Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-18 / 38. szám
1910. szeptember 18. BÉKÉS 3 bat aligha fog a vármegyére hárítani, amennyiben pedig e címen kimutatható kár lenne, az a bíróság által vétkesnek találtak részéről teljes egészében megtérítendő lesz. Az előfordult beomlás a kórházi uj épületeknél alkalmazott vasbeton menyezet megbízhatóságával szemben kételyeket támasztván, közbenjártam a kereskedelemügyi minisztériumnál az iránt, hogy az összes menyezetek, kivétel nélkül mind uj, gondos és részletes tekerpróba alá vettessenek s ennek megtörténtéig az építkezés folytatását felfüggesztettem. Ezen próba folyó hó 20-én kezdetét veszi s folytattatni fog mindaddig, mig az összes menyeze- teknél be nem fejeztetik. Remélem, hogy ez a tekerpróba mindnyájunkat meg fog nyugtatni ; annak eredményéről s ehez mért további intézkedésekről majd annak idején a tekintetes bizottsághoz jelentést teszek. Békéscsabán gazdasági intézővé Sailer Gyula, főpénztári ellenőrré Medovarszky Mátyás, Írnokká Borbély Sándor választatott meg. Kondoroson Il-od jegyzővé Kovácsik István, Szarvason a birtoknyilvántartói állásra Petricz Zoltán és a Il-od adótiszti állásra Kralovánszky János választatott meg. Holub István békésszentandrási községi iktató, ki a szarvasi járás főszolgabirája által állásától fel- függesztetett, erről lemondott. A szarvasi járás főszolgabirája dr. Hajas József békésszentandrási I-ső jegyzőt fegyelmi eljárás alá vonta. Az alispáni jelentés, hozzászólás nélkül tudomásul vétetett. Sinka Erzsébet Sinka Andrásnénak az árvaszék ellen beadott panaszát a bizottság elutasította, mert az árvaszék eljárásában semmiféle szabálytalanságot nem talált. Blaskovits János járási írnok, a nagyváradi törvényszék által Dr. Makay Márton szeghalmi ügyvéd terhére sajtó utján elkövetett becsületsértés vétségéért jogerősen vád alá helyeztetvén, a bizottság nevezettnek hivatalától való felfüggesztését az 1886. XXIII. törvénycikk parancsoló rendelkezésével szemben sem rendelte el, mert a szóban levő becsületsértés nem diffamáló természetű és elmarasztalás esetén is előreláthatólag csak pénzbüntetéssel fog megtoroltatni. Minélfogva nincs semmi indok arra, hogy nevezett tisztviselő hivatali működésétől eltiltassék és ezáltal az ügymenet hátráltassák és a vármegyének a helyettesítéssel haszontalan költségek okoztassanak. A hivatkozott törvény alkotásakor fennáló büntető eljárási szabályok értelmében a vádaláhelyezési kérdésekben nem a törvényszék vádtanácsa, mint jelenleg történik, hanem a kir. kúria határozott véglegesen és a felfüggesztés csak azon esetben ki- vánatott, ha a tisztviselő megbecstelenítő bűncselekmény miatt lett vád alá helyezve. A változott viszonyok között tehát az elavult törvény holt betűihez való alkalmazkodás a legnagyobb absurdum lenne. A bizottság határozatával arra az álláspotra helyezkedett, amely a közérdek kívánalmainak és a törvény szellemének teljesen megfelel. Heks Miksa törvényhatósági főállatorvos ismét panaszt emelt amiatt, hogy a legutóbbi gyulai országos vásár alkalmával, mint mindég, ezúttal sem volt megfelelő számú vasúti kocsi az állatok elszállítására és ebből folyólag a legnagyobb anomáliák állottak elő, amelyekről jelentésében részletesen beszámol. A jelentés a következő : A vármegye területén augusztus havában a ragadós állati betegségek kis számmal és minden esetben csak szórványos jelleggel mutatkozván, az állategészségügyi állapotot kielégítőnek jelezhetem, annál is inkább, mivel az állatforgalom és a gazdasági üzem alig szenvedett korlátozást és a betegség által okozott elhullási veszteség is csekély volt. Elhullott augusztus havában ragadós betegség következtében összesen 15 drb. nagy 86 drb. kisebb hasznos háziállat. A felmerült betegségek