Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-07 / 6. szám
o BÉKÉS 1909. február 7. már szitkozódva nézte a többi foglalkozási ágak előrehaladását, könnyebb boldogulását. Ez a munkaadók mai helyzete. Ez pedig nem maradhat igy, ezen változtatni kell sürgősen, változtatni mielőbb. Tömörüljünk tehát. Rázzuk fel a zsibbadtságban levőket, öntsünk bátorságot a gyávákba, nyissuk ki a szemét a kétkedőknek, hogy mindenki lássa, tudja s érezze, hogy csak egy erő mentheti meg a magyar ipart, a magyar kereskedelmet, az összes munkaadók szövetkezése. Tömörüljünk most, amikor még nem késő ! Mindazok, akik okos szervezkedéssel egyesültek érdekeik megvédésére, fényes eredményeket értek el ; a kereskedő és iparos munkaadóknak pedig mindig újabb és újabb teher viselése jutott osztályrészül. Hogy ez a jövőben másként legyen, kizárólag mi rajtunk, munkaadókon áll. Egyesüljünk érdekeink megvédésére. Ne tekintsük egymásban a versenytársat, hanem a bajtársat, akivel közös érdekeink vannak, akivel együtt küzdeuíiuk mindnyájunk közös érdeke. Nem kívánunk akkor sem — aminthogy nem is kívánhatunk — senkit sem elnyomni, senkit a mi érdekeinknek alárendelni. De a magunk érdekében az egyesülés révén legyünk egységesek, erősek és kitartóak. Ha ezt meg tudjuk tenni — és meg kell tennünk — majd látni fogjuk, hogy mi sem szorulunk háttérbe a többiekkel szemben. Ha erősek leszünk, akkor mi velünk is számolni fognak az összes tényezők. Ennek a tömörülésnek azonban meg kell történnie minél előbb, ha a magyar kereskedelem, a magyar iparosság, a maguk amúgy is bizonytalan sorsát nem akarják a biztos züllés útjára tereltetni. Le kell tehát mondanunk Gyulán is a megszokott közömbösségről, nemtörődömségről és erőt, tiszteletet kell teremtenünk hanyatló kereskedelmünknek és iparunknak annak a demonstrálásával, hogy a mostani nehéz időkben mi is megtaláljuk a kellő utat érdekeink védelmére a közös, komoly, kitartó munkálkodásban. Pfaff Ferensz, építőmester. 522—909. j Ujabbi felhívás az adózó közönséghez. Ismételve felhivatnak mindazok, kik III. oszt. kér. adóra vonatkozó vallomásukat a már közzétett határidőben be nem adták, hogy ezt a vallomásukat 8 nap alatt annyival inkább adják be, mivel ellenkező esetben adójuk a törvényben meghatározott súlyos következmények terhe alatt — hivatalból fog megállapittatni. Kelt Gyulán, 1909. évi február hó 5-ón. 53 1—1 Városi adóhivatal. T a n U g y. Disztorna. A főgimnázium tanu’ó ifjúságának disztornája f. hó ‘2-án, kedden d. u, tzép erkö'csi siker mellett folyt le. A tágas tornacsarnoknak a nagyközönség számára fentartott része zsúfolásig megtelt az érdeklődőkkel, úgy hogy sokaknak, — minthogy már az összes jegyek elfogytak és helyet sem lehetett kapni, — vissza kellett fordulniok. A széksorokat megtöltő közönség mindvégig érdeklő déssel nézte a precíz tornagyakorlatokat és igen sokszor felhangzott az elismerést jelentő tap9 és méltán, mert ha a legnagyobb elfogulatlansággal bíráljuk is meg a látottakat, lehetetlen nem csodálnunk azon szép haladást, amelynek ifjaink a disztornán tanujelét adták, különösen ha tekin tetbe vesszük azt, hogy még csak ez a második éve annak, hoary rendszeres tornaoktatásban van réazök. A disztorna lefolyása a következő volt : I. Felvonulás, himnusz. — A felvonulásnak terv szerint, zenekiséret mellett kellett volna történnie, a barna művészek azonban távolmaradtak. — II. Szabadgyakorlatok. A komplikáltabb szabadgyakorlatok szabatos kivitele, a gyors mozdulatok igen kedves képet adtak. — III. Csapattornázás három csapatban, az első csapat bakon, a második Iovod, a