Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-31 / 5. szám
2 BÉKÉS 1909. január 31. amely szerinte a nagybirtokhoz képest kétszeresen van megadóztatva. Konstatáljuk, hogy Sándor Pál egyáltalában nem ismeri a békésmegyei helyzetet és állítása nem felel- meg a valóságnak. E sorok Írója úgy e lapok hasábjain, úgyis mint törvényhatósági bizottsági tag kimutatta, hogy Békésvármegyében a földadó sérelme egyaránt kihat kis-, közép - és nagybirtokra ; nevezetesen aminő arányban a kis- birtok, époly arányban növekedett a közép és nagybirtok földadója is. Kedvezmények ezen a czimen, sem egyik, sem másik osztálynak nem történtek. Hogy a nagybirtok földadója minő magas volt, legjobban érzik azt a kisbirtokokká parczellázott gerendási, benedeki, szentünk- lósi, orosházi, kondorosi stb. uradalmak mai tulajdonosai. A kisbirtokokká vált föld tudvalevőleg ugyanazt a földadót fizeti, amit azelőtt mint nagybirtok fizetett és ez az adó egy fillérrel sem kisebb mint a kataszteri o-ztályba sorozáskor már kisbirtoknak talált földek adója. Sándor Pál képviselő adatai is, mintha a dobozi kisbirtokosok, földjeik után magasabb adót fizetnének, mint Wenckheim Dénes gróf dobozi, vagy gróf Széchényi Antal pósteleki nagybirtoka, a tényekkel homlokegyenest ellenkeznek. A ténynek megfelelő azonban az, hogy Békésvármegyében kis, közép és nagybirtok egyaránt sokkal, magasabb földadót fizet mint hasonló talajú s jövedelmű földek az ország bármely részében. A pénzügyminiszternek ugylátszik erről nincs tudomása. Csütörtöki beszédében is, amidőn azt bizonyítgatta, hogy igen sok birtok van, amely a kataszter által annyira megvan terhelve, hogy ezen birtokoknál arról lehet szó, hogy leszállítsuk az adót, de nem arról, hogy felemeljük, ehez a példát részint a felvidékről, de még erősebben a dunántúli részről említette és Békésvármegyét, mely pedig valamennyi között legerősebben van terhelve, a példák között mellőzte és ne adj Isten, hogy egyetlenegy bekésmegyei országgyűlési képviselő legalább közbeszólás utján eme példák között Békésvármegyét is hangoztatta volna. Ilyen szimptomák mellett, különösen okulva a múlton és tapasztalva azt, hogy Bókósvármegyének, sérelmét illetőleg, illetékes helyen és akkor amidőn annak ideje van, nincsen szószólója, a földadó kontingentálása, ami pedig az ország gazdáinak és nekünk is óhajunk volt, egyáltalán nem adja meg biz tonságunkat. A 20°/o~°s adókölcs ugyanis, mint fennebb kimutatjuk, 16 millió koronányi adóapadást von maga után és ezt a 16 milliót még egy millióval megbővitve a kiigazításnak kell behoznia. Résen legyünk, hogy ez a kiigazítás sok tekintetben ne Békésvármegye rovására s mai túlterheltségéből agyon terheltségére történjék. Gerendás. Közöltük és kommentáltuk a közigazgatási bizottságnak vitáját. Gerendásnak Békéscsaba községtől való elszakitása és Csorvás községhez való csatolása iránt. Az ügy közérdekű voltánál egész terjedelmében közöljük a bizottság határozatát is, amely következőleg szól: Csorvás község képviselőtestületének felebbe- zése a vármegye alispánjának múlt éw 17921 — 1908. szám alatt hozott azon határozata ellen, amelyben! Csorvás községet azzal a kérelmével, hogy a gróf Apponyi Albert tulajdonát képezett Csaba—gerendási pusztai 2. sz. tjkvben felvett 2307. kát. hold területű pusztarész közigazgatásilag Békéscsaba községétől Csorvás községhez csatoltassék, — elutasította. Határozat: A vármegyei közigazgatási bizottság, a törvényes határidőn belül beadott felebbezése folytán a vármegye alispánjának szóban levő határozatát megváltoztatja és a gróf Apponyi Albert tulajdonát képezett, ezidőszerint telekkönvvileg Csorvás község nevén álló csaba—gerendási-pusztai 2. sz. tjkvben felvett 2307 kát. hold területű pusztarésznek, Békéscsaba községtől — az eddigi kötelék felbontása mellett — közigazgatásilag Csorvás községhez leendő átcsatolását ennek a határozatnak jogerőre emelkedése után elrendeli, illetőleg megengedi. Ezen határozat jogerőre emelkedése után a vagyoni és illetőleg adósság tekintetében felmerülő kérdések az 1886. évi XXII. t.-cz. 156. §-ábau megjelölt eljárás szemmeltartása mellett dóntendők el. Indokok: Az 1886. évi XXII. t.-cz. 48. §-ának a) b) és c) pontjai megjelölik azon törvényes előfeltételeket, amelyek fennforgása esetén valamely puszta — az eddigi kötelék felbontása mellett — a törvényhatóság területén fekvő más szomszédos községhez csatolható, illetőleg az erre irányuló kérelem megengedendő. A vármegyei közigazgatási bizottság a felebbe- zés alatt álló ügyirataiból igazoltnak találta, hogy az 1886. évi XXII. t.-cz. j48. §-ának a) {pontjában foglalt törvényes előfeltétel Csorvás község kérelmét illetőleg fennforog. A tárgyalás alatt