Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-17 / 16. szám

XLII. évfolyam. Gyula, 1910. április 17. 16-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre................... 5 K — f Év negyedre................. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A gyulai állami gyermekmenhely. Puffy Pál, az állami gyermekmenhelyek országos főfelügyelőjének folyó hó 12-én Gyulán történt látogatása és ennek alapján dr. Ladies László a gyermekmenhely bizott­ság alelnökónek elnöklete alatt tartott érte­O kéziét aktuálissá tett egy régóta előkészítés alatt álló eszmét, nevezetesen a gyulai állami gyermekmenhely fejlesztésének kérdését. A fejlesztés ügye egyidejű azzal a nap­pal, amikor a belügyminiszter a gyulai ál­lami gyermekmenhely bizottság élére elnö­kül gróf Széchenyi Antalt nevezte ki. A ne­mes gróf nagy ambícióval és lelkesedéssel működik első perctől fogva, hogy nemcsak a kormány, hanem a vármegye közönsége osztatlan bizalmának megfeleljen és Ruffy Pál főfelügyelő mellett bizonyára neki is ki­váló osztályrésze lesz benne, ha a gyulai gyer­mekmenhely fejlesztésének eszméje testté válik. Ama körülmény, hogy a hazánkban né­hány esztendő óta világhírre szert tett di­cséretes gyermekvédelmi mozgalomnak Gyula városa is egyik tényezőjévé vált, nevezetesen hogy az országban létesített 16 gyermek - menhelynek Gyula is egyik székhelye, tudva­levőleg onnan ered, hogy Almásy Dénesné grófnő kiváló humanitása s fáradhatlan ügybuzgósága a törvényhozást megelőző­leg Gyulán Fehérkereszt egyesületet és en­nek kötelékében gyermekmenhelyet létesített. És amidőn a gyermekvédelem államosittatott, a nemes grófnő és a Gyula városa minden­nemű érdeke iránt kiváló érzékkel biró Lukács György akkori főispánnak buzgólkodása foly­tán a Fehérkereszt egylet gyermekmenhelye államosittatott, csak is igy válván lehetővé, hogy a városok ez irányú rendkívüli ver­sengése dacára Gyula városa is állami gyer­mekmenhely székhelyévé fejlődött. Es mig egyrészről a Fehérkereszt gyer­mekmenhelye egyik döntő tényezőjévé vált a gyulai állami gyermekmenhely létesítésé­nek, másrészről ez a körülmény egyik hát­rányául is bizonyult annak, hogy az állami gyermekmenhely akként instruáltassék és fej- lesztessék, ahogyan ez a többi tizenöt város­ban történt, amelyekben előzőleg gyermek­menhely nem lévén, a kormány ezeket a mo­dern bygienia és egyéb kellékeknek megfe- lelőleg újonnan létesítette. A gyulai gyer­mekmenhely részint elhelyezésénél, részint térfogatánál fogva alkalmatlannak bizonyult, hogy a követelményeknek megfelelőleg át­alakítható s fejleszthető legyen, mely körül­mény a gyulai állami gyermekmenhelynek nemcsak fejlesztésére, hanem úgyszólván to­vábbi fenntartására is csaknem sajnos követ­kezményeket vonhatott volna maga után, a melyek ugyan — és ezt hálásan kell elismer­nünk — elsősorban Ruffy Pál főfelügyelő kiváló ügybuzgósága folytán elhárítottaknak mondhatók. A helyzet ugyanis oly forma alakulóban van, hogy az uj kormány körében meg van a jó akarat az iránt, hogy Gyulán uj állami gyermekmenhely létesittessék és ennek mű­ködési köre tetemesen kibővittessék. Mon­danunk sem kell, hogy ez rendkívül fontos dolog nemcsak Gyula városára, hanem egész Bókésvármegye közönségére is, és pedig emberbaráti, szociális és közgazdasági szem­pontból egyaránt. Fontos kérdés ugyanis, hogy abékésmegyei illetőségű elhagyott gyermekek valamennyien, továbbá a szomszéd várme­gyék elhagyott gyermekei is ne messze ide­genben, hanem Bókésvármegye területén he­lyeztessenek el és ennek főfeltétele, a gyu­lai állami gyermekmenhely újra építése. Hogy utóbbi megtörténhessék, az iránt — örömmel meggyőződtünk róla — kétség­telen jó akarat van a kormány körében. Biz­tosítéka eme jóakaratnak ama körülmény is, hogy ami eddig egyik legnagyobb akadály volt, a gyermekmenhely mostani épületét, mely közvetlenül a honvédlaktanya szomszéd­ságában van, a honvédelmi miniszter haj­landó katonai célokra átvenni. Nem titkol­ható azonban el, hogy az uj állami gyer­mekmenhely építése a kormány jóakarata mellett Békésvármegye és Gyula városa jó­akaratát és bizonyosfoku áldozatkészségét is megköveteli. Bizonyosfoku áldozatkészségét hang­súlyozzuk, amely azonban meg sem közelíti azt az áldozatot, amelyet