Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-14 / 7. szám
2 BÉKÉS L909. február 14. szarvasmarha 71015 drb. Ló 44680, Szamár 100 darab. Öszvér 19. Sertés 133609 darab. Kecske 173 darab. A deczemberi közgyűlés óta beállott nagy hidegek daczára a folyamatban levő hid és útépítések kielégítően haladtak előre. Miután a bajai vasúti hid építése befejezést nyert s teherpróbája is eszközöltetett, a vármegye közigazgatási bizottsága a baja— báttaszéki vasúti vonalnak mielőbbi megnyitását 8 egyúttal olynemü intézkedéseknek megtételét kérelmezte a kereskedelmi minisztertől, hogy a Nagyvárad—szegedrókus— szabadkai vonal is már most aképen alakit- tassék át, hogy ezen vonalon a gyorsvonatjárások bevezethetők legyenek. Végül őszinte sajnálattal emlékezik meg azon gyászról, amely Maros György községi jegyző f. hó 10-én bekövetkezett halálával a vármegye jegyzői karát és Békéscsaba községét érte. A tárgysorozat egyéb pontjairól jövő számunkban. A közigazgatási bizottság ülése. — Február 8. — A bizottság január havi ülése nagy csendben, minden jelentősebb mozzanat nélkül folyt le. Mintha mindenki igyekezett volna hozzáigazodni a hangulathoz, csak néha-néha hangzott fel s akkor is nagyon rövid felszóllalás, amely lényegtelen korrek- cziót indítványozott az előadói javaslathoz. Pedig nem lehet azt sem mondani, hogy az ülés nem volt látogatott. Négy tag kivételével, jelen volt mindenki. Részletes tudósításunk különben a következő: Döry Pál főispán a tagok szivlyes üdvözlése mellett, pontban 9 órakor nyitotta meg az ülést. — Jelenvoltak : Ambrus Sándor alispán, dr. Daimel Sándor főjegyző, Sárosy Gyula árvaszéki elnök, dr. Zöldy Géza tiszti főügyész, dr. Zöldy János tiszti főorvos, dr Liszy Viktor kir. főügyész-helyettes, Roediger Gyula kir. pénzügyigazgató, Mikler Sándor kir. tanfelügyelő, Perszina Alfréd műszaki tanácsos, Pfeiffer István közgazdasági előadó, Dombi Lajos, dr. Török Gábor, Haraszti Sándor, gróf Wenckheim Dénes, dr. Ladies László, Varságh Béla, Morvái Mihály Az ülés megnyitása után dr. Daimel Sándor ismertette az alispán havi jelentését, mely egész terjedelmében a következő : Folyó év január havában a vármegyében előfordult közérdekű eseményekről a következőket jelentem : A személybiztonság 13 esetben zavartatott meg és pedig egy veszélyes fenyegetés, két hatóság elleni erőszakon kívül 4 könnyű és 5 súlyos testisértés elkövetésével. A vagyonbiztonság ellen 41 esetben intéztetett támadás, melyek közül mindegyik kisebb lopás volt. A tettesek kinyomoztattak és ellenük a büntető eljárás folyamatban van. Tűz 7 esetben volt. Lakóházak égtek el. A kár biztosítás utján megtérül. Baleset 8 esetben fordult elő, melyek közül 5 hallálal végződött. Öngyilkosság 4 történt, öngyilkossági kísérlet 1. Földmivelés és mezőgazdasági munkásügy. Az elmúlt hóban a mezőgazdasági munka szünetelt. A munkásság átlagos napszámbérök 1 korona volt, köztük és a munkaadók között súrlódások nem fordultak elő. A munkások között az aratási szerződések megkötése folyamatban van. A gyomai járásban leszerződött 369 pár arató, ezenkívül répakapálásra — két hónapi időtartamra — elszerződött 116 end- rődi leány. Ipar, kereskedelem és ipari munkásmozgalmak. Az ipar és kereskedelem terén említésre m“ltó föl lendülés nem volt észlelhető. A munkások körében sztrájkra való hajlandóság nem mutatkozik. Vegyesek. A vármegyei és községi közigazgatás menete ellen panaszra nem volt ok. Bodoky Géza közig, gyakornok állásáról lemondott s lemondását a főispán ur elfogadta. Folyó évi január 28-án Békéscsabán megtartott választás alkalmával községi közgyámmá