tömegét a lépfene tette ki, mely 6 községben mutatkozott 9 drb. elhullással. Felmerült még a takonykor Gyula városában 3 udvarban 6 drb. elhullással és végül a sertésvész 2 községben 86 elhullással. — Megszűnt a múlt hónapban a lépfene 9, a veszettség és ser- tésorbánc 2—2 községben. A tekintetes közigazgatási bizottsághoz egy évvel ezelőtt vagyis 1909. évi szeptember hó 7-én 433. sz. alatt intézett jelentésemben jelezni bátorkodtam, hogy a gyulai vasútállomáson gyakori jelenség az, hogy országos állatvásárok alkalmával, midőn nagyobb tömegekben kerülnek állatok elszállításra, szarvasmarhakocsi nem áll e célra rendelkezésre. Említettem, hogy ezen anomália fölötte alkalmas arra, hogy a gyulai állatvásárok forgalmát s ezzel jó hírnevét lényegesen csökkentse és kifejtettem, hogy az állatbirtokosok illetve állatkereskedők, kik vásárolt jószágaikat továbbítani nem, vagy csak nagy késedelemmel tudják, indokolatlanul milyen nagy károsodást szenvednek. Ez a sajnálatos eset a f. hó 2. és 3-ikán tartott országos állatvásár alkalmából még fokozottabb mérvben ismétlődött meg, 60—70 vagonra lett volna szükség és rendelkezésre állott 10—14 kocsi. Sok tulajdonos lábán hajtatta el józságát a vasúttól, s igy is mintegy 50 — 60 kocsira való marha szállítmány állandóan szakadó esőben egész nap és éjjel várt berakásra, de eredménytelenül. Végre is szeptember 3-ikáu délután sikerült ézen teljesen elcsigázott állatokat berakni, nem szólva arról, hogy mi mindenféle kocsik használtattak fel e célra. Országos állatvásárok alkalmából a vasúti állatforgalomnak a jövőben való akadálytalan lebonyo- litása érdekében, célirányosnak vélném, ha a kereskedelemügyi kormány felkéretnék, hogy említett alkalmakra a gyulai állomás főnökségének mindenkor idejében történendő előterjesztésére legalább 50 drb. Lt. és 20 drb. Mh. kocsit méltóztatna a helybeli vasútra dirigáltatni.. Az állatorvosi jelentéshez Dr. Ladies László szóllalt fel, aki nem elégedett meg csupán azzal, hogy a bizottság Írjon fel a keresk. miniszterhez, hogy ezen a tűrhetetlen állapoton aként segítsen, hogy vásárok alkalmával kellő számú vasúti kocsi álljon rendelkezésre, hanem azt indítványozta, Írjon fel a bizottság ismételten a kereskedelmi miniszter- hes és sürgesse meg a gyulai vasúti állomásnak már égetően sürgős kibővítését. Egyben felszólalásában kiterjeszkedett azon állítólagos panaszokra is, melyek a legutóbbi vásár alkalmával az állategészségügyi szolgálat hiányossága miatt felmerültek. A jelen volt törvényhatósági főállatorvos azonna, válaszol a felhozottakra és kijelentette, hogy ai állategészségügyi szolgálat ellen panasz nem tehetőz mert vásárok alkalmával rendszerint 3-an végzik az állatok megvizsgálását és pedig kivéve a déli 12 órától fél háromig terjedő időszakot, egész nap és addig a mig világos van. Egyébbként is az állandó kocsi hiány miatt nincs semmi értelme annak, hogy azokat az állatokat is megvizsgálják amelyek elszállítására absolute nincs kocsi, annál inkább, mert az ilyen már inegvizsált, de kocsi hiány miatt el nem szállítható állatok tulajdonosai kártérítési perrel támadhatják meg őket, amire már volt eset. Felemlítette még azt is, hogy az utóbbi gyulai vásár alkalmával az állattulajdonosok részéről oly zaklatásnak volt kitéve, hogy kénytelen volt házát rendőrökkel őriztetni. A bizottság ezek után elfogadta a főállatorvos és Ladies indítványait, utasitottá azonfelül a fo- állatorvost, hogy jövőben permanens állategészségügyi szolgálat legyen a vasúti állomáson és kötelezte a polgármestert, hogy jövőben a vásárokat lett állott. — Manapság csak a speciálisták mennek előre És ha szabad kérdeznem — kezdte az orvos honnan tudták Önök, hogy itt valódi ezüstöt találnak ? — Vilmos egy ideig az itteni ezüstmüvesnél, Morellnél