Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-10 / 41. szám
BÉKÉS 1909. október 10. pedig 17 szolgálati éve után évi 972 koronában javasolja megállapítani. — Ezek után az ülés több kisebb tárgy elintézése után, az esti órákban véget ért. A vármegyei jegyzői nyugdíjintézet igazgató- ■választmánya folyó hó 5-én, — a tagok élénk részvétele mellett, — ülést tartott. Az ülésen Ambrus Sándor alispán elnökölt, előadója pedig Kiss László, tb. főjegyző volt. A választmány a nyugdijszabály- rendelet módoBitása iránt tett előterjesztést a törvényhatósági bizottsághoz és a segély iránti kérvényekben adott véleményt. A vármegye kórházi bizottsága Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt f. hó 2-án, délután tartott ülésében, dr. Berkes Sándor igazgató terjedelmes és beható előterjesztése kapcsán tárgyalta a belügyminiszternek általunk már közölt leiratát, a gyulai közkórház ügyében. A bizottság nagy örömmel vett tudomást a kórház életében korszakalkotó jelentőségű miniszteri rendeletről, amelyet a további teendők érdekében a törvényhatósági közgyűlés elé terjeszt, amely bizonyára köszönettel fogadandja a miniszternek Békésvármegye iránt tanúskodó jóindulatát, egyben sürgősen elrendelendi az árlejtést, ami e hó végén megtartható lenne. Az államépité- szeti hivatal az építkezéssel kapcsolatos kisebb tervek és költségvetések sürgős elkészítésére kéretik fel. Ambrus Sándor alispán a bizottság nevében köszönetét mondott a kórház működését és örvendetes fejlődését bizonyitó szép évi jelentésért Berkes Sándor igazgatónak és főorvos munkatársainak. A bizottság végül a Szabó-féle teleknek 12000 korona áron való megvásárlását ajánlja a törvény- hatósági bizottságnak. Gyula város központi választmánya dr. Lovich Ödön polgármester elnöklete alatt f. hó 6-án dél előtt ülést tartott, amikor az 1910. évre érvénnyel biró országgyűlési képviselő választók számát állapították meg végérvényesen. Ezek szerint a jövő évre Gyula városában ily választó polgár 1884 van. Október 6. Nem hivatalos ünnep. Több annál. A magyar nemzet vértanúinak napja. Minden igaz magyar e napot az aradi 13 emlékének szenteli. S jól van ez igy. Gyulán is újra megünnepeltük e napot. A református templomban gyászistentiszteletet tartott Enyedi Imre ref. segédlelkész, esperesi titkár, ki magas szárnyalásu imát mondott, magával ragadta a hallgató közönséget. Ima előtt és után Csiszár Sámuel hazafias gyászdalokat játszott az orgonán és a közönség, mely csaknem megtöltötte a templomot, áhítattal énekelte el a himnuszt és a szózatot. A városi tiszti nyugdíjintézet. Tudvalevő dolog, hogy a képviselőtestület, több tisztviselőnek nyugdíjaztatása alkalmából kimondotta, hogy ameny- nyiben a nyugdíjintézetnek bevételei az összes nyugdíjigényeket ki nem elégítik, a nyugdíjazottak illetményeiben aránylagos leszállításnak van helye. A vármegye törvényhatósági bizottsága felebbezé- sek folytán a képviselőtestület ily irányú határozatait jóváhagyta. Egy nyugdíjas városi tisztviselő azonban nem nyugodott meg ebben, hanem panasz- szal élt a közigazgatási bírósághoz, kérve, hogy Gyula városa köteleztessék a teljes nyugdíjnak, tehát a nyugdíj-jövedelem hiányának is fedezésére. A közigazgatási bíróságnak a panasz folytán hozott Ítélete a napokban érkezett le a vármegyéhez és a panaszt elutasította ugyanazon indokokból, amelyeket már lapunkban is többször említettünk, hogy mért nem kötelezhető a város a nyugdíjintézet részére megszavazott évi 1000 koronán felüli hozzájárulás pótlására. A közigazgatási bíróság határozata a következő: „A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak nem ad helyet. Indokok: Panaszló Gyula város képviselőtestületének a törvényhatósági bizottság által is helybenhagyott azt a határozatát tartja sérelmesnek, mely szerint arra az esetre, ha Gyula város nyugdíj alapja jövedelme a további nyugdíjazások következtében az összes ellátási igények kielégítésére elégséges nem volna, a város fenntartja magának a jogot, hogy a megállapított nyugdijat aránylagosan leszállítsa. A városi nyug- dijszabályrendelet 34. és 36. szakaszai meghatározzák