Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-07 / 6. szám
XLI. évfolyam. * Előfizetési árak; Egész évre ............. 10 K — f Fé l évre............. _ 5 K — f Év negyedre........2 K 50 f Hi rdetési dij előre fizetendő. Nyiittér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-lér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek. intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Az iparosok és kereskedők szervezkedése. A mai kor a tömörülés kora, a társadalomnak minden érdekeltsége igyekszik csoportosulni jogos érdekeinek megvédésére s küzd kitűzött czéljáórt erejéhez képest. Ma már szervezetük van a gazdáknak, ai vasutasoknak, orvosoknak, ügyvédeknek stb. és mindenekfölött jól van szervezve a munkásság csak az iparosok és a kereskedőknek nincsen még; önálló, független és erős szervezete, melynek' révén felvehetnék a versenyt az amúgy is foly-j ton rosszabbodó viszonyok között a többi foglalkozási ágakkal és hivatásos egyesületekkel. Ennek azután mutatkoznak is a maga ve-, szedelmes következményei. Az iparosok és kereskedők napról-napra' erősebb és nehezebb küzdelmet kell, hogy viv janak megélhetésük, boldogulásuk érdekében és legnagyobb erőfeszitésük mellett is, anyagi hely-! zetük állandóan rosszabbodik, folyton kedvezőt-\ lenebbé válik — s ilyen majdnem elviselhetetlen, tiiostoka viszonyok között elő áll a kereskedelmi kormány a betegsegélyzö és balesetbiz-, tositási, az adóreform és az iparosok, kereskedők és munkásokra egyaránt sérelmes ipartörvény tervezettel. Ennek a 7 részre osztott tervezetnek egyes : sérelmes rendelkezései alapján lehetetlen az.1 ipartörvényt elfogadhatóvá tenni, ennek a ter-1 vezetnek egyes csoportjai — különösen a hatósági munkásközvetités, a munkások kötelező í szervezése stb. — még arra sem jók, hogy a s kiindulás fonalául szolgáljanak. >j Segíteni akar rajtunk a kereskedelmi kor- ( mány azzal, hogy hatósági felügyelet alá kerül ( mindenki, akinek az iparhoz valami köze van. 1 Nincs szükségünk hatósági munkáskőzve- titöre. Nem vált be a világon sehol. Nálunk sem. A hatóság ezen a téren soha és sehol nem volt független, mi attól nem tehetjük függővé üzemünket. Ezen sérelmes törvénytervezet indította az építőiparosok országos szövetségét arra, hogy az ország összes iparosait és kereskedőit egy táborba szólítsa s kiadta a jelszót: tömörüljünk és szervezkedjünk addig, mig nem késő. Őszre már be is lesz nyújtva az uj törvényjavaslat a parlamenthez és ott az ipar- és kereskedelemhez sokat értő képviselők bizonyára magasabb nemzeti szempontból — melyhez mi nem értünk — talán egy óra alatt letárgyalják és megszavazzák. Minden meg lesz oldva fényesen. Elkészítették a tervezetet az Isten kegyelméből való tudósok úgy, hogy azt az iparos meg sem értheti, mert ahhoz magasabb állam- férfiúi koponya kell. A jövő hó 16-án kezdődik az ankét, amelyen az uj ipartörvényt a beérkezett vélemények alapján tárgyalni fogják. Résen kell tehát.1 lennünk, szervezkedjüuk és tömörüljünk; min-' den kereskedő és iparosnak be kell látnia, hogy széttagoltan, szervezetlenül még csak a legkisebb s legelemibb ki ánságaink sem foguak teljesülni. Le kell rombolni azokat a válaszfalakat,! amelyek egyik iparost vagy kereskedőt a másiktól elválasztják ; nyújtsunk egymásnak baráti jobbot a köz érdekében, mert csak egyesült erővel leszünk képesek a jövőben boldogulni; csak szervezetten, egy erős tömegben tudjuk visszaverni a minden oldalról jövő támadásokat. T Ä R O Z /V. Újabb versek. I. Álmodtunk álmot... Álmodtunk álmot, tiszta hófehéret, Ártatlan vágyat, kedves képeket. Es akkor meg az útszéli virágtól Kérdeztük titkon : Szeret — nem szeret. Álmodtunk k'sőbb virágfakadáskor, Színesebb és merészebb álmokat. Az első csók — ott lenn a kiesi kertben ■ Nem is volt