Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-16 / 3. szám

2 BÉKÉS 1910. január 16. ból az albizottságok tagjainak sorában változás nem történt. Az egyes bizottságokban a főispán által kine­vezendő tagok helyei a főispáni szék betöltéség üre­sen maradtak. Az ülés lefolyása egyébként igen csendes volt; felszólalásokat csupán az alább megnevezett 2 ügy tárgyalása támasztott ; a többi ügyek az előadói ja­vaslatok értelmében, megjegyzés nélkül fogadtat­tak el. Az ülésen, amelyet 9 órakor nyitott meg az elnöklő alispán, jelen voltak : Dr. Dairnel Sándor főjegyző, Dr. Zöldy Géza t. főügyész, Sárossy Gyula árvaszéki elnök, Zöldy János t. főorvos, Perszina Alfréd államépitészeti hivatali főnök, Mikler Sándor kir. tanfelügyelő, Roediger Gyula kir. pénzügyigaz­gató, továbbá Dr. Ladies László, Dr. Török Gábor, Haviár Dániel, Morvay Mihály, gróf Wenckheim Dénes, Veres József, Haraszti Sándor és Dombi La­jos választott bizottsági tagok. A bizottság megalakulása s az albizottságok megválasztása után az alispáni jelentés került fel­olvasásra, amely a következőképen szól: A személybiztonság 8 esetben támadtatott meg, még pedig 7 esetben súlyos, 1 esetben könnyű testi sértés elkövetésével A vagyonbiztonság 30 esetben támadtatott megy melyek kö/ül 1 rablás, 2 betörés, 1 vagyon rongálás és 26 kisebb lopás volt. lüz 7 esetben fordult elő, 3 esetben lakóház, 4 esetben pedig csekélyebb értékű dolgok égtek el, az okozott károk legnagyobb része biztosítás révén megtérül. Baleset 11 esetben történt, melyek közül súlyos volt 7, melyek közül 4 balállal végződött, 4 pedig könnyebb természetű Öngyilkosság 3, öngyilkossági, kísérlet 1 eset­ben fordult elő. Fóldmivelés, mezőgazdaság cs munkásügy. Az elmúlt hónap vármegyénk mező- és közgazdasági álla­potában nem hozott semmi változást A hótalan tél az enyhe időjárás, a lehullott sok eső az ősziek álla­potát nem befolyásolta hátrányosan, sőt a késői búzák még az utóbbi időben is mutattak némi fej lődést. Az állattenyésztést fenyegető takarmány és kü­lönösen aljszalma hiány kezdi már mutatni fenyegető hatását, a túl sok nedvesség nem kedvez az aljazó­ban úgy is hiányt szenvedő gazdaságoknak, sőt inkább fokozza annak használatát, úgy hogy gazdáink nem ok nélkül tekintenek félve a megcsappant kész­letekre. A mezőgazdasági munkák kizárólag csak az őszi szántásra és a dohánysimitás és csomózásra szorítkoztak, trágyát hordani lágy főidre nem lehet­vén, munkásainknak nem sok dolog kínálkozott a mindennapi kenyérért, de azért panaszok vagy na­gyobb bajok a munkásosztály köréből nem voltak hallhatók. A napszám 80 f és 1 K 40 f között ingadozott A munkások és munkaadók között összeütközés nem fordult elő. Ipar. kereskedelem és ipari munkásmozgalmak. Az ipar, kereskedelem terén jelentősebb fellendülés volt és 'lelhető. Munkásmozgalom nem volt. Vegyesek. Horváth János szentetornyai segéd­jegyző állásáról lemondott. Kerepeczki Gyula gyulavárii községi Írnok bot­rányt okozó viseletéért és hivatali mulasztásért fe­gyelmi eljárás alá vétetett. Gyóji Miklós szarvasi járási Írnok Orosházára, Adász János pedig Orosházáról Szarvasra helyeztetett. Kondoros december 11-én Horváth Istvánt, Öcsöd december 14-éu Világhy Elemért választotta meg segédjegyzővé, állásáról azonban mindkettő lomondott. Békéscsabán december 16-án Ermeczki Lajost birtoknyilváDtartónak, Tóth Petrovszki Pált adó­tisztnek, Simonsics Vilmost segédjegyzőnek, Kesjár Pált közig, kiadónak, Achim Mihályt és Pollák Gézát írnokoknak, Novak Andrást pedig adószedőnek válasz­tották meg. Becsei Mátyás ujkigyósi községi albiró hivatali kötelesség megsértéséért állásától felfüggesztetvén, ebből kifolyólag állásáról lemondott s mivel vagyoni felelősség fenn nem