Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-06 / 45. szám

2 B É K É S 1910. november 6. Erkel Ferenc születésének századik évfordulója. Örökös büszkeségünk, leguagyobb dicsőségünk, hogy városunkban született, városunkban ringott bölcsője. Atyja, a gyulai egyszerű kántortanitó vezette be a zenetudomány elemeibe. Az apa maga is több hangszeren játszott, a gyulai plébánia templom ze­nés miséit gyakran vezette, h-mgszerelte, sőt rész­ben szerzetté is és tagja volt a kitűnő vonós né­gyes társaságnak, mely a század elején Rosty Al­bert alispán házánál és ennek vezetése alatt a klasszikái zenét, Haydn, Mozart, Beethoven halha­tatlan müveit ápolta, s amely előadásokon az akkor még csak hét esztendős ErkU Ferenc volt a hang­jegyforgató. Tíz esztendős korában már helyettesí­tette apját a gyulai róm. katholikus főtemplomban az orgonánál. A székre zsámolyt tettek és a kis Ferenc a legcsekélyebb hiba nélkül kisérte a zenét. Atyja a zenében feltűnő sikerrel haladó fiát nem képezhetvén maga tovább, 12 éves korában Pozsonyba adta fel egy ott Utó nagynénjéhez isko­lába s ott egyúttal beíratta a királyi zenedébe. A fiú gyakran játszott az ottani apácák templomában orgonán és már akkor megkisérlé zeneköltői tehet­ségét litániával, amelyet zenekarra szerzett. Tizen­három éves korában már Pesten lépett fel nyilvá­nos hangversenyben és elragadtatással Írtak a csoda­gyermek játékáról az akkori lapok. (Mint előadó művészt a későbbi generáció már kevésbé ismerte. Pedig azt állítják, hogy e tekintetben sem állt hát­rább, mint a zeneszerzés terén. Ifjabbb korában a legfelkapottabb művészeknek volt egyike s ha kül­földi körútra indul, Liszt Ferenc mellett is dicsősé­get szerez vele a magyar névnek. Abban az időben, amikor még nyilvánosan játszott, áradozó lelkese­déssel szóltak róla a kritikusok.) Mint zeneszerző, m'nt a migyar opera megal­kotója s mesteréről lapnnk első cikkében emléke­zünk meg. Erk< l Ferenc fényesen bebizonyította, hogy a magyar dalmű megalkotásához minden kel­léke meg volt: a magyar érzés, alkotó erő, tanul­mány és ugyanaz a lobogó tűz, amely nemzeti újjászületésünk dicső férfiúiban lángolt. „Mikor Vörösmarty — mondja egyik nagyte­kintélyű életirója — a modern magyar költészet alapzatát megépítette, mikor Széchenyi István, az élő anyag csodálatos szobrásza kezdte az ázsiai ma­gyart átgyurni európai nemzetté, mikor Petőfi Sándor lantján megszólaltak a magyar lyra hangjai s Arany János mély lelke már formálta magában a magyar époszt: ugyanakkor nagy kor társuk Erkel Ferenc harmonikus lelkében megzendült az első ma­gyar opera. “ Ami operai zenénk van, az Erkel Ferencé. Nála nélkül nincs magyar opera. Minden egyéb csak kísérlet és félbenmaradt kezdet. Nyolcvanhárom esztendeig élt. A nyolcvanhá­rom küzdelemteljes esztendőnek csak dicsőségét lát­juk ; ez a dicsőség fényt vet a hazára, s különösen fényt vet Gyulára, melynek mérlegelhetlen szeren­cséje : a magyar zene mesterét, szülöttjének, magáé­nak vallhatni. Ez a dicsőség mgy kötelezettséget rótt reánk, a melynek mi - ha nem is olyau mértékben, mint azt nagy szülöttünk megérdemelte, — de tehetsé­günk öz képest igyekeztünk megfelelni. 