senki nálunk boldogabb. Álmodtunk egyre; forró nyár köszöntött, Égett már arczunk, szivünk remegett. A buja rét és biborszinü rózsák Alkották már az álomképeket. És lángfeugerben egymást átölelve Nem kelt a tiizböl az a gondolat; Hogy ébredéskor, hideg téli estén Siratjuk majd az első álmokat. Sirofín II. Valamikor... Valamikor, hogy felém jöttél Titokban, észrevétlen, Mikor még nem gyűlt láug-szövétuek Tüzesókban, ölelésben, — — A mi emlék abból a világból Túlélve idejét megmaradt; Kicsinyke szallag, csak egy szál virág — Egy édes, egy tiszta gondolat. Mikor a pajkos szikra már lángot vetett, Es az a meghitt, puha fészek Bizalmasa, tanúja volt a Feslö bimbóban reszkető kéjuek, — — Ami emlék abból a világból Túlélve önmagát megmaradt: Egy selyem harisnya — egy egész világ — Egy forró, egy bűnös gondolat. Kialvó láng, kihűlt parázs ! — Ti Fájó romjai lobogó tűznek. Ne szánjatok szálló idővel — Maradjatok — ín el nem űzlek. — — Mert a mi emlék ebből a világból, Örökös gyászból megmarad; Több mint egy világ — a múlt emléke, Egy könytelen, szomorú — de örökszép gondolat. III. Elválás. Egy perezig tartott. Röpke pillanat, — Nem rengett föld, mennybolt le nem szakadt. Nem történt semmi, épen semmi más, Csak egy néma, reszkető kézszoritás. Egy kézszoritás nem jelent sokat, Vér, pusztulás nyomába nem fakad, De ez a kézszoritás fölért egyébbel: Könyet fakasztó, kettős temetéssel. Keblovszky-Mayer Lajos. Öreg Rostás János. Irta: Péczely József. Öreg Rostás Jánosnak csak egy fia volt, a Lajos; ez is megtaposta már a negyvenet, mikor a Jani gyereke iskola alá cseperedett. No, ennek is meg volt a maga magyarázata.. A fiatal Rostás késősen szánta rá magát a családos életre, pedig ugyancsak kommendálgattak neki a szomszéd asszonyok módosnál-módisosabb eladókat ... Az öregek is váltig ösztökélték : mi lesz a földdel, a fundussal ? Elébb-utóbb kidül a vén fa, 'még csak zivatart se kell rávárni ... Ők is csak Kt étvágyat éí a testsúly«, a köhögést, váladékot, éjfélt Irwniijfc Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofufozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „lloche“ eredeti csomagolást. F. Hoff la» Korlte A Co. Basel (Srijcj Lapunk mai szama, ÍO oldal. Ne feledjük el, hogy az iparos- és kereskedőosztály az, amely a saját erejére van utalva. Az állam jóformán ma már mindenkiről gondoskodott, csak az iparos és kereskedő munkaadók nem jutnak az eszébe, ő róluk nem történik gondoskodás semmi téren. Az iparos, a kereskedő, ha tönkremegy, ha megbetegszik, ha megrokkan, — hát tönkrement, megbetegedett, megrokkant. Nincs intézmény, *ami róla gondoskodnék. Amikor az állam a katonatisztekről, tisztviselőkről, birákról, tanítókról, napidijasokról és szolgákról, szóval mindenkiről gondoskodott, la másik termelő tényezőt, a földbirtokosokat, a [mezőgazdákat kedvezésekben részesítette, az ehhez szükséges terheket megosztotta a teherviselő tényezők, a polgári osztályok összeségo- között. De akkor, amikor az ipari munkásokról híven gondoskodott, hogy betegség, baleset esetére meglegyen a kellő segítségük, akkor az összes terheket kizárólag a munkaadókra az amúgy is súlyosan terhelt iparosokra és kereskedőkre hárította. Hogy ez igy van, ezt senki sem tagadhatja; hogy igy nincsen jól, az mindenki előtt világos. Az szorul talán magyarázatra, hogy miért van ez igy ? Erre a válasz könnyű és egyszerű. A földbirtokosok, az ügyvédek a magulc szakértő embereiket nagy számban küldték he a képviselőházba érdekeik megvédésére és kiküldötteik az ő érdekeikért eredményesen küzdöttek. A munkások a törvényhozás kapuin kívül tömörültek. És ime erős szervezett tömeggé válva, kívánságaik meghallgatásra találtak. És mit tett eddig az iparosság, a keres, kedők legnagyobb része ? Irigykedve, utób|>
