Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-22 / 21. szám
XLII. évfolyam. Gyula, igio. május 22. 21-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.............. _ 5 K — f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Lapunk tisztelt olvasóihoz. Noha vármegyénk és Gyula városa mindennemű közügyéit a legkisebb pártpolitikai színezettől menten, a legnagyobb tárgyilagossággal szolgáltuk és fogjuk a jövőben is szolgálni; noha a választási mozgalmakban és a küszöbön álló képviselőválasztások alkalmából is minden politikai pártszinezettől menten, úgy a vármegyebeli összes kerületek, mint a mi bennünket legközvetlenebbül érdekel, Gyula városa helyi érdekeinek megvédése s érvényesítése képezi egyedüli célunkat, nehogy eme érdekek képviseletében korlátozva legyünk: tisztán és kizárólag eme okból intézkedtünk, hogy a „Békés“ mai számtól kezdve jogosítva legyen politikai lap is lenni. E célból a sajtótörvény által előirt lapbiztositékot letettük. Miután — és ezt ismételten és nyomatékosan hangsúlyozzuk — csak az a célunk, hogy a helyi érdekek megvédésében semmi irányban feszélyezve ne legyünk, de ezen tülmenőleg eszünk ágában sincs pártpolitikát űzni, azzal szemben, hogy politikai szinezetü cikkek Írására s közlésére is jogosítottá lettünk, a politikát kerülni fogjuk és ez okból teljesen feleslegesnek tartjuk, hogy politikai pártprogrammot adjunk. Tisztelettel: A „Békés“ szerkesztősége. Éljen Lukács György, Gyula város képviselőjelöltje! Ami Gyula városa minden hü érzésű fiának, választó s nem választó polgárának hetek, sőt hónapok óta hő vágya s reménye volt, mint örömmel Írhatjuk, megvalósult. A város minden részében büszkén lobogó zászlók hirdetik annak a férfiúnak, Lukács Györgynek, aki a ma élő emberek között legtöbb és legnagyobb szolgálatokat tette Gyula városának és aki egyéniségének kiválóságánál fogva mindenkivel szemben legméltóbb Gyulavárosa mandátumára, képviselőjelöltségét és Isten segítségével és minden jóakaratu, önzetlenül gondolkodó polgár segítségével és közreműködésével, reméljük és hisszük, hogy Gyulavárosa képviselőségét. Lukács György május 14-én érkezett városunkba és mintegy száz választó, akik között voltak osztály- és hitfelekezet különbség nélkül Gyulavárosa legkiválóbb polgárai, még aznap délután küldöttségileg tisztelegtek nála és felkérték, hogy a képviselőjelöltséget elfogadja. Lukács György mély meghatottsággal fogadta a felkérést és szívből fakadó ékes szavakban köszönte meg a feléje forduló bizalmat, amely örömmel és büszkeséggel tölti el. Egész lényével, minden csepp vérével gyulai embernek érzi magát és amidőn a képviselőjelöltséget elfogadja, kijelenti, hogy minden tehetségét, egész életét felajánlja, hogy a benne összpontosuló bizalomra méltó legyen és annak megfeleljen. Egyben kijelentette, hogy programmbeszédjét vasárnap délelőtt 11 órakor fogja a Göndöcs- népkert termében elmondani. A népkerti csarnok díszterme azonban szűknek bizonyult ama lelkesült rengeteg néptömeg negyedrészének befogadására is, mely Lukács György progranmibeszédjének meghallgatására egybegyült és amelyhez fogható óriási közönséget Gyulán még sohasem láttunk programmbeszéd alkalmából. Ily körülmények között a beszéd színhelye a csarnok terme helyett a muzeum háta megetti tágas tér lön, amely szorongásig megtelt hallgatósággal, de a téren kívül benépesült jóformán az egész népkert. Azok is türelemmel mindvégig kitartottak, akik távolabb állván, nem lehettek olyan szerencsések, hogy a klasszikus formájú prog- rammbeszédet és az előtte s utána is elhangzott szép szónoklatokat nem hallhatták. A programmbeszéd lefolyása a következő volt: Dr. Ladies László beszéde. Tisztelt Polgártársak! Üdvözlöm a megjelent tisztelt közönséget és az elnökség megbízásából pártunk gyűlését ezennel megnyitom. Négy év telt el azóta, hogy a választó közönség legfontosabb politikai jogát gyakorolva, a választási urnához lépett, hogy magát az ország tanácsában képviseltesse. Akkor, ezelőtt négy évvel a választásokat és az ország ügyeit több párt szövetségéből alakult úgynevezett koalíció vezette. Ennek a koalíciónak a politikai működését én részletesen ezúttal megkritizálni nem akarom, mert nem szeretnék ezáltal jelöltünk előadásának elibe vágni. Két körülményt azonban a jelenlegi politikai alakulás magyarázataképen ki kell emelnem. Az egyik az, hogy a koalíció különben szükre- szabott feladatának, amely két évi munkaidőre volt beosztva, négy teljes esztendő alatt sem tudott