Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-24 / 43. szám
XLI. évfolyam. 43-ik szám. Gyula, igog. október 24. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.............. 5 K — f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 tillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓH1N DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A földóhség kuruzslói Érdekes, hogy a földéhség kérdése állandóan felszínen úszik. A sajtóban nap-nap mellett merül fel egy-egy jóakaratu indítvány, mely ennek megszüntetésére törekszik. Magyar bérletrendszer cime alatt azt javasolja, hogy ne parcellázzuk és aprózzuk fel a nagybirtokokat, hanem honosítsuk meg azokon a tanyarendszert. A község vegye bérbe a nagybirtokot 50—90 évre és 10—25 holdas parcellákban adja ki kisbirtokosoknak. Természetes, hogy emeltebb áron és igy nyerészkedve a kisbérlőkön. Az üzlet legombo- lyitását községi takarékpénztárak végeznék el. A bérlők kötelesek volnának minden 1000 vagy 2000 holdon valami mezőgazdasági gyárat vagy ipartelepet létesíteni és családjuknak is alkalmas lakóhelyet építeni s gazdasági épületeket is emelni. Szerinte ilyenformán a nagybirtokos sok épülethez jutna, idővel gyárakat és ipartelepeket kapna, a földmives családok pedig termelőszövetkezetekbe állva, nagyban, tehát kevesebb költséggel értékesítenék termékeiket. Ez az ötlet, ha jól megnézzük, kijelöli felsegitésre a nagybirtokosokat és gyáripart akar alapittatni azokkal, akik ma sem tudnak megélni. Arról nem is beszél, hogyan történnék majdan a beruházások megváltása és mit kezdene majdan a bérletből kikopott apának a fia. Csodálatos naivság, hogy most nálunk mindenki egyszerre gyárakat akar alapítani. Azt senki sem kérdi, hol van ehhez a forgótőke, meg az ügyes munkás. De ha ezek, mint aféle pénzkérdések meg is oldhatók, hol van az elhelyezési terület? Gyárat épi ter.i manapság nem nagy tudomány. De annak vevőkört kell biztosítani és jövedelmező üzembentartásáról gondoskodni; ez a nehézség, ez a próbakő. Ne feledjük el, hogy egy gyár száz meg ezer munkáskéznek a dolgát láthatja el. Ennélfogva a gyárak állításának bizonyos természetes korlátái vannak. Például, ha a malomipart nézzük, mely bennünket a legközelebbről érdekel, azt látjuk, hogy a malmok már is minden untalan leszállítják a saját munkaidejüket, mert kü- lömben liszttermelésük messze meghaladná a fogyasztást és a liszt a befektetett tőkék kamataival már a tárházban állva megdrágulna. Nem tesz jó szolgálatot az agrárérdeknek, aki folyton gyáralapitáson járatja a fejét, kivéve, ha az a gyár tényleges szükséget pótol, vagyis meglévő nyers anyagokat! értékesebb alakra dolgoz fel. Dee részben nálunk majdnem semmi találékonyság nem mutatkozik. Minden falu gőzmalmot vagy szesz-j gyárat akar állítani. Viszont más nyerster-i mények, melyekre gyáripart lehetne és kel lene alapítani, kihasználatlanul hevernek. Például itt van a szőlőtermelés. A tömérdek szőlőmag mihaszna elkallódik, pedig belőle becses olajat és még becsesebb fekete festéket lehetne gyártani. Borkősavat sem csinálnak az országban sehol. Hűtőházakkal, esetleg olcsó jégvermekkel ezer és ezer hektó mustot lehetne erjedetlenül, vagyis lefojtva tartani és például karácsonykor, a gyermekek és asszonyok örömére, azon édesen forgalomba bocsájtani. Ezzel nem gondol senki, pedig nagyon könnyen megvalósítható. Egész országban komisz és ártalmas faecetet fogyasztunk. Itt Budapesten a borecet — pedig dehogy is borecet, — drágábban kelendő, mint a legfinomabb bor. Hanem azért egy termelőnek sem jut eszébe: bor helyett mindjárt ecetet gyártani. Ha »mi a népet a mezőgazdaságtól a gyárakba csábítjuk, minthogy a föld nem versenyezhet a gyári napszámmal, előbb- utóbb elszívjuk a java munkáskezet a főidtől, ennek kihasználását még külterjesebbé tesszük, közben a gyár esetleg elbukik és akkor rosszul járt a