azon segélyforrásokat, amelyekből az ellátási igények fedeztetnek. Ezen kívül a szabályrendelet nem tartalmaz intézkedéseket arra nézve, hogy akkor, ha a nyugdíjalapnak a szabályrendeletben meghatározott segélyforrásai az ellátási igények fedezésére elegendő jövedelmet nem nyújtanak, a hiány mi módon pótoltassák ? Ha tehát ez az eset a jelen szabályrendelet hatálya alatt állana elő, annak következménye csakis az ellátások aránylagos leszállítása lehet, mert a jelen szabályrendelet alapján sem a nyugdíjintézet tagjai nem volnának kötelezhetők magasabb járulékok fizetésére, sem pedig a várostól nem volna követelhető, hogy a nyugdíjalapot a szabályrendelet jó. szakaszában meghatározott évt iooo koronánál nagyobb összeggel segélyezze. A képviselőtestületi határozatnak az a kijelentése, hogy a város fenntartja magának azt a jogot, hogy a nyugdíjalap jövedelme elégtelenségének esetére, a megállapított nyugdijat aránylagosan leszállítsa, a szabályreruielettel nem ellenkezik, hanem inkább okszerű következménye annak, hogy a jelen szabályrendelet a nyugdíjalap segélyforrásait ugyan megjelöli, azonban a jövedelem elégtelensége esetére nem gondoskodik annak pótlásáról, minélfogva az említett kijelentés hatályon kivül helyezésére jogos indok nem forog fenn. A képviselőtestület folyó hó 13-án, szerdán délelőtt 9 órakor rendkívüli közgyűlést tart a következő tárgyakkal : 1. Novák-utca kinyitása folytán szükséges telkek vételi ügye. (Harmadszor tárgyalva.) 2. Gyula városa és Illics József és neje gyulai lakosok közt folyamatban levő per megszüntetésére irányuló jegyzőkönyv. 3. A városi tiszti főügyész előterjesztése Csuvarszki Mátyás és neje benedeki vevők ügyében. 4. A városi tiszti főügyész előterjesztése Fábián Ferenc és neje peres ügyében. 5. Községi tanyai iskolák állami kezelésbe vételére vonatkozó szerződés. 6. Frankó Döménó gyulai lakossal kötött bérszerződés. 7. Kelemen Béla adó- végrehajtó kérvénye szabadság iránt. 8. Pap Gyula kérvénye jutalom megszavazása iránt. 9. Fáskerti István kérvénye a telke lábjában elterülő terület megvétele iránt. 10. Bógyi István és Nádházy Pál cédulaházi lakók kérelme a 185—1909. kgy. szánni képviselőtestületi határozat módosítása iránt. 11. A mezőgazdasági szerződések kötése és munkásigazolványok kiállításával a III. jegyző megbízatására nézve előterjesztés. 12 Török János és társa vágóhídi szolgák kérelme fizetésfelemelés iránt. 13. Domokos Gábor városi ács kérelme fizetésfelemelés iránt. 14. Lavró (Lauró) Mátyás illetőségi ügye. 15. Bornhauser Antal volt városi napídijas nyugdíjazása. A békésbánáti református egyházmegye folyó hó 12-ik és következő napjain TorontálvásárhelyeD tartandó közgyűlésének tárgysorozata a következő: A közgyűlés tagjai reggeli istentiszteleten megjelennek, azután a tanácsteremben a közgyűlés kezdetét veszi. Ima; a gyűlés megnyitása. Meg nem jelent tagok bejelentése. Közgyűlési tagok igazolása. Bzavazatbontó bizottsági jelentése s a megválasztottak nyilatkozata. Eskütételek. Zsinati képviselőválasztás. Dr. Imre József tanácsbiró lemondása. Esperesi jelentés. Kánoni látogatás jegyzővolt ezt a területet is átengedni, a katonai kikül-J döttek azonban ekkor kijelentették, hogy ők már előre is óvást tesznek még az ellen is, hogy az öntözőtelep a gyakorlótér szomszédságában létesüljön, mert az nagy mértékben veszedelmes lesz a katonaságra nézve s mert annak bűze meg fogja^ fertőzni a levegőt úgy, hogy ott nem is lehet majd a szomszédságában megmaradni. Tehát nem az^ Erzsébet-fák kegyeletes védelme és nem a gyakorló-! terep konfigurációjának megóvása volt a főcél, hanem az, hogy öntözőtelepünket ne ott készítsük el.