Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-05 / 49. szám
2 BÉKÉS 1909. deczember 5. A másik szempont a remetei földvételnél még egyetemesebb természetű volt. A város ugyanis a földterület ökörjárási, vagyis a városhoz legközelebb eső részén, a Fehér- Iíörözs hidján innen, a sarkadi gát jobb oldalán fekvő kilencven holdnyi területet háromszázon felüli létesíthető munkáskéz telkeknek — a sarkadi gát baloldalán a vasútvonalig terjedő mintegy harminc katasztrális holdnyi területet pedig részint köztemetőnek, részint és főleg pedig egy mezőgazdasági gyár helyének tartotta fenn. A Fehér-Körözsön túli részen ugyancsak a sarkadi gát mentén huszonegy katasztrális hold terület egy létesítendő zöldségtelep céljaira van fenntartva. Ami a munkásházakat illeti, ilyenek — habár egyelőre csak korlátolt számban, nevezetesen a jövő év folyamán harminc munkásház — építése meg fog kezdetni és fokozatosan fog folytattatok A mezőgazdasági gyárat illetőleg csupán a rendelkezés alatt levő földterület van meg; maga a mezőgazdasági gyár megvalósítása azonban mindezideig jámbor óhaj számba esik. Rezignációval vettünk tudomást róla, hogy hetek-hónapok óta beszélnek és tárgyalnak egy vidékünkön létesítendő cukorgyár felől. A cukorgyár alapításában részt vennének békés- aradmegyei s biharmegyei nagybirtokosok s üzleti érdekük megóvása s biztosítása érdekében a hatvani, mezőhegyesi, s szerencsi cukorgyárak is. Azért Írjuk, hogy „rezignációval“ veszünk eme mozgalomról tudomást, mert értesüléseink vannak, hogy a cukorgyár létesítésének egyik állítólagos feltétele, melyhez a biharmegyei érdekeltség ragaszkodik, hogy a cukorgyár, bár meghatározott hely nélkül, de okvetlenül Biharvár- megye területén épüljön. Nem tudjuk, hogy megváltozhatlanul befejezett tényekkel ál- lunk-e szemben, de amennyiben ez az eset nem forogna fenn, elodázhatlan kötelességünk akcióka lépni, hogy a cukorgyár Gyulán és pedig az ily célra reservált területen létesitessék. Nem tagadjuk, hogy bennünket e kérdésben elsősorban saját, nevezetesen Gyula városa érdeke irányitana. Igaz, hogy ez, bármily tiszteletreméltó forrásból fakad is, a cukorgyár létesítésében érdekelt nagybirtokosokat és cukorgyárakat nem hatja meg. De a lokálpatriotizmustól eltekintve és tisztán és kizárólag magának a cukorgyárnak minden irányú érdekeit figyelembe véve, határozottan állítjuk, hogy ezen érdekek Gyulán sokkal jobban ki lennének elégítve, mintha a cukorgyár bárhol másutt létesülne. De nemcsak állítjuk, hanem állításunkat bizonyítjuk is. A közeli vidéken cukorrépát nagy mértékben már tényleg termelő, nevezetesen a gróf Almásy Dénes gyulavári, József királyi herceg kisjenői, s báró Lipthay tamásdai uradalmaknak, a Gyula- vidéki Vasút következtében, legközelebb és legelőnyösebb a cukorgyárnak Gyulán leendő létesítése. De legelőnyösebb volna Biharvár- megye bármely más helyével szemben, a sarkadi hitbizományi uradalomnak is. Az érdekelt cukorgyárak szempontjából, amelyek bizonyára nagy súlyt kell hogy fektessenek rá, hogy a hozzájárulásuk mellett létesítendő cukorgyárnak, állandó s nagy terjedelmű répacukortermelési területeik legyenek és igy bizonyára nem közömbös dolog, hogy a fent elősorolt nagybirtokok mint hitbizományiak és igy kötött természetűek, nem parcellázhatok és belátható időkön át pozitív termelési területek fognak maradni. Nem kicsinylendő szempont továbbá, hogy egyrészről a Gyulavidóki vasút részint kiépített, részint saját jól felfogott érdekeik szempontjából a közeljövőben Seprős és Bara- kony felé kiépítendő szárnyvonalak