Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-13 / 7. szám
XLII. évfolyam. Gyula, 1910. február 13. 7-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.............. — 5 K — f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZOAZDÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-Iér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Akció a cukorgyár érdekében. A békésmegyei gazdasági egyesület vasárnapi közgyűlése után vármegyénk gazdaközönsége értekezletet tartott a cukorgyár ügyében, amely harmonikus lefolyása folytán azzal a reménnyel kecsegtet, hogy a békésmegyei, s ami a fennforgó viszonyok folytán ezzel egyértelművé vált, a Gyulán létesítendő cukorgyár ügyét, ha nem is döntően, de igen hathatósan fogja előmozdítani. Az értekezletet a gazdasági egyesület illustris elnöke gróf Wenckheim Dénes kezdeményezte, akiről hálás elismeréssel kell konstatálnunk, hogy úgy a vármegyében, mint a cukorgyár létesítésére alakult érdekeltség körében minden lehetőt elkövet a cukorgyárnak Békésvármegye területén leendő felépítése érdekében. A nemes gróf az értekezleten behatóan ismertette a cukorgyár mai stádiumát. Arra vonatkozólag, hogy a gyár Békésvármegyé- ben építtessék fel, nemcsak kívánatos, hanem döntő befolyású körülménynek jelzi, hogy a cukorgyár üzemben tartására minimálisan szükséges 4000 katasztrális holdnyi termesztési területet, a békésmegyei gazdaközönség hozza össze & biztosítsa. Az értekezletet és ebből kifolyólag az akciót ily szempontból tartja szükségesnek, egyben az elnök bemutatja az általa készített tervezetet, mely a cukorgyárral kötendő szerződés feltételeit tartalmazza. A tervezetnek, melyet alantabb egész terjedelmében közlünk, egyik lényeges és az értekezlet tagjait minden tekintetben megnyugtató s kielégítő feltétele, hogy a cukorrépa alapára, tekintet nélkül arra, hogy a cukorgyár bárhol épül fel, Békésvármegye összes feladó vasútállomásain éitvéve, egységes. Maga a tervezet, amelyre vonatkozólag Wenckheim Dénes gróf, aki az érdekeltség (intencióit és feltételeit ismeri, kijelentette, hogy azt a cukorgyárat létesítő érdekeltség remélhetőleg elfogadandja, a következő : Tervezet. A Békésvármegyében építeni szándékolt cukorgyárral megkötendő szerződések feltételeire nézve. Hogy a vármegyében egy cukorgyár létesülhessen ahhoz szükséges már kezdetben legalább 4000 katasztrálishold répa termelés biztosítása a termelők részéről kikötendő alábbi feltételek mellett. 1. A termelésnek legalább három évre való tartama, de a kik ezt hosszabb időre óhajtják“megkötni, a jogot erre nézve maguknak az 1911-ikcam- pagnetól kezdve a gyárral szemben fenntarthatják. 2. A répa alap ára Békésvármegyei összes feladó állomásokon átvéve 210 fillér. 3. 24 koronán felüli prágai árjegyzés szerinti nyers cukor ár után minden 100 kilogramm tiszta súlyú répáért 4 fillér ár praemium. 4. Holdanként lV20/o szárított szelet franco ab répa feladó állomás és a nyersből 60% ab gyár. 5. Ha a termelő kívánja a gyár kötelezendő olcsó kölcsön folyósítása által lehetővé tenni az illető vasút állomásig a gazdaságból me^ei vasút kiépítését. 6. A gyár köteles a répát minden átvevő állomáson saját hídmérlegein megbízottjai által lemá- zsáltatni és átvenni. 7. A gyár köteles a répa permetezéséhez szük- széges chlor báriumot felerészben ab gyár ingyen adni, másik felét pedig önköltségi áron számítani, úgyszintén a permetezéshez szükséges permetezőket a gazdáknak használatra ingyen kölcsön adni. 8. A szükséges vetőmagot a gyár 60 fillér kedvezményes áron úgy az első s az esetleges utó vetésre köteles a gazdák rendelkezésére bocsátani. Ambrus Sándor alispán a legmelegebben üdvözli a cukorgyár létesitésére vonatkozó akciót és kijelenti, hogy tekintettel annak agrársocialis szempontból való nagy horderejűre is, abban a maga részérói leghat.ha- tósnbban támogatja az egyesületet és Békés’vármegye gazda közönségét. Hajlandó felhívni a főszolgabirák utján a községi elöljáróságokat, hogy a cukorrépa termőterület biztosítására rövid záros határidőn belül mozgalmat indítva, ajánlatokat gyűjtsenek, amely hozzá juttatandó ajánlatokat az egyesületi elnök rendelkezésére bocsájtandja. Fábry Károly a gazdasági egyesület kebeléből tiz tagú bizottságot választana, oly célból, hogy az a bizottság gyűjtse össze a szükséges termő területet. Kóhn Dávid, Fábry Károly javaslatával szemben, habár elismeri a gazdasági egyesület illetékességét a termesztési terület biztosítására, tekintettel mégis arra, hogy az egyesületnek a perifériákon nem állanak oly közegek rendelkezésére, kik a gyűjtést oly rövidesen és a siker kilátásával teljesítsék, mint a közigazgatási tisztviselők, hálás köszönettel elfogadandónak véli Ambrus Sándor alispán ajánlatát, ami különben egyátalán nem zárja ki, hogy a cukorrépa termesztési terület biztosításában az egylet tagjai is közreműködjenek. Az értekezlet Kóhn Dávid indítványa értelmében határozott. Ambrus Sándor alispán a Békésmegyé- ben létesítendő cukorgyár érdekében a következő rendeletet bocsátotta ki : 2580—1910. ikt sz. Békésvármegye alispánjától. Községi Elöljárók ! Mozgalom indult meg a vármegye területén egy cukorgyár létesítése érdekében. Mai napig is a vármegye csaknem minden részében foglalkoznak egyes gazdák cukorrépa termeléssel, gyakorlatilag ismeretes a nagyobb gazdák előtt is, az elöljárók előtt is ennélfogva a répatermelés közgazdasági jelentősége, mely röviden abban foglalható össze, hogy a föterműny megfelelő értékesítése utján kielégítő jövedelmet nyújt, mellékterményeivel kitűnő takarmányt szolgáltat, a mezőTÁRCA. Járunk együtt... Járnak együtt az újuló tavaszban, Ezer bimbó s virág az ágakon. Csodás kikelet, bűbájos tavasz van! Sarjad a fű a kerti utakon. Melletted járok némán, önfeledten . . . Minden csupa fény, csupa ragyogás. Oh csak álmaink tündererdejére Ne jönne soha soha hervadás ! . , . Barackvirág remegve bontja kelyliét, Egy-egy szirom fürtös fejedre hull! Én elnézlek e fényben, ragyogásban, Nézlek gyönyörrel, nézlek szótlanul . . . Ma még enyém vagy ! Rám nevet az ajkad, Szemedből rám ragyog a kikelet. Ki tudja, mit hoz még reám a holnap?!... Holnap talán már másé lesz szive i!... Ma még te vagy a lelkem napja, fénye .. . Holnap ? . . . Talán eljő a sírnak éjjé ! Ma még reánk a virágszirmok hullnak, S talán a sír göröngye föd be — holnap !,.. Temetőben. Fehér hópelyhek hullnak, kulldogálnak, Puszta sírjára édes jó apámnak. . . . Mily régen aiszod síri álmodat! Korhadt fejfádat örökzöld borítja S belepi a tél fehér takarója .. . — Engem sírodnál ért az alkonyat! Halkan hull a hó, csöndesen zizegve, Fehér fátyolként száll a temetőre. Jól esik még beszélgetni veled . . . Szememből lassan aláhull a könnyem . .. Körülöleli szelíden a lelkem’ Sírodból feltörő szereteted! . .. Rácz Etus. Az éhség. Irta: Pakots József. A szép asszony felfutott a körúti ház lépcsőjén. Az arca kicsattant a láz pírjától, a kezében remegett a gyöngyház fogantyuju csipkés ernyője, a tornyosra fésült és ezüst abroncscsal összeszo- ritott aranyszőke haja kiszabadult a fehértollas tavaszi kalapja alól, a lábai belegabalyogtak a suhogó, fodros selyemszoknyába, szóval, a szép asz- szony izgatott volt. Mire fölért a harmadik emeletre, úgy kifáradt és eltikkadt a sietéstől, hogy a legfelső lépcsőfokon egy pillanatra meg kellett pihennie, hogy tovább mehessen. Keztyüs keze idegesen kereste meg a lépcsőházra nyíló szárnyas ajtó csengettyű gombját és megnyomta. Az ajtó hirtelen kinyílt s a szép asszony valósággal a nyakába esett a homályos előszobában álló magas, feketehaju halavány férfinak: — Te édes, te drága! A halovány férfi, akinek arca, — mintha fehér márványba lett volna vésve, — az asszony kezéből kivette azt a kis csomagot, amit az magával hozott, azután gyöngéden az asszony karja alá dugta a karját és bevezette egy zöld szövetű, nehéz függönyökkel elsötétített szobába. Mikor beléptek, az asszony fellélegzve dobta, le fejéről kalapját, az ezüst abroncsot az asztalra dobta, amitől tornyos haja aranycsíkokban hullott le a vállára, a keztyüit idegesen húzta le és lázas kezével elsimította a férfi homlokáról a ráomló fényes, fekete fürtöket: — Milyen régóta nem láttalak! — sóhajtotta az asszony elérzékenyülten. — Óh milyen régen .;. A férfi nevetett : — Tegnap dél óta ... — Ügy van, úgy van! — mondotta sietve az asszony. — De nekem ez is egy örökkévalóság. Hát neked ? -- tette hozzá hirtelen kacéran. A férfi felelet helyett karjaiba fogta az asz- jszonyt és megcsókolta. Bebújtak a nagy bőrdiván szögletébe és dis- kúráltak. Az asszony beszélt többet. Gyors lélek- zetvétellel, szinte mámorosán ejtette ki a szavakat, mintha boldogság volna minden egyes szó, amit ennek az imádott férfinak mondhat. — Hát referálok, édes. Semmi sem történt tegnap óta. Délután kocsiztunk a Stefáni-uton. Csak az uram nélkül, neki dolga volt. A gyerekek és a Lapmils: inai szama IO oldal,
