Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-19 / 51. szám
BÉKÉS Ezen utak kiépítésével a beruházási hitel terhére megállapított programúi — a hidak kivételével — befejezést nyert. A leendő III-ik transversalis útból még kiépítetlen csanádapácai részlet épité-i munkái is vállalatba vannak már adva, s végrehajtásuk a jövő év folyamán fog megtörténni. Végül beszámol az alispán a közművelődési bizottságnak eredményes működéséről 8 jelzi, hogy a bizottság által rendezett előadások igen látogatottak, ami azt igazolja, hogy a közművelődési bizottság igen üdvös és áldásos működést fejt ki. A tárgysorozat további pontjairól legközelebbi számunkban fogunk részletes ismertetést nyújtani. A közigazgatási bizottság ülése — December 13. — A közigazgatási bizottság december havi ülését f. hó 13-án tartotta — a föispáni szék üresedésben léte miatt — a vármegye alispánjának elnöklete alatt. Az ülés legnevezetesebb eseménye a közigazgatási bizottság és a főispán közötti bucsuzás volt. A főispán búcsúja. Elnöklő alispán mindjárt az ülés elején bejelentette azt a sajnálatos ténykörülményt, hogy Dőry Pál a vármegye főispánja, saját kérelmére állásától felmentetett. Ezután felolvastat'a a volt főispánnak a közigazgatási bizottsághoz intézett következő búcsú levelét. Tekintetes Közigazgatási bizottság! A már félévet is meghaladó idő óta tartó ál datlan politikai válság hatásai s az országos pártvi szonyok legutóbb alakulatai következtében köztudomás szerint, a parlament abszolút többségét képezett »országos 48-as és függetlenségi párt«, amelynek kebeléből ezelőtt 2 évvel császári és apostoli királyunk Ő felségének legmagasabb elhatározása folytán Békésvármegye föispáni székébe emeltettem, kisebbséggé olvasztott sőt ellenzéki párttá minősíttetett. Ezen sajnálatos esemény azon alkotmányos kötelezettség elé állított, bogy nagyra becsült diszes hivatali állásomtól való felmentésemet a legnyomatékosabban kérelmezzem. E kérelmemre legfelsőbb elhatározással múlt hó 25-én állásomtól tényleg fel is mentettem. Hálás emlékezetemben egész frissek még nem rég volt első fogadtatásomnak drága emlékei ! Az a meleg megtisztelő rokpnszenv, melylyel a Tekintetes Közigazgatási Bizottság engem a távol vidékről érkezett idegent már bemutatkozásomkor kitüntetett. Becses bizalmának az a nagymértékű és jótékony előlegezése, melylyel önbizalmamat fokozva, engem nehéz feladataim vállalásában bátorított. Hivatalos érintkezéseim s együtt működésűnk csakhamar megteremtették s megerőltették bennem azt a reám nézve felemelő meggyőződést, hogy Békésvármegyében a közigazgatási bizottság törvényhatósági önkormányzatunknak ezen nagyfontosságu hatáskörrel feli uházott szerve, rendeltetésének, hivatásának valóban azon a magas színvonalán áll, ahol minden pártpolitikai elfogultságtól és illetéktelen befolyásoktól menten, mindenkor a kiváló szakavatott- sággal és lelkiismeretességgel kihámozott és megállapított jog és igazság emeltetik érvényre. Az a hazafias szellem pedig amely a Tekintetes Bizottság tanácskozásait mindenkor áthatja és összmüködésé- nek ragyogó zománcaként él és fog élni emlékező temben, nemcsak hivatalos állásom értékét tette előttem mindinkább becsessé, hanem a Tekintetes Bizottság iránt érzett őszinte tiszteletem és becsülésemet is a legmagasabb mértékig megnövesztő. Az a bizalom és jóindulatú támogatás, amelyet a tek. bizottság részéről állandóan tapasztalni szerencsés lehettem, fokozatosan enyhítette idegen- ségem ama csüggesztő érzéseit, amelyek szükebb otthonomból való eljövetelemkor természetszerűleg megszálottak s ide is elkísértek s amelyek egyéniségem megnyilatkozásának is a kezdetben bizony sokszor feszélyezői voltak. Igen,- a tekintetes Bizottságnak soha el nem feledhető előzékenysége révén csakhamar kötelékek szövődését, kapcsok sülését és erősbödését