Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-07 / 32. szám
XLIL évfolyam. 32-ik szám Gyula, 1910. augusztus 7. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre.............. 5 K — f Év negyedre......... 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivaial: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Az iskolakerülés elharapózna. Irta: Dr. Horváth Dezső, Békésvármegye kir. s. tanfelügyelője. „Azok a tapasztalatok, melyeket önök kőrútjaikon szereztek, oly állapotokat tárnak elénk, melyeket komolyan kell vennünk és amelyeknek orvoslásáról gondoskodni kötelességünk. Nem engedhetjük meg az iskola- kerülés elharapózását, hanem cselekednünk kell.“ Ezt az intelmet Doliveux aisószajnai tankerületi felügyelő intézte a kerületében működő tanfelügyelőkhöz. Tehát Európa legkulturáltabb államában is, ahol 150,000 tanító (120 ezerrel több, mint nálunk) terjeszti a kultúra áldását s osztja szét a kulturjavakat, komoly panaszra ad okot az iskolakerülés elharapózása. Tehát Franciaorszában is olyan fontosnak tartják a beiskolázás kérdését, hogy az iskolakerülés elharapózá-ában valóságos nemzeti veszedelmet látnak, amelynek elhárítására egy állandó bizottság szervezését vélték szükségesnek. Szomorú vigasztalás, hogy a mi sivár kulturális állapotaink mentségéül Francia- országra hivatkozhatunk. Vigasztalásnak ez is vigasztalás ! De mig Franciaország e kulturális kérdés nem zeti fontosságát felismerve, társadalmi utón is mindent megtesz e nemzeti veszedelem elhárítására, nálunk e kérdéssel fontosságához mérten még a paedagógusok sem foglalkoztak eléggé, nem hogy a társadalom törődött volna vele. Pedig e kérdés minálunk, — ahol a kulturális bajok összehasonlíthatatlanul nagyobbak, számosabbak és súlyosabbak, mint Franciaországban — sokkal inkább bir nemzeti fontossággal s a veszedelem, melyebből származik, minálunk, ahol a lakosság 5O0/0-a analfabéta, sokkal inkább vág a nemzet életébe, mint bárhol a müveit világon. Magyarországon az általános tankötelezettséget, az iskolába járás rendszeres és pontos teljesítését az 1868. XXXVIII. t.-c. büntetés terhe alatt rendeli el, mivel azt a szülőt, aki gyermekét az iskolától szándékosan elvonja, 1 kor.-tól 8 kor.-ig terjedő bírságpénzzel sújtja. Amikor ezt a törvényt báró Eötvös József megalkotta, Európa igen sok államában a népoktatás rendezése nem is volt még törvénybe foglalva. Bajorországnak még nem is volt közoktatásügyi törvénye (ma sincs) Ausztriában csak egy évvel később történt a közoktatásügy törvényes rendezése. Svájcban az első népoktatási törvényeket csak a 70-es és 90-es években alkották meg. Olaszország a „Legge Casati“-val csak 9 évvel előzött meg minket. Papiroson tehát nem maradtunk el a müveit nyugotmellett! A mielső népoktatásügyi törvényünk tehát mindenképen időszerű volt és felette üdvös is a maga idejében. De az is meglátszik rajta, hogy ideális ember alkotta. A tankötelezettséget kimondotta ugyan, de nem biztosította. Ma már a tapasztalat és a statisztikai adatok világosan bizonyitják, hogy ezen törvényünk alapján, bár az általános tankötelezettség elvén alapszik, az általános tankötelezettséget érvényre emelni soha sem leszünk képesek. Több mint 4 évtized múlt el e törvény megalkotása óta. Azóta az iskoláztatás kényszere a köztudatba ment át. Mégis ott tartunk, hogy 1906 — 7. iskolai évben is még 331.994 volt azon tankötelesek száma, akik iskolába egyáltalán nem jártak, akik lehet, hogy örökre elvesztek a kultúra számára, akikből az analfabéták milliói lesznek. Békésvármegyében ugyanakkor 2952 volt a mindennapi iskolába nem járók száma. Szomorú adatok ezek, mivel nem szórványosan, hanem általánosan és rendszeresen jelentkeznek. Okát ennek a körülménynek nemcsak abban a tényben kell keresnünk, hogy a létező 18 ezer iskolánk nem elegendő a kb. két és félmillió tanköteles befogadására, hanem abban is, hogy a tanköteleseknek a tényleg fennálló iskolákba való beiskolázása is hiányos, meg abban, hogy a már beiskolázott gyermekek nagy része is vagy egy- egyáltalán nem, vagy igen rendetlenül látogatja az iskolát. Hogy ez az állításunk a valóságnak megfelel, bizonyitják a magyar kir. kormány 1908. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentése és a statisztikai évkönyvének Magyarország közoktatásügyét feltüntető részében található adatok. Ezek szerint az 1906 — 7. tanévben a mindennapi iskolák tanulói által igazolatlanul mulasztott félnapok száma 12.899,568-at tett ki. Olyan óriási szám ez, melyhez fogható egyetlen kuiturnemzetnél sem mutatható ki. Megdöbbentő bizonysága ez annak, hogy az iskolakerülés nálunk mennyire elharapózott s hogy mily távol vagyunk még az általános tankötelezettség teljes érvényre emelésének idejétől. S hogy megtorló eszközeiuk : a kiszabTÁRCA. Kötekedés. Irta: l’éczely József. Fátyol Gergő, mint aféle jó gazda, korán reggel kiment a nyomásra. Hogy áll a vetés? Mit mutat? Különösen igy tavasz derekán kiváncsi az ember; minden nagysokasagu, szorgos munkája mellett is szakit magának egy-egy kis időt arra, hogy megnézze, megdeputálja, lesz-e kenyér a télen ? No, az idén lesz. Ha igy fejlődik az élet, akkor lesz. Kivált, ha még egy kis eső megverné. Egy kiadós kis eső. Nagyon elkelne az a szem irányában. De nini, a Cserjés felől feketedik is az égalja. Szürkés, fodros. Abból eső lesz. Bár csak erre jönne. Jön is. Mégpedig sebesen. Hirtelen egy kis szél szaladt végig a pásku- mon. A levegő lehűl. Gergő odahuzódik a Bödőék gunybója végébe. Onnan vizsgálja a felhőket. Hogy tömörülnek, vastagodnak. Majd egy-kettőt villan, dörög s aztán megindul az eső. Előbb lassan, aztán mind szaporábban. Öröm nézni. Gergő úgy magában biztat- gatja is őket: — No még, no még . . . Csak egy negyed órát! Elégedetten bólintgat a fejével. Legalább is két szemmel szaporodik a kalász. Abból hasad az asszonynak egy kis ruhára való. Csipkés, zsino- ros. Ilyen az uj módi . . . Az asszony ? Vájjon most mit csinál ? Szomszédok Bizonyosan szomszédok Pedig mosásba fogott. Kis mosásba. De azt ráhagyta. Bizonyosan ráhagyta. Ámbár nem szentirás, mert Julis szereti a dolgot. Szereti. Azért is vette el. Meg ez a kis föld Szentmihálykor lesz két esztendeje. Hogy repül az idő. Van egy kis lány is. A Zsuzsika. Bár fiú lett volna De mindegy Még fiú is lehet Az idő kiadja. Jól van ez igy. Jó. Igaz, hogy Julis Csik Jancsinak Ígérkezett. De hát sokat beszélnek a faluban. Vagy igaz, vagy se. Julis tagadja. Meg is esküdött a Máriára. Csak a Jancsi kötötte magát. De Julis nem vállalta. Ez az igaz. Pedig ott van vagyon is. A Csik vagyon. Szívlelhető mód. Nyolc jármos ökör. Két tanya. Csakhogy akkor még Jancsi gyerek volt. Sor előtt állt. A katonaság meg nagy kölönc. Be is vették. Most tölti. Ez a második éve. Volt már itthon is. Hogy akkor találkoztak ? Az megeshetett. Julis ugyan nem szólt róla így hát az is csak olyan mende-monda. Sokat beszélnek a faluban . . . Az eső elállt. Gergő még egy-két tekintetet vetett a nyomásra, aztán hazafelé indult. A szőlők alján találkozott Gugoláknéval. Köszöntötte. — Aggyon isten ! Gugolákné azzal fogadta: — Hát te a vendég elől bujkálsz? — Vendég ? — Még pedig ritka vendég. — No . . . — Találd ki Gergő legyintett a kezével. Gugolákné nevetett. — Ha tudnád ? Gergő egykedvűen vetette oda: — Csak nem számlálom el az egész falut. — Akkor se lönne benne. — Hát ? I Gugoláknét bántotta a fiatalember közönyössége, hunyoritott hát egyet a szemével s oda súgta: Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisítványon kai, mart Kártékonyak Szereti egészségét? Ki ne tudná, hogy utolérhetetlen legjobb hashajtó a világhírű 141 7—20 P U R G O-B AVER Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak Hia.p'u.n.ls: xaa.a,i szsama S old.a,l.