1906 évi ju' ius 26 án lepleztük le országra szóló ünnepség keretében városunk főterén Erkel Ferenc szobrát, az azóta országos hirüvé vált Kallós Ede első művészi alkotását. Ez a szobor évszázado­kon át épugy fódisze Gyula városának, mint örök dicsősége marad, hogy Erkel Ferencet adta a magyar nemzetnek Születésnapjának századik évfordulója, mely országos ünnep, kedves és kegyeletes alkalo n, hogy Gyula városa közönsége, dicső szülötte iránti rajongó szeretetét megnyilatkoztassa Bár szűk körben történt, már het-kkel ezelőtt megindult a mozgalom az évforduló megünneplé­sére nézve. Megindult pedig discrét formában, ami­ről, bár a mozgalomnak részesei voltunk, mind e mai napig e lapok h isábjain nem is emlékeztünk meg, amely di-cretióra különhen igen jó okaink voltak. Erkel Fereuc emlékéhez méltó ünnepet csakis a zeneművészet keretében lehet rendezni. Ezt pedig a mi szűkös helyi viszonyaink között igen nehéz, mondhatnánk lehetetlen kizárólag saját erőnkből nyújtani. Lukács György városunk ország gyűl si képviselője és lapunk szerkesztője tehát még októb r elején érintkezésbe léptek Mészáros Imre, a m. kir. opera igazgatójával tájékoztatási szerzendő mennyiben lehetne a Gyulán tervbe veendő Erkel-ün- nepélyre az Operaházat közreműködésre megnyerni. Az opera érdemes igazgatója teljes rokonszenvvel fo­gadta az eszmét és úgy a maga, mint az opera müvésztagjai részéről minden leli tőt m^gigéit, de rámutatott azokra a rendkívüli nehézségekre is, melyek az opera közreműködésének útjában állanak Az első és legnagyobb nehézmsny, hogy miután Er­kelhez méltó ünnepély az egész operai zenekar Ievi­telét s közreműködését igényli, az open a gyulai ünnepély napján a fővárosban nem tarthat előadást, ami egymaga ezrekre rugó pénztári veszte'ég. A második s nem kisebb nehézség ama, mintegy öt­ezer koronára rugó költség, amibe az operai zene­kar és énekművészek Gyulára jövetele kerül. Mind­ezeket a deficittel küzdő operai költségvetés kere­tében lehetetlen fedezniük. Amennyiben azonban a gyulai ünnepély rendezőségnek eme nehézségeket sikerül eloszlatni, nevezetesen a kultusz- és pénz­ügyminisztereket a lejövete i költség folyósításira megnyerni, nemcsak készséggel, hanem a legnagyobb lelkesedéssel jönnek le és vesznek részt az op-ra legnagyobb büszkeségének, Erkel Ferenc szülő­városának kegyeletes ünnepében Gyula városa polgármestere, a k özmüvelődési egyesület, továbbá a gyulai kaszinó és polgári kör elnökei ennek következtében közös kérvényt küld­tek a vallás és közoktatásügyi miniszterhez, amely­ben Erkel Ferenc halhatatlan érdemeire való tekin­tettel kérelmezték, hogy az opera a gyulai emlék- ünnepélyen közreműködjék, különösen pedig, hogy ennek költségeit a miniszter póthitelként engedé­lyezni szíveskedjék. A kultuszminisztérium eme kér­vényt előterjesztés 'ételére kiadta az Opera igazga­tójának, aki Lukács György és e lap szerkesztőjé­nek előzetesen tett Ígérete beváltásuké nt oly irányú javaslatot tőn a minisztériumnak, h ogy az Opera november hó folyamán hangverseny keretében Gyu­lán tartson előadást, amelyben az igizgató szemé­lyes vezetése alatt részt vesz az egész operai