mentén fekvő közép és nagybirtokok cukorrépa termelés szempontjából nemcsak megfelelő, hanem kitűnő talajok. Afölött sein lehetnek kétségben az érdekelt cukorgyárak, hogy egy Gyulán létesítendő cukorgyár a Gyulához közel eső békésmegyei nagybirtokosokat is nagy területeken cukorrépa termelésre fogja buzdítani. Mind eme termelési területek pedig együttvéve a gyulai cukorgyárat bőséges cukorrépa szállítmánnyal fognák ellátni. Az a terület pedig, amelyen a gyulai cukorgyár épülne, s amely területet mint ktilömben is ily célra fentartott helyet Gyula városa, hisszük, hogy díjmentesen fogná felajánlani, nemcsak megfelelő, hanem valóságosan ideális hely, amelyhez fogható sem Biharban, sem az egész vidéken nincs. A város beltelkei szélén egyik oldala a kőut, másik oldala az államvasút mentén terül el, a gyulai vasúti állomás mellett alig fél kilóméternyire, közvetlen közelében a Fehér-Kö- rözs folyónak, szemben pedig rövid idő alatt felépülő háromszázon felüli munkásházzal és a munkásházak révén otlhonilag lekötött bőséges munkáskézzel, egyszóval valamennyi feltétel birtokában, amelyek egy cukorgyár létesítéséhez, s állandó zavartalan üzemben- tartásához fűződnek. Nem tudjuk, hogy a cukorgyár létesítése minő stádiumban van ; de azt tudjuk, hogy ha ugyan már nem múlt el, de itt van a tizenkettedik óra, midőn Gyula városának sürgősen meg kell mozdulnia, hogy illetékes helyen informálódjék és informáljon és ha még nem késett el, kövessen el minden lehetőt, hogy a cukorgyárat Gyula városának és ami érdek szempontjából ezzel teljes paritásban van, a cukorgyárnak Gyula városát felajánlja és biztosítsa. T a n ü g y. A főgimnáziumban a legközelebbi Urania-elö- adás f hó 8-án, a szerdai ünnepnapon d. u. fél 6 órakor lesz. Tárgya: A föld és története. Belépti dij 20 fillér. Tanítói jutalmazás. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Bene Ferenc gyulai ref. tanitó részére, a népnevelés terén szerzett érdemeinek jutalmául a nyugdíjba is beszámítandó évi 200 kor. személyi pótlékot engedélyezett. Hírek. A főispáni állás. Dőry Pál lemondásából és felmentéséből kifolyólag megindultak a találgatások és kombinációk. Egész sereg név van forgalomban, amelyek reprodukálásától mi tartózkodunk és csulevő egyetlen ajtó zárva maradt, az elenfántot nem a falrésen át, hanem valamely más, eddig fel nem fedezett nyíláson át lopták ki. Valamennyien megegyeztek abban, hogy a tolvajok csak azért bontották meg a falat, hogy a detektiveket félrevezessék. Ez soha se nekem, se más laikusnak nem jutott volna eszébe, de a detektiveknek egy pillanatra sem kerülte ki figyelmét. A 11 elmélet mind megnevezte az állítólagos tolvajokat, de egyetlen név sem egyezett. A gyanús személyek száma összesen 37 volt. A különböző tudósítások a legmérvadóbb véleménnyel : Blunt főnök véleményével zárultak le. Ennek egyik passzusa igy hangzik : „A főnök tudja, ki a két főcinkos, jelesül : a Tégla-Duffy és a vörös Mac Fadden. Már tiz nappal a tolvajlás elkövetése előtt tudott ebbeli szándékukról és figyelemmel kisérte ezt a két notórius gazembert, ám sajnos, a kérdéses éjszakán nyomuk veszett és mielőtt nyomukra bukkantak volna a kalitka üres volt — vagyis az elefánt eltűnt.“ „Duffy és Mac Fadden a tolvaj világ két legvakmerőbb alakja ; a főnök nem ok nélkül gyanítja, hogy ők voltak azok, akik a múlt tél egy rendkívül hideg éjszakáján kilopták a kályhát a de- tektivállomásról, aminek a következménye az lett, hogy másnap reggel a főnök és az összes detektívek orvosi kezelés alá kerültek, — kinek a lába fagyott el, kinek az ujja, kinek a füle, kinek egyéb testrésze hült meg.