áll, lemondása elfogadtatott, de ez még jogerőre nem emelkedett. Dr. Borsodi Miksa ujkigyósi községi orvos szabálytalanságok elkövetése miatt fegyelmi eljárás alá helyeztetett. Az alispáni előadmáuyok után — amelyeket a főjegyző referált, — at. főorvos terjesztette elő rendszerinti havi jelentését. A t. főorvos havi jelen­tése a következő: A közegészségügyi viszonyok a múlt hóban ál­talában véve kedvezőtlenek voltak, de az előző hó-. naphoz viszonyítva jobbak, amennyiben a heveny ragadós betegségben történt megbetegedések száma 64-el volt kisebb. Az egyes szervek megbetegedését és lefolyását illetőleg leginkább a légző szervek hu- rutos és gyuladásos bántalmai fordultak elő. A leg­gyakoribb halálok a tüdővész volt. A heveny ragadós bajok közül előfordult : dif- teria 155 megbetegedéssel, 26 halálozással, a vör- heny 146 megbetegedéssel, 23 halálozással, a ka­nyaró 88 megbetegedéssel, 8 halálozással, a hasi­hagymás 128 megbetegedéssel, 32 halálozással, a szamárköhögés 15 megbetegedéssel, a bárányhimlő 10 megbetegedéssel, a gyermekágyi láz 1 megbete­gedéssel, összesen 543 megbetegedés 89 (16 százalék) halálozással. Amint a fentebb kitüntetett adatok igazolják, a heveny ragadós bajok közül uralkodó a difteria volt, amely azonban nagyobb elterjedésben csupán 3 községben, Békésszentandrás, Kondoros és Vésztő községekben mutatkozott. Lefolyásában elég szelíd volt, mert a halálozási százalék csak 16. Némileg emelkedett a vörhenyes és kanyaró s betegek száma, mig a liasihagymázé tetemesen csök­kent. Ebben az utóbbi bajban ugyanis a megbetege­dések száma az előző hónaphoz viszonyítva, több mint felére apadt. A heveny és fertőző bajok tova terjedésének meggátlására a lehető hatósági intézkedéseket min­denütt megtették és azokat kellően ellenőrizték. Az előirt és havonként végzendő egészségügyi vizsgálatok pontosan teljesittettek, említésre méltó nem fordult elő. A bábák mulasztásáról említést nem tesznek. A köztisztaságot mindenütt kielégítő­nek jelzik a jelentések. Orvosrendőri \izsgálatot tel­jesítettek élőn 116, hullán 5 esetben, orvostörvény­székit pedig 15 könnyű és 7 súlyos testi sértés ese­tében. Gyógysavval beoltottak 106 difteriás egyént, akik közül meggyógyult 96, meghalt 10. Védőoltást 7 esetben sikerrel végeztek. A halva szülöttek száma 14 volt, az elvetélteké pedig 11. Heks Miksa főállatorvos jelentése szerint a vármegye állategészségügyi állapota a múlt év de­cember havában elég kedvező volt, amennyiben a ragadós állati betegségek kis számban és minden esetben c-ak szórványos jelleggel mutatkoztak. Eh­hez képest úgy a belföldi, mint a külföldre irányult állatforgalom lényegesebb korlátozást nem szenve­dett és a betegségek által okozott elhullási veszte­hunyt barátomra. Thompson — a kalauzt Thomp- sonnak hívták, mint azt az éj folyamán megtud­tam — föl-alá járt a kocsiban, fölkutatott és betö­mött minden legkisebb nyílást és hasadást s meg- jegyzé, hogy soha sem törődjem a zord viharral oda künt, majd kényelmes, meleg otthont teremt nekünk ide bent. — Nem szóltam semmit, de úgy gondoltam, hogy erre nem a legcélszerűbb utat választja Közben tovább dudolgatta nótáját s a kályha mindjobban áttüzesedett és a levegő perc- ről-percre fülledtebb lön. Színem elhagyott, hatá­rozottan roszul éreztem magam, csak némán tűr­tem bajomat és szót sem szólottám. Csakhamar észrevettem, hogy a kalauz éneke lassankint hal­kul ; végre teljesen megszűnt és sejtelmes csend állott be. Nehány perc múlva Thompson igy szólt: Hm! Azt hiszem, nem raktam fahajat abba a kályhába! Egyszer-kétszer a levegő után kapkodott, a kopo . . . azaz a puskás láda felé ment, oda állott egy pillanatra a sajtos végéhez, majd visszajött, .közelembe ült s komolyan nézett