zene­kar, továbbá Sándor Erzsi, Kórnyei és Takács ének­művészek. A kultuszminiszter Lukács György hat­hatós intervenciója folytan elfogadta az Opera ter­vezeti és ahhoz, nevezetesen a szükséges költség engedélyezéséhez a pénzügyminiszter is hozzájárult. Mindez azonban huzamo< időt vett igénybe, és csak a tegnapi nap folyamán vált bizonyossá. Mondanunk sem kell, hogy mig az Operának közremű­ködése biztosítva uem volt, addig itthon semmi' sem le- hetettaz ünnepély rendezésére cselekedni miután maga az ünnepély kerete adva nem volt. Az w igenis történt valami, uGg pedig igen lényeges dolog, aminek érdeme Mutschenbacher Gyula fógimnáziumi tanáré, ki függetlenül attól, hogy közremüködik-e, vagy sem az Opera, már hetek óta előkészítette az Erkel- ünnepélyt és tanította a vezetése alatt álló diák­énekkart Erkel dalokra, melyeket a diákok a szobor, a szülőház, a kastély kertben levő Erkel-ta alatt, (mely alatt a halhitat an mester 1360-ban »Bánk Bán«-iát komponálta) és immár a hangversenyen is előadni fognak. Ismételnünk kell, hogy a pénzügyminiszter költsésrengedMyezése, mint arról lapunk szerkesztője táviratilag értesül, csak a tegnapi napon vált valóvá Az ünnepélyről, illetőleg az ünnepély végleges prog- rammjáról, sőt magáról az ünnepé'y napjáról sem irh Hűnk még bizonyosat Ami különösen a gyulai ünnepély napját illeti, azt. az Opera amely maga. is lázas tevékenységit L*jt ki Erkel Ferenc századik születésének méltó megüu-plésére és egymásután sorba szinrehozza Erkel operáit, fent ártotta magá­nak, hogy a fővárosi repartoir fi gvelembevét-le mellett m iga fogja meghatározni s kitűzni, ami e hét folyamin feltétlenül meg is fog történni. Csu­pán valószínűnek Írhatjuk, hogy ez a nap november 23-ika lesz, anélkül, hogy ezt bizonyomak mond­hatnánk. Az Op *ra lejövetele m-dlett rendkívüli attrak­ciót kölcsönöz a gyulai ünnepé ynek ama ö rvende- tes tény is, hogy Lukács György felkérése folytán T Á H C A, Mikszáth-Almanach 19ll-re.* A könyvpiac elmaradhatatlan vendége már évek óta Mikszáth Kálmán Almanachja, amelynek eddig egyszerűen „Almanach“ volt a címe, de a mely ez esztendőtől kezdve — hogy egyik köve legyen annak az emlékműnek, amely őrizni fogja Mikszáth nevét, aranymetszésü betűivel a „Mik­száth-Almanach-“ címet fogja büszkén ragyogtatni. A magyar közönség régóta megszokta már, hogy Mikszáth-Almanachnak nevezze ezt a könyvet és ezentúl — mint tényleges Mikszáth-Almanach — címében is viselni fogja első szerkesztőjének nevét, mint a Maréchal-Niel-rózsa egy hires katonáét vi­seli — írja előszaváhan Herceg Ferenc, a Mikszáth- Almanach uj szerkesztője. Az ő szerkesztőségében is ugyanaz marad a Mikszáth-Almanach, mint a régi Almanach volt, ez a piros fedelű érdekes és változatos könyv, amely szinte már elválaszthatat­lan velejárója a télies világnak és hozzátartozik, mint a karácsonyfa aranydiója és színes gyertyája. Ö nélküle csonka maradna egy irodalmi esztendő és hiányát sok-sok könyvbarát érezné meg, aki a duruzsoló kályha mellett a könyveihez, legjobb barátaihoz szeret fordulni. A Mikszáth-Almanach szinte az egész újabb magyar irodalom irányát felöleli magába és forrongó, de erőteljes