Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-17 / 16. szám
BÉKÉS 1910. április 17. anyagilag nagy érdeke a vármegye és a város közönségének. A vármegye, mint az értekezleten szóvá tétetett, hathatósan előmozdítaná az állami gyermekmenhely építését, ha eme intézménynyel valamelyes kapcsolatba hozná a szeretetház létesítését. E célra immáron tekintélyes összeg áll a vármegyének rendelkezése alatt, amely összeg azonban a szeretetház építésére s fenntartására igen kevés és még évtizedek múlva is kevésnek fog bizonyulni. A gyermekmeuhelylyel kapcsolatosan azonban a vármegye és a kormány kölcsönös jóakarata mellett már most is van rá mód ésj alkalom, hogy a szeretetház áldásos működését megkezdhesse. Ami pedig Gyula városát illeti, megvagyunk győződve róla, hogy a kormány ismeri is, méltányolja is annak súlyos anyagi helyzetét és ez okból nem lép fel vele szemben az uj állami gyermekmenhely építése alkalmából olyan igényekkel, mint más városokkal szemben, amely meggyőződésből kifolyólag az a reményünk, hogy Gyula városa eme igényeket kielégíti azzal, ha az uj állami gyermekmenhely részére csupán telket ad. Ez az igény pedig oly minimális, hogy azt a város, általunk elismert szegénysége mellett is, külön anyagi áldozat nélkül is kielégíteni hajlandó s képes is lesz. 2 __________________________________________ Az auyákhoz és apákhoz. Irta.: Rákosi Jenő. Az újabb kor legnagyobb és legdicsőbb vívmánya az, hogy az értékek benne helyet cseréltek. Régen az arany és ezüst, a drágakő, a selyem és bársony és a pénz minden neme és az anyagi érték ezer formája volt emberi felfogás szerint a gazdaság fogalma. Az egyesek ma is ezek után futnak káros versenyben. Az összeség sem hanyagolhatja el az anyagi javak e tömegét. De immár ott trónol a legvilágosabb elmékben a megismerés, hogy a nemzetek legdrágább kincse, legértékesebb vagyona, legfőbb ereje az ember anyaga. Minden mozgalomnak tehát, amelyet eddig humanitáriusnak tartottunk, óriási gazdasági jelentősége van. A közoktatásügyé, a közegészségé, és mind az, ami az embertőke gyarapítását és megjavítását szolgálja, elsősorban közgazdasági szolgálat. Hiszen a vésőnek, a kalapácsnak, a tolinak és az ekeszarvának is az ad nagyobb értéket, hogy hányán forgatják és kik veszik kezükbe. Az ember teszi becsessé az anyagot, nem megfordítva. Az ököritói rémes katasztrófának iszonyusága éppen abban rejlik, hogy nem a gazda veszítette el birtokát, hanem a föld veszítette el gazdáját. Iparkodás, munka, takarékosság, okosság minden elveszett értéket vissza tud szerezni. De a legáldottabb föld sem képes az elvesztett gazdát, az elpusztult embert életre kelteni. A kezdetlegesen összerótt vityilló kas- télylyá nő a szorgalmas ember kezében ; a legfényesebb vár összeomlik, ha az ember kipusztul belőle. Az utolsó tiz év magyar államférfiai e megismerések alapján oly munkát indítottak meg, amelylyel Magyarországot a civilizáció élére állították. Az ember s főleg a gyermekvédelem oly szervezetet nyert hazánkban, melynek szinte mondhatnám csodájára járnak a nyugati társadalmak vezéralakjai. Ki merné tagadni, hogy Magyarország jövendőjének a kérdése a magyarság hatalmas és ellenállhatatlan kifejlődése. Nincs ennél nemzetibb, nincsen függetlenségibb politika. De sőt nemcsak Magyarország históriai nagyságának helyreállítása fordul meg ezen a kérdésen, hanem Európa keleti részének békéje, művelődése, biztossága és virágzása is. Mert a Duna-Tisza hatalmas völgyében, a Kárpátok gyönyörű koszorújában nincsen egyetlen faj sem, amelyre egy birodalmi szervezet biztosan támaszkodhatnék, kizárólag csak 3 magyar. Abban a pillanatban, amidőn e fajnak számbeli, műveltségi és vagyoni ereje megtöretnék a sors csapásai alatt oly mértékig, hogy le kellene mondania vezénylő és egységbe kapcsoló hivatásáról: abban a pillanatban, amidőn e fajok ádáz versenygése és visszavonása ütné fel hydrafejét, a bomlást külső' hatalom ideig-óráig fenntarthatná, de csak a szabadság árán, csak az autokrácia vaskezével. Minthogy pedig az ily hatalomnak semmi etikai célja nem volna hatalmi érdekén kívül, hovahamarább meg kellene őrlődnie s ez a gyönyörű, az Isten által is egységesnek teremtett ország, prédája lenne prédakeresőknek és széttagoltatnék s latrok osztozkodnának Krisztus urunk e ragyogó számunkra kiterített köntösén, melynek amig mi itt vagyunk, Magyarország a neve. Ez a jelentősége annak a mozgalomnak, mely minden alakjában az emberanyagot védi ebben a sok külső és belső ellenségtől tépett országban, amelynek legújabb alkotása a Gyermekszanatórium. A Gyermekliga szárnyai alá szedi az elhagyott, a züllött, a védtelen gyermekvilágot, hogy megmentse az országnak. A Gyermekszanatórium Egyesület a beteg gyermekeknek vet ágyat, nyújt segítséget és rendel ápolót, hogy megmentse az életnek. Társadalmunk jeles és önzetlen vezér- férfiai állanak ez alkotás élén és küzdik ki hivó, kérő, buzdító szavukat a nemzet társadalmához. Szegény és gazdag, aki meghallod, nyisd ki elejbe a szivedet. Nincs a világon irgalmasság szebb és irieghatóbb, mint amely a beteg gyermek ágya fölé hajlik. Te akit az Isten gyermekkel áldott meg, jer és segits és ezzel háláld meg a gondviselésnek azt, hogy képes vagy a magad gyermekéről gondoskodni anyai, apai szived boldogságára. Te akitől a sors megtagadta a gyermek örömét, jer és spgits éppen ezért. Mert meg vagy kiméivé attól a pokoltól, mely az elhagyott, szegény szülő szivet oly iszonyúan sanyargatja: attól, hogy nem képes beteg gyermekéről gondoskodni Gyertek mind, akik ezt olvassátok meggondolván, hogy az isten munkáját végzitek ; meggondolván, hogy a nemzet beteg gyermekeiről veszitek le a szenvedést. Mily fenséges látvány: a társadalom páros viadalban a köztünk orvszándékkal bujkáló halállal. Nem fogjuk legyőzni, mert a földön nincsen halhatatlan semmi és senki, csak éppen egymaga a halál. De szembe széliünk e rémmel és nem engedjük, hogy szövetségben a szegénységgel, a nyomorral, a könnyelműséggel, könnyű prédához jusson. Akit lehet, ahol lehet, ahányat lehet sápadt kicsinyeink közül kiragadjuk kegyetlenül fojtogató csontos kezéből:ez a szegény gyermekek szanatóriumának isteni hivatása. * A gróf Zichy János vall. és közokt. miniszter kormányzósága alatt álló „Országos Gyermekszanatórium Egyesület“ központi irodája Budapest, Dohány-utca 39. szám alatt van. A tagok kötelezettségei a következők : a) a rendes tag három évre 5 korona évi tagdijat fizet; b) pártoló tag, aki egyszer- smindenkorra legalább 100 koronát ad ; c) az alapitó tag legalább 1000 korona alapítványt tesz s ezt legfeljebb 5 év alatt befizeti; d) örökalapitó az, ki legalább 5000 koronával járul az egyesület céljaihoz és ez összeget legalább 5 év alatt befizeti; e) ágy- alapitó tag az, ki legalább 10.000 (tízezer) korona alapítványt tesz. Az ágyalapitó jogosítva van abban a szanatóriumban, melynél ágyalapitványát tette, egy ágyat évenkint díjtalanul az általa ajánlott beteg számára igénybe venni. — Az alapítványok gróf Zichy János kormányzó címére is Budapest, Vas- utca 10. sz. intézhetők. Adományokat lapunk szerkesztősége is elfogad. A közigazgatási bizottság ülése. — Április 12. t— Békésvármegye közigazgatási bizottsága f. hó 12-éa tartotta rendes havi ülését az alispán elnöklete alatt. Az ülésen a választott bizottsági tagok közül hárman voltak távol, mig a tisztviselő tagok közül Liszy Viktor kir. főügyészi helyettes nem vehetett részt — hivatalos elfoglaltsága miatt — az ülésen. 'torna vágja el, mely a Margitszigettől a Csepel- szigetig futna rajta végig. Annyit épített hazáján, hogy még a nagy orkán, mely keresztül száguldott rajtunk, még az sem volt képes mind elsöpörni . . . Csákot magát, a drága martirt, aki szembe akart vele szállni, hogy elhárítsa zsendülő hazájáról a pusztulást, őt magát letiporta. Forrón szerető ■!lelkét a hazája veszte fölött való kétségbeesés ösz- szetörte ; mert fájdalma akkora volt, mint szerelme. Lánglelke elszállt fáradt porhüvelyéből, mely Jnem bírta tovább magában hordani. Kiszállt, kiszabadult, közöttünk suhog, tanít, buzdít, vezet bentiünket, a levegővel szívjuk lelkűnkbe és jobbak 'leszünk tőle. Itt csak az elfáradt test pihen. Itt csak jaz ő jelképe nyugszik, melyhez a magyar nép úgy : jár el hódolni, mint a keresztény a szent sirhoz. De ő maga, ma inkább él, mint valaha. Minél inkább megismerjük őt, annál inkább megelevenedik. Minél inkább megismerjük őt, annál nagyobbnak látjuk. Ő nem halt meg. Ma inkább él, mint földi, 'életében. Ma él csak valóban, mert ma már min- jdenki hisz neki Valahányszor egyet lépünk a kultúra utján, érezzük, hogy kezünket kezében tartja/ hogy ő vezet bennünket. Én érzem, hogy különb vagyok, mióta ismerem. Azért merem itt ajkamra venni nagy nevét, azért mertem elzarándokolni ide sírjához, én egy porszem, de magyar por, abból a földből, melyet ő mindenek fölött szeretett, abból a porból, melybe az övé vegyült. más feladata nem is lett volna. Nevelés-ügyeinkért, mintha egyedül ez lett volna élete célja. Az első hazai takarékpénztár tekintélyéért. Bankok teremtéséért. Szénbányák műveléséért. Gőzmalmok felállításáért. Az ország csatornázásáért. Országutak építéséért. Legalább öt-öt mértföldnyi hosszúságút, öt sugarat a fővárosból. Ez volt egyelőre vágya ! Mikor a külföld lovaink dicsőségét hirdeti és mi megbocsátható hiúsággal vesszük tudomásul, akármelyik magyaré ez a ló, nem neki köszönjük-e ezt is ? Annyit utazott és irt ezért az ügyért is, hogy ez is elég lett volna, hogy egy emberéletet betöltsön munkával és még dicsőséget is szerezzen neki. De ő mindenre ráért, mert mindent tudott. Tanított földmivelésre, tanított kényelmes és szép építkezésre. Nem férne el ezen a lapon annak a tömérdek nagy eszmének és tervnek még a neve sem, amiket ő hazája boldogitására kigondolt. Még egyesült fővárosunk neve is az ő eszméje. Már ő szerette Budapestnek nevezgetni. Es ahányat megbirt valósítani nagy terveiből, annál sokkal több maradt még minden téren-, mely megteremtésre vár. Ezek legszebbike a Pantheon a Gellérthegyen. Hogy egy közös temetőben legyen egyesülve vérünk java, még pedig jutalmul, ha diadallal menekülünk, vigasztalásul, ha elbukunk (1847). — Mennyire hiányzik az onnan. Egy oszlopcsarnokos Pantheon a Gellérthegyen, mily felségesen koronázná az be fővárosunkat. A citadella mily remek alap volna hozzá. Fölelevenitette gfóf Benyovszky Móricnak azt a gyönyörű tervét, hogy Pestet a Rákostól egy csa-
