Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-11 / 50. szám
XLII. évfolyam. Gynla, 1010. december II. 50. szám. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre ... ......... 5 K — f Év negyedre ___ ... 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Közöny és fásultság. Nem látunk mást a közélet arénájában közönynél és fásultságnál. Az a kis lendület, mely az utóbbi években mutatkozott, teljesen ellapult s ma oly érzéssel járjuk be a közélet tereit, mintha valami kietlen homoksivatagon járnánk. Ami a szemhatár előtt áll, az se hegy, az is csak zátony. Mélabus, gondokba borult emberek járnak-kelnek. Rémes, eddig nem ismert gondok tépik a családapa szivét, lelkét. Az élet annyira megdrágult, a fényűzés oly hatalmat vett rajtunk és olykor esztelen igényeinknek annyira hatalmában vagyunk, hogy idegeink szétpattanásig, az elme elborulásáig nyomja agyunkat a gond, s ezt a sötét kortünetet mással, mint a nehéz életgondok vívásával, megokolni nem tudjuk. Mi más volt a régi udvarházak erkölcse, szemben a mi felmagasztalt, túlértékelt modern, vagy hipermodern felfogásunkkal. Bizony, anyáink a kartonban vigabban mulattak, mint mi a kreppdesinekben és apáink boldogabbak voltak, mint mi, akik az argentínai husért sá- pitozunk. Mi lenne a kivezető ? Meline azt mondja : Visszatérés a faluhoz, ami a mi gondolatanyagunkra vonatkoztatva annyit jelent: visszatérés az egyszerűséghez. A nivelálló kultúra azonban nem engedi. Ma már a haladás jegyében a falu is imitálja a várost, a kisvárosok nagyvárosi allűrökkel kápráztatják magukat és másokat, és itt van a bűnös, a fényes főváros, melybe, mint a mohamedánok Mekkájukba vágyik az, aki a vidéken jól él és vágyik az, akinek existenciája le- züllött már a vidéken, vagy züllőben van. Egy rettenetesen decomponált társadalmi fejlődés zűrzavarában élünk s rettegve nézzük, hogy erkölcsi világunkat hogy döntögeti ez a zavaros eszmeáramlat, melynek még törekvései végcélját se sejtjük, nemhogy azt megtudnók állapítani, hogy e célokból mit hajt keresztül? De mindenesetre a legnagyobb megdöbbenéssel látjuk a közöny és fásultságnak ijesztő terjedését. Ott tartunk már a pusztaszenttor- nyai gányó sajátszerü filozófiájánál: Valahogy csak lesz, mert úgy. hogy sehogy se legyen, még nem volt. Ez a homályos megnyugvás a jelenben s jövőben és a fatalismus tölthet el csak némi megnyugvással, mert minden, amit ez a rohanó jelen felkotor, mozgat, ostromol, dönt, gúnyol és nevetségessé tesz, a mi eszményeink tárgya, szellemi tartozékunk : nevelés, előítélet, megszokás és ragaszkodó szeretet növelték meg bennük. Aztán mi még csak megvagyunk a megvediett, régi fényétől megfosztott eszményeinkkel, de féltjük az uj generációt, az utánunk következendőt, melynek az erkölcs nagy talizmánjait az életharcban nem adják meg. Már eddig is rémületesen sokat rontottak a modernség vagy mondjuk tán helyesebben, a modernség firmájával becsempészett eszmei dugáruk a lelkeken, de hogyha ez a forrongás tovább tart és a kornak tévedt racionálismusa csakugyan lerombol minden erkölcsi intézményt, mi lesz az, ami az embert küzdésre és bizva-bizásra ösztönzi, lelkesíti ? Valóban ezt nem is sejthetjük. Közönyünk és fásultságunk pedig akkora, hogy az is egyik életelvünk : utánnam az özönvíz. Minden kor nagy 'erőbeli tartalékokat hagy meg az utókorra, mi pedig azt mondjuk, hogy mit törődöm én az utánnam következőkkel, csak én fussam meg minél kellemesebben az élet útját. Csak ez a vágy is sikerülhetne! De mily kevésnek sikerül és akik felé irigykedve tekintgetünk, akiket az élet nektáréból állandóan inni látunk, akik az élet illatos rózsáira hajtják fejüket, azokat is megrokkanva látjuk az életnek olykor közbeeső stációján, amint azt hirdetik közönnyel és fásultsággal hoev bolond az élet. Az élet pedig nem bolond. Rá kell jönni mindenkinek, hogy van az embernek két nagy java: a munka és az erkölcs. Akiben e kettő hiányzik : a munkaszeretet és erkölcsi eszmények, az lehet csak sivárlelkü, unatkozó, az életundor betege. Végső konklúziónk tehát az, hogy a munkaszeretet — ez van ebben a fásult, közönyös korban letünőben; sokan azt hiszik, hogy a munka az emberből rabszolgát teremt, pedig az teremti a szabad embert s egyedül véle tűrhető az élet! Tanügy. Uránia