Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-06 / 10. szám
2 BÉKÉS 1910. március 6. leg bérbeadott és a bérbeadottakhoz számítandó lakrészek száma az egyes kerületekben az összes lakrészek felének számát el nem érték, igy általános liázbéradó behozatalának esete fenn nem forog. Megállapíthatott azonban az is, hogy a bérbeadóit lakrészek száma meghaladja az összes lakrészek egy harmadát, minek következtében a város egész belső területére a házosztályadó 111. fokozata alkalmazandó, amely fokozathoz képest az adókivetése már az 1910. év folyamcin tényleg meg is történt. Eme harmadik fokozat értelmében tehát az 1 szobás házak az eddigi 2 korona helyett 3 korona, a 2 szobás házak az eddigi 6 korona helyett 8 korona, a 3 szobás házak az eddigi 10 korona helyett 12 korona, a 4—5 szobás házak az eddigi 20 korona helyett 24 korona, a 6—7 szobás házak az eddigi 36 korona helyett 42 korona, a 8—9 szobás házak az eddigi 54 korona helyett 63 korona és az azon felüli számú szobás házak is megfelelő progresszív házosztályadót fizetnek. A képviselőtestület a pénzügyigazgatósági határozattal szemben felebbezéssel él, ami az uj törvénynyel szemben előreláthatólag nem fog eredményre vezetni. Ama mozgalomhoz azonban, amely kormányválto- zás folytán az uj adótörvények hatályon kívül helyezését célozza, Gyula városa csatlakozni óhajt. (Ez óhaj komolysága azonban a képviselőválasztás alkalmával fog eldőlni.) Az eddig említett ügyek a február hó 28-iki közgyűlésen tárgyaltattak le. Csütörtök délután újabb rendkívüli közgyűlés volt egyetlenegy sürgős ügyben, nevezetesen a jéggyár felállítása érdekében. A képviselők ez alkalomból a hétfőinél nagyobb számban jelentek meg, különösen tekintélyes számban az értelmiség tagjai. Szabó Emil és társai budapesti cég, melyről megírtuk, hogy a múlt hét folyamán az érdekeltség körében indított akciót a jéggyár érdekében, a városhoz három alternativ ajánlatot terjesztett be a jéggyár felállítására. Dr. Lovich Ödön polgármester napokon át, az állandó választmány a közgyűlést megelőzőleg délelőtt és délután is behatóan tárgyalták és készítették elő az ügyet, egyértelmiileg a harmadik alternativa mellett foglalva állást, amely szerint a város a vágóhíd mellett ád a vállalkozóknak ingyen telket a jéggyárhoz. Azonkívül egyszersmin- denkorra 20,000 koronát, melylyel szemben Szabó Emil és társa kötelezik magukat május hó végéig napi 100 métermázsa műjég előállítását biztositó jéggyár létesítésére és a vágóhíd idei jegének külön dij nélküli előállítására. Következő években a városnak, ha jégre szüksége lenne, (de a nélkül, hogy a város a jeget tőlük venni köteles volna) a műjeget métermázsánként 2 korona 25 fillérért kötelesek adni, járványos betegségek alkalmával pedig a jeget díjmentesen kötelesek kiszolgáltatni, miáltal az Erzsébet ápolda jégvermének megtöltése feleslegessé válik. A magánfogasztók közzül, akik kötelezték magukat jégszükségletüket két éven keresztül náluk beszerezni, eme időn belül a műjeget métermázsánként szintén 2 kor. 25 fillérért szállítják, végül a kötelezettséget nem vállalt egyes lakosoknak kilogrammonként maximális 4 fillérért. Megállapodások történtek az esetre is, ha a város a vágőhidon hűtőkamrát létesit, végül pedig a jéggyár teljes felszereléssé és kikötött üzemképességgel tiz év múlva a város tulajdonába megy át. A képviselőtestület hosszú vita után névszerinti szavazással egy ellenében az ösz- sze8 szavazatokkal elfogadta az állandó választmány javaslatát és elhatározta, hogy a 20,000 koronát a Geist-alapból kölcsönzi, felhatalmazván a tanácsot, hogy eme összeget vállalkozónak a jéggyár üzembe vétele után fizesse ki. T a n ii g y. A főgimnáziumban mához egy hétre, március 13-án lesz az ez idei utolsó Uránia-előadás. Tárgya : A léghajózás története. Tandij kárpótlás. Az 1908. évi 46. t.