“ Mikor elolvastam az említett passzus első részét, még jobban bámultam e ritka férfiú csodálatos éleselméjűségét. Nemcsak a jelennel volt teljesen tisztában, hanem éles tekintete belelátott a jövőbe is. Csakhamar jelentkeztem nála s annak a véleményemnek adtam kifejezést, hogy tán jobb lett volna ezen embereket eleve elfogni és igy elejét venni a veszteségnek és a vele járó kellemetlenségeknek ; ámde a felelet egyszerű és megdönthetetlen vala : „Nem a bűn megakadályozása tartozik hozzánk, hanem annak megbüntetése. Már pedig nem büntethetjük meg, mig el nincs követve.“ Megjegyeztem, hogy azon titoktartáson, amely- lyel a dologhoz láttunk, az újságok nagy sérelmet ejtettek ; nemcsak a dolog maga, hanem intézkedéseink, szándékaink immár a nagy nyilvánosság elé kerültek, sőt meg vannak nevezve az összes gyanús személyek is ; ezek nyilván el fognak menekülni. „Hadd meneküljenek ! Azt fogják tapasztalni, hogy, ha egyszer elkészültem számukra, kezem rájuk fog nehezedni rejtekhelyeiken . . . elkerülhetetlenül, mint a végzet keze. Ami a lapokat illeti, velük összeköttetésben kell maradnunk. Hírnév, dicsőség, nevünk örökös emlegetése : ezek a detektív éltető elemei. Közölnie kell eseteit, külömben azt hiszik, hogy nincs semmi dolga Közölnie kell elméletét, mert misem sajátságosabb és meglepőbb, mint egy detektív elmélete. Közölnünk kell terveinket, mert a lapok sürgősen követelik tőlünk s mi nem tagadhatjuk meg anélkül, hogy meg nem bántanánk őket Nekünk állandóan közölnünk kell a közönséggel, mitévők vagyunk, különben azt hiszi, lopjuk a napot. Sokkal kellemesebb az, ha azt mondja a lap, hogy Blunt főnök figyelemreméltó, zseniális elmélete a következő . . . mintha valami nyers vagy épen gúnyos megjegyzést tesznek az emberre.“ «Meghajlottam okoskodása előtt. De észrevettem, hogy a reggeli lapban megjelent nyilatkozatában egyáltalán nem hajlandó az egyik kevésbé fontos adatról alkotott véleményét elárulni. „Igaza van. Tesszük azt mindig. Jó hatást kelt. Azután meg egyáltalában nem is alkottam véleményt a szóbanforgó adatról !“ Tetemes összeget adtam át a főnöknek a folyó költségek fedezésére és leültem, hogy bevárjam az újabb híreket. Minden pillanatban vártunk sürgönyöket. Közben olvastam a lapokat és a leírást tartalmazó körlevelet, s észrevettem, hogy a körlevélben a 25000 dollárnyi jutalmat csak detektív kaphatja. Megjegyeztem, hogy a nevezett összeget bárkinek szántam, ha kézrekeriti az elefántot. A főnök mondá : „Az elefántot a detektívek fogják megtalálni, tehát őket illeti a jutalom. Ha mások találnák meg a fenevadat, az csak úgy történhetik meg, hogy megfigyelik a detektiveket és felhasználják az adatokat, úgy hogy a jutalom megint csak a detektiveket illeti meg és nem őket. Az ilyen jutalomnak az a célja, hogy serkentse azokat a férfiakat, akik idejöket és áldozatok árán fejlesztett ügyességüket ilyen munkának szentelik s nem pedig az, hogy nyárspolgárokat hizlaljon, akik érdem és fáradság nélkül bukkannak ilyen fogásokra.“ Ez kétségkívül igen logikus beszéd volt. Ebben a pillanatban kopogni kezdett a sarokban a táviró készülék és a következő hirt hozta : Flower állomás N. Y 7. 30 reggel. „Nyomon vagyok. Egy közeli tanya mellett mély nyomokra bukkantam. Két mértföldnyire követtem keleti irányban a nyomokat, de hiába : úgy látom az elefánt nyugatnak ment. Ez irányban fogok kutatni. Darley detektív.“ „Darley egyike legkiválóbb embereinknek — mondá a főnök — rövidesen ^megint hirt hallunk róla.“