tapasztaltam, melyek idegen- ségemet is eltüntetve, csakhamar békésivé alakítottak át és véghatásukkal abba a szerencsés helyzetbe juttattak, hogy a közérdek szolgálatában a várme-' gye közönségével, de legtöbb közvetlenséggel « a! legnagyobb mértékben a tekintetes közigazgatási bizottsággal teljesen azonosíthattam magamat. Ezen körülményeknek tudatában és hatása alatt lehetetlen elhallgatnom tekintetes közigazgatási bizottság, hogy a politikai válságnak azt a kihatását, mely engemet a tek. bizottságnak nagyra- becsült kebeléből most, a kölcsönös megértés s az ugyanazon célokra való egyesülés szebb reményekkel biztató állomásánál kiszakit, a magam részéröl \ legnagyobb sajnálattal fogadtam é3 a legérzékenyebb veszteségemül tekintem, s hogy ezen érzékeny, mondhatom csapásszerü veszteség elől a tárva állott ajtón át még sem menekültem, annak kizáró- agos egyedüli oka az, hogy a párthüség megszegésével sem a tek. Bizottság előtt, sem a vármegye (özönsége, sem saját házi kis birám, lelkiismeretem ilött magamat megkissebbiteni nem akartam. Ezen i közélet folyamatára minden bizonnyal közömbös, is lényegtelen, de a magam sorsára döntő befolyású ^határozásra, a székfoglalóm alkalmával adott politikai bitelvem is — melytől ma sem tértem el — rarancsolólag kötelezett. s Távozásom előzményeinek és indokaimnak ezen )ár subjectiv, de hü ismertetése után fogadja a te- í íintetes Bizottság az irányomban állandóan tanusi- 1 ott megtisztelő bizalomért s azért a hathatós és 1 anulságos támogatásért, amelylyel rövid főBpáni J izolgálatomat feledbetlenül kedvessé tévé, háládatos íöszöneteinet s végül — sajnos nem maradandó al- s ;otásaim, hanem egy pillanatig sem szünetelt leg- obb szándékú igyekezetem alapján — kérem a te- ( ántetes Bizottságot, hogy jóindulatú emlékezetükben s ovábbra is megtartani szíveskedjenek. 1 Mély tiszteletem nyilvánítása mellett marad- am a tekintetes Közigazgatási Bizottságnak hazafias r idvözlettel alázatos szolgája Dőry Pál s. k., nyug. i őispán. f A levél felolvasása után indítványra kimon- e otta a bizottság, hogy testületileg óhajt nagyra- 1 lecsült volt elnökétől elbúcsúzni s a bizottság érzel- i neit Varságh Béla, mint a b'zottság legidősebb 1 agja tolmácsolja. c Elnök az ülést fél 12 órakor felfüggesztvén, a c bizottság összes jelenvolt tagjai testületileg vonultak át a volt főispánhoz. Varságh Béla rendkívül meleg hangon az »öregség szomorú jogcímén« fádalmas érzéssel tett eleget a közigazgatási bizottság megtisztelő felhívásának és szivből jött szavakkal tolmácsolta a bizottság igaz sajnálkozását afelett, hogy volt elnöke, akit mindnyájan nagyra becsültek igazságos eljárásáért és meleg szeretettel vettek körül közvetlen, úri és tapintatos viselkedéséért távozik helyéről; és biztosította Dőry Pált a bizottság el nem múló tiszteletéről és szereteléről. Dőry Pál mélyen megindulva hosszasabban vá- aszolt Yarságh szavaira s különösen kiemelte, mily jól esett neki, hogy őt, mint teljesen idegent Békésvármegye közönsége teljesj bizalommal s oly meleg rokonszenvvel fogadta, amelyért ő örökké hálás lesz Békésmegye iránt. Sajnálatának adott afelett kifejezést, hogy rövid idei itt működése alatt nem munkálhatott közre oly buzgalommal s eredménnyel a vármegye javára, amint ő azt szerette volna s akarta; azonban ennek az volt az oka, hogy főispánságának ideje alatt a politikai élet folytonos hullámzása nem adták meg neki azt a nyugalmat, mely jó szándékainak keresztülviteléhez elengedhetetlenül szükséges, lett volna. A közigazgatási bizottság tagjainak iránta mindenkor tanúsított kitüntető bizalmáért hálás szivvel mondott köszönetét s kérte a bizottság tagjait, tartsák meg őt további jóindulatukban. A bizottság ülése A közigazgatási bizottság ezután tartott illésén jelen voltak Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt: dr. Daimel Sándor vm. főjegyző, dr. Zöldy Géza t. főügyész, Sárossy Gyula árvaszéki elnök, dr. Zöldy János t. főorvos, Miki r Sándor kir. tanfelügyelő, Roediger Gyula kir. pénzügyigazgató, Perszina Alfréd műszaki tanácsos, áll. épít. hiv. főnök, dr. Liszy Viktor kir. ügyészi helyettes, Pfeiffer István közgazdasági előadó, valamint a következő választott bizottsági tagok : Dombi Lajos, Haviár Dániel, dr. Ladies László, dr. Török Gábor, Morvay Mihály, gr. Wenck- heim Dénes és Varságh Béla. Távolmaradtak: Haraszti Sándor, Beliczey Géza és Veres József. Felolvastatott az alispánt jelentés, mely a következőképen hangzik : Folyó évi november havában előforduló közérdekű eseményekről jelentésemet a kővetkezőkben terjesztem elő : A személybiztonság 8 esetben támadtatott meg, még pedig 3 esetben könnyű, 5 esetben súlyos testi sértés elkövetésével. A vagyonbiztonság 46 esetben támadtatott meg, amelyek között volt 1 sikkasztás, I rablás, 7 betörés, 1 vagyonrongálás a többi 36 eset kisebb értékű tárgyak ellopása volt. Tűz : 13 esetben volt, nagyobbrészt takarmányfélében és gazdasági épületekben tett kárt. Lakóházaknál csak 2 Ízben fordult elő jelentéktelenebb kárral A tűz által okozott kár nagy része biztosítás réven megtérül. Baleset 9 esetben fordult elő, melyek közül súlyos volt 4, e7.ek közül halállal végződött 3, November 27-én az államvasutak Nagylapos állomáson 2 tehervonat ütközött össze. Emberéletben 1 halál és 5 sebesülés történt, A kocsi rako- kományban történt kár pedig nem állapítható meg. Ezen esettel a balesetek száma 10-re emelkedik. Öngyilkosság 3 esetben volt, öngyilkosság kísérlete 1 esetben Földművelés és mezőgazdasági munkásügy. Az elmúlt hónap az előzőkhöz hasonló volt mezőgazdaságunk állapotára és a mezőgazdasági munkálatok befejezésére. Az utolsó vetés gabonák is, mffyek már november elejére esnek, kikeltek a kellemes meleg időjárással, vagy amelyek a korán elkövetkezett fagy kibújni nem engedett a csírázásnak olyan előre haladt stádiumában vannak, hogy egy kis hótakaró réteg kell csak nekik a teljes kikeléshez. Az előbbi vetések is csak buján fejlődtek, bár sok helyen a rozsda a besseni légy és futrinka sok kárt okozott bennük, amelynek hatása és határa majd csak a tavasszal fog a maga valódi nagyságában pislogott a hercegnőre, de a fiú is nagyon szepe- gett Végre a kis hercegnő megszólalt — Kik vagytok ? A két gyermek nem felelt, a kis leány a fiú ruháját húzogatta. — Mit csináltok ? — Kérdezte a kis hercegnő s a gyermekek felé lépett, de azok ijedten hátráltak — Miért féltek, én vagyok Százszorszép, Százszorszép hercegnő, a szép hercegnő. A gyermekek nagyot kacagtak, megfogták egymás kezét s el vágtattak Csak messziről fordultak vissza s még akkor is folyvást nevettek: — Ha-ha-ha! Százszorszép hercegnő ! A kis hercegnő szivére hatolt a kacagás. Szemei előtt összefolyt a világ s nagy, meleg könnycseppek takarták el előtte azt a szines képet, amit az előbb látott. Amint felnyitotta a szemeit, meglátta messze-messze a két gyermeket s a szél a fülébe hozta a kacagást is : — Ha-ha-ha! Százszorszép hercegnő ! Ott a távolban fehér kunyhók állottak s a füst felszállott egyenesen, szépen az ég felé, a levegőben pedig harangszó csengett. A kis hercegnő visszament megint az öreg kastélyba, a komoly, csendes fák között s úgy látta, hogy a virágok is mind elbújnak előle. Az öreg hercegnő már felébredt s újra kozdte szőni a legendát, a vén szolga is ott tipegett a szomorú, sötét lovagteremben. ’A kis hercegnő görnyedten ment végig az öreg hercegnő oldalán. Alig lehetett megkülönböztetni, hogy melyik a fiatalabb. Eljön az ifjú király, bizonnyal eljön . . . De ez már nem olyan volt, mint régen. Nem olyan volt, mint a mese, melyben arany szivvel fürödtünk, hallgatva csendesen kis ágyaink szélén. Ez már olyan volt, mint az élet.
