Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-19 / 51. szám
9 B É K É 8 L909. deczember 19. mintha a cukorgyár ezen a területen létesül, amely terület hat kilométernyi távolsággal már külömben is szomszédos Bihar- vármegyével, s ugyanily közel van Aradvár- megyéhez is. Senki sem hunyhat szemet a világos tények előtt. A tény pedig az, hogy a cukorgyár, — bármennyire óhajtandó s mi erősen is számitunk reá, hogy a környékbeli közép- és kisbirtokosok a gyár közelsége folytán nagy mértékben fognak cukorrépát termelni, hiszen ezokból kardoskodunk mi is legjobban a cukorgyárért — ismételjük, hogy a cukorgyár egzisztenciája csak akkor van minden eshetőséggel szemben biztosítva, ha a nyolcezer holdnyi minimális területen való cukorrépa termesztést olyan nagybirtokok biztosítják, amelyek részben hitbizományok, részben s amennyiben nem is azok, belátható időn belül nagybirtokok fognak maradni. Már pedig a nagyrészben megtörtént, részben pedig folyamatban levő pnrcellázá- zások folytán, messzeföldön nincs oly alkalmas központja a nagybirtokoknak, mint aminő Gyula városa, mellyel ezen nagybirtokok a kisvasút révén már is közvetlenül össze vannak kötve, részben pedig az uradalmak által a közutak felhasználásával létesítendő mező- gazdasági vasutak révén könnyen összeköthetek. A gyulai cukorgyár — elismerjük — nagy érdeke Gyula városának, de nem kevésbé érdeke a Gyulához nem messze eső nagyközép- és kisbirtokosságnak is. Gyula városa a fennforgó esetben meg fogja tenni a maga iránti kötelességét, de mint fennebb előre bocsátottuk, örömmel ismételjük, hogy mint jogos megyei közérdek, felkeltette vármegyénk nagybirtokosai s ezek között elsősorban a békésmegyei gazdasági egylet illusztris elnökének, Wencklieim Dénes grófnak szives figyelmét és aktiv érdeklődését is. Ha a gyulai cukorgyár — mint az óhajtandó — valósággá válik, ebben a nemes gróf szives érdeklődésének, fáradhatlan ügybuzgalmának kiváló, mondhatnánk döntő része leend. ügy ő, valamint békésmegyei nagybirtokos társai, saját jól felfogott érdekükön kívül Békés- és a szomszéd vármegyék kisbirtokosainak mórlegelhetlen jót cselekesznek akkor, amidőn a gyulai cukorgyár mellé sorakozva, annak létesítésében közreműködnek, helyesebben mondva annak létesitését biztosítják. Megyei közgyűlés előtt. A vármegye alispánja a vármegyét érdeklő közérdekű eseményekről és intézkedésekről az október havi közgyűlés ideje óta beszámolván, a jelentést az alábbiakban ismertetjük. A közegészségügy állása az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva kedvezőtlenebb volt, mert a szept. 1-től nov. 15-ig terjedő időszak alatt megbetegedett 1045, meghalt 116 egyén, inig a múlt év hasonló időszaka alatt a megbetegedések száma csak 324, mig az elhalálozásoké pedig 67 volt. A halálozási arány a f. év szept. 1-től nov. 15-ig az egyes betegségek terén a következő volt: difteriában 18, vörhenyben 14, kanyaróban 8, hasibagymázban 8 százaléka halt el a megbetegedetteknek. A heveny| ragadós bajok közül tehát az uralkodó betegség a basihagymáz volt és bár az egész vármegyében el van terjedve s az abban való megbetegedések száma igen nagy, mégis vigasztaló momentum az, hogy a betegség lefolyása rendkívül szelíd, amit igazol, hogy az idén a halálozás alig 8, mig tavaly ugyanezen időszakban 27% volt. Megemlítjük, hogy a beoltott difteriás betegek közül 14% halt és a beoltottak a megbetegedetteknek 16%-át tették ki. A vármegyei közkórház betegforgalmában a f. évben is