Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-30 / 5. szám
1910. január 30. BÉKÉS 5 eldöntetni. A pártállás alatt nem országos, politikai, hanem békési speciális helyi pártszempontot kell érteni, nevezetesen a hivek egyrésze Kecskeméti párti, a másik része egyszerűen Kecskeméti ellenes és utóbbiaknak is az a konveniens jelöltjük, akivel Kecskeméti jelöltjét meg tudják buktatni. így volt ez a múlt alkalmakkor is és több mint valószínű, hogy ugyanígy fog ezúttal is ismétlődni. Nagyon sajnos dolog, hogy ezen a tényálladó- kon nem lehet változtatni, pedig a fent nevezett pályázók, illetőleg jelöltek között számos olyan egyén van, aki egyéniségénél és érdemeinél fogva joggal számíthatna reá, hogy függetlenül attól, vájjon Kecskeméti, — vagy a Kecskeméti ellenesek embere-e, a lelkészi állást saját egyéni súlyánál jogva elnyerhesse. Nagyon visszás dolog és a protestáns önkormányzati és választási jognak nem nagy dicsőségére szolgál, hogy csak egy példával élve, a békésbánáti református egyházmegyének olyan régi, tehetséges jeles képzettségű s nagytudásu tagja, minő Rácz Károly szapárifalvi lelkész, évtizedek óta az egyházmegye legeldugottabb, legexponáltabb nemzetiségi vidéken fekvő kis népességű s legkisebb javadalma- zásu lelkészi állásához van kötve. Visszás és elítélendő dolog, hogy egy Kacz Károly, negyven évi lelkészkedése alatt III. osztályú, tehát a legkisebb- fokú állomásnál nem tudja többre vinni. Hasztalan fejt ki értékes irodalmi munkásságot, hiszen önálló müveinek száma tizennégyre rúg; sajtó utján megjelent egyházi beszédei s irásmagyarázatai is több kötetet tesznek. A protestáns »Szabad Egyház«-a, nagy szellemi s — szegénysége dacára — nagy anyagi áldozatok árán 26 év óta szerkeszti. Deb- reczenben a nagynevű Révész Imre lelkész és történetiró mellett két évig segédlelkészkedett. Rácz Károly maga is kiváló történetiró. Most legutóbb is országos feltűnést keltő munkát irt, melyben helyszíni szemle és hiteles adatok nyomán bizonyítja, hogy Mátyás király nem Kolozsváron, hanem Hollósváron született, mely birtokot 1387-ben adományozta Zsigmond király a Hunyadi János atyjának és maga Hunyadi János is már Hollósváron született 1309- ben március 29-én, Mátyás király is ngyanott 1440-ben, Bonfinius szerint is, ki 1486—1490-ig a Mátyás király udvarában lakott. Dr. Szentkláray Jenő csanádegyházmegyei kanonok, jeles történész, Rácz Károly ezen a tudomány szigorú kritikájának megfelelő értekezését az akadémiában, vagy a Történelmi társulatban bemutatja, úgy hogy az Akadémia sem fog többé e kérdés tisztázása elől kitérhetni. Dr. Márky Sándor, aki a kolozsvári egyetemi tanárokkal együtt Mátyás király születését Kolozsvár dicsőségének vindikálja, Rácz Károly beható érvei után szintén ingadozik s kijelentette, hogy ha Rácz még egy pozitív adatot hoz fel, akkor kénytelen lesz állítása előtt meghajolni. Nem célunk és tisztában is vagyunk vele, hogy hasztalan is céloznánk eme sorok megírásával Rácz Károly mellett — aki közbevetőleg említve gyulai születésű ember és Békéssel szemben is van annyi vonatkozása, hogy első felesége is békési születésű volt — korteskedni, mert a példabeszéd szerint aki tarisznyához született, az sohasem juthat zsákhoz. Rácz Károly pedig minden tudománya mellett tarisznyához született és tarisznya mellett is fog maradni. Valószínűleg, ha nem is annyi, de számba- vehető érdemei vannak a jelöltek között másoknak is, akik évtizedek óta a protestáns autonómia nem nagy dicsőségére kis falukban nyomorognak és hasztalan pályáznak jobb eklézsiákba, a választásnál jelöltetnek ugyan, de azontúl szóba se kerülnek és egy voksot sem kapnak. Bizonyára nem kapnak most Békésen sem, mert Kecskeméti nem karolja fel őket és a Kecskemétivel szemben állók nem tartják őket alkalmasnak, hogy velük Kecskeméti jelöltjét; megbuktassák. Sajnos, semmi reményünk, hogy ezúttal másként történjék, de azért nem jól van ez igy és mi, bár hangunk kiáltó szó lesz a pusztában, mégis erkölcsi kötelességünknek tartottuk ezt most elmondani. Egyebekben