Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-30 / 5. szám
2 BÉKÉS 1910. január 30. tekintettel végül arra, hogy a képviselőtestület 54. és 256 így. számú határozatával már előre kimondotta, hogy a nyerendő segélyt kizárólag a tisztviselők fizetésének és lakbérének a rendezésére fogja fordítani; a 18,000 korona állami segély felosztására vonatkozólag elhatározza a képviselőtesiület, hogy a nyert segélyt a megküldött törvényjavaslat mellékletét képező II. számú táblázatba felvett fizetési osztályok s a tisztviselők szolgálati idejének meg- felelöleg osztja fel. Egyben mély tisztelettel arra kéri a képviselő- testület a belügyminiszter urat, méltóztassék kegyesen oda hatni, hogy a törvényjavaslattól eltérvén, a városi tisztviselők a YII—XI. fizetési osztályba soroztassa nak, s hogy a tisztviselőknek az eddig eltöltött szolgálati ideje beszámittassék. A városi tisztviselőknek csak VIII—XI. fizetési osztályba való sorozását a képviselőtestület nem tartja sem igazságosnak, sem méltányosnak, mert a városi tisztviselőket — figyelemmel azok különböző feladatú munkaköréhez — az állami és törvényhatósági tisztviselők részére megállapított 3 utolsó fizetési osztályba beosztani nem lehet, viszont a polgár- mesternek csupán a VIII. fizetési osztályba való beosztás», ellenkezik az életben levő községi törvény 66. §-ával, mely törvényszakasz alapján a polgár- mester szolgálati idejének teltével a VII. fizetési osztályba juthat éppen úgy, mint a főszolgabíró, mig a törvényjavaslat szerinti osztályozás a VII. fizetési osztályba való belépését a polgármesternek egyene- nesen megakadályozná. Tarthatlannak mutatkozik egyébként a városi tisztviselőknek VIII—XI. fizetési osztályba való sorozása még azért is, mert bár nagy örömmel veszi tudomásul a képviselőtestület a javaslat azon intézkedését, hogy a városi tisztviselők minősítését megszabja, azonban már most aggodalmának ad kifejezést a fölött, hogy csekély javadalmazással egybekötött állásra qualifikált pályázók akadni nem fognak. Hiányosnak mutatkozik továbbá a javaslat a tekintetben, hogy az egyes tisztviselőknek egyik fizetési osztályból a másikba való átlépéséről említést sem tesz. Reményű azonban a képviselőtestület, hogy a belügyminiszter figyelmébe fogja venni a város erre irányuló kérését az állami hozzájárulás valamint a városi tisztviselők osztályba sorozásának a kérdése igazságosan megoldva lesz. A fentebb már említett miniszteri rendelet és a törvényjavaslat szerint a megküldött 18,000 koronából a képviselőtestület az egyes tisztviselőket a következő fizetési pótlékokban részelteti. Dr. Lovich Ödön polgármester 400 korona. Dr. Bucskó Koriolán h. polgárm. 500 Tanczik Lajos rendőrfőkapitány 560 Dr. Varga Gyula közig, tan , árvaszéki ülnök 800 » Molnár Albert építészeti tanácsnok, városi mérnök 1100 » Szikes György I. jegyző, adóügyi tanácsnok . 100 Bessenyei Vendel r.-alkapitány 540 » Alcser Antal főszámvevő 888 » Démusz József pénztárnok 540 Nádházy Gyula II jegyző 280 » Schröder István közgyám 680 Illich József alszámvevő . 240 » Laczkó Emil ellenőr 480 » Papp Gyula I. oszt adótiszt . 680 Kiska Lajos II. » » 680 Berényi András II. o. » 240 Berndt József II. o. » 240 Ludvig József pénztári tiszt 823 Kiss Károly iktató 680 Kocsis Szilárd kiadó 880 Heilinger Károly nyilvántartó . 680 £ Gubás Tódor írnok 1280 » Mundruczó Péter Írnok . 880 » Gajevszki Géza » 440 Petik Ferenc » 127 » Erdős Gyula III. jegyző . 19 Hoffmann István s. gyám és ikt. 1040 Péter József rendőrbiztos 680 > Diósi József volt v. számvevő . 