dolgozott. De már nem megy többé vissza. — Tehát Önök igazi betörők? A másik könnyedén mosolygott. — Meglehetősen igaziak — mondta. — Engedjen meg, de utóbbi időben annyi mindenféle könyvet olvastam a betörőkről, hogy igazán nem tudom, melyek a valódiak? Tagja Ön talán a Betörők Egyesületének ? — Sohasem hallottam róla, mi az ? — Többnyire grófok és hercegek — magyarázta az orvos — akik beleuntak nagyúri mulatságaikba és . . . — A' nagy urak ostobák — szólt közbe Vilmos olyan arccal, mint olyan valaki, aki tudja, mit mond. — Tehát a nagy urak beleuntak — ismétli a doktor — és elhatározták, hogy versenyre kelnek Önökkel. — Valószínűleg ezt is csak amolyan könnyű játéknak tartották — mondta a szekrény előtt álló ur, s eközben felhúzta felső kabátját. — Pedig az ördög vigye el, biz nem játék ez — szólt Vilmos megemelve a bőrtáskát. — Nehéz munka ez nagyon ! — Sajnálom, hogy nem tartoznak a klubhoz — jegyezte meg a doktor s szippantott egyet szivarjából. — Ha tagok volnának, huszonnégy óra előtt tudniillik visszaküldenék ezüztnemüimet A betörők elszörnyüködtek. Vilmos felkiáltott: — De ilyen szamárságot ?! Még a főnök is meg volt lepetve. — Es hogyan jöttek ide ? — kérdezte a doktor. — Manapság, azt hiszem, betörő nem is jár motorkocsi nélkül Némelyik meg éppen repülőgépet használ Vagy nem ismeri ön a „Lég betörői“-! ? — Ritkán van időm az olvasásra, — szólt kitérőleg a főnök. — A motorkocsit nem favorizálom, mert nagy zajt csap, a repülőgép pedig a kellő időben felmondja a szolgálatot. Mi gyalogszerrel járunk. — Ez legalább nem gyanús — tóditotta Vilmos. — Az önök módszere igazán zseniális — szólt a doktor gyönyörködve. — Egyszerű, de világos. De mondják, nem szégyenük, hogy tulajdonképen lopnak ? — Nem — válaszolt a főnök, — hiszen ennél sokkal gonoszabb bűnök is vannak a világon. — Nos? — Nos, a világcsalás és a sznobismus. Istenem, mindenikünknek megvan a maga gyöngesége, de a bűnök között még a betörést legalább becsületes gaztettnek tartom A rablás védelmezése oly szokatlan dolog volt, hogy a doktort ez a gonosztevő érdekelni kezdte. — A világcsalás — vetette ellen — az a meghunyászkodás, amellyel a bűn az erénynek tartozik. És ez mentségül szolgál sok humbug nak De ami a sznobizmust illeti, ebben egyetértek önnel. — Némely sznobnak igazán nem ártana elszedni az ezüstjeit. — De én nem vagyok sznob, — védekezett a doktor. — Nem — felelt udvariasan a főnök, — hiszen akkor nem is beszélne velem. De engedje meg kérdésemet : van-e hivatása, amely mentes volna a kétszínűségtől, akár jogi, akár papi, vagy katonai pályán legyen is az ? — No, s ami a papi hivatást illeti, nagyon valószínű, hogy nem A jogászok meg éppen ebből élnek. — És az orvosok ? — Egyszer magam is követtem el ily csalást. Egy páciensem felkért, hogy vizsgáljam meg a férjét. A férjnek könnyű baja volt, de az asszony aggódott miatta. Megtréfáltam őket, ápolónőt küldtem hozzájuk s valami könnyű, ártalmatlan orvosságot. Szerencsétlenségre az ápolónő . . . — Jobban értette a dolgát ? — Igen. Másnap az asszony válópört indított. — Ah, doktor! — nevetett a betörő. — Akik fellegpalotában élnek . . . na, de nagyon örültem a szerencsének. Ön nagy filozof. Mások talán dühbe jöttek volna, ellenálltak volna, pisztolyt rántottak volna . . . Mig ön . . . — Mig én ? — felelt kedves mosollyal a doktor az ajtó felé nézve, amelynek nyílásában e percben két egyenruhás férfi jelent meg — mig én legelsőkben telefonáltam a rendőrségnek és csak azután vettem ki magamnak részemet a szerencséből, önöket szóval tarthatni, mig megérkeznek. Ön eredeti gazember és sajnálom, hogy e kis izgató kalandnak igy kellett befejeződni. És ha a kinaezüst dobozomat nem vetette volna meg any- nyira, talán nem tartóztattam volna ilyen sokáig.
