Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-02 / 14. szám
XLIII. évfolyam. Gyula, 1011. április 2. 14. szám. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre................... 5 K — f Évnegyedre......... 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyiíttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Állafösszeirás Gyulán. A népszámlálás után a földmivelésügyi miniszter tudvalevőleg elrendelte országszerte az igás- és haszonállatok összeírását a folyó év február 28-iki állapot szerint olyformán, hogy az összeírás március 1 — 15-ig volt teljesítendő. Az állatösszeirás eredményét az egész vármegyére vonatkozólag még nem ismerjük, tehát nem is közölhetjük. A gyulai összeírás eredménye azonban előttünk van és oly megdöbbentő adatokat tartalmaz, hogy a számadatokat közgazdasági rovatunk helyett lapunk első cikkében közöljük, ezzel is felhiván a gazdaközönség, a békésmegyei gazdasági egylet, a város, vármegye s földmivelésügyi minisztérium figyelmét és érdeklődését, oly bajok, sőt veszedelmekre, a melyeknek gyökeres orvoslása elől kitérni nagyon rövid idő alatt bekövetkező mezőgazdasági katasztrófára vezetne. De szóljanak a számok. Az összeírás szerint a 90 percenten felül immár kisbirtokokra oszló gyulai 32000 katasz- trális holdon felüli határ bel- és külterületén van összesen: 256 ökör, 13 bivaly, a szarvasmarhák között állandóan (télen, nyáron) istállón tartatik 47 bika, 465 tehén, 43 tinó, 185 üsző ;' istállózás mellett legelőre is kijár 179 bika, 1475 tehén, 73 tinó, 888 üsző; tavasztól őszig kizárólag legelőre jár 65 bika, 267 tehén, 254 tinó, 284 üsző; az utolsó 12 hónap alatt ellett 1706 borjú, továbbtenyésztésre meghagyatott 704, eladatott 21, levágatott 941, elhullott 51 drb. A szarvasmarha összes létszáma 4225 drb, ebből magyar fajta immár csupán 320 darab. A 32000 katasztrális holdon felüli határból 20000 katasztrális hold körül van a szántó és ezen a területen csupán 256 drb ökör találtatott és használtatik szántásra. Ezen körülmény hasábokra terjedő fejtegetéseknél több elmélkedésre ad anyagot és ijesztő bizonyítéka annak, hogyan történik Gyulán még a külterjes gazdálkodás is. Az egész szarvasmarha állomány borjastól együtt, ismételjük, mindössze 4225 drb; tessék elképzelni mennyi kevés trágya termelődik ilyen kis szarvasmarha állomány mellett, a midőn a műtrágyának nyoma sincs, s hogy a mi hármas vetés forgónk mellett ! minő szörnyű talaj kimerülés látképe tárul elő. A lóösszeirás eredménye épp oly megdöbbentő, mint a szarvasmarháé. Összeiratott ugyanis 166 drb 1 éven aluli, 218 egy éven felüli és 26 tenyészmén, 178 egy éven aluli, 314 egy éven felüli kanca csikó és mindössze 1840 kanca ló; heréit csikó 55, heréit ló 634 íratott össze. A lóállomány tehát mindössze 3438 drb. Ehhez sem füzünk kommentárt. A sertésállomány pusztulását, nevezetesen a sertéstenyésztés ijesztő mérvű csökkenését a következő adatok illusztrálják: Összeiratott zsirfajtában 55 tenyészkan, 1237 tenyészkoca, 4468 süldő, 4825 malac és 2290 hizó; hús fajtájú 7 tenyészkan, 72 tenyészkoca, 126 süldő, 299 malac, 138 hizó, úgy hogy az egész sertésállomány mindössze 13,517 drb. Megdöbbentő számadat a szegényebb sorsú nép rosszul táplálkozása, elcsenevészedése és megcsappant jövedelmi forrása felől. Hogy az állatstatisztikáról teljes képet nyújtsunk, megemlítjük még, hogy összeiratott 1936 juh, 1 drb kecske, végül 2 drb szamár. Ismételjük, hogy az állatösszeirásnak a vármegye többi községeire vonatkozó adatait- még nem ismerjük, de ha azok is olyanok, mint a Gyulán kimutatottak, az esetben nyilvánvaló, hogy a földmivelésügyi kormányra elhárithatlan sürgős kötelesség vár, a rohamos pusztulásnak indult állattenyésztésen, épp oly, sőt még heroikusabb eszközökkel és áldozattal segítségére jönni, mint azt évtizedek óta a hegyvidéken cselekszi. Tanügy. Főigazgatói látogatás. Dr. Fass Bertalan nagyváradi tankerületi főigazgató meglátogatta a békési református főgimnáziumot s a tapasztaltak felett teljes megelégedését nyilvánította a tanári kar előtt. Ugyancsak e látogatása alkalmával mint a kormány megbízottá tárgyalt az igazgatóbizottság- sággal az újabban kért államsegély ügyében, aminek eredményeként a főgimnázium az eddigihez képest évi 7000 koronával több segélyben fog részesülni. T A R C A. 