Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-11 / 50. szám
2 BÉKÉS 1910. december 11. hatást keltett beszéd után a jelvénj-ül szolgáló, igen jó Ízléssel elkészített érmek megáldása, az uj tagok ünnepies fogadalma és felvétele, majd a jelvények kiosztása következett. Az egyházi ünne pély aktusa alatt a főgimnázium vegyes kara Ett: Veni Sancte ; Ett: Ave Maris Stella; Magnificat, Te Deum (Melód Gregoriana); Demény: Tantum ergo című szerzeményeit adta elő kifogástalan kidolgozásban. Az ünnepély második része d. u. 5 órakor folyt le a főgimnáziumnak ez alkalomra virágokkal szépen feldíszített tornacsarnokában. A tágas tornatermet az érdeklődők teljesen megtöltötték. A gazdag programmu ünnepély főpontját a Mária-kongregácio megalakulásán már évek óta fáradhatatlanul, önzetlen buzgósággal munkálkodó Bartoss Eerenc főgimnáziumi hittanárnak magvas ünnepi beszéde képezte, amelyben a Mária-kongre- gációk célját és jelentőségét fejtegetve kimutatta azoknak áldásos és üdvös vo'tát. Mély megfontoltsággal kidolgozott és a kellő felvilágosításokat bőven megadó beszédét a közönség mindvégig nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatta és nem kételkedünk azon, hogy meggyőző hatása annak nemcsak az uj Mária-leventékre terjedt ki. Az ünnepély a Hymnus eléneklésével kezdődött, utánna dr. Lin- denberger János, gyulai plébános megnyitóbeszédében lelkesítette az ifjú kongreganistákat, akik „jót és jól választottak“. Felváltva következtek ezután főgimn. vegyeskarának énekszámai és szavalatok. Az énekkara következő piéceket adta elő: Demény Dezső: Mária siralma Demény Dezső: Ave Mária (Minkét énekszámot a neves zeneiró, akit közönségünk a nemrég lazajlott Erkel-ünnepély alkalmából már ismer — a gyulai főgimn. énekkarának irta és ajánlotta.) — Vavrinecz Mór: Benedicta es tu. — Vavrinecz Mór: Tu es Petrus. Talán szinte pleonazmus számba megy, hogy a gyulai főgimn. énnekarának precíz és művészi elöadóképességéről szólunk, mégis fel kell említenünk az utolsó ének számot: »Tu es Petrus«-t, amelyet rendkívül nehéz és mégis magas nivoju zenei com- positiója dacára is a Mutschenbacher Gyula vezetése alatt működő énekkar a legteljesebb és legfinomabb kidolgozásban adott elő. A szavalok közül Hoffmann Mihály VIII. o. t. Yárady Antal: »Az ezüst fátyol legendája« c. költeményt adta elő kiválóan helyes interpretálással. Szépen szavalt Sántha Lajos VII. o. t. Amicus invfntiuis: „Az uj Mária-leventékhez“ és 'lakácsy Imre IV, o. t. Bán Aladár: „A Szeplőtelenhez« c. költeményeket. A mindvégig élvezetes és magas nívón álló szép ünnepélyt Tóth Árpád (fő- gimnáziumi igazgató záróbeszéde fejezte be: őszinte örömét fejezve ki ebben az uj, rendkívül nagy erkölcsi haszonnal járó intézmény megalakulása fölött. Lövesztanfoiyam Gyulán. Közhírré tétetik, hogy Gyulán lövésztanfolyam szerveztetek, melyben az oktatás ideje a téli hónapokban október 31 -tői május 31-ig terjedne hetenkint egy délutáni órával. Ezen tanfolyamra legfeljebb 40 jelentkező tag vétetnék fői s első sorban 18 — 21 éves közvetlen sor alá kerülő ifjak vétetnek föl, ha pedig ily korúak nem jelentkeznének kellő számban, úgy 16 éves ifjak is felvehetők. A tanítás teljesen díjtalan, lőfegyvert, lőszert, lövőteret és a fegyverjavi- tási költségeket a honvédelmi miniszter ur viseli. Felhivatnak tehát azon ifjak, kik erre a tanfolyamra felvétetni óhajtanak, hogy e hó folyamán a városi főjegyzőnél jelentkezzenek. Gyula, 1910. december 6-án. Dr. Lovich Ödön, polgármester. Tanitóválasztás. A füzesgyarmati iskolaszék 10 pályázó közül egyhangúlag Orbán Sámuelt választotta meg a pusztakertészszigeti iskola igazgatójává. XZ: irels. Békésvármegye téli közgyűlését csakis a karácsonyi ünnepek után valamelyik napon fogja tartani. A közgyűlésen több olyan tárgy fog szerepelni, ami a bizottsági tagok érdeklődését erősen felkelti Ezek közül leginkább három választás — egy első és két másodosztályú szolgabirói állás betöltése — fogja a törvényhatósági bizottsági tagok nagyobb számát a közgyűlésre bevonzani. Kisebb érdeklődésre tarthat számot a közigazgatási bizottságban az év végével kilépő 5 tag helyének betöltése. Megszűnik a megbízatása a közigazgatási bizottsági tagok közül: Beliczey Gézának, Haviar Dánielnek, dr. Ladies Lászlónak, Veres Józsefnek és gróf Wenckheim Dénesnek. Ujjáalakittatik az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékének megállapítására, a választások vezetésére stb. hivatott megyei központi választmány, továbbá a vármegyei bizottsági tagok névjegyzékének megállapítására jogosított vármegyei igazoló választmány. Ugyancsak betöltés alá kerülnek az egyes bizottságokban időközben megüresedett tagsági helyek is. Szóval a választásokból bőven kijut a me- gyebizottségi tagoknak. A közgyűlésen tárgyaltatni fog egy pár közérdekű törvényhatósági átirat, (busdrágaság, tisztviselők stalusrendezése stb.) amelyek előreláthatólag ólénkebb tárgyalásnak fogják anyagát képezni. A közgyűlésre még visszatérünk.» A vármegye közkórházi bizottsága december hó 3-án Ambrus Sándor elnöklete alatt a húsfélék és hentes árucikkek szállítására beadott ajánlatokat mindenikét behatóan átvizsgálván, elhatáFüleltem. Liba-bőrzött a hátajn. Egy óra múlva aztán unalom váltotta fel a félelmemet. A ruha is megszáradt már rajtam. El- álmosodtam. Színes képek vegyültek a gondolataim közé. A feleségemre gondoltam. Azaz dehogy is feleségemre, iszen még akkor jegyesek se voltunk. De azért már éreztük, hogy már csak ásó kapa választ el bennünket. No meg a boszniai honfoglalás. Süsse meg aki kitalálta! Hát mondom, Örzsire gondoltam. Hej szép lány volt! Szép fehérképii és feke- teszemü és igen pajkos. Bolondulásig lehetett szeretni ! Csak sóhajtottam, csak elgondolkodtam : Az én feketeszene Örzsikém bizonyára édes- deden alszik most otthon, a puha fehér párnán. Talán épp felőlem álmodik ! Mosolyog. Talán nevet is álmában. Ahogy szokott, azzal az édes jajkiáltással, mintha skálázná a jajt lefelé. A nevetéséért is szerettem meg. Aki olyan boldogan tud nevetni, nem lehet rossz lélek. De mikor hallom én megist az Örzsike nevetését? Lehet, hogy máris csúszik felém a sötétséggel födött vizes fűben valami vad bosnyák. A puska a balkezében. Egyszer csak egy vörös lob- banást fogok látni. A dördülést már nem hallom. S akkor gondolataim közé a halálom fekete képei fordultak. A hivatalos levél, amely a halálom hirét közli; Örzsike amint elsápad, könnyre fakad, sirat, és nem bírják megvigasztalni. Valami zördül . . . Összerezzenek. Hallgatódzok. Semmi. Talán egy ágacska hullott le. De ne is kerüljön én elém piros sapka és térdig bugyogó! Ami golyó a puskámba van, esküszöm, hogy pirosra festem a kutya bosnyák- vérben! Egyik lövés magamért, a másik Tasnády Jóskáért! Ismét zördül valami . . . Zördül többszörösen . . . Ismét megszorítom a puskát. Valami állatka lehetett: sündisznó vagy kígyó. Végre szürkülni kezdett az ég alja Szürkült, fehéredett. mint az olvadó jégnek a széle. Csakhamar láttam, hogy egy keritetlen szilvás mellett vagyok. A gyorsan derülő világosságban előkéklett a levelek közül a szilva is. A mellem fölszabadult a nyomás alól. Világosság és szilva ! — micsoda boldog látvány ! A bécsi Schatzkammer szemét-látvány ehhez képest! Mégis tartottam attól, hogy ellenség lappang a szilvásban. Lehuzódtam egy galagonyabokor mellé egy földhorpadásba. A hátam mögött kopár köves lejtő volt. Távolabb majdnem kilométernyire a tábor. Arrafelé nem kellett ügyelnem. Az ég pirossága ekközben elterjedt a keleti égen. A fü mintha üveggyöngyökkel