tetemes emelkedés mutatkozik. A 1. év 11 hónapjában felvétetett 4830 beteg, a múlt év hasonló időszakában felvett 4423 beteggel szemben, az ápolási napok száma a félévben 9122 volt, több mint a mult év hasonló időszakában. Az alispáni jelentésnek a közbiztonságra vonatkozó részében különös felemlitésre méltót nem találunk. A munkás viszonyokat és a további állapotokat, az elmúlt aratási időszak óta a (jelentés kielégítőnek jelzi s bár idehaza nem sok munkaalkalom kínálkozott, mégis a fölösleges munkáskéz az idegenben elég munkát talált. A két évvel ezelőtt nagy reménységgel folyamatba tett háziipari aktió, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert a munkások által készített iparcikkek értékesítése nehézségekbe ütközik, másrészt a munkások sem mutattak hajlandóságot a háziipari foglalkozások iránt, mert az elért munkabérekkel nem voltak megelégedve. Ezokból a háziipari akció további folytatása egyelőre abban marad mindaddig, mig esetleg más alapokon, eredményesebb módon lesz az újból megindítható. Az állategészségügyet érdeklőleg felemlíti az alispáni jelentés, hogy a sertésvész elleni küzdelem a Hutira-Vetzl-fóle sertés- pestis elleni serum feltalálásával, az eddiginél sokkal eredményesebb jövőt igér, legalább az eddig foganatosított ojtási kísérletek erre az örvendetes feltevésre kellő alapot nyújtanak. A kivándorlási mozgalom a normális kereteket nem lépi túl; a kiállított útlevélből 44 kivándorló részére adatott és hozzátartozóikkal együtt összesen 80-anau távoztak azzal Amerikába. A vármegye közlekedésügyi viszonyai szempontjából az alispán tudomására hozza a törvényhatóságnak, hogy a beruházási hitel terhére a f. évre előirányzott építkezések befejezést nyertek és csupán a kavics- szállitás maradt hátra, azonban ennek oka a a vállalkozó mulasztásában keresendő, aki vállalatainak nagy mennyiségénél fogva, kép- teden volt kötelezettségének eleget tenni. Késedelme érzékeny kötbér levonásával fog megtoroltatni. A dobozi kettős körözsi, továbbá a gyula — sarkadi törvényhatósági utón levő fahídak újjáépítésének kérdése végleges megoldást, a fedezet hiánya miatt mindezideig megoldást nem nyert. Ezen hidak azouban oly rozzant állapotban vannak, hogy újjáépítésük elől tovább kitérni nem lehet. Gyula városára nézve igen nagy jelentőséggel bir a gyula— jkétegyházi utmk kiépítése, amiáltal egy rég- Ióta. érzett közszükségnek lett elég téve. A jövő évben kerülnek kiépítés alá a szarvas-szentesi 10 és gyoma-endrőd-szarvasi 19 km. hosszú utak, amelyeknek közigazgatási bejárása ezen a héten tartatott meg. figuráira s a nyitott ablakszárnyakon betódult az öreg fák közül valami édes tavaszi zümmögés. Ez a lovagterem olyan volt mint egy nagy sírbolt s a kis hercegnő vékony, törékeny alakja majdnem elveszett a faragott szék figurái között. Rut kis feje zöldes groriában vált ki a barna háttérből, fakó fürtéi valami régi aranyhímzésű kis főkötőbe voltak szorítva : az egész alak olyan volt, mint egy kis öreg gnóm — csak szemeiben ragyogott a fiatalság. Az öreg hercegnő az asztal egyik sarkánál ült s egy ósdi könyvben lapozgatott, valami aranyos, színes iniciálékkal diszitett mondatok voltak, szerelmes szép lovaghistóriákról Az öreg szolga pedig a terem egyik sarkából a másikba bicegett, a falra felaggatott fegyverekről tisztogatta le a port s ódsi stílusban motyogott hozzájuk: Ragyogni fogtok még, tündökölni . . . Leakaszt a falról a vitéz király . . . Jön, jön aranyköntösben, Százszorszép