-c. az elemi oktatás ingyenességéről rendelkezvén, annak végrehajtása iránt a vallás- és közoktatási miniszter több rendeletben intézkedett. A törvény értelmében azok az iskolák, amelyek jövedelmük egy részét a tandíjakból nyerték, ezentúl tandijkárpótlásban részesülnek az állam részéről. Ennek a kárpótlásnak alapját a rendelet szerint egy-egy tanköteles növendék után legfeljebb 15 korona tandij és 1 korona felvételi dij képezheti. Az érdekelt egyházak most rendre nyújtják be kérvényeiket a közigazgatási bizottsághoz, az általuk fenntartott iskolákban — az oktatás ingyenessége folytán megszűnő tandijak kártalanítási összegének megállapítása iránt. Tanonciskolák. A kereskedelmi minister kifogásolja, hogy az ipartörvénynek az a rendelkezése, hogy ott, ahol legalább 50 tanonc van, ott külön tanonciskola állítandó fel, — nem tartatik be. Miért is utasítja az iparhatóságokat, hogy az említett törvényes rendelkezés pontos végrehajtását ellenőrizzék s tett intézkedéseikről jelentést tegyenek. Táncvizsga. A gyulai állami polgári leányiskola növendékei részére Herz Lenke békéscsabai táncmesternő hathetes tánctanfolyamot tartott. A tanfolyamot — melyen az iskola 36 növendéke vett részt — szerdán az iskola tornatermében próbabál fejezte be. A nagyszámban megjelent szülők és érdeklődők dicsérettel és elismeréssel nyilatkoztak a táncmesternő szakavatott eredményes vezetéséről, melylyel a jövő báli generációt a boston és egyéb táncok rejtelmeibe beavatta. A táncvizsga délután 4 órától a késő esti órákig tartott vig hangulatban. Iskola bezárás. A régi Korona épületben s az uj polgári leányiskola egy részében elhelyezett állami elemi leányiskolát difteritisz-járvány miatt az alispán, a vármegyei főorvos jelentése alapján bezáratta. Bezárt Óvoda és iskola. Az alispán a békéscsabai Albrechtovics-féle óvodát és a gerendási iskolát, — a járványos betegségekre való tekintettel, — bezáratta. Hírek. A közigazgatási bizottság március havi közgyűlését folyó hó 14-én tartja. Közgyűlések. A Békósmegyei takarékpénztári egyesület és az Első gyulai kötött és szövött ipar- árugyár részvénytársaság ma délelőtt tartják évi közgyűlésüket és pedig a takarékpénztár 9 órakor, a kötőgyár 11 órakor. Lukács György v. b. t. t., a ki tudvalevőleg mindkét társaság köztisztelet és közszeretetben álló elnöke, tegnap este érkezett Gyulára és ezúttal is személyesen fog elnökölni mindkét közgyűlésen. fejezet másik helyén kijelenti: „Régi igazság az, hogy igazat nem szabad mindig mondani; és azok. akiket beteges lelkiismeretük ez elv örökös megszegésére visz, korlátolt és veszedelmes egyének“. Szigorú beszéd, de igaz ! Senki se tudna egy födél alatt élni következetes igazmondóval — de hál’ Istennek, senki sem kénytelen vele. Következetes igazmondó a szó szoros értelmében lehetetlen te remtmény; olyan nem létezik, nem is létezett soha. Mindenesetre vannak emberek, akik azt hiszik, hogy nem hazudnak sohasem — de ez nem áll — és ez a balhitük úgynevezett civilizációnk egyik szégyenfoltja. Mindenki hazudik, minden nap, minden órában, ébren, álmában, örömében, gyászában; s ha ajka néma, keze, lába, szeme, tartása megtéveszti felebarátját — és pedig szándékosan. Egy távol országban, ahol jó ideig tartózkodtam, az asszonyok sorba látogatták egymást azon szeretetreméltó ürüggyel, hogy látni akarják egymást; s ha azután haza