harmadik ugrózsámolyon. Ügyes tornác- sukkal kiváltak az első csapatban Monori Mihály és Török Antal IV. o. t., a második csoportban Friedmann Aladár AH., Tóth LTor V., Kutassy Tibor III. o. tanulók, a harmadik csapatban Molnár Sándor III., Dobay Imre, Uhrin István, Takácsy Imre II. o. tanulók. —IV. Lengő kötél. — V. Korlát. A korláton tornázó ifjak mindegyike szépen o'dotta meg az aránylag nehéz gyakorlatokat, különösen kiváltak azonban Emandityi Virgil és Gergelyffy József VI. és Tóttal Iván V. o. tanulók kifogástalan precizitással végzett gyakorlataikkal. — Vó Buzogány-gyakorlatok. Mintegy 15 tanuló mulatta be ezeket és valóban érdekes és szép látványt nyújtottak a csapat ügyes és korrekt, összhangzó mozdulatai. = VII. Nyújtó, öt előirt és egy szabadon választott gyakorlatot mutattak be ezen szeren az ifjú tornászok. Különös dicséretre méltók Gergelyffy József VI. o. t. szépen keresztül vitt lengési gyakorlatáért, Hoffmann Mihály VI. o. t. gyönyörű alugrásaiért, Emandityi Virgil VI. o. t. bámulatot keltő erőgyakorlataiért. — A dísztó na végén úgy a közönség, mint az ifjúság is zajos óljenekkel illették Ila Tóth József főgimn. tornatanárt és méltán, mert azon szép eredmény, amelyet ifjaink ily rövid rendszeres tanulás után felmutatni képesek voltak, az 5 buzgó fáradozásait és szakértelmét hirdeti. Az erkölcsi siker mellett, nem maradt el az anyagi sem. A belépő .jegyek árából és felülfizetésekből, levonva a 11 K 40 ft tevő kiadásokat, 127 K 40 f. tiszta jövedelem m »- radt, amely összeget a főgimnázium vezetősége a folyó évi május hóban megtartandó budapesti országos tornaversenyre és az ezzel összekötött tanulmányi kirándulásra felutazó, — szegényebb sorsú — diákok segélyezésére fordít. A főgimnáziumi disztorna alkalmával felülfizettek: Erkel János 2 K 60 f-t, Schmidt Józsi f, Szirbik Bálnt dr., Fóris Ágoston 2 — 2 K-t, Dobav Ferencz T80 K-t, Baranyik Ignácz, Lukács Endre, Miskucza Györgyné, N. N , Rácz Pál, Münch Szilárd, Bartoss Ferencz, Mérey Gyula 1 — 1 K-t, Schmidt Gyula, özv. Bállá Károlynó 80—80 f-t ée még többen 60, 40 és 20 f t. Összesen befolyt felülfizetések czimén 25 K 40 f. A főgimnázium vezetősége ez utón fajezi ki hálás köszönetét azoknak, akik felüI- fizetéseikkel előmozdították a tervbe vett segélyezés lehetőségét. A főgimnáziumban mához egy hétre, február hó 14-én Urania-előadás lesz. Tárgy: Egyptom. Hírek. A vármegye e hónapban rendes közgyűlést tart, melynek határideje azonban csak annyiban ismeretes, hogy a szervezési szabályrendelet szerint a hó második felében tűzendő ki. A közgyűlés napjára vonatkozólag megállapodás még nem történt. Illetékes helyről nyert értesüléseink szerint azonban mo9t már annyit közölhetünk, hogy a közgyűlés valószínűleg a hó utolsó hetére s ennek is hóttig élnek; s aztán mi lesz asszony nélkül? De Lajos nem vette be a jó szót, csak a fejét csóválgatta meg tagadólag. Tudta az egész falu, hogy egyszer nagyot csalódott a gyerek. No, akkor még nem is ment ember-számba. Alig, hogy ütődni kezdett a bajusza, mikor megegyezett egy lánnyal. Tudtak róla az öregek is. Bele is nyugodtak. — Magának vöszi — igy a két öreg. Azonban az egyességből nem lett semmi. Úgy történt, hogy mig a gyerek a császárt szolgálta, azalatt a lány elpártolt, annyira elpártolt tőle, oly messzire elvágódott az egyenes útról, hogy később a városba került. Lajos eleinte nagyokat busult. Később, idők jártával felhagyott az ivással; de a régi jókedve csak nem jött meg; nem tudta feledni a lányt; de megbocsájtani sem tudott neki; csak emésztette magát esztendőszámra; kivette magát a