más vármegyék és városok az állami gyermekmenhely biztosí­tása érdekében hoztak, vagy hozni hajlandók és amely áldozatkészség a szó szoros értel­mében eltörpül ama társadalmi, emberbaráti, s közgazdasági előnyök mellett, a melyek úgy Gyula városára, mint egész Békésvár­megyére a gyulai uj állami gyermekmenhely építése révén háramlanak. Közgazdasági szempontból megvilágí­tandó az állami gyermekmenhely fontossá­gát, megemlítjük, hogy a gyulai állami gyer­mekmenhely kötelékében ez idő szerint levő 2200 elhagyott gyermek után, a központi igazgatás személyi s dologi kiadásain felül a kincstár már most évenkint 300,000 ko­ronán felüli táppénzt fizet ki, a mely összeg­ből három kivételével, a vármegye minden községe részesül. A jövő hó folyamán még ezer gyermekkel szaporodik a Békésvárme­gyében elhelyezendő!? száma, s az uj állami gyermekmenhely felépítése után a gyulai állami menhely létszáma 4000 gyermekre szaporodik, minek következményéül a táppénz is 600,000 koronán felül lesz. Ez a szám bármily ékes- szólásnál jobban bizonyítja, hogy minden egyébb szemponttól is eltekintve, az állami gyermekmenhely megtartása s fejlesztése TÁRCA. Szeretnélek . . . Szeretnélek követni téged, Követni láthatatlanul! Veled lenni ha jö a hajnal. S mikor a nap már alkonyul Nézném szomorú, édes arcod; Tudnám egész nap mit csinálsz!? Kinek nevét sóhajtod egyre, S oly nyugtalanul kire vársz?! A kételkedés rabja lettem! Kínozza, tépi lelkemet. . . Tovaűzni e rémes árnyat S nyugalmat lelni nem lehet! Te egy szavaddal megtehetnéd Elűzhetnéd a bánatom! . . . — Közöny űl arcodon ha látlak, Büszke szótlanság ajkadon . . . Ha köztetek jár... Kis ibolyák! ha köztetek jár Merengve csöndes alkonyon; Vagy szép fejét búsan lehajtva Hallgatva űl a kis pádon : Tudjátok meg, lelkét mi bántja? Ki után küldi sóhaját?! . .. Legyetek megvigasztalói Helyettem édes ibolyák! Ha nyugtalanul jár a kertben Sehol nyugalmat nem talál: Mondjátok neki, hogy a lelkem Vele van, s híven rátalál! Nyugalmat itt én sem találok Járok bolyongva, céltalan . . . Mondjátok el, hogy a szivemnek Minden nyugalma nála van! . . . Rácz Etus. Az országos Széchenyi ünnepek alkalmából. Irta : Jászai Mari. Érzem, hogy méltó vagyok nevét ajkamra venni, mert hiszen képes vagyok őt megérteni. — Tudom ki ő ? Ő nekünk a bibliai szent kovász, melylyel mi lelki kenyerünket esszük. Mert valósággal az ő leikével táplálkozunk mi és az ő lelke világit nekünk nemcsak máig, de még messze bele a jövendőbe, mig őt utol nem éri nemzete. Ha a magyar nem tenne egyebet, csak azt, amit ő tanított, megélne, haladna, nagygyá lenne Ő mindenről gondoskodott számunkra, attól kezdve, hogy törvényeink nyelve magyar legyen, egész addig, hogy a magyar asszony magyar se­lyembe járjon. Egy ember fejében hogy tud annyi gondolat születni ? Egy emberi test hogy bir meg annyi munkát, amennyi egy egész nemzedéktől sok volna ! Vagy hazafias vállalataimat, vagy egészségemet Ikell feláldoznom; de legyen, inkább ez utóbbit, sőt életemet is, ha kell, — írja sokszor naplójába a dicső. Ha egyebet nem tanulnánk el tőle, csak hazaszeretetét, hazánk — máról holnapra — a világ első országa lenne. — Csak hazáját mindenek fölött szerető nép lehet naggyá. — Csak tiszta erkölcsű nép lehet naggyá. — Csak munkás nép lehet naggyá. — Csak gazdag nép lehet naggyá. Ezek az ő tanításai, miket imádság gyanánt kellene a magyarnak a szentegyházakban ismé­telnie. Mindnyájunknak, ahányan vagyunk. Van-e valamink, amit nem ő adott, vagy ter­vezett ? A világ legremekebb hidján az ő lelke hordoz át bennünket. Ö adta nekünk a gőzhajót és ő nyitott neki utat a Fekete-tengerig, a Vaskapu első szörnyeivel ő küzdött meg, ő rontotta át a sziklákat először. Az Akadémiában ő a házigazda. A Nemzeti színházat ő sürgette írásban és szóval, csakhogy pompásabbra : a Dunaparton. A Nemzeti Kaszinóban, valahányszor önma­gához méltót müvei, őtet tiszteljük. A Tisza-szabályozásért annyit dolgozott, hogy egy külön emberéletre elég lett volna. Ötször tett oda körutat, mindig gyötörve a zsíros lakomák kö­vetkezményeitől, mint a Vaskapuhoz tett kilenc útja alatt, ott, a láztól. Mennyit dolgozott vasutak létesítéséért, mintha ÜjapTAnls: mai száma 12 old.a.1.

Next

/
Thumbnails
Contents