hercegnőért . . . Az öreg hercegnő felnézett s oda fordult a szolgához : — Vedd elő az arany fésűket, kibontjuk Százszorszép haját, gyöngyszemekbe fonjuk s majd jön az ifjú szép király, diadalmas csatáról, fényes kardja csillog, a ruhája vert ezüst s a szemei szépek, fényesek, ragyogók . . . A díszes kardok, kópják és paizsok összeverődtek a falon s a legenda szólott arról az ifjú királyról, aki bizonnyal el fog jönni s elviszi a kis hercegnőt a fekete kastélyból. Az öreg hercegnő a fejével bólongatott. Százszorszép hercegnő pedig nézte azt a darab eget, ami bemosolygott az ablakon. így volt ez mindig Az öreg hercegnő végig vezetgette a kis hercegnőt a nagy termeken s megmutogatta neki a bámult képeket, a bársonyos selymes lovagokat, a fényes, vértes vitézeket, a hátuk megett pedig ott bicegett az öreg szolga, aki mindenre bizonykodott. Százszorszépé volt minden szeretet az ódon falak között, vagy kint a rengeteg parkban, ahol a szürke, összetöredezett kőszobrokat befutotta a repkény, az utakat felverte a paraj s a vadvirágok buján nyillottak mindenütt. Itt üldögéltek sokszor egy mohos, kopott kőpadon, a hátuk megett egy kősárkány szájából lassan, szomorúan csergedezett a viz, a fejük felett susogott valami a lombok között s az öreg hercegnő belenézett fénytelen szemeivel a park sötétségébe, mintha onnan várna valakit, a kis hercegnőt pedig magához szorította. . . . Eljön az ifjú király, hisz te vagy a legszebb, a leggyönyörüségesebb . . . S a vén kastély falain belül úgy is volt ez s úgy volt beírva az öreg hercegnő szivébe, ki ezt elmondta a kis hercegnőnek, aki pedig nem is ismert másik szivet. A kút vize csobogott, mintha üveghárfát pengettek volna és Százszorszép hercegnő úgy látta, hogy a virágok is meghajtják fejeiket előtte. A legenda pedig mindennap újra kezdődött. Eljön az ifjú király . . . Milyen szép volt ez! De olyan volt csak, mint a gyermekmese, olyan, amilyet kis ágyainknál hallgattunk s úgy láttuk sokszor, amint elszenderedtünk, hogy a mesélőnek aranyos szárnyai nőttek. És már vége is lesz, mint minden mesének. Százszorszép hercegnő egyszer eltévedt a parkban. Csak úgy futkosott ott, mint más gyerekleány. Az öreg hercegnő bent bóbiskolt valamelyik teremben, a szolga sem volt látható, szóval az udvar elmaradt. Százszorszép egyszerre egy kőfalhoz ért s egy nagy nyílást látott maga előtt, amelyen tarka színes világ nevetett befelé. Furcsa volt az. A nyilás valami régi kapu volt, bedőlt oszlopokkal s lehullott faldiszekkel, a földön szanaszét hevertek az oszlopfejek töredékei s két kő Cerberus alakja, melyek bizonyosan a kaput őrizték valaha. Kívül pedig egy nagy mező terült el, melynek a túlsó szélén, mint egy vékony ezüst vonal csillogott, egy kis patak s magas, sudár nyárfák kémlelve nyújtották fel hosszú törzseiket a ragyogó kék égbe. A kis hercegnő óvatosan kilépett a kapu nyílásán, szétnyitott néhány bokrot, melyek elzárták útját s kilépett a szabadba. Odakünn volt a legnagyobb csoda. Két kis gyerek állott egy kis tócsa szélén. Egy fiú meg egy leány. A vízbe kavicsot dobáltak. A réten szerteszét piros csőrü, fehér madarak járkáltak. A kis hercegnő eltátotta a száját. A fiú meg a leány ki voltak pirulva a nagy munkától s azt hitték, valami öreg kép elevenedett meg előttük, vagy egy törpe várkisasszony áll itt, amilyenről nagyanyó szokott mesélni a téli havas estéken. A kis leány, akinek piros bóbita volt a fején s piros rózsák nyillottak az arcán, a fiú mögé bujt s onnan