jöttek, örömtől sugárzó arccal mondogatták: Tizenhat látogatást tettem, tizennégy esetben csalódtam — amivel korántsem akarták azt kifejezni, hogy tán tizennégy esetben rósz fogadtatásra talállak, hanem azt, hogy tizennégy felet egyátalán nem találtak odahaza és sugárzó arcuk nyilván mutatá, mennyise örültek ennek a körülménynek. Nos tehát az ürügy, hogy látni akarták a tizennégyet, meg azt a kettőt, akinél nem jártak oly szerencsésen — nem volt egyéb, mint a legközönségesebb és legenyhébb formája a hazugságnak, amelyet az igazságtól való eltérésnek szoktunk nevezni. Jogos-e ? Már hogy is ne 1 Szép, nemes — mert célja nem haszonlesés, haném az, hogy örömöt szerezzen a szóbanforgó tizenhat személynek. Az a szívtelen igazmondó félremagya- rázhatatlanul elárulná vagy épen kereken kijelentené, hogy nem is volt szándékában a szóbanforgó személyeket látni és . . . kétségkívül szamár volna és teljesen felesleges bánat okozója. Azonkívül is 'ama távoli föld hölgyei ezer kellemes módját találták a hazugságnak, amely mind jó szivükből fcrrá- sozott és becsületére vált értelmességüknek, tiszteletére nemes lelkűknek. A férfiak ama távol országban mind hazugok voltak egytől-egyig. Első kérdésük: „Hogy érzed magad ?“ hazugság volt, mert a temetkezési vállalkozó kivételével egyikök se törődött azzal, hogy hogyan érzed magad S viszont te is hazudtál, aki amikor kérdezősködtek feleltél ; mert eszed- ágában se volt pontos diagnózist megállapítani, hanem csak úgy találomra feleltél s rendesen messze maradtál az igazságtól. Ha idegen látogatott meg és tartóztatott fel, nyájasan feleléd : Örülök, hogy szerencsém van, magadban pedig gondolád : „Bárcsak a kannibálok foglya volna és pedig ebéd idején !“ Mikor elment, szomorúan mondád: „Csakugyan mennie kell?“ s még kiszóltál utána az ajtón : „Legyen máskor is szerencsém,“ — s nem is tettél vele semmi rosszat sem, mert senkit se csaltál meg, senkit se sértettél meg, holott az igazsággal mindkettőtöknek kellemetlen percet szereztél volna. Én azt hiszem, hogy ez az udvarias hazugságé kedves, szeretetreméltó művészet, amelyet mindenképen ápolni kell. Az udvariasság legmagasabb tökélye nem egyéb, mint szép épület, amely alapétól a csúcsáig szeretetreméltó és önzetlen hazugságok bájos és aranyos formáiból alakult. Amin én fölötte bánkódorr, az a rideg, kíméletlen igazságnak diadalmaskodó előnyomulása. Jegyezzünk meg minden lehetőt, hogy azt teljesen kiirtsuk. A bántó igazság semmivel sem különb a bántó hazugságnál. Egyiket sem szabad kimondani. Az az ember, aki bántó igazságot mond, csak azért, hogy megmentse vele a lelkét, jegyezze meg magának, hogy az olyan lelket nem érdemes megmenteni. Az az ember, aki hazudik, hogy egy szegény embert kimentsen a csávából, azok közé tartozik, akikről az angyalok kétségtelenül azt fogják mondani: Imhol a hősi lélek, aki saját javát kockáztatta, hogy segítsen felebarátján ! Hadd dicsérjük, magasztaljuk ezt a nagylelkű hazugot!“ A bántó hazugság elvetendő dolog — és pedig épen úgy, mint a bántó igazság — oly tény, amelyet törvényhozásunk is elismert.* A többi közönséges hazugság közé tartozik a néma hazugság — az ámítás, amelyet akkor követünk el, mikor nem szólunk semmit sem és elhallgatjuk az igazságot. Sok makacs igazmondó rabja ez erkölcstelenségnek, azt képzelvén, hogy egyáltalában nem hazudik, ha nem mond hazugságot. Abban a távol országban, amelyben egyszer tartózkodtam, élt egy szeretetreméltó, kedves asszony, akinek mindenkoron fenkölt, tiszta ösztönei voltak * Célzás a becstiletsértesi és sajtóvétségi eljárásokra. Libel-law. F ordító
