Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-07 / 10. szám

BÉKÉS

1909. márczius 7.

értelemben, hogy mindenütt, ahol a községi, vagy más felekezeti iskolafenntartók öszere- jükből nem képesek, vagy más okokból nem akarnak a magyar állam érdekeinek megfelelő népoktatást létesíteni és fenntartani, oly helyeken az állam vonul be mint iskola- fenntartó, és az állam nagy erkölcsi és anyagi erejével biztosítja a valláserkölcsi alapon nyugvó magyar nemzeti népnevelési. Megemlítem, hogy az állami elemi népiskolákban immár félmillió tanköteles részesül oktatásban. Azt csak futólag említem, hogy az 1907 : XXVII. t.-cz. az állami tanítókat állami tisztviselőknek minősítette és számukra a mi anyagi viszonyainkhoz mérten olyan javadalmazást biztosított, amely a müveit nyugat nem egy nemzetével kiállja a versenyt.

Szocziális szempontból nagy fontossággal bir Apponyi miniszter harmadik népoktatási törvénye: az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről. Ennek a törvénynek, amely 1909. év szeptember hó 1-én lép életbe, az a czélja, hogy az elemi népiskolákban a tanítás teljesen ingyenes legyen, vagyis hogy a tankötelesek semmiféle czimen tanítási dijat ne fizessenek. Az általános tankötelezettséget népoktatási alaptörvényünk már 40 év előtt kimondta, mégis sajnálattal kell megállapítanunk, hogy tanköteleseinknek csak 79'5 százaléka jár iskolába, és igy hatszázezernél több tanköteles oktatás nélkül nő fel. Ezen tűrhetetlen állapot egyik okát a tandijszedés- ben is kell keresnünk. Apponyi miniszter tehát azon elvből kiindulva, hogy az általános tankötelezettséggel egyáltalán nem fór össze, hogy az ezt teljesítő szülétől az iskola tanítási dijat szedjen, megalkotta az elemi népoktatás ingyenességéről szóló törvényt. A tandíjból eddig befolyt évi jövedelmet, amely összesen 3,400.000 koronát tesz, ezentúl bizonyos feltételek mellett az állam fogja az iskolafenntartóknak kárpótolni. Reméljük, hogy az ingyenes népoktatás jelentékenyen fokozni fogja az általános tankötelezettség érvényesitését.

Ugyanezen törvényben gondoskodott a miniszter az elemi népiskolákban szervezendő ifjúsági könyvtárak felől, és e tekintetben a külföldi államok népoktatási rendezését felülmúlta.

Mindezen törvényeknek szerves kiegészítőjéül szolgál az a törvényjavaslat, melyet Apponyi miniszter a múlt nyáron a gazdasági népoktatás rendezéséről a képviselőház elé terjesztett. Ezen javaslat szerint a gazdasági népiskolának az a czélja, hogy a 13—15 éves, mindkét nembeli tanulókat eddigi ismereteikben megerősítse és továbbképzésük mellett a gazdaság egyes ágaiban oly mértékben begyakorolja, hogy a fiuk, mint leendő földmivesek, okszerüleg kezelhessék birtokukat vagy mint gazdasági munkások keresetképességüket fokozzák; a leányok pedig mint jövendő gazdasszonyok és családanyák a munkakörükbe eső gazdasági ágakban és háztartásban megkivántató tudnivalókkal megismerkedjenek s a főbb teendőket elsajátítsák.

Nem szükséges bővebben indokolni, hogy a gazdasági népoktatásról szóió törvény, a melyhez hasonló törvény még nincs a czivi- lizált államokban, éppen hazánkban, ahol a nép túlnyomó zöme földmiveléssel foglalkozik, vagy közgazdasági, mint szocziális és népmüvelődési szempontból elsőrangú jelentőséggel bir.

íme ez Apponyi gróf harmadfélévi miniszterkedésének törvényhozási eredménye. Ezeknek jelentőségét még az is fokozza, hogy nemzetünk az általános választói jog behozatalával korszakos átalakulás előtt áll. Mennél inkább kiterjeszthetjük népoktatási törvényeink végrehajtásával a hazafias szellemű és a közéletre is kiható népmüvelődést, annál biztosabban haladhatunk elő a legkiterjedtebb választói jog mellett is a magyar nemzeti állam konszolidácziójában.

A nemzeti irányú hazafias népnevelést Apponyi miniszter a tanköteles koron túl is biztosítani és terjeszteni kívánja az iskolán

kívüli oktatás rendezésével. Az erre vonatkozó munkálatok folyamatban vannak.

Ha még azt megemlítem, hogy Apponyi minisztersége alatt a kultusztárcza költsége több mint 30 millióval emelkedett, kimutattam, hogy a hazafias irányú népoktatás terén Apponyi miniszter rövid kormányzása ideje alatt többet tett, mint amennyit a legvér- mesebb reménnyel is várhattunk.

Az egységes magyar nemzeti állam kiépítésére a népkultura biztosan meg van alapozva. Ez utón haladva, s ha még a többi tényezők is harmonikusan közremunkálnak — a második ezer év dicsősége biztosítva van.

T a n ü g y.

A főgimnáziumi bizottság f. hó 5-én pénteken délután ülést tartott. Az ülés első tárgyát a gimnázium alapúéinak meghívó levelei képezték, amelyek az 1908. évi deczember 31-én lejárt megbízatások folytán, 3 évi időtartamra újabb megbízásokat tartalmaztak. A nagyváradi latin szert, püspökség megbízottai Hoff nann Mihály és Rácz Pál. Gyula város képviselői a bizottságban Schmidt József és Szikes György. A főgimnázium 1908—9. iskolai évnek első feléről Mérey Gyula helyettes-igazgató jelentésben számolt be, amelyet a bizottság tudomásul vett. A tandíjmentességért folyamodók kérvényeit tárgyalva, a bizottság 8 egész és 4 féltan- dijmentességet adományozott. Az év végi számadások felülvizsgálására és-a jövő ' évben betöltendő uj tanszékek (II. latin, görög és II. mennyiségtan természettani tanszék) ügyében történendő intézkedések megtételére bizottságok küldettek ki. A helyettes-igazgató előterjesztése alapján a bizottság folyamodványban kéri föl a tanügyi kormányt, hogy a gimnázium tanárainak lakbér ügyét rendezze, mert a mostani alacsony lakbérilletékök valóban tűrhetetlen állapotot képeznek. A bizottság ezenkívül még határozatot hozott a gimnázium udvarának a kerítés mentén és a gimnáziumi útvonalnak fásítása ügyében, valamint a gimnázium épületének villámhárítókkal való ellátása tárgyában.

Urania-elŐadáS. Ma délután fél 6 órakor a főgimnázium tornacsarnokában Urania-előadás lesz

Már csak ketten voltak Práznovszky Kázmérral,' amolyan istenitéletfélének tetszhetett ez a játék, amelynek, — hogy künn világosodott az égbolt, — egyre kevesebb lett a tanúja is.

Mire pedig egészen kivilágosodott, a bankók jBobday Miklóshoz vándoroltak, ezúttal Práznovszky Kázmér tört le, Isten tudja, hogy mióta nem esett meg ez vele. Elvesztette a hideg vérét, ügyetlenkedett, mig a kis szolgabiró úgy paczkázott a nagy szakértővel, mint ha mulatságát találná benne.

— Nincs több pénzem, — mondta a végén, — azt hiszem, bízol bennem.

■— Hát, ami azt illeti, — felelte Bobday Miklós kissé szemtelenül, — a készpénz mindig készpénz marad. Mid van, bátyám ?

— Látod, — mutatott az öreg a fölvetett két kártyára.

— Nem úgy értem. A régi uraink, akik között szintén került szenvedélyes játékos, ilyenkor fölraktak a tökkétszemre egy házat, vagy nehány hold szőlőt, de folytatták a játékot. Ilyesmit gondoltam.

— Fenét ilyesmit, — hörgött Práznovszky Kázmér, — azt mond meg, amit igazán gondoltál.

— Hát megmondom, jóllehet talán fölösleges is volna, azt hiszem, megértettél.

— Csak a tiszta beszédet értem meg.

— Egy szót tégy föl a lapra, azt, ami közelebb hoz bennünket egymáshoz. Mondhatnám azt is, hogy ezzel a szerencsére bízzuk az egész ügyet. Te elfogult vagy, mint apa, én elfogult vagyok, mint szerelmes, mi ketten soha sem jutunk különben megállapodásra. Ezzel szemben tartom minden pénzemet, azzal az Ígérettel együtt, hogy ha vesztek, áthurczolkodom a harmadik vármegyébe.

Práznovszky Kázmér mélyen a szemébe nézett Bobday Miklósnak, mintha olvasni szeretne belőle. Az kiállta a tekintetét, habár nem olyan könnyen.

— Te osztasz, — mondta végül Práznovszky

Kázmér s mikor elvesztette ezt a játszmát is, már visszanyerte a régi kidegvérét, úgy állt föl az asztal mellől.

— Megengeded apus, hogy kocsit hozassak és hazakisérjelek ? — kérdezte Bobday Miklós.

— Hát nem árt, fiam, — felelte Práznovszky Kázmér, — ne nézzék az embert lumpnak.

Práznovszky Margit és Bobday Miklós eljegyzése után néhány nappal, mikor ebéd után szundikálni vonultak az asszonynépek, azt mondja a szolgabíró :

— Apus, nyomja valami a lelkemet, nem bíróm már tovább.

— Csak ki vele.

— Azt akarom mondani, hogy kétségkívül emlékszel még a kettős ferblinkre . . .

— Persze, hogy emlékszem.

— Hát én akkor, — bevallom már, akármi lesz is a következménye — pakliztam. Nem a pénz csábított, más/volt a czélom : az, amit el is értem s amit előre kiszámítottam magamban. A pénzhez azóta hozzá sem nyúltam, tessék, itt van az utolsó garasig. De csaltam, az én ászom mindig megérkezett, ha emlékszel még.

Práznovszky Kázmér tovább szívta a csibukját, és igen nyugodtan mondta:

— Hát olyan szamárnak nézel, hogy azt hitted, én nem veszem azt észre ? Mindössze a végére voltam kiváncsi.

Aztán hozzátette:

— Voltaképen kiváncsi sem voltam, mert azt is tudtam. Az ilyen fiatal urak kártyájába nagyon könnyű belelátni.

— De a pénz, a pénz ... hebegte Bobday Miklós.

— Azt csak tedd el, szükségtek lesz még rá, mert ugyan ezen kívül úgy sem kaptok tőlem semmit. Fogadjuk el, hogy nyerted, tehát se ajándék, se hozomány. Egyebekben arra büszke akarok lenni, hogy a lányom szerelmi házasságot kötött.

akit megszeret. (A társadalom szabályai szerint, a grófot nem muszáj okvetlenül szeretnie ) ;

Ezt az utóbbit maga Práznovszky Kázmér semji bánta volna, mert amint az ellenségei mondogatták, 1 a vén hiú bolond más levegőt is szívna, ha tehetné, | főleg ha volna hozzávaló pénze. j]

Akkoriban történt, hogy az egyik Bobday fiú, ] nevezetesen a központi szolgabiró, belegabalyodott;, Práznovszky Margitba. Hogy a lány mit érzett, azt!, nem lehetett kivenni az összetett bizonyítékokból,L ilyeneknek tekintvén az éjjeli zenéket, a kocsmai duhajkodásokat (bánatos hangulatban), máskor!, pedig egy-egy szál, különös gonddal őrzött virágot, ami Bobday Miklós gomblyukát díszítette.

A valóságban annyi történt, hogy Práznovszky Kázmér azt mondta egyszer a kaszinóban a kis szolgabirónak :

— A muzsikálást pedig tanácsos lesz abbahagyni mert nem szeretem az éjszakai csendháboritást.

— Kicsi vagyok, persze, — mondta a fiú szomorúan.

— Hát ami azt illeti, öcsém, nem ártana még| egy arasznyit nőnöd.

Nem is esett róla több szó, de Bobday Miklós eleget értett ennyiből.

— Hát majd igyekszem nőni! — határozta el1 magában s a legközelebbi tisztujitáson megpályázta az egyik főszolgabiróságot, nyolc', szavazatig el is jutott vele.

Hogy bent járt az egész megye, az urak tisz-: teleiére diszferblit rendezett a kaszinó s részint bo- szankodva, részint mennyei kéjjel mulattak az emberek rajta, hogy vándorol már megint minden bankó Práznovszky elé. Aki letört, az beállt kibiczelni ; vagy kivonult inni s hogy az apát urnák is sietős ; —útja támadt hajnal felé, üres lett egy újabb hely.

Akkor azt mondta Bobday Miklós:

— A szerelemben eddig kevés szerencsém volt, . megpróbálkozom én az öreggel.