670 » Frankó Döme volt v. pénztárnok 770 összesen 17917 korona, mig a fennmaradó 83 koronára nézve kimondja a képviselőtestület, hogy ezen összeget a Göndöcs- népkert kibővítési költségeinek a fedezésére fordítja. A t. főügyész, az orvosok, a községi bírói tanácsnok, gazdasági tanácsnok s tizedbeli tanácsnokoknak ezen államsegélyből való részeltetését a miniszteri rendelet s a törvényjavaslat alapján mellőzi Teljes tisztelettel kéri a képviselőtestület a belügyminiszter urat, hogy ezen határozatot, illetve annak a felosztásra vonatkozó részét jóváhagyni méltóztassék. A fentebbi felosztás szerint az ott felsorolt tisztviselők fizetése és lakbére a városnál tisztviselői állásban eltöltött idejének a figyelembevételével s 1909. január 1-iki határnappal állapíttatott meg. Békési ref. lelkészjelölés. Békés városa alig került ki egyik izgalmas lelkészválasztásból, a sors tragikuma folytán újra beleesik ugyanilyen izgalomba, mely azután nemhogy enyhülne, hanem még inkább fokozódik. A Viticze Ödön korai gyászos halálával elárvult egyik lelkészi állás egyizben már betöltetett ugyan, de ezt a választást az egyházkerületi bíróság tudvalevőleg megsemmisítette s ennek folytán a békésiek rövid hálom esztendő óta harmadszor néznek izgalmas lelkészválasztás elé. Mert hogy igy lesz, azt a jelölés előtt már megindult szenvedelmes korteskedés bizonyítja. Ami a jelölést illeti, ez f. hó 26-án délelőtt történt meg Gyulán, Domby Lajos esperes elnöklete alatt Bay József és Szabó Emil egyházmegyei ta- nácsbirák és a békési egyház küldöttei Kórber Tivadar és Szabó István presbiterek részvétele mellett. A lelkészi állásra 30 pályázat adatott be. A bizottság a pályázók közül a következő 26 egyént jelölte: Enyedy Sándor esperesi titkár, gyulai segédlelkész, Nagy Imre r. lelkész (Csabdi, Fejérmegye), Ajtay Jenő r. lelkész (Mártonfalva, Szabolcsmegye), Dr. Márk Ferenc r. lelkész (Okány, Biharmegye), Kájel István r. lelkész (Balaton-Oszöd), Mészáros János r. lelkész (Ócsa, Pestmegye), Sipos József r. lelkész (Milota), Tariska Sándor r. lelkész (Kölese), Bartha György s. lelkész (Köröstarcsa), Barkász Kálmán r. lelkész (Bia, Pestm.), Kovács Sándor r. lelkész (Vajdahunyad), Rácz Károly r. lelkész (Sza- párifalva), Elek Sándor s. lelkész (Szeghalom), Sáfár István s. lelkész (Körösladány), Mózes István s. lelkész (Szatmár), Gy. Kovács József s. lelkész (Nagykároly), Hamar György r. lelkész (Vadászerdő), Szombathy István r. lelkész (Mosnica), Keresztesi Károly r. lelkész (Kisszántó), Melkó István r. lelkész (Vasmegyer), M. Szabó Miklós r. lelkész, (Királydarócz), Papp Gusztáv r. lelkész (Hajdusám- son), G. Szabó Gábor s. lelkész (Nagyvárad), Kiss László s. lelkész (Nagyvárad), Horváth Imre r. lelkész (Majtis), Szabó Mihály r. lelkész (Doboz). A jelöltek között igen sok jeles képzettségű egyén, közöttük idősebb lelkészek is vannak, de maga a választás, mint az előjelek bizonyítják, ezúttal is nem a leginkább rátermettségre s szerzett érdemekre, hanem pártállásra való tekintettel készül rimánkodtam már eleget. Ha nem hallgat rám. jVagy káromkodjam? Szidjam? Ha lönne foganatja . . ! Megrántotta a vállát: — Elvöszi. Látom, hogy el akarja vonni! De legalább éccöre vönné, ne hétszámra, rátánként. Odalépett a betegágyhoz. Kissé leeresztette a hangját : — Szakasztott maga a halál. Csak rá köll nézni. De mög a Gugolákné is mögmondta A nadrág ellenzőjébe taszította a két kezét. — Hogy mér éppen a Zsuzsit szömölte ki, nem értöm ! Hisz annyi embör van csak a faluban is. Ott a vén Gugolákné. No, nem igaz ? Korhadt, kivénhedt. Juliska ráintett: — Az igaz! — Hát van arra szükség ? Csak tenor az élete. A gyerökei se bánnák. Oda való. De ez ? No, nincs igazság ! Juliska sóhajtott: — Jó az Isten ! — Akko’ nem bánna igy velem ! — Má’ pedig abba bele köll törődni. — Bele ? — Az ő szent akarattyába. János lehorgasztotta a fejét. A szoba földjére nézett. De biz azt nem látta. Az esze máshol járt. Hogy lesz ezután? A gyerekek, a háztáj, apró- jószág, a hivatal. . . De meg a teméntelen pénz is. A süldőket már elvitte az ördög. A tehén is utánuk mögy. Az már bizonyos. Elviszi a temetés. Mert temetés lösz ... De csak kifutná . . . Lám, egy rend ruha is kellene. Fényes, fekete posztó. Belső em- börös. Az ünneplő már kopottas. Nem temetésre (való ... A gyerekeknek is fekete kantus. Sirásás, Sajnálták Juliskát. Nemcsak az apja, anyja, de mindenki. Hát volt is rajta szánakozni való. Szegényt egészen összetörte a csalódás. Nem siránkozott, legalább nem mutatta; csak ép halványabb lett, meg kerülte az embereket. Mikor Andris elkendőzte Zsifikát, Dömény Pál rántott egyet a vállán : — Nem csak egy legény van a világon! — mondta Juliskának. Igaza volt. Akadt más kérő is. Nem is egy. Csak az volt a baj, hogy a háztüznéző vagy a szülőknek volt kivető, vagy ha löhetős volt, Juliska nem állt vele szóba. így telt el nyolc-tiz esztendő. Juliska már nemcsak bele, de kivénült a pártából. Harminc esztendős lett No ez a kor a lányokat már faluhelyen is vén lánynyá teszi. Beszéltek is Juliskáról sokat, különösen az öreg asszonyok, kik eleinte egyre komendálgatták erre-arra. Később szánakoztak a pártáján. Majd meg mosolyogva tereferéltek róla. Juliska átjárogatott a szomszédba. Ott laktak Göce Jánoséit. Göce János árvatutora volt a falunak. Java- korbeli ember. A felesége, meg a Juliska leánykori pajtások voltak. Szerették egymást. Hát még a gyerekek ?! Az igaz, hogy Juliska kötényében mindig volt valami, mikor átjött. Alma, dió. A gyerekek megrohanták, belecsimpajkóztak. Göce János is s®kszor eltréfálódzott Juliskával. Juliska elértette a tréfát. Vissza is adta. A tavaszon egyszerre súlyos beteg lett az árvatútor ur felesége. Sárgult, fonnyadt. Hiába kúrálták mindenféle szőrrel, csak összébb, összébb esett. Juliska ekkor mindennap átnézett. A jó szive vitte, meg a szeretete. Mikor jött, a tútor úrtól mindig megtudakolta: Javult ? Esett ? A szobában tett-vett egyet-mást. Rendezgetett. A beteg asszonyt emelgette. A sok jóféle háziszerből beadott neki egy-két kanállal, vagy rákenegette. Ahogy komendálták. A gyerekeket mosdatta, öltöztette. Enni adott nekik, csi- titgatta. Mikor elment, javulást kívánt. A tútor urnák meg gondosan meghagyta, hogy igy, meg úgy. — Ha valami baj adódik, csak szóljon. — Áldjon mög az Isten ! Juliska néha-néha leült a beteg ágya mellé. Varrt. Ilyenkor egyik-másik gyermek mindig ott piszmogott, játszadozott körülötte. János gazda elelnézte a jószivü teremtést s úgy magában motyogott : — Milyen jó lány . . . Hogy nem kötik be a fejit . . . Ezek a mai legényük . . . De leginkább csak a maga sora bántotta. Egyszer-egyszer keményen ki is fakadt. Nem csoda. Az asszony már hat hete nyomta az ágyat. A kinti munka megakadt, a faluházánál is, de meg a ház körül is züllésnek indult minden. Se étel, se ruha. Az aprójószág bitangba. Meg a négy gyerek. — Mi lösz velük ? Juliska biztatgatta : — Majd, majd . . . Aztán elgondolkozva hozzátette : — Nehéz sor. . . A tútor ur felütötte a fejét: — Nehéz ? Azt csak én érzöm ! Nagyot lélekzett s legyintett egyet a kezével: — De hát mit csináljak? Az istennel álljak pörbe ? Mit mondjak neki? Kérjem? Mire? Hisz!
