Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-16 / 3. szám
1910. január 16. BÉKÉS 3 ség sem volt számottevőbb. Elhullott december havában összesen 9 drb nagy és 120 drb kisebb hasznos háziállat. A múlt év jelzett szakában fellépett és megszűnt ragadós állati betegségek statisztikája a következő: Fellépett: Sertésvész 4 községben ossz sen 6 udvarban, takonykor 2 községben összesen 2 udvarban, veszettség 1 községben összesen 1 udvarban, lépfene 2 községben, összesen 2 udvarban, sertésor- bánc 1 községben összesen 1 udvarban. Megszűnt: Sertésvész 1, takonykor 1, veszettség 2, lépfene 6 és sertésorbánc 1 községben. A ragadós állati betegségek elterjedése a vármegye területén a folyó és január havában a következő: Lépfenével fertőzött 2, sertésvésszel fertőzött 7, takonykórral fertőzött 2, sertésorbánccal fertőzött 1 és veszettséggel fertőzött 1 község. A kir. pénzügyigazgató havi jelentésében megemlékezett arról, hogy a pénzügyminiszter a f. évi január 1-én beállott ex-lexre tekintettel, a pénzügyigazgatóság utalványozási jogát csupán az elkerülhetetlenül szükséges ki adásokra korlátozta, továbbá, hogy a kincstári tartozások behajtását s végrehajtását felfüggesztette. Bejelentette a kir. pénzügyigazgató, hogy az egyenes adótartozásokból a múlt évben 170,000 koronával kevesebb folyt be, mint az 1908. évben, ellenben a hadmentességi adónál a befizetések 2127 koronával kedvezőbbek voltak. Élénk vita támadt Szikula Andor orosházi lakos házadó felebbezési ügyénél. A pénzügyigazgatóság javaslata az volt, hogy tekintet nélkül arra, hogy időközben a haszonbéri összeg tetemesen lejebb szállt, a házbéradó az eredetileg kivetett összegben állapft- tassék meg, mert a kivetés 3 évre szól. A bizottság azonban dr. Török Gábor, Haviár Dániel és Veres József felszólalásai után akép határozott, hogy a házbéradó, a haszonbér összegének megfelelőleg leszállítandó, illetőleg a bejelentés időpontjától kezdve helyesbítendő. A kir. pénzügyigazgató a határozat ellen felebbezést jelentett be. A kir. tanfelügyelő bejelentette a bizottságnak, hogy a múlt hó folyamán a szarvasi ev. tanitó- képezde tanképesitő vizsgálatainál 3 napon át, mint ministeri biztos vett részt. A tanfelügyelői előadmányok során a bizottság állásától felfüggesztette Lengyel Lipót füzesgyarmati tanítót, mert a nevezettet a kir. törvényszék hamis bizonyítvány kiállítása miatt vád alá helyezte. Ellátása fizetésének kétharmadában állapíttatott meg. Gádoros községében az állami iskola felépül vén, a község csupán 2 tanteremre nézve vállalta el a dologi szükségletek biztosítását, ellenben a másik 2 tanteremre nézve annak kiszolgáltatását megtagadta. A tanfelügyelő azt javasolta, hogy a községet kötelezze a megtagadott dologi hozzájárulások (fűtés, stb ) kiszolgáltatására. Minthogy azonban — a tényállás szerint — akkor, midőn a 2 osztályú iskola 4 osztályúvá fejlesztetett, a 2 uj tanteremre nézve, a község kifejezetten nem vállalta el a dologi terheket, ez okból a bizottság — Veres József, dr. Török Gábor hozzászólásai után, az előadói javaslat elvetésével kimondotta, hogy Gádoros községe nem kötelezhető a kérdéses terhek viselésére annál kevésbé, mert Gádoros község anyagi viszonyai, köztudomás szerint igen mostohák. Érdekes határozatot hozott a bíróság a mező- berényi II kér. ág. ev. felekezeti iskolákra nézve, midőn elrendelte, hogy azok, nem tót, hanem mind magyar nyelvűnek tekintendők s mint ilyenek törzs- könyvezendők. Az egyháztanács ugyanis ezen iskolákat tót nyelvüeknek kívánja tekinteni, holott a tényleges állapot az, hogy az iskolákban a hittanon kívül a többi tárayak magyarul taníttatnak, a tót nyelv pedig csupán kisegítő szereppel bir. Mivel pedig a törvényszerint vegyes tannyelvű iskolák nincsenek, hanem