Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-04 / 49. szám

XU!, évfolyam. Gyula, 1010. december 4. 49. szám. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre................. 5 K — f Év negyedre ... ... 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyiittér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Ünnep után. Ne vétessék tőlünk rossz néven, hogy még egyszer és e helyen is visszatérünk az Erkel ünnepélyre, melyről lapunk mai számá­ban részletes tudósítást közlünk. Annak a gyönyörű ünnepélynek, amely városunk falai között november 28-án lefolyt, a vele járó látványosság és az általa nyújtott magas fokú műélvezet mellett nagyobb és mé­lyebb jelentősége is van. A város közönsége nemcsak halhatatlan nagy fia iránti kegyeletének adózott, nemcsak annak dicső emlékét örökítette meg, hanem önnön magának, Gyula városának is hasznos szolgálatot tett e napon. Hasznos szolgálatot, mondjuk, mert Ggnla városa pozíciójánál; egyik erős­sége Gyula városa fényes történeti múltja és hogy számos hírneves férfiút adott a nemzetnek, amely velünk együtt kegyelettel hódol az ő dicső emléküknek. Nagy kincse Gyula városának az ő or­szágos liirü nagy fiai; nagy kincse a város fényes történelmi múltja. Ereztük és tapasz­taltuk ezt igen sokszor, különösen az utolsó évtizedekben, amidőn a közélet számos terén megnyilatkozó versengés már-már kétessé tet­ték nemcsak fejlődésünket, hanem azt a pozí­ciót is, amelyet ép e város történelmi múltja s jeles szülöttei szereztek meg részünkre. Amikor megtámadtak bennünket, amidőn uj intézmények alkotásáról, vagy a meglevő intézmények megvédéséről volt szó, mostoha viszonyaink között, fogyatékos erőkifejtésünk mellett városunk fényes történelmi múltja, a nemzetnek nagy szolgálatokat tett dicső szü­lötteink kegyelettel ápolt emléke jött segít­ségünkre. Ezeknek köszönhettük, hogy az or­szág rokonszenve mi mellettünk nyilatkozott meg és megóvott bennünket a veszteség, vagy mellőztetés keserűségeitől. A gyulai várrom, nemcsak büszke törté­nelmi emlékünk, hanem — bármennyire paradox­nak tessék — romjaiban is Gyula városa élő institúciójának bizonyult be. Ennek a romnak igen sok része volt benne, hogy az ellenünk intézett támadásokat diadalmasan leküzdhettük. A történelmi emlékű várral egyenrangú tényező, sőt jelentőségét illetőleg még felül múló dicsősége e városnak, hogy Erkel Fe­rencet, aki nekünk nemcsak büszkeségünk hanem erősségünk is, ő adta a hazának. Erkel Ferencet, aki, mint magyar zene­költő páratlanul áll e hazában, aki mint a ma­gyar opera megteremtője, értékét, jelentősé­gét, dicsőségét illetőleg egyszinvonalon áll Vörösmarty, Petőfi és Arany János, a magyar költészet utólérhetlen héroszaival. És hogy Gyula városa lelkes közönsége a haza rokonszenves figyelme mellett ünne­pelte meg jeles szülötte, a halhatatlan magyar zeneköltő századik születésnapját, ez nemcsak kegyeletének bizonyítéka, henem — remélünk és bízunk a jövőben — Gyula városának hasz­nos cselekedete is volt. Erkel Ferenc emlékünnepély november 28. Erkel Ferenc születésének századik évfordulója emlékére november 28-án, hétfőn, aboz a büszeség- hez méltó, fényes ünnepet ült Gyula városa, amely- lyel a magáénak tartja a magyar nemzet legnagyobb zene-költőjét. Erkel Ferenc szülővárosa méltó volt e napon nagynevű fiához. Országos jelentőségű, művészi értékű emlékünnepet ült, olyat, amely­nél szebbet, emelkedettebb színvonalút, méltó- ságosabbat a külföldi metropolisok sem produkálnak mindig nagyhírű fiaikra való megemlékezésül. A közönség az ünnepi aktusok mindenike iránt a leg­teljesebb érdeklődést tanúsította s a komoly, intel­ligens emberek magatartásával vett részt az ünnep­lésben, mely a lelkesült jelenetek egész sorozatából állt. Müvészvendégeink igen jól érezték magukat vendégszerető