eleget tenni s legfontosabb feladatát az uj választási törvény megalkotását meg sem kezdette, hanem anélkül, hogy az e tekintetben hozzáfűzött várakozásoknak legkisebb mértékben eleget tett volna, az ország ügyeit a legnagyobb ziláltságban hagyta vissza, úgy hogy ma ép úgy mint mikor a kormányzást átvette, ex-lexben vagyunk és az alkotmányos kormányzás minden vonalon megakadt. A másik. Ezelőtt négy évvel mindannyian, még azok is, akik a koalíción kívül állottunk, azt reméltük, hogy a koalíció kormányzási ideje alatt egy olyan kompakt többséget fog alakítani, amely többségre a honpolgárok az ország ügyeinek vezetését nyugodtan rábízhatják. A koalíció azonban ezen várakozásunknak sem felelt meg. Ahelyett, hogy az egyöntetű többséget létrehozta volna, a nagy negyven- nyolcas párt, amely abszolút többséggel birt, felbomlott Felbomlott anélkül, hogy politikai programm- ját érvényesíteni képes lett volna s felbomlott azért, mert vezérei épen a leglényegesebb kormányzati kérdésekben homlokegyenest ellenkező álláspontot foglaltak el. Ma, amint tudjuk, van Kossuth-féle negyvennyolcas párt, van Justh-féle negyvennyolcas párt, van pártonkivüli negyvennyolcas, van kisgazda párti negyvennyolcas, van szociáldemokrata negyvennyolcas és hogy a kép teljes legyen, van hatvanhetes negyvennyolcas. Ez a jelenség, tisztelt polgártársaim, nem kicsinylendő, nem egyes vezérek és nem egyes töredékek szeszélyének a folyománya, hanem egy nagy kialakulási processzus figyelemre méltó jelensége. Bizonyítéka ez annak, hogy a nagy negyven- nyolcat a történelem meghaladta, az ép úgy történelmi dátummá vált, mint nemzeti történelmünk sok fényes lapjának egyes dátumai. Az élet újabb és újabb követelményekkel lép fel; ezen követelményeknek kívánnak egyes politikai párttöredékek a jelszavakban kifejezést adni. A negyvennyolc, amely csak nem régen még ezelőtt egymagában egy fényes programmot jelentett, ma már mindenfelől kiegészítésre szorul. Az egyik töredék akcióképességet, a másik kormányképességet akar belevinni, a harmadik ismét közgazdasági tartalommal akarja megtölteni, a negyedik pedig a társadalmi kérdésekre fekteti a fősulyt és a társadalmat akarja először reorganizálni. A jelszavak egymagukban ma már senkit sem elégítenek ki. Mindenik odateszi programmjához a 48-at, de hogy a lényeget nem ebben látják, bizonyítja az, hogy egymás ellen harcolnak legdühösebben. A 48 ma egyszerű kortes eszközzé vált és erre nagyon jó, mert sok szavazót lehet vele megfogni. Az elsők voltak nem sok év előtt, még egy kisded csoport az elhanyagolt tömegekből, — a szo- ciálisták, — ezek kiáltoztak oda a két viaskodó hatalmas közjogi párt közé : félre a jelszavakkal, mi nem álmodozni, mi élni és boldogulni akarunk. — Nem kell tőlük félni, nem kell tőlük megijedni, nem kell haragudni sem reájuk, hanem gondolkozni kell felette, át kell venni tőlük a mi jó és meg kell csinálni, az úgy is az emberiség közös javára szolgál, a mi pedig rósz, azt úgy is letördeli az élet. Most pedig tisztelt polgártársak ! Miután a hatalmas szabadelvüpárt feloszlott, mikor már történelmi nagy hivatását befejezte, mikor az utánna következő legnagyobb párt a 48-as párt kormányzásra képtelennek bizonyult, most mikor négy éves küzdelem után a nemzet minden vonalán csúf vereséget szenvedett, — előállnak a nemzet legjobbjai, a legnagyobbak, a legbátrabbak és a legbölcsebbek, — és ezek is oda kiáltják : »félre a jelszavakkal !« munkára fel ! »Tegyünk félre mindent a mi bennünket szétválaszt, csináljunk meg mindent, amiben egyetértünk, pótoljuk azt a sokat, amit a hiábavaló vitákkal elmulasztottunk. Tisztelt polgártársak! Most, mikor a »munka* lett a jelszó, csak egészen természetes, hogy Gyula város közönsége javarészének, a lakosság legnagyobb részének figyelme, Lukács György felé irányult. Hogy ki dr. Lukács György, azt nem szükséges önöknek elmondanom. Hogy mit csinált, dolgozott, teremtett ő eddig, azt is mindannyian tudjuk, alkotásait ismerjük. Tisztelt közönség! Nem vagyok én sem hízelgő, sem bálványimádó, nem mondom én azt, hogy mindazt a jót, szépet és hasznosat, amit Lukács György megcsinált, csak ő csinálhatta meg, megcsinálhatta volna azt más is, — de ő megcsinálta. Nem mondom én azt sem, hogy Lukács György azokat egyedül csinálta meg. Nem, kis dolgokat sem lehet egy embernek egyedül megcsinálni, nagy dolgokhoz pedig nagyon is kellenek lelkes és áldozatkész társak. Nem mondom én azt sem, hogy Lukács GyörgyLapunls m.a,i száma 14t ©ld.al.