tanyára, túrta a földet . . . Egy időben beteg lett az édes anyja. Ágynak esett s hónapokon keresztül úgy emelgették, mint egy élettelen fadarabot. Biz az keserves volt. Az asszony hiányát nagyon megérezték. Az öreg ember is, meg a fiatal is. Ekkor újból felvetette az öreg: — Látod ... az embör semmi asszony nélkül .. . Se étel, se ruha . . . Lajos rábólintott a beszédre s aztán azon az őszön asszonyt hozott a házhoz. No, örültek az öregek ; különösen, hogy aratásra a kis unoka is elkövetkezett. A fiatalok jól éltek úgy magok közt; de az »öregek előtt is jól forgatták magukat. Azonban egy hiba mégis volt. Mig Lajos rá nem adta fejét a családos életre, addig az öregek mindig azt hajtogatták, hogy nem nekik való már a gazdálkodás, kivénültek belőle; eleget dolgoztak már egy életre. No, az igaz, hogy gyűjtöttek is szépen . . . Most meg, hogy a gyerek asszonyt hozott a házhoz, de meg unoka is sikeredett, esztendőről-esztendőre hallogatták a vagyon átadását. A fiatalokat ez nagyon bántotta, mert igy csak olyan zsellér sorban éltek. Hiába volt a vagyon, Lajosnak nem volt a faluban se szava, se tekintélye. Akár képviselő-választásra, akár esküdt tevésre került a sor, nem szavalhatott, mert nem volt mi után. A telekkönyvben az öregek neve volt berubrikázva. Egyszer a menyecske meg is mondta egész áperte : — Csak cseléd sorba vösznek bennünket.. . Még az idegön is jobban mögbecsülné az em- bört . . . Ekkor, vagy három hétig nem is mentek a tanya felé; otthonn szöszmotöltek; pedig szorgos munkaidő volt s a gazdaság nagyon kivánta a fiatal erőt. Végre is az öreg asszony engedett. Ő volt a kerékkötő. > — Aggyá kee át nekik . . . Az öreg át is adta a gazdaságot még azon az őszön. Nemcsak úgy szóval, de írást is készíttettek róla. A kontraktust fiskális kötötte. Az öregek csak a házat tartották meg a nevükön. A fiatalok kerültek ki a tanyára. Jani gyerek az öregekhez szorult; onnan járta az iskolát. A család ugyan még gyengélette a tanulás alá, de hogy a gyerek ideje megvolt s a törvény is erősen szorította, hát beadták. Janinak nehezen ment fejébe az ábéab. Különösen az öreg apja csóválgatta unos-untalan ősz fejét, mikor tömzsi ujjaival bökdöste, meg a palavesszővel vetegette a betűket; el-elnézte az ákom- bákomokat, de nem tudott rajtok eligazodni. Váltig segített volna a gyereknek, de maga sem értett hozzá. Az ő idejében még nem vették oly szigorúan az iskolát. Elég baj. No, sokszor meg is érezte ennek a hiányát. * Mióta bekerültek a tanyáról, az öreg ember úgy unaloműzésből el-eljárogatott az Egyletbe is. Itt hallott egyet-mást a világ folyásáról. Egy-egy Írástudó tag kiolvasta az újságokból a sok szép történeteket . . . Az öreg Rostás a másét nem kivánta soha, volt neki elég; de azt az embert mégis irigyelte a tudományáért, aki csak úgy beletekintett a papirosba s egyre-másra beszélt belőle. Nem mondta, de úgy magában elismerte, hogy a tudomány is valami. Igaz, nem ér annyit, mint a föld, mert kenyeret nem terem, legalább is nem hiszi, hogy teremne. Van erre mindjárt példa is. A Szűri Pista. Úgy olvas az, mint a folyóvíz, mégis olyan kódis, hogy alig van betevője. Hanem azért szép dolog az, hogy arról a darab papirosról oly sok mindenfélét csak úgy kiolvas az ember. Ezelőtt erre sem volt szükség. Újság se volt; de meg nem is történtek oly szörnyűséges dolgok, mint most. No, nagyot fordult a világ sora. Lám a Jani gyerek már majd tud olvasni. Csak olyan fárasztó munka ne lenne azoknak a fekete kis mesterségeknek a kitalálgatása. Egyszer az Egyletben valami vita támadt Politikáról-e, vagy miről, ki tudná azt ma már