városunkban és annak közönségéről a leghizelgőbben nyilatkoztak. A rendezés minta­szerű volt, sehol tolongás, vagy zavar nem volt ta­pasztalható. Az egész olyan előkelő, harmonikus, amellett oly gyorsan elmúló és különösen a hang­versenynek most is a fülünkbe csengő gyönyörű zenei eseményei által olyan emlékezetes ünnep volt, hogy utána most már azt hisszük : csak egy szép álom volt. * * * A város már a megelőző napon, vasárnap, tel­jes lobogódiszt öltött, s szinte meglátszott külső képén is, hogy várakozás-teljes hangulatban van. Estefelé sokan indultak a vasúti állomás fele, mert ez este érkeztek meg: Lukács György, városunk orsz. képviselője, ki miut rendesen : dr Zöldy János megyei főorvosnál szállott meg; továbbá Bosnyák Zoltán miniszteri tanácsos, nejével, Sándor Erzsi operaénekesnővel, akik Ambrus Sándor alispán ven­TÁRCA. Erkel Ferenc. Irta: Kozma Andor. Még huzza a cigány s a magyar ur, Még régi nótán derül és borul; Még künn a síkon messze valahol Az arató nép magyarul dalol . . . De ennyi minden — s ez a nagy világba Csak úgy hat el, ha elhat, mint a sóhaj, Melyet sóhajt, szivén könnyítői vágyva, Egy történelme vesztett kihaló faj. Ha nemzet volna, fönnen zengene Mind a két ősi nyelve: szó s zene, Egyik se bújna, mint hamupipőke, Ki gyolcsruháit maga fonta, szőtte, Hanem, mint két királyi, büszke szépség, Ragyogna hímzett, aranyos bíborban, Müvészkezek csuda remekelését Mutatná még uszályuk is a porban. Pazarszép lelki fényűzés hiján Csak nép vagyunk, s nincs nemzet Hunnián. A Corpus juris, meg a szenvedés, Panasz, kesergés létjogul kevés, Minden hiába, a magyar veszendő, A látszat ez, — de áldassék e rémkép, Mert fölriaszt, fáj s mentve a jövendő, Ki hagyná veszni, édes maga népét! . . . És itt a szent, nagy buzdulás kora : Lobog lánglelkek végtelen sora; Mind hatni, tenni, teremteni vágyik. A legnagyobb magyar elől világit, Költők, irók hatalmas hangba kezdnek, A népi nyelv lesz nemzeti, merész, Az ősi népből ujul újra nemzet — S világgá zeng már a magyar zenész. Nem egy csupán s ha egyről zeng s dalom, Vele a többit is magasztalom, Mert benne, ki vezér volt s úttörő, Egy lön s egész a sok szétszórt erő ; Ő vívta ki a döntő diadalmat, Magas művészet minden fegyverével S meddő hírét az ősi népi dalnak, Nagy nemzeti zenével ő véré el. Ő legdicsőbb volt, bár egy még nagyobb, Hires zenészünk messzibb elragyog. Ám ennek széles e világ hazája S nem csak egy ország, amely büszke rája. Minden babér és minden olajág A hírnév útja hosszában ezé lett, De, ki csak egyet szolgált: enfaját, A még dicsőbb, az hálás nemzetének. A legdicsőbb magyar zenésznek itt Ma ihlett ajkak nevét fölvetik — S amint e hang felém rezg : mily csodás, Szivem sok húrján a visszhangozás ! Minthogyha itt egy nemzet énekelne S egekbe szálló hymnusza e karnak Istent dicsérné, hogy az Ő kegyelme Erkel Ferencet adta a magyarnak ! Erkel Ferenc jelentősége. Irta: Demény Dezső. Ha a zene fejlődését nézzük különféle kultur- népek életében, látjuk, hogy a nálunk szerencsé­sebb helyzetben levő nemzetek a tánc-zenéből s népdalból fejlesztették ki a magasabb, absolut ze­nei formákat. Az olasz, francia, németalföldi és né­met zene teljesen lépést tart egymással. Az olasz és németalföldi zene fejlődésének derekán megakad : a nagyszerű polifon müveknél s az absolut műzene (szonáta és sinfonia) kezdetleges formáinál. A fran­cia és német zene. szerencsésebb viszonyok kö­Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisítványokkal, mert Kártékonyak Szereti egészségét? Ki ne tudná, hogy utolérhetetlen legjobb hashajtó a világhirü 141 11 — 20 P U R G O-B A Y E R Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisítványokkal mert kártékonyak Ijapianls: mai szama 2.2 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents