci János és társai községi tisztviselők felebbezései abban a részeikben, amelyek szerint a segédjegyzői szolgálatból visszamenőleg 5 év beszámítását kérték, továbbá a viszonosságban nem álló vármegyékbe átlépő nyugdijintézeti tagok részére a már befizetett járulékok visszafizetését, valamint a szabályrendelet 1. § ának a segédjegzök felvételére vonatkozó korlátozásának törlését a belügyminiszter nem vette figyelembe, mert ezek a kérdések méltányossági szempontból birálandók el s ezen szempontoknak a mérlegelése pedig első sorban a törvényhatósági bizottság, mint a nyugdíj alap törvényszerinti őrének hatáskörébe tartozik. Lelkészbeiktatás Vésztön. Emlékezetes szép lefolyású ünnepélyt ült folyó hó 23-án a vésztői ref. egyház. Ezen a napon iktatta ugyanis a békésbánáti egyházmegye megbízottja Csánki Béniámin szeghalmi ref. lelkész hivatalosan a vésztői ref. egyház választó közönsége által osztatlan szeretettel, egyhangúlag meghívott lelkipásztorát Gönczy Béla ref. lelkészt állásába. A mosolygó tavaszi napon, már a kora reggeli órákban özöntött a buzgó hívek serege a templomba, melyet a zsúfolásig megtöltött. A 47. dics. két verse Hagyjatok csak . . . ne kérdjétek virradatig merre járok, Ne szánjatok amér' mindig, mindig szomorúnak láttok így is úgy is vége lesz már minden búmnak bánatomnak Vadvirágos temetőbe' elföldelnek tán maholnap . . . Júnszky Elemér. I Pozsony—Wien—Semmering. A gyulai főgimnázium tanulóinak tanulmányi kirándulása 1911. április 8-tól 15-ig. Mérey Gyula. A pozsonyi városházát elhagyva, kívülről megtekintettük a Mihálykapu-utcában levő régi országház épületét, amelyben jelenleg a kir. tábla hivatalai nyertek elhelyezést. 1753-ban emelték ezen épületet és minthogy 1802 —1848-ig itt folytak le az országgyűlések, szürke falai nagy események színhelyét foglalják magukban. A múlt század első évtizedének nagyjai, köztük egy Kossuth, Deák, Széchényi tanácskoztak itten, itt alapította meg 1825-ben gróf Széchényi István nagylelkű adományával a magyar Tudományos Akadémiát. Általában itt folytak le az újjászületés, a reformok korának mindazon eseményei, amelyek előkészítették a 48-as napokat s alapját vetették meg a mai Magyarországnak. Az országház alatt régi, boltíves átjáró vezet a volt kir. kath. főgimnáziumhoz, amely még 1232-ben épült. Nevezetes a vele összeköttetésben álló, a Clarissa-nővérek zárdájának XIV. századból származó temploma, amelynek rendkívül tiszta ízléssel készített ötszögletű tornyát a pozsonyiak a gót stilus unikumának tartják. Pozsony városának számos történelmi nevezetességű épülete között is első helyen áll a gót- stilű koronázó v. Szent Márton-székesegyház, melynek első alapját még Magyarország első királya, Szent István vetette meg. Mostani alakja azonban után a szószékbe lépett Csánki Béniámiu. Mély megilietődéssel hallgatta ajakáról a másfélezernyi hallgatóság a beiktató szavakat. Az aranymoudások- ból álló beszéd úgy ő hozzá, mint az alkalomhoz egyaránt méltó volt! A gyülekezet a 74. dics. három versét énekelte el. Az ének elhangzása után a beiktatott lelkész, Gönczy Béla lépett a szószékbe. Bizony sok szemben megvillaat a megilletődés könnye! Bizony egygyé lettek ott a szivek a szere- tetben, amikor ifjú lelkipászoruukat onnan a papi székből felemelkedni láttuk az édes atyja mellől, aki eljött, hogy atyai szive gyönyörködjék, hogy egyhelyről, egyidőben, fiáéhoz csatolva küldbesse hálaadó imáját a jó Istenhez. Emelték az ünnnepély díszét, megjelenésűkkel Csánki Jenő szeghalmi főszolgabíró, Szabó Mihály dobozi ref. lelkész és a beiktataudónak édes atyja Gönczy Sándor tyukodi ref. lelkész. Természetes, hogy községünk lakosságának szine-java, élükön a községi és egyházi elöljárókkal képezték a megfelelő keretet a magasztos képhez, mely szemünk elé tárult. Hatalmas ovátióval foglalta el katetráját Göncy Béla Text. II. Kor. XII:2i). v. Beszédének szerkezete és előadása teljesen megfeleltek azoknak a kiváló képességeknek, melyeket mi tulajdonául ismerünk. Nem e szerény híradás keretébe való erről bővebben megemlékezni, ciak annyit rögzítek itt meg e néhány szóval, hogy : »bizony sok szemben megcsillant a megilletődés könnye, bizony egygyé lettek ott a szivek a szeretetben.« . . . Istentisztelet után önkéntelenül jött tisztelgések voltak az uj lelkésznél a papiakon ; aztán elérkezvén a dél, az úri kaszinó dísztermében kózebédre gyűltek össze a szeretett lelkész barátai, tisztelői, ismerősei, mintegy SO-an, A második fogásnál poharat emelt Csánki Béniámin és a békésbánáti egyházmegye nevében üdvözölte Vésztő ifjú papját. Ha a templomban a helyzetnek megfelelően nagy komolysággal kapcsolta beiktató beszédének egyik aranymondását a másikhoz : bezzeg szárnyat öltöttek mast szavai a fehér asztalnál, s úgy megjárták szivünket, elménket, hogy nagyon sokan gondolkozni fognak mélyen járó megfigyelésein alapuló kijelentésein. Azután községünk érdemes főjegyzője, ref. egyházunknak presbitere Tardy Lajos emelkedett szólásra. Klassikus szépségű tartalmas beszédben éltette Gönczy Bélát. Ő utánna az ünnepelt Gönczy Béla emelt poharat. már későbbről való. Ennek építését 1221-ben kezdették meg, azonban az épület 1271-ben a csehek által jórészben elpusztíttatott. A mostani templom legrégibb része 1272-ből való, míg a többi rész leginkább a XIV. és XV. századból ered. Tornya nem viseli magán a templom stílusát, nehézkes négyszögletű alakja sem felel meg annak. De meg- I magyarázza ezt azon körűimé ly, hogy a középkorban a várfal a templom mellett haladt el közvetlenül s a templom tornya így egyszersmind várostoronynak is készült és várvé leírni célokat is szolgált. Tetején hosszú időkön át való rendeltetését a magyar korona aranyozott mása díszíti. A templom belseje a gót stilus misztikus voltával, Ízlésének finomságával es tisztaságával, kidolgozásának díszével meghatja a belépőt. Hatalmas szentélyét, mely még 148Ó-ból való, két oldalt díszes fafaragásai kanonoki székek foglalják el, e székek fafaragványai állati alakokban ábrázolják a bűnöket és erényeket. A szentély oldalfalán, az oltártól balra, ékes gót betűkkel vannak feltüntetve azon magyar királyok és királynők nevei, akiknek fejét ezen templomban érintette Szent István koronája : I. Ferdinádtól egész V. Ferdinándig. Hazánk történetének nagyjai közül számosán itt alusszák örök álmukat, többek között az oltár előtti rész alján nyugszik Pázmány Péter. A templom jobb hajójában áll egy románstilű keresztelő medence 1409-ből. Nagyon szép a dóm Szent János kápolnája, barokk stilben. 1732-ben épült. E kápolna ’ minden szobrászati díszét a XVIII. században élt híres pozsonyi születésű művész, Donner Rafael készítette. A dóm egy másik kápolnája, a Szent Anna kápolna ajtajának tympanonján a Szentháromságnak 1350-ből származó ábrázolása látható. Ez a dómnak legrégibb fafaragványa, alakjait és azok csoportosításait a geometriai formákhoz való ragaszkodás jellemzi, ép ezért azok merevek, természetellenesek A dóm külső részének keleti oldalán