maga elé. Nehány percnyi szemlélődés után a láda felé mutatott és igy szólt: Barátja volt ? Igen! — mondám fölsóhajtva. Meglehetősen érett, ugyebár ? Nehány percig néma csönd volt, kiki a maga gondolataival foglalkozott; aztán Thompson halk, szinte elfogult hangon igy szólt : Néha bizonytalan, hogy csakugyan kimúlt-e valaki, vagy nem ? — úgy látszik, kimúlt, — de teste meleg, tagjai hajlékonyak még s bár gondolja az ember, hogy meghalt, tényleg még sem hiszi el. Voltak már ilyen eseteim az én kocsimban. Higyje meg, nincs annál borzalmasabb, az ember soha sem tudja, mikor egyenesedik föl és néz a szeme közé. — Majd rövid szünet után, könyökével a láda felé mutatva, igy szólt : Ez ugyan nem álhalott, kezeskedem érette ! Egy ideig gondolatokba merülve ültünk, hall­gatva a szél sivitását és a vonat zakatolását, majd Thompson elérzékenyülve, igy szólt: Hát bizony mindannyiunknak el kell men­nünk, ez alul nincs kibúvó. Az ember asszony szülöttje s napjai meg vannak számlálva, — mondja az irás. Akár hogy is vesszük a dolgot, különös, szinte félelmetes dolog ez : senki sem kerüli el, mindenki azért született, hogy halállal haljon, — mindenki kivétel nélkül. — Ma még egészséges és erős vagy — erre talpra ugrott, kitört egy ablak­fiókot. kidugta nehány pillanatra orrát és újra le­ült, majd én keltem föl és szintén kidugtam ugyan­azon a helyen az orromat s igy ment ez fölváltva jó ideig — és a következő nap le vagy kaszálva, mint a rét füve és a helyek, amelyek ismertek, nem ismernek többé soha, mert az irás mondja! Bi­zony, bizony nagyon különös, sőt félelmetes dolog ez; de előbb-utóbb el kell mennünk ; ez alól nin­csen kibúvó ! Megint hosszú szünet következett; majd — Miben is halt meg ? Azt mondtam, hogy nem tudom. Mikor halt meg? Jónak láttam többet mondani, hogy nagyobb legyen a valószínűség. Két, vagy három napja. Pórul jártam; Thompson sértődve nézett rám s tekintete nyilván azt mondá: Két vagy három évet gondolsz. Nem véve tudomásul feleletemet nyugodtan folytató beszédét és nagy részletesen adta elő kifogásait amaz esztelen szokás ellen, hogy a temetéseket későre halasztják. Majd a láda felé ment, megállóit egy pillanatig, majd sietve vissza­jött, felkereste a törött ablakot s igy szólt: — Sokkal okosabb lett volna, ha még a nyá­ron adták volna föl Thompson leült, piros selyemkendőjébe rejté arcát, lassan jobbra balra himbálta testét, mint aki türelemmel igyekszik elviselni az elviselhetetlent. Közben az illat — ha ugyan illatnak nevezhető — a legnagyobb mértékben fojtó kezdett lenni. Thomp­son elsápadt; tudtam, hogy az én színem is elha­gyott. Thompson lassanként balkezére támasztó homlokát — könyökét térdeire — és a láda felé lobogtatva piros kendőjét, igy szólott : — Nem egy halottat vittem már — némelyik ugyancsak oszlásnak indult — de uram, ez vala­mennyit felülmúlja . . . igen kétségtelenül felülmúlja. Azok kapitány uram, heliotropok voltak hozzá ha­sonlítva! Szegény jó barátom ilyetén elismerése jól esett nekem — a szomorú körülmények ellenére volt benne némi dicséret. Csakhamar nyilvánvaló volt, hogy itt tenni kell valamit. Én dohányzást hoztam javaslatba. Thompson jó eszmének tartotta és igy szólt: — Valószínűleg csillapitólag fog rá hatni. Szépen, lassan pöfékeltünk és igyekeztünk el­hitetni magunkkal, hogy most már jobb a helyzet. De hiába! Csakhamar minden összebeszélés nélkül szivarjaink egy időben hullottak le erőtlen ujjaink közül Thompson felsóhajtott és ig'y szólt: — Nem csillapítja ez őt, kapitány uram, egy szemernyit sem. Ellenkezőleg — csak felkeltettük becsvágyát. Mit gondol, mitévők legyünk ? Tanácstalanul állottam előtte; csak nyeltem nagyokat s nem mertem egy szót sem szólani.

Next

/
Thumbnails
Contents