Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-07 / 45. szám
9 BÉKÉS 1909. november 7. K. Schriffert József 1773 82 M. Schriffert József 558 98 Vlagyovits János 349 59 Czinczár Adolf 1667 50 Dr. Nyisztor Adorján, törvényszéki biró 551 60 özv. Bayer Mártonná 349 29 Bodoky Mihály örök. 1813 06 E. Schriffert József 546 82 Nuszbek Sándor 348 46 Dr. Berényi Ármin, ügyvéd 1342 10 Széchenyi Lajos 546 47 Ludwig Ferenc 348 16 Dr. Márkus Mihály, ügyvéd 1301 82 Illés József 542 58 Braun Vilmos 347 23 Reisner Ede 1285 75 F. Schriffert Mihály 542 14 Vadas Márton 346 80 Novák Árpád 1238 14 Schmidt József 537 58 Szikes György 346 21 Dr. Márki János, kir. közjegyző 1215 80 Csomós István 522 12 Exner Mátyás 344 69 özv. Miskucza Györgyné 1173 58 Schröder Kornél, ügyvéd 515 54 Hoffmann Antal 341 21 Scherer Benedek, tanító 1107 26Gubás Péter, lelkész 513 04 Bánfi Péter 340 57 Dr. Ladies László, ügyvéd 1105 66 Bezsán József, lelkész 497 32 Schriffert József 339 28 Szabó Sz. András 1042 22 Nájmann György 1034 48 Busz István 984 76 Gyulavidéki takarékpénztár 979 56 Szénásy József 945 07 Jontz Ferenc 916 41 Schmidt Gyula 906 07 Dr. Follmann János, ügyvéd 862 81 F. Schriffert István 853 68 Özv. Léderer Lajosné 825 71 Ifj. Endrész András 812 70 özv. ifj. Steigerwald Ferencné 803 82 Református egyház 755 95 Dr. Szirbik Bálint, jogtudor 740 64 Özv. Uferbach Rezsőné 728 56 N. Szabados József 726 25 Dr. Kun Pál, orvos 718 40 F. Schriffert József 710 62 Bodoky Kálmán, mérnök 705 64 Dr. Berkes Sándor, orvos 690 28 Dr. Martos József, ügyvéd 687 02 Dr. Kaczvinszky János, orvos 670 46 V. Szakmáry Arisztid, törvényszéki biró 662 82 Reisner Emánuel 634 82 Wittmann János 631 93 Dőry Pál 628 23 Gerlein Mihály 623 60 Özv. Bogár Lázárné 621 07 Winkler Lajos, gyógyszerész 612 28 Cz. Kis József 610 95 Csatlós Balázs 609 77 özv. Seres Mátyásná 608 14 Dr. Liszy Viktor kir. ügyész 597 — özv. gróf Almásy Kálmánná 587 96 Nagy Jenő, gyógyszerész 582 46 Reisner Arthur 578 95 Reisner Béla 578~94 Bangó János 575 37 Ke'mpf Mátyás 569 32 Dr. Zöldy János, orvos Dr. Szél Imre, orvos Wieland Dénes, gyógyszerész Abafi János, tanár Székely Zsigmond, tanító özv. Végh Gáborné Wittmann Frigyes Dr. Simonka György, ügyvéd Schriffert Mihály Biberea Péter, lelkész Dobay Ferenc Demkó György Sál József Ulich Reinhart Illich János Dr. Zöldy Géza, ügyvéd Dr. Daimel Sándor, főjegyző Schillinger Lipót Ifj. Szilágyi István Alb György Gergely Pál Fábián Ferenc Ifj. Kohlmann Ferenc özv. Schriffert Istvánná Fischer Kálmán Payer Béla, gyógyszerész Murvai István Szarvassy Arzén, mérnök Künzl Ernő, mérnök Fábián János Féhn István özv. Reinhart Józsefné Diószegi Sándor Herczberger József Dr. Bárdos Arthur, orvos özv, Haviár Lajosné Braun Dávid Szilágyi Imre Jeszenszky Béla 488 40 488 12 479 — 60 54 73 47 84 90 81 28 Nász a gróf Almásy családban. 475 466 460 457 456 454 449 446 442 424 419 419 418 416 415 402 396 395 389 31 384 94 384 382 382 40 A budapesti egyetemi templom különben oly csöndes falai csütörtökön este megelevenedtek és ha beszélni tudtak volna, elmondták volná nyilván, hogy boldogabb párt alig látlak ott az Ur oltára előtt állani, mint említett estén. Almásy Dénes gróf és Károlyi Ella grófnő legidősebb leánya Emma grófnő jött fényes násznéppel és az oltár előtt térden állva esküdte a nagy esküt : hogy vőlegényéhez, Keglevich Miklós grófhoz hitvesi szeretettel és hűséggel leszen élte fogytáig. — I A fényes násznép este fél hat órakor kezdett 9ó|gyülekezni a központi papnevelő intézetben és 07^példás rendben Podmanicky Géza báró vezetése .alatt 20|Vonult be párosán a folyosón keresztül a templom 40]szentélyébe. A násznagy után jött a fiatal pár : 541 Keglevich Miklós gróf és Almásy Emma grófnő : a 76 menyasszony uszályát Tisza Imre gróf és ifj. Almásy 69, Kálmán gróf apródok vitték. Utánuk következtek a 89 nyoszolyólányok és vőfélyek ebben a sorrendben : Almásy Lajos gróf—Károlyi Ella grófnő, Tisza György gróf—Károlyi Margit grófnő, Fáy László— 56]Almásy Ilona grófnő, Odescalchi Béla herceg— 501 Almásy Maritta grófnő, ifj. Almásy Dénes gróf— 379 378 377 376 375 375 — 374 30 365 09 356 72 356 354 351 84 351 53 40 Esterházy Erzsébet grófnő, Wenckheim -László 87 