| Kifejezést is adtak a katonai kiküldött urak azon óhajuknak, hogy csináljuk öntözőtelepünket a város' másik végén, de ez nemcsak azért lehetetlen, mert' Anka-féle telepünket mostani helyéről el nem vihet-j jük, hanem azért sem, mert a város más részein csereföldet sem kaphatunk a gróf úrtól, mert ott1 neki sincsen földje, de meg azért sem, mert a deri-J tett víznek mértföldekre való elvezetése csatornahá-j lózatban olyan költségeket igényelne, amelyekkel^ egyáltalán nem is rendelkezünk, de amely kiadás nem is állana arányban azzal a céllal, amelyet az öntözőtelep létesítése szolgál. így most már oda,: jutottunk, hogy a helybeli honvédparancsnokság még azt is kifogásolja, hogy a gyakorlótér szom-: szédságában készíttessük el az öntözőtelepet és i épugy óvást fog tenni az Anka-telep, mint a mos-1 tani csere tárgyát képező terület öntözése ellen, ] mert az is szomszédja a gyakorlótérnek. Most már : tehát azzal sem érnénk célt, ha kártalanítást adnánk 1 a bérlőnek az Anka-telep visszaadásáért, mert a < katonai körök ellenszenve akkor sem lenne kisebb, 1 ha azt a területet akarnánk öntözni. Sikerült tehát l a gyakorlótér csereügyével olyan körök ellenzését < felkelteni, amelyet aligha el nem kerülhettünk volna, ellenes is lesz s a gyakorlótér közegészségügyi viszonyait nagy mértékben fogja veszélyeztetni. A gyakorlótér csereügyét a honvédkerületi parancsnokság volt hivatott elfogadni vagy elutasítani s igy — ilyen aggodalmak mellett — csak természetes, hogy az a cserébe nem volt hajlandó belemenni, ez iránti kérelmünket elutasitotta, nem azzal az indokolással ugyan, hogy amit kérünk, az veszélyezteti a gyakorlótér hygienicus viszonyait, hanem azon az alapon, hogy a cserébe kért területet nem engedheti át, mert kegyeletsértő volna, hogy azon területről lemondjanak, amelyen a katonaság Erzsé- betfákat ültetett néhány év előtt s nem hajlandó a cserébe belemenni azért sem, mert a grófi uradalom által cserébe adandó terület helyett kijelölt másik terep nem használható fel jól katonai gyakorlótérnek Lehet, hogy ezek az indokok is helytállók, de hogy nemcsak ez, vagy főleg nem éppen ez volt oka az elutasításnak, azt a további fejlemények igazolják. Újabb helyszíni szemlét és tárgyalást kértünk tehát. Más részét akartuk elkérni a katonai gyakorlótérnek. amelyen nem állanak Erzsébet-fák. Ekkor a katonai kiküldöttek kijelentették, hogy a gyakorlótérnek egy talpalatnyi részét sem hajlandók átengedni, mert az csak mostani formájában felel meg teljesen céljának s ha abból bármely részen adnak át területet, az a gyakorlati céloknak nem fog megfelelni. Le kellett tehát mondanunk arról, hogy a gróf ur által cserébe adandó terület mes- gyés szomszédja legyen a mi Anka-féle telepünknek s kénytelenek voltunk a mi saját birtokunktól kissé távolabb eső, a gróf ur tulajdonát képező s a gyakorlótér részét nem képező területet kiválasztani az öntözőtelep czéljaira. A grófi uradalom hajlandó [ha a bérlőt kártalanítva, saját régi területünkön |akartunk volna öntözni és nem vontuk volna bele tárgyalásokba a katonai köröket. Más megoldás nem állván rendelkezésünkre, most azon területre készülnek az öntözőtelep ter- |vei, amelyet a grófi uradalom átenged s nem esik túlságosan messzire Anka-telepünktől sem és nem alkatrésze a katonai gyakorlótérnek sem. Ha a tervek elkészülnek, akkor fogja kezdetét venni az engedélyezési eljárás. De most már az a kérdés, hogy az engedélyezési eljárás alkalmával megtudjuk-e győzni a helybeli katonai parancsnokságot arról, hogy ennek az öntözőtelepnek a katonai gyakorlótérrel való szomszédsága semmiféle hátránynyal vagy veszély- lyel sem jár a katonaságra nézve ? Az a kérdés, elhiszik-e azt, hogy a közegészségügy legfőbb őre, a belügyminiszter ur és az egészségügy érdekeit szintén szivén viselő földmivelésügyi m. kir. minister ur, nem is engedélyeznének, de semmi esetre sem részesítenének még tetemes államsegélyben is olyan intézményt, amely bárkinek az egészségére is káros volna ? Ez csak nem szenvedhet kétséget ! Hiszen Aradon, ahol nem egy ezer ember, hanem sok ezer ember csatorna levével öntöznek, még pedig nem is felderített, hanem hamisítatlan valódi csatornalével 30 hold területet, épen a katonai gyakorlótér közvetlen szomszédságában, soha senki sem tett panaszt a szomszédság ellen, avagy amiatt, hogy az öntözőtelep — ismétlem nem derített, minden szerres anyagtól megtisztított — hanem mindenféle szerves anyagban bővelkedő csatornalével öntözött terület, alkalmatlan, vagy bárkinek az egészségére káros hatással lett volna. (Vége következik.)