földmivelés is, a vállaihozó is, meg a gyárba telepedett munkás is. Azt se feledjük el, hogy a magyar mezei munkás manapság, ha csak később át nem alakul, egyelőre nem kitartó gyári emberanyag. Nekem a szenfgothardi kaszagyárban, a zsolnai és brassói fonógyárban a selyem- gubót feldolgozó intézeteknél és másutt is, egyhangúlag azt mondották a vezetők, hogy: a magyar legénynek kitartásban, a magyar lánynak ügyessében nincs párja az orsók vagy más gépek körül, mig kint tavaszra nem fordul az idő. Ekkor azonban, mint a vad- lud, ha meg nőtt a szárnya, kirepül és vissza vágyik a szabad természet ölébe, ahol a munka egyúttal szórakozás is, mert vig nótaszó és kedélyes beszélgetés tarkítja. A farmrendszer a kivándorlás kérdését legkevésbé sem oldja meg, ha 20—25 kát. holdat utalunk ki egy-egy telepesnek. Részemről uégy holdat is sokallok, mert be van bizonyítva, hogy ma egy holdon akármekkora bolgár család vígan megél, még takarít is. Hiszen ha minden földéhes embernek 25 holdat adunk, minél eló'bb kifogyunk az osztogatni való földből. Tehát azzal csínján kell bánni és csak annak juttatni, aki abban munkateret keres. Mert a 25 holdas gazda már ur akar lenni és nem TÁRCA. Braun Mérné halálára . . . A napfényes oszt is gyászba borította A Te bucsuzásod, örök elmúlásod. Még az idegent is könyre fakasztotta A Te szomorító fájó meghalásod. Mikor kikisértek Feléd integetett Sok enyhített nyomor bálás pillantása... A Te jóságodnak, nemes nagy szívednek Vájjon merre akad, mikor támad mása? Elkísér Tégedet mindnyájunk imája : Végső buesuzóul mind könyörgiink Érted: A Te tulvilági, csöndes síri álmod Legyen olyan szép, mint amilyen Te voltál S amily szépséges volt áldást-osztó élted. Dr, Major Simon. Ma egy éve. Télre fordult, a hó esett Mikor elszállt áldott lelked; Csillagtalan éj borult ránk, Hogy itt hagytál szép Ilonkánk ! , .. Keressük a balzsam cseppet, Gyógyitni a vérző sebet; De hiába fáradságunk, Vigaszt mégis nem találunk . . . Bánatunknak harmat cseppje Pereg alá nappal-estve; Felzokogunk, sírva sirunk, Mig csak meg nem nyilik sírunk. .. Csendes halált adj óh Isten ! Mely a mennybe átsegítsen, S gyermekünket feltalálva, Valósuljon szivünk vágya! . . . Áldjon meg az Isten ... Áldjon meg az Isten, a kik gyermekemnek Sötét sirhalmára virágot kiildtetek Halálának napján . . . Oh hogy a szeretet, áldott emlékezet A mindig vérző seb balzsama nem lehet, Mégsem s sohsem talán ! .. . Nem várhatom azt, hogy velünk könyezzetek, Mert mig gyászolja Őt szerető szivetek, Nektek a világnak Sok öröm forrása adhat vigaszt, enyhet, De a mi szivünkben gyász temetője lett A letört virágnak . . . Oly bánat, mint miénk, ne boruljon rátok . . . Hálám jeléül ez óhajt fogadjátok Összetört szivemtől . . . Azt az áldott angyalt el ne feledjétek, A ki szeretettel tekintett felétek, S néz reánk a mennyből . .. Dombi Lajos. Keresztutnál. Ketten jöttek a keskeny utón végig: Vidám mosolygó szemű ifjú lány, S egy barna férfi lépdelt hallgatagon Az erdő fakószinű avarán. Egy keresztutnál megállott a férfi : „Martba, én magát régen követem, Magát keresem ébren s álmaimban . . . Oltliatlaii lánggal régen szeretem! .. .“ Lágy esti szellő hozta fel a völgyből A nyíló szegfű édes illatát. A lány csak állott némán, mosolyogva . .. A férfi elsímitá homlokát S remegve szólt: „Értsen meg engem Martba t Látja a völgyben azt a kis tanyát ? Piros teteje tisztán ide látszik, Valaki most tárja ki ablakát. . . Virág nyílik a ház előtt a kertben Nem aloék, csak apró myrtusok ! De ha maga eljönne, kicsi Mártha! Ott lehetnénk mi nagyon boldogok 1 . .. Emelt CZ étvágyat és a testsúlyt, megszOn» tett a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomagolást. F. HofTmann-La Roche & Co. Basel (Svájc) Hóeke Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. — Ara iivegenkint <•— korona. Lapunk mai száma IO olcäal.