gróf—Dőry Vera, ifj Wolkenstein Oswald gróf — 04 Odescalchi Lili hercegnő, Keglevich László gróf— 70 Almásy Lili grófnő, ifj. Tisza István gróf—Almásy 72 Gini grófnő, Trauttenberg Imre báró—Keglevich 66 Maritta grófnő, Keglevich György gróf—Almásy Denise grófnő. Majd az örömszülők jöttek: Almásy Dénes gróf—gróf Keglevich Gáborné, Keglevich Gábor gróf—gróf Almásy Dénesné. Utánuk a több, pár : Dessewffy Aurél gróf—özv. gróf Almásy Kál- — jmánné, Keglevich Gyula gróf—gróf Cziráky Jánosné 70 Keglevich István gróf—báró Trauttenberg Frigyesné, Széchenyi Antal gróf—özv. gróf Almásy Györgyné, Almásy Imre gróf—gróf Keglevich Istvánná, Károlyi — Ma mög holnap elvégezöm, ha valami idő közbe nem gyün . . . — Hát az étel ? — No . . . — Tőgyek egy kis szalonnát . . .? Az ember megrángatta az őtike szélét. — Nem úgy lösz a’! — Hát? — Nem szeretőm, ha annyi ideig egymagad maracc . . . — Hát? — Kinízhetné estére . . . — Majd úgy intézőm . . . Az ember helyeslőleg bólintott, aztán behúzta maga után az ajtót. * Az asszony délutánra egész rendén elvégezte a házkörüli dolgát, sőt az embernek még egy kis ételt is főzött, azt fazékba tette. Majd tiszta ruhát öltött, a fejét menyecskésen bekötötte egy babos kendővel, a házat gondosan bezárta s azzal elindult a szőlő felé. Szaporán lépegetett, mert nagy ut állt előtte. A szőlő messze van, jó két órai járás igy gyalogosan. Amint a vasúti töltésen áthaladt, a kis major felől két szürke ló jött sebes vágtatva. Ismerte a lovakat is, a gazdájukat is. —•' Az ispán fia, az urfi, — mondá úgy magában. Ott szolgált két éve. Onnan hozta el az ember No, megkönnyebbült, mikor szépszerével elkerülhetett a majorból. Egy az, hogy húzott is az emberéhez, mert formás is, meg jó is, más meg, hogy már alig volt maradása az urfitól. Mindig körülötte lebzselt, kerülgette . . . Hogy nem hajtott a sza-| vára, folytonosan ingerelte, bosszantotta. Éjszakán-! ként már alig mert aludni. Egyszer bírókra is keltek a szérüskertben. Az| urfi erősebb volt . . . Igaz, hogy ő meg úgy megbarázdálta a képét, hogy hetekig nem mehetett az emberek szeme elé. Hogy férjhez ment, azután sem hagyott neki békét; selyemkendőt, pillangós papucsot, cifra fülön-függőt ígért. Meg is vette, oda is akarta adni . . . Szép volt a kendő, drága pénzű, a papucs virágos pillangós ; de különösen a fityegő volt kívánatos. Ha csak úgy adta volna ? De nagy árt kívánt érte. Azt meg nem. Ha az embert nem szeretné, ha rossz volna hozzá, akkor igen. Hisz nem halna bele ... De az ember szereti, nagyon is szereti. Hát mért bántaná meg? — No ülj fel! — kiáltott rá az urfi. Összerezzent. — A szőlőbe igyekszel ugy-e ? — Oda. — Hát ülj fel, — s megállította a lovakat. Az asszony zavartan sütötte .le a szemét s meghuzgálta a kötője csücskét. — Nem ülök föl. Jobb gyalog. Biztosabb . . . — Talán félsz? Az asszony elmosolyodott. — Hogy félnék ? Ugyan mitől félnék ? Eszébe jutott ugyan a figyegő is, a kendő, meg a pillangós papucs is. Tudta, hogy az urfi rossz csont, de megnyugtatta az, hogy az öreg Bencze bácsi is ott ül a saroglyábán. Hogy az urfi elnevette magát, rántott egyet a vállán : — Nem bánom . . . S felkapaszkodott a kocsira Bencze bácsi mellé. Az urfi ugyan maga mellé intette az első ülésre, de úgy tett, mintha azt észre sem vette volna . . . Az utón nem történt semmi. Mikor a szőlő elé értek, az urfi megállította a lovakat, a gyeplőt átadta az öreg Benczének s ő maga is leszállt Úgy tett, mintha a lovak zabláját vizsgálná, e közben odahajolt a menyecskéhez : — Mi lesz a fuvar ? — Fuvar ? . . . — Ne gondold, hogy ingyen hoztalak ki. Elmegyek estére a gunyhótokhoz . . . — De . . . izé . . . — hebegett az asszony. Az urfi azonban feleletet sem várva, felült, megsuhintotta az ostort s a két szürke sebesen el- poroszkált. A menyecske egyideig utána nézett a kocsinak, azután rántott egyet a vállán: — Amilyen bolond, még megteszi. * Az ember örült az asszony jövetelének. Mikor a szakajtó ruhába kötött csuprot észrevette, mosolyogva hunyorított egyet a szemével. Alig várta, hogy kiérjen a barázdából. Az asszony ezalatt egy bádog kanalat hozott ki a gunyhóból, a sávos ruhát leteritette a fűre, kenyeret szelt. — Hát te ? — szólt rá az ember. — Én már öttem.