volna beszórva. A szilva üdén, hamvasan kéklik a girbe-görbe fákon. Eluntam a lesést. Gondollam : belopakodok a szilvásba és bevermelek egy-két marok szilvát. rozta, hogy azoknak szállításával az 1911. évre Najmann György gyulai mészárost bízza meg és pedig azért, mert a csorvási uradalom által beadott ajánlat kizárólag a kórház marhahús szükségletét látná el, s ennek elfogadásával a borjúhús és a hentes áru szállítása biztosítva nem lenne és mert ezen ajánlatnál a Najmann György ajánlata kedvezőbb. Miután pedig a marhahús és hentes áruk szállítására beadott ajánlatok a közkórház 1911. évi költségvetésében előirányzott árakat tetemesen túlhaladják, elhatározta a kórházi bizottság, hogy a jelzett c kkek árainak emelkedésével a költség- vetésben előállott hiány e’oszlatása céljából pótköltségvetést készit, azt további megfelelő eljárás végett a vármegye közigazgatási bizottságához beterjeszti és kéri a m. kir. beiügyminiszteit, hogy a kórház 1911. évi ápolási diját az ezennel elfogadott költségvetéshez képest 2 korona 06 fillérben méltózta8sék megállapítani. A bizottság a kórház megnövelkedett forgalmára tekintettel a hídmérleg felállítását most már szükségesnek tartja s ezért kimondotta, hogy a kórház gazdasági udvarán a hídmérleget felállítja s ehhez képest annak szállítására beadott ajánlatok közül — mint legelőnyösebb ajánlatot — a Hesz Viktor nagyszebeni cég ajáulaiát fogadja el. Tekintettel arra, hogy a folyó évi tatarozásokra a költségvetésben előirányzott 3346 korona a felmerült kiadásokat nem fedezte, s figyelemmel továbbá azon körülményre, hogy a teljesített munkák elodázhatlanul szükségesek voltak, az igazgató jelentése szerint felmerült 1038 korona CO fillér több kiadást a fo'yó évi felszerelésekre felvett, s eddig még fel nem használt összeg terhére megszavazza, felhatalmazván a vármegye alispánját, hogy az 1038 korona 60 fillér több kiadást utalványozza ki. Tárgyalás alá vétetett ezután a belügyminiszternek a kórházból kiköltözködő kórházi élelmező tiszt fűtési és világítási átalányának megállspilása tárgyában kelt rendelete. A bizottság az élelmező tiszt fűtési átalányának megváltásául a kiköltözködés időpontjától kezdve 250 korona megállapítását fogja a törvényhatósági bizottságnak javaslatba hozni. A kórház gyógyszer szükségletének mikénti biztosítása tárgyában a gyógyszerészek ezúttal sem tettek olyan ajánlatot, amely a kórház érdekei szempontjából, megnyugvással elfogadható lett volna ; minélfogva a kórházi bizottság további határozathozatal előtt utasította a kórház igazgatóját, tegyen számításokat arra Föl is keltem. Meg is indultam. A szélső fához hozzátámasztottam a puskámat, mégegyszer visszanéztem, hogy a táborból nem tart-e felém valaki ? Ebben a pillanatban halk férfihangot hallok a szilvás sűrűjében. Gally-recsegés . . . Fölkapom a puskát. Vissza a bokor mellé! A lábam elsiklik a vizes fünön: majd elvágódok. Ez méginkább megrémít. Lapulok a bokor alá. Ott hasalok, fülelek, lesek. A puska felvontan a kezemben. A karom minden izma acélként feszül. A szivem dobog. Tehát mégis itt a halál! a Halál! a Halál! ... ... A hang beszélgető. Bosnyák beszéd. Egyszer csak elő is bukkan a piros bosnyák fez a lombok között. — No kutya! Mingyár találkozol Tasnády Jóskával ! Egy vastagnyaku fiatal bosnyák feje bukdácsol a nyakát összehúzva a kéklő szilvafák közt. Megáll. Visszanéz. Hívón int. Legfeljebb húsz éves, pelyhes bajszu, mosolygó. Rövid-dereku kék mellény van rajta s ing. Puska nincs nála, csak a sárga övkendőjében egy hosszú csontnyelü handzsár. Eelnyulászkodik: megfog egy ágat, és a fára hág. Húsz lépésnyire lehetett tőlem. Még azt is láttam, hogy a tarkója ki van beretválva. A puskát csendesen a vállamhoz igazítottam. Végigcélzok a csövén.