'Dalok. i. Hoyárhátu öreg kis hás faluvégen... ott lenn as alvégen Nem zörgettem kisablakotl holdas éjjel haj, de nagyon régen. Kis kertedből nem tűsnek most kalapomhoz piros rózsaszálat Messze vagyok... nem csókolom puha ajkát az én violámnak. Ha sárgul a nyárfák lombja nádfedeles fehér kis ház mellett Csillag fényes őszi estén egyszer csak majd én is oda termek... Kákoppantok a kisablak fakószlnü, elnyűtt zsalujára . . . Ha kinézel... ha megismersz... akkor tudom, hogy nem let[tem árva. II. Ringó rengő jázminbokor kapunk mellől kihajlik az utszélre Virágát a legszebb kislány marokszámra meglopkodta megtépte Vigyázz, vigyázz falu gyöngye . . . elkerülsz még erre... Ha bántod a jázminbokrom, majd bilincset verek fehér kezedre. Ingó-bingó jázminbokrom kapunk mellett egyre arról mesélget Azt susogja, mondogatja erre járó sok-sok lánynak, legénynek Szőke kislány volt a tolvaj, én lettem a rabja. . . Kék szemének sugarával a szivemet, bilincsekbe ö rakta . . . III. Kakukmadár megüzente, már nem soká élek Kialnszik nemsokára szivemben az élet... Erdömélyen szemfedöm lesz a fák hullott lombja Felettem a búcsúztatót őszi szellő zsongja. Nem bánom, ha meg is halok, ott nyugodjam mélyen Sötét árnya zugó erdő kellős közepében . . . Mit bánom, ha vetve is már a halottas ágyam Csak még egyszer megcsókolna hűtlen rózsaszálam. Jánszky Elemér. Füstbe ment terv. Irta: Csura Miklós. Egyszerű s talán éppen azért megkapó ízléssel bútorozott leány szobájában szövögeti huncutkás terveit Juci, a táblabiróék örökösen vig, mosolygó Jucija. A szoba képe is szinte elárulja pajzánke- délyü gazdája lelkületét. A bútor, a függöny, a szőnyeg, minden, de minden porcikája Juci terveit őrzi s az ablakon mosolygó krizantemum hallgatag virágai is csöndes némaságukkal biztatják kis úrnőjüket pajzán terveinek keresztülvitelére. Puha, bársonyos pamlagon hever Juci. Az arcán föl-fölvillanó mosoly is sejteti velünk, hogy uj „terv“ van készülőben. Juci ugyanis tervnek tartja s nevezi az olyan ártatlan huncutságot, mely őt — habár egy-két percre is — fölviditja, megkacagtatja, az áldozatnak pedig legfölebb múló bosz- szuságot okoz. Most is ilyen terven töri fejét . . . Majd a pamlagról játszi módon fölugorva, vig nevetéssel apja dolgozó szobájába fut. Felkapja az Íróasztalon heverő napilapot s az Apróhirdetések közt szerényen meghúzódó Levelezés rovatot kezdi böngészni. Megvan az uj terv. — Hogy is szól a hirdetés ? — »Egy vidéki csinos fruska levelezni óhajt szórakozás céljából egy fővárosi vig jogászgyerekkel.“ — Miért ne lehetnék éppen én a falusi kislány álmainak koronás királya ? Asztalhoz ül s a fővárosi zsurokon elkoptatott szerelmi frázisok szótárából kikeresi azokat a nagyotmondó semmiségeket, melyek az idealizmus táplálta falusi kislányok érzelgő szivecskéit oly könnyen megejtik. A megirt szerelmes levélkét illaI_ia,pianl?c mai száma 12 oldal. tos, rózsaszínű borítékba zárta s ömlengéseit „Vidéki fruska“ jeligével Mezőberéndre küldte. Pár nap múlva a postára ment Juci s „Barna I jogász“ címre kért posterestante levelet. Mily nagy volt öröme, midőn a falusi libának tollvonásai kezében voltak. A terv tehát beütött. A levélke tartózkodó hangon beszélte el, mennyire vágyódik írója ártatlan szórakozás után, hiszen az oly unalmas falusi élet egyhangúságába változatosságot csak az irgalmas eső hoz, mert utána porszivás helyett sárban csatakol az ember. Juci úgy érezte, hogy gyönge ellenfele van. Még aznap válaszolt. Ezúttal még magasabb akkordban kezdte meg levelének hangját. Bepanaszolta benne, mily sivár a lelke a főváros zajos mozgalmasságában ; mennyire vágyódik olyan ideális leánysziv után, mely az ő romlatlan lekének ábrándjait meg tudná érteni Ezután a leveleket mind sűrűbben váltogatták. Jöttek a ködös, borongó őszi napok s mindenha derű költözött Juci leikébe, ha az ő szerel- metes kis Ellájától levelet kapott. Karácsonyra egy- egy arcképpel kedveskedtek egymásnak. Juci rég felejtett ábrándvilágának lovagját küldte el s cserébe egy kedves arcú babának képét kapta. S hogy ezután már az ömlengések s vallomások egész rajával ostromolták egymást s hogy olykor — Uram bocsá’! — az ártatlan „csókol“ szó is kicsúszott tollúk alól — erről talán regélni sem kell a krónikásnak. Amint azonban bontogatta szárnyát a tavasz s megjött március is az ő tavaszi pompájában s a dalos madarak trillázva röpködtek bokorról-bokorra,