Németh Lajos, tanügyi esküdtté Szulimán Ákos és gyámügyi esküdtté Darabos János választatott meg. Békésén a kisbirtokosok országos szövetségének helyi csoportja alakuló gyűlést tartott. Orosházán a szociáldemokrata párt népgyülést tartott, amelynek tárgya az általános választói jog és az adóreform volt. Mindkét gyűlés teljes rendben folyt le Az alispáni jelentést elfogadták. Daimel Sándor főjegyző referádái után, dr. Zöldy János tiszti főorvos terjesztette elő havi jelentését a vármegye közegészségi állapotáról. Eszerint a közegészségi viszonyok általában eléggé ki- nlégitők voltak, de az előző hónaphoz viszonyítva, valamivel rosszabbak, amennyiben a heveny ragadós bajöan való valamennyi megbetegedés száma 56 al volt több. Ezekben a bajokban a halálozási százalék 4%-al volt kisebb. Az egyes szervek betegségét és lefolyását illetőleg, leginkább a légző szervek hurutos bántalmai fordultak elő. A hevenyragadós bajok közül a vörheny volt uralkodó, mely azonban nagyobb elterjedéssel csak Békéscsabán, Kétegvházán, Körös- ladányban mutatkozott. Emelkedett a diphteriások száma, főként Orosháza, Kétegyháza, Vésztő községekben, mig a hasihagymázos megbetegedések tetemes csökkenést mutatnak. A főorvosi előadmányok után, a pénzűgyigaz- gatóság képviseletében Roediger Gyula, a tanfelügyelőség részéről Mikler Sándor, a főügyészi darabokat dr. Zöldy Géza, az államépitészeti hivatal képviseletében : Perszina Alfréd, az árvaszék részéről: Sárosy Gyula előadásában tárgyalta le az ügyeket a közigazgatási bizottság, mely tanácskozásait a déli órákban fejezte be. Délután árvaügyi felebbviteli és fegyelmi választmányi ülés volt, utóbbiról más helyen számolunk be. A polgári kör közgyűlése. (Február 7.) Gyula város vezető társaskörei között keletkezési idejét, tagjai számát és a kör vagyoni helyzetét tekintve méltán sorakozik az elsők közé a Polgári Kör, mely 48. évi közgyűlését Szénásy József elnöklete alatt vasárnap délután tartotta a tagok rendkívüli nagy számú jelenléte és érdeklődése mellett. Mielőtt a közgyűlés lefolyásáról referálnánk, az ifjabb nemzedék emlékezetébe kell idéznünk, hogy ezen Körnek — mely 1860. évben alakult — keletkezése, folytonos és fokozatos fejlődése szoros és elválaszthatlan összefüggésben van Szénásy József nevével és egyéniségével, ő volt annak egyik megindítója és szervezője olyan időkben, mikor a nemzeti felbuzdulás és társulás érzete más városokban még bölcsőjében szunnyadt. A köréje csoportosult alapitó gyulai polgárokból e közgyűlésen rajta kivül — fájdalom — már senki sem lehetett jelen. Mind átköltöztek más hazába. Elsodorta őket egy fél század zivatarja. Ö pedig, ki az alapkövet letette, ki a kör jelenlegi helyiségét 50 forintos részvények kibocsátása és ezeknek a tagok közötti elhelyezésével felépítette, itt maradt, hogy az ifjabb nemzedéknek a kitartó munkában élő példát matasson. Mindig az első sorban munkálkodott, küzdött, fáradott és sohasem nézett hátra, mennek-e utána ? Ezen közgyűlésben vett búcsút a körtől, méltán megérdemelve azon A hivatalnokok meglepetéssel ugráltak föl, amint benyitott a hivatalba. — Hát hogy van? Mit csinál? Hogy érzi magát? — kérdezték több felől. Gergely a bajuszát húzogatta s lassan, meg- hatottan mondotta : — Jól . . . elég jól . . . elég jól. . . — Mi csak kínlódunk! — kiáltott föl egy egészséges arczu, harmincz év körüli hivatalnok. — Bár én itt hagyhatnám ezt a rongyos hivatalt Falura szeretnék menni. Kis ház. kert . . . — No-no, — szólt közbe Gergely. — Ha mondom, — folytatta tüzesen a hivatalnok. — Ez nem élet. Levegő kell az embernek, a szabad