előadás. A főgimnáziumban a következő Urániii-előadás mához egy hétre, december 18-án lesz. Tárgya: Berlin. A gyulai főgimnázium Mária-kongregációja. Impozáns keretben, igazán felemelő és szivhez-lélek- hez ezóló ünnepségek kíséretében alakult meg e hó 8-án a Szeplőtelen-fogantatás ünnepén n gyulai főgimnázium Mária-kongregációja. Az ünnepség első része d. e. II órakor kezdődött a Szent József- templomban, amelyet ez időre már zsúfolásig megtöltött a szülők es érdeklődők sokasága. A ifjú Mária-leventék - számszerint 34 — felavatását Spett Gyula váradi apát-kanonok végezte, aki ezt megelőzőleg formailag és tartalmilag tökéletes, magas szárnyalást! egyházi beszédet intézett a felavatan- dókhoz, kiemelve ebben különösen azt, hogy ezen uj minőségükben Intőkben megerősödve, erényeikben tökéletesedve, nemcsak saját boldogságuknak útját munkálják, hanem mindenek felett a szeretett ma- j gyár hazáuak megizmosodását segítik elő. A mélv T A B C A. \éha az ember feledékeny.*) Irta: (jánlonyi Géza. Az ősszel egy barátom látogatott meg. Épp a kertben ültem, az én hét-szilvafás kis kertemben, amely csak tavasszal szép, amikor a fák virágzanak meg ősszel, mikor a fák gyümölcsöznek. Tavasszal fehér fák, ősszel kék fák. —- Mennyi szilva! — mondotta körülpillantva a vendégem. Boszniában láttam csak ilyen megrakott fákat. — Egyél ha szereted. Szedett egy marókkal. S beültünk a lugasba. És ahogy a szilvát evegette, beszélt: * Egy ilyen őszi napon egyszer ugyancsak melegem volt! A bosnyák puskák minden órában ránk-lobbantak. Hol itt, hol ott a sziklák közül, meg a hegyszakadékokból lobbantak és dördültek ránk a puskák. Déletőtt egy golyó leszakította a bakkancsom sarkát. Délután a kápláromat lőtték le mellettem. Káromkodtunk. A fogunkat is csikorgattuk *) Mutatvány az 1911. évi „Mikszáth Almanach“-bél. rájok. De mikorra felrohantunk a hegyre, a bos- nyákok eliszkoltak Iszen csak én megfoghassak egy bosnyákot! Még a bakancsom Sarkát csak megbocsátottam volna nekik, de a káplárom földim volt és jóbarátom Tasnádynak hitták. Most is megkönnyezem, ha eszembe jut. Aznap este, ahogy letáborozunk, előőrségre parancsolnak. Csak hárman vagyunk az őrség : Ja- novics káplár, meg egy Fodor nevű közvitéz, meg én. Kétóránkint váltakozva kellene őrködnünk. De rogyásig fáradtak vagyunk. A káplár azt ajánlja, hogy éjfélig álljon ki Fodor, éjfél után meg én; őmaga.nem áll ki a szentnek se! sem éjfél előtt nem áll ki, sem éjfél után! Hát jó : Fodor elballag a megszokott ötven lépésnyire. Mink ketten a káplárral lefekszünk valami mohos kövek közé. Sötét a világ. Elalszunk, mint a tej. Éjfélkor Fodor fölráz, fölrugdos. Fölkászmálódok. Látom, hogy az ég villámlik. — Zivatar lesz, — mondom. — Már el is múlt, — feleli Fodor. — Hát nem hallottátok ? Sz’ úgy dörgött, hogy a földet is rázta. Csakugyan érzem, hogy a ruhám csupa viz. Dehát mi az ? Hányszor aludtam én a bosnyák földön sárban is, mint a disznó. Kiléptem az ötven lépést : jutok a sötétségben valami erdőnek a szélére. — No, — gondoltam, — az éjjel biztosan ellőnek ! A halál kétszer csapott ezen a napon melóm : egyszer csak a bakancsomra kapott, másodszor a pajtásomat ragadta el mellőlem, harmadszor biztos, hogy eltalál! De ne lássak bosnyákot 1 Mert ha meglő is, ha marad annyi erőm, hogy a puskát elsüthetem, visszaküldöm rá a halált. A hely csöndes. Csak a fák hideg halk su- sogása hallatszik olykor a vizes sötétségben. Olykor meg egy-két esőcsepp koppanása, ahogy a lombokról aláhull. A távolban egyszer valami rövid éneklést is hallok. Olyan tutulás-forma, mint a mi falusi bak- terainknak az óra-kiáltása. Lehet, hogy az is bak- ter, bosnyák bakter. De az is lehet, hogy müezzin. Zivatar után szoktak talán éjjel is kiáltani. Tehát falu közelében vagyok. Erre méginkább megborzongtam. Ha a falu megneszelte a tábort, biztos, hogy kijönnek. Kilopódzkodnak az éjhomályban : meglesnek, meglepnek. S az őrszem az első, akit a lövésük lőtérit. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisitvínyokkal, mert kártékonyak Szereti egészségét? Ki ne tudná, hogy utolérhetetlen legjobb hashajtó a világhírű 141 12-20 PURG O-B AYER Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisítványokkal mert kártékonyak XjecpiAnls: mai szama ÍO oldal.