az iskolák vagy magyar, vagy valamely más tannyelvüek lehetnek, ezért a mezőberényi II. kér. ág. ev. felekezeti iskolák, a fent előadott té yállásra tekintettel, csakis magyar tannyelvű iskoláknak voltak megállapitandók. A tanfelügyelő feljelentése kapcsán dr. Török Gábor egy békési tanító ellen indított fegyelmi ügyben — az ügy késedelmes elintézése miatt — interpellált. A vármegye t. főügyésze, akinek az ügy, inditványtétel végett van kiosztva, megnyugtató felvilágosítással szolgált a mielőbbi elintézés tekintetében. A kir. államépitészeti hivatal jelentése szerint a beruházási hitel terhére foganatosítandó ház- és útépítkezések, a nagy esőzések miatt a múlt hóban mindenütt szüneteltek. Glasner József vállalkozónak azon kérelmére, hogy a kavicsszállitásnál tanúsított késedelmezése miatt, a vármegye által levonásba helyezett mintegy 2800 korona bánatpénz részére utaltassák vissza, mert máskülönben képtelen lesz a szállítást eszközölni, alispán indítványára azt határozta a bizottság, hogy ha vállalkozó múlt évre vonatkozó szállítási kötelezettségének február hó végéig eleget tesz, az esetben a kötbér méltányos számítása elől nem zárkózik el Árvaszéki elnöknek azt a jelentését, hogy múlt évi hátralék az árvaszéknél egy sincs, a bizottság elismeréssel vette tudomásul. A kir. főügyészi helyettes az ülésen nem lévén jelen, a fogházak állapotáról a bizottságnak nem tétetett jelentés. A közigazgatási bizottság teljes ülése délelőtt egynegyed 12 órakor végződött, úgy hogy az árvaügyi felebbviteli küldöttség még délelőtt megtarthatta ülését s 12 felebbezett ügyet intézett el. Egyéb al- bizottsági ülés nem tartatott. 150—1910. Felhívás a birtokos közönséghez! Felhivatnak a földbirtokosok, hogy a földadó- kataszter kiigazításáról szóló 1909. évi V. t.-c. alapján 1910. évi január hó 1-től kezdődőleg a művelési ágban bármikor beállandó állandó jellegű változásokat, a változás beálltától számított 30 nap alatt, a városi birtoknyilvántartói hivatalban a törvényes következmények terhe alatt jelentsék be. (Tájékozásul: bejelentendő, ha rét, legelő, nádas vagy szőlő feltöretik, ha szántóföldbe szőlő ül- tettetik, ha adómentes terület adókötelessé válik, vagy megfordítva stb.). Városi adóhivatal. Gyulán, 1910. évi január hó 13-án. Szikes György 28 1—3 adóügyi tanácsaok. Taniigy. A főgimnáziumban ma délután fél 6 órakor Uránia előadás lesz. Tárgya: Egyptom. Belépődíj 20 fillér. Iskolai feliratok. A vallás- és közoktatásügyi miniezteroek azon rendelete ellen, amely megengedte,, hogy — a törvény határozott rendelkezésével szemben — a felekez.eti iskolákon a magyar mellett Thompson összefüggéstelen szavakat mormogott és nagy csüggedten ez éjjel vigasztalhatatlanságát emlegette; különböző címekkel illette szegény barátomat, majd katonai, majd polgári címekkel; észrevettem, hogy minél áthatóbb lett az illat, annál magasabb rangra emelé Thompson barátomat. Végre igy szólt: Van egy eszmén! Fogjunk hozzá és vigyük az ezredest a kocsi másik végébe. Ott alkalmasint nem lesz olyan hatással mireánk ! Azt felelém, hogy ez jó eszme. A törött ablakon át teleszivtuk tüdőnket fris levegővel, avval a szándékkal, hogy visszafojtjuk lélegzetünket, mig át nem estünk dolgunkon, majd neki estünk a végzetes sajt fölé hajoltunk és megragadtuk a ládát. Thompson intett és mi teljes erővel neki indultunk, de Thompson elcsúszott, orrával a sajtnak esett.. . és önkéntelenül fellélegzett. Fuldoklási roham vett rajta erőt, levegő után kapkodott, felugrott, az ajtó felé rohant s rekedt hangon igy szólt: Oh ne tartson vissza utat, utat, meg kell hallnom, utat, utat! Kiültem vele a hideg átjáróra s tartottam fejét, mig magához nem tért. Rögtön igy szólt: — Mit gondol, tovább vittük a tábornokot? Tagadó választ adtam, hiszen meg se mozdítottuk. Hát akkor ez a tervünk füstbe ment. Mást kell tennünk. Azt hiszem, neki mindegy, hogy hol van ; de ha ott érzi magát jól, ahol van és eltökélt szándéka, hogy onnét el ne mozdítsuk, mitsem tehetünk ellene. Jobb is, ha ott hagyjuk, amig csak neki tetszik ; elvégre fölényben van velünk szemben' s pórul járhat, aki változtatni akar tervein. De nem bírtuk ki tovább odakünt abban a borzasztó viharban ; tisztára megfagytunk volna. Tehát bementünk, becsuktuk az ajtót, újra kezdtünk szenvedni — közbe-közbe az ablakréshez menekedve. Mikor az egyik állomást, ahol vonatunk nehány percig vesztegelt, elhagytuk. Thompson vígan jött be és igy szólt: )— No most rendbe jövünk. Azt hiszem, ez egyszer kifogunk a commodoren. Hozok valamit, ami majd alaposan elveszi a kedvét. Kezében karbolsavval telt ballont szorongatott. Csakhamar szertelocsolta annak tartalmát; a szó szoros értelmében mindent eláztatott vele, a puskás ládát, a sajtot, a padlót, szóval" mindent. Majd leültünk s kezdtünk reménykedni. De reményünk nem tartott sokáig. Az illatok egymásba kezdtek olvadni s mi csakhamar az ajtó felé 'rohantunk ; odakünt Thompson zsebkendőjébe rejté arcát, majd igy szólt: — Hiába minden. Nem bírunk vele Bármivel akarjuk is mérsékelni, hasznára fordítja : hozzáadja a maga illatát s mi húzzuk a rövidebbet, Higyje meg, kapitány ur, százszorta rosszabb most odabent, mint volt akkor, amikor elindultunk. Biztosíthatom, hogy egyik se látott hozzá oly átkozott buzgalommal, mint az ott odabent — pedig mint már mondtam, sokat szállítottam már, amióta ezen a vonalon szolgálok. Mikor már meglehetősen átfáztunk, megint bementünk ; de nem tudtunk bent maradni. így aztán felváltva, majd kint fagyoskodtunk, majd bent melegedtünk. Egy óra múlva megint állomáshoz értünk. Mikor elhagytuk, Thompson zsákot hozott magával és igy szólt : ^ Még egy próbát teszek vele kapitány uram — csak még egyet és ha most sem fogunk ki rajta, nem marad más hátra, mint megadjuk ma-J gunkat és beletörődünk sorsunkba. Ez hát utolsó mentségünk. Volt pedig zsákjában egy csomó csirketoll, szárított alma, dohánylevél, rongyok, régi cipők,* kén, assa-foetida s tudj’ Isten, még m; minden; ezt mind a padló középen széles pléhlapra rakta és rneggyujtotta. Mikor ez mind égett, higyjék meg, csudálkoztam, hogy tudja azt még a tetem is elviselni. Amin eddig átestünk, valóságos virágillat volt ehhez a szaghoz képest, ámde figyeljenek, az eredeti szag határozottan felülkerekedett s a többi szag nyilván jobb alapot adott neki s milyen átható vala! Persze ezek a gondolatok csak később az átjárón léptek tudatomba, bent arra nem volt idő. Mikor az átjáróra siettünk, Thomsont fuldoklási roham fogta el, a szegény elbukott. Gallérjánál fogva vonszoltam ki s mire kiértünk, majdnem én is elájultam. Midőn magunkhoz tértünk, Thomson letörten igy szólt : Itt kell maradnunk, kapitány ur, itt kell maradnunk, nincs más ut számunkra. A kormányzó egyedül akar utazni. Eltökélt szándéka ez s mi nem tehetünk ellene semmit sem. Majd igy folytatá : Jegyezze meg magának, mi meg vagyunk mérgezve. Ez volt a mi utolsó utunk, evvel tisztában lehetünk. Tifus lesz ennek a vége, már érzem a hatását. A halál fiai vagyunk, az egyszer bizonyos. Egy órával később, a következő állomáson, átfázva, eszméletlenül vettek le minket az átjáróról. Nagyfokú lázba estem és három hétig öntudatlanul feküdtem. Megtudtam akkor, hogy ezt a borzalmas éjszakát egy ártatlan puskás láda és még ártatlanabb darab sajt társaságábau töltöttem ; de a föl- őlágositás már későn jött; a képzelődés megtette müvét ; egészségem alapjában megrendült, se Bermuda, se más táj nem tudja azt többé nekem visz- szaadni. Ez az én utolsó utam ; most pedig haza megyek, hogy meghaljak.