természet. Csak az az élet! — Boldog ember Gergely úr, — szólt egy szelíd arczu, szürke szemű, evikkeres kis ember s a homlokát vakargatta. — Ha nekem annyi időm lenne! — Hát időm van . .. időm az van, — motygott Gergely. A evikkeresnek fölcsillant a szeme, úgy folytatta : — Nem látta az uj kagylóimat. Van egy gyönyörű példány. Xylophena genus! Nehezen jutót tam hozzá! Csak egyszer ott barangolhatnék a tenger partján, magam gyüjthetném a kagylókat, halakat preparálnék . . . Csak idő lenne hozzá, szabadság ! — Szabadság. Persze, — sóhajtott föl egy sápadt, szomorú arczu fiatal ember. — Ha szabad ember lehetnék! — Ugyan mit csinálna ? — kérdezte gúnyosan a másik. de mégis . . . Most kiesett a talpam alól a föld. Úgy van urak. — Eh! — kiáltott föl az egyik. — Úgy él itt az ember, mint kukacz a földben. Azt hiszi, hogy ott az élet. Nem ismeri a napot! — Visszajövök, — mondotta Gergely s gondolkodva, maga elé nézett. — Még ma megkérem az igazgatóságot — Elment az esze ! De Gergely úr! — szóltak hozzá több felől, de Gergely hadonászott s hevesen folytatta : — Dehogy ment el az eszem! Megjött! Gondolkoztam, de már elég volt. A legtöbb ember főbe lőhetné magát, ha gondolkoznék. Maguk utálják a hivatalt! El akarnak menni? Tessék! Tegyék meg! Szabadok! Senkit sem tartanak vissza! Tudják, merre van az igazgatóság, csak szólni kell ! S végig nézett a hivatalnokokon, akik meg- ütődve álltak egy csomóban, vállat vontak, egyikmásik morgott valamit. A Gergely arcza földerült. Szivartárczát húzott elő a zsebéből, a hivatalnokok felé tartotta s szelíden mondotta : — Bolond beszéd urak. Parancsoljanak 1 Gyújtsanak rá! Nos, hát ki ül a helyemen?.. . . Nini, uj térkép a falon? Az óra is más helyen. Az ajtó hirtelen kinyílt s egy hamvas arczú fiatal ember lépett be. Zavartan állt meg a csoport előtt, kalapját forgatta a kezében, körülnézett, majd fiatalos ügyetlenséggel hajolt meg a hivatalnokok előtt : — Az uj gyakornok vagyok, kérem szépen ... Bartos Benő ... Az igazgató ur ide utasított, hogy itt foglaljam el a helyemet, ebben az osztályban ... Gergely a fiatal ember vállára tette a kezét, a szemébe nézett s úgy kérdezte tőle : — Azt én tudom, hogy mit csinálnék — felelt a fiatal. — Hehe! mi is tudjuk, — szólt egy kis szürkülő fejű ember, aki eddig hallgatott. Verseket ima hehe . . . verseket . . . tegnap is találtunk egyet a kivonatok közt hehe . . . úgy, úgy. A fiatal ember elpirult, a szeme villogott s hevesen kiáltozta : — Hát igen. Verseket Írnék! Mit tudják, hogy mit tudok én ? Maguk is jajgatnak s mégis azt nézik egymásban, hogy mi a hivatalnok, nem azt, hogy mi az ember? Gergely meghökkent. Mintha ezek más emberek lettek volna. Világosság áradt a homályos zugba. Az ő szive is kinyílt. Lehajtotta a fejét és csende sen, érzéssel mondotta: — Látják, látják ... én meg szeretnék ide visszajönni . . . A többi meglepetéssel kiáltott föl . . . — Igazat jnondok, — folytatta csöndesen Gergely. — Oh én is, én is . . . amikor még fiatal voltam ... akartam én is valamit .. . szenvedtem . . . valami úgy vonzott kifelé ... de aztán . .. megszokjam, vagy mi ördög, de higyjék el: most szeretnék visszajönni. Hisz azóta nem élek, nem találom a helyemet. Megszoktam ezt az életet. Átment a vérembe, aztán ha nincs egyéb . . . valamit kell csinálni ... az ember azért ember . . . Szótlanul hallgatták az öreget, aki egy kicsit elhallgatott, aztán lassan folytatta : — Tudom, hogy másként kellett volna. Talán meg kellett volna házasodni, vagy mi? Talán a feleség, gyerekek ? De igy mim maradt ? Itt jól érzem magamat. Sokszor szidtam én is a hivatalt,