literatu- ránknak legteljesebb áttekintését nyújtja. Magas * Mikszáth-Almanach az 1911. évre. Szerkeszti Herceg Ferenc. Egyetemes Eegénytár. XXVII. évfolyam 4—5. kötete. Singer és Wolfner kiadása. Ara diszkötésben 2 korona. irodalmi színvonalú az Almanachnak ez az újabb kötete is, mintahogy mindenkor az irodalmi pro­duktumok legjelesebbjeinek gyűjteménye volt. No­vellái a különböző belletrisztikai irányok és áram- ' latok dokumentumai. Uj irányok felé való törekvé- ’ sek jellemzik mai irodalmunkat, amelybe uj han­gok, uj nézőpontokból meglátott problémák, uj társadalmi alakulások rajza vonult be, de azért a múltból is megtartotta mindazt, ami a szívhez és lélekhez szól. Szórakoztató elbeszélések, vidám ötletek, mély problémák, emberi drámák sorokba sűrítve : ez a Mikszáth-Almanach, amelynek megjelenése minden esztendőben valóságos irodalmi esemény és a könyvbarátok nagy táborában örömteljesen üdvö­zölt vendég És ez mindenképen érthető is, mert különb vendég a többinél: nem visz, de hoz. Gar­madával hoz magával szellemi kincset, amelylyel a magyar házakat gyarapítja. Es magával hozza, mint szívesen látott vendéget, a magyar írógárda legjobb­jait, köztük régieket is, akik a háziak szeretetében már helyet találtak maguknak és az újakat, akik szintén mindenképen érdemesnek mutatkoznak erre a szeretetre. Az Almanach régi híveinek, éppenugy mint az újaknak is, nagy lelki gyönyörűsége lesz ennek az uj kötetnek elolvasásában és nyomában az uj hívők tábora bizonyára gyarapodni fog, amit a könyv szokatlan olcsósága is nagyban elősegít, mert hiszen az igen szép vaskos kötet ára csak 2 korona. Az idei Mikszáth-Almanachban olvassuk leg­frissebb Írásait a következő magyar íróknak : Amb­rus Zoltán, Bródy Sándor, Mór,ez Zsigmond, Farkas Pál, Scossa Dezső, Színi Gyula, Hevesi József, Pékár Gyula, Gárdonyi Géza, Lőrinczy György, Sas Ede, Lövik Károly, Vértesy Gyula, Szoma- házy István, Herceg Ferenc, Mikszáth Kálmán. ELŐSZÓ. Lassan-larsan kiderül, hogy mennyi sok ár­vája maradt Mikszáth Kálmánnak. Közöttük van ez a könyv is. — .Jó napot Almanach ! — Így köszöntötte 1888-iki előszavában az Almanach megszületését. A falusi emberek inyenczségével élvezte az ósdi címből kiáradó jázmin-szagot. „Almanach ! Úgy hangzik, mintha a dédapját szólítaná valaki . . .“ A terv mindenképpen a kedvére való volt. Igen, legyen egy hely, ahol minden ősszel egyszer össze­találkozik egy csapat magyar iró, mint egykor a Fáy András fóthi szőlőjében. 1888-tól 1910 ig huszonhárom előszót irt az Almanach elé. Ezek a cikkek hasznos világitásu előtanulmányai lesznek annak, aki meg fogja fes­teni Mikszáth irói arcképét. Ha szerette is az Al­manach ötletét, eleintén ugyancsak húzódott a neki szokatlan munkától, egyik-másik előszava legalább arra vall. hogy a kiadó úgy harcolt az Íróval a kéziratért, mint Jákob az angyallal. Azonban ké­sőbb, midőn az előszavai országra szóló derült feltűnést keltettek, megkedvelte a műfajt és tréfásan megállapította, hogy addig-addig vergődött a külön­böző genrek között, mig végre kiderült, kogy ő az előszavakra született. Az Almanach olvasói abban az élvezetben

Next

/
Thumbnails
Contents