pedig a választás február 20-án, vasárnapon lesz. A vármegyei közkórhaz 1909-ik évi forgalma. A vármegyei közkórháznak január 25-én tartott első ülésén számolt be dr. Berkes Sándor kórházi igazgató a vármegyei közkórház múlt évi forgalmáról. Az érdekes beszámolóból a következő adatokat közöljük, amelyekből kitűnik, hogy a vármegyei közkórháznak fejlődése rendkívüli arányokat öltött. A jelentés szerint a kórház forgalma a múlt évben is jelentékenyen emelkedett, a betegek messze vidékről is felkeresik a kórházat dacára annak, hogy — főleg az elmebeteg osztályon — gyakran meg kellett tagadni a felvételt. A múlt év folyamán felvétetett 121 elmebajos és 5,074 más beteg, összesen tehát 5195 beteg. Az előző évről visszamaradt 682 beteggel együtt összesen 5877 beteg ápoltatott a múlt év folyamán 257,826 ápolási napon. A felvételek száma 452-vel, az ápolási napok száma pedig 9821-el volt több, mint az 1908. évben. A kórházi osztályon ápoltak közül gyógyultan távozott 2821 (537,0%), javultan 1612 (30%), gyógyulatlanul 421 (8%), meghalt 239 (4'5%). Az elmebajosok közül gyógyult 26 (5-72%), javult 30 (6 07%), gyógyulatlan 19 (3'85%), meghalt 40 (8 9%). .Visszamaradt a f. évre kórházi beteg 293 elmebajos 376, összesen tehát 669 beteg. A halálozási statisztika T68% volt az előző évi 2%-kal szemben. Három hónapon túl összesen 59 beteg ápoltatott. Az összes ápolási napok közül ingyenes volt 1511, fizetéses 265315. Ebből 440 volt első osztályú, 13346 másod osztályú, 242517 ad osztályúra. Ezen űzető napok után 480099 korona illeti a kórházat ápolási díj címén. A sebészeti osztályon 1640 műtét végeztetett, 224-el több, mint az előző évben. A fogászati műtétek száma 336 volt Boncoltatott 175 hulla, ezek közül volt 5 törvényszéki. A kórház különböző munkatermeiben is serényen folyt a munka. A cipészek 1722, a szabók 2213 drbot javítottak, a kosár és gyékénfonók 1069 uj drbot készítette«. Foltozva 21824 drb fehérnemű lett, a mosókonyhán 395314 drb mosatott ki és lett betakarítva, amelyekhez 2568 kgramtn szappan használtatott fel. A konyhahulladékból (zsiradék, faggyú, csontok) 3365 kgramm szappan főzetett A konyha 421560 adag ételt és 5772 adag italt szolgáltatott ki. A fent ismertetett adatokból az a biztos meggyőződés meríthető, hogy a kibővitendő kórház kellő benépesítése semmi nehézségbe nem fog ütközni. Endxőd l^a-la-d-á-saT. Szerkesztő Ur ! Becses lapja, mint vármegyénk társadalmi s kulturális életének éber megfigyelője és sok esetben lelkes irányitója szives készséggel nyitja meg hasábjait mindazon körülményeknek, melyek hivatvák egy-egy község erkölcsi s közgazdasági tevékenységét és e téren elért eredményeit mások serkentésére s talán követendő példa gyanánt is szélesebb körben terjeszteni s a fokozatos előhaladás vívmányaira az érdeklődők figyelmét fölhívni. Ennek tudatában legyen szabad Endrőd község társadalmi életében a legutóbbi időben felmerült nehány mozgalmakról egyet-mást elmondanom. A községi elöljáróság teljes elismerést érdemlő fáradhatlanságának köszönhető a munkásházak létesítése. Ha Gyoméról valaki a köves utón haladva Endrődhöz közeledik, csakhamar feltűnnek a láthatáron a falu elején a szép cserepes házak, számszerűt 25, melyek a szegényebb néposztálynak tágas és egészséges lakást nyújtanak; s mindamellett, hogy az igényeknek megfelelő kellemes otthont biztosítanak, mégis aránylag sokkal kisebb költséggel lettek felépítve, mint a vármegye más helyein. — Mennyi öröm, boldogság és megelégedés olvasható le ily, most már háztulajdonos számba menő szegény földmunkás arcáról, ki eddig a meleg otthont alig ismerte s drága házbérért valamely hitvány guny- hóban többekkel összezsúfolva nyomorgott. Bizony, nem hangzatos, népámitó szólamokkal és hazug ígéretekkel, hanem önzetlen karitativ tevékenységgel lehet a szociális kérdést megoldani. Ezen elvet tartotta szem előtt azon nem rég megindított mozgalom, mely nem kisebb feladatot tűzött ki céljául, mint egy szövetkezeti malom létesítését; az eszme igen életrevalónak, egészségesnek találtatott és csakhamar széles körben keltette föl az érdeklődést és midőn ezernél több részvényes összerakta fillérjeit, nemsokára mintegy 80 ezer korona költséggel egy, négy kőre járó motoros épült fól a község végén, mely múlt évi karácsony táján ünnepélyesen megáldatva a közhasználatnak át is adatott. A helyes vezetés, a nép egyetértése, valamint saját érdeke meleg felkarolása s ügyszeretete- itt is szinte csodákat müveit, midőn a jó Istenbe bízva és saját gyenge erejére támaszkodva oly mü éltesitéséhez fogott, mely hivatva van egyrészt az összetartás és érdekközösség érzetét emelni, másrészt pedig a kisebb egzisztenciák kenyerét megóvni s ez. által is a közvagyonosodást előmozdítani. Egy nagyszabású s végeredményében kiváló fontosságú ügy foglalkoztatja most népünket. Endrőd község népessége évente 30—40 százalékkal emelkedik, miáltal a község lakossága hova-tovább a 13 ezret eléri ; s ezen túlnyomóan földmiveléssel foglalkozó nép szűk határok közé szorítva a mindennapi megélhetés szigorú gondjaitól űzetve, rövidebb- hosszabb időre elhagyja ősi fészkét és messze idegenbe vándorol, hogy nehéz munkával annyit szerezzen, amennyivel súlyos helyzetét egyelőre enyhíthető s nyomorgó családját az Ínségtől megmentheti. Ily szomorú körülmények közt osztatlan örömmel vettük a nagyváradi főtiszt, káptalan azon nemes emberbaráti elhatározását, melynél fogva Endrőd községből 100 családot telepit le egyik pusztájára, «Daruszigetre»; e célra birtokából 469 kát. hold és koporsó, pap, kántor, harangpénz. A temetés után kenyér, szalonna. Ránézett a feleségére, ki mozdulatlanul feküdt az ágyon. Arca kiaszott, sárga. Szemei beesettek. — Haj, haj... A boglyakemence padkáján ült összehuzódva a négy kis apróság. Hallgattak. Nagy szemeikkel félénken nézegettek az ágy végén keresztül. János gazda a kalap karimája alatt körül- vakargatta a tarkóját s ráintett Juliskára : — Hát akko’ elmék . .. — Hova ? — A paphoz. — Úgy, úgy ... — bólintott szaporán Juliska. — Én már tegnap is mondtam . . . — Tegnap . . . ? Löhetött volna ... De gondó- tam, hátha fordul, változik . . . Akko’ mög minek ? Úgy is van tengör kiadás. De most má’ muszájj ! . A kalapot levette a fejéről s az őtike ujjával meghuzogatta annak széles peremét. — A receft is derága pénzű lösz . . . Hogy a csuda verje mög! Ráintett az asztalra, hol egy kis orvosságos üveg állt. — Nemcsak jó szóért kötözgette be a patikus olyan akurátusan. Selyöm papír, színös . . . Még a madzaga is cifra . . . A beteg asszony sóhajtott : Juliska odahajolt. — Mi köll leiköm ? . . . No, mongyad . . . János gazda is odament. Egy kis jószivü mosoly játszadozott az arcán. — Itt vót a doktor ? Az asztal felé intett. — Van már orvosság is. Kanalas. Ezt mög köll innod az utolsó csöppig. A patikus csinálta... Hogy a szót tett kövesse, a tutor ur elővette a bicskáját s neki fogott az üvegbontásnak. Lassú munka. Madzag, papiros, dugó . . . Munkaközben oda-oda nézett az asszonyra s mutogatta neki az üveget: — Piros szinü ... Az is lőhet, hogy édös ... A beteg nem szólt. Nem is tudott. Csak nézett mereven a boglya-kemence felé. Az ember követte az asszony tekintetét: — A gyerökök ? Az asszony szája mosolygósra húzódott : — Azokat kívánja, — intett Juliska. — Gyertök ide ! — szólt az apjuk. — No, gyertök ! A gyerekek leugráltak a padkáról ... Az asszony végig simogatta őket bágyadt tekintetével. A kezeivel is szerette volna . . . A legnagyobb fiú szöszke fejét a vánkosra hajtotta. Lopva odanyult édes anyja ujjaihoz. A kisebbek kétszer, háromszor is mondogatták : — Idős, idős . . . S kapaszkodtak fölfelé . . . — Itt vannak — szólt Juliska — s a kis Janikát fölemelte. — A Jani . . . Torkán akadt a szó. Elsápadt s a gyerekeket tuszkolni kezdte kifelé : — Mönnyetök, mönnyetök . . . — Minek ? — kérdezte János. Juliska sirva fakadt. János gazdának egyszeriben elszorult a melle. Nem merte Juliskát tovább kérdezni. De minek is. Úgy is tudta, mi történt. Vigyázva odahajolt az ágy fölé s az ő nagy, erős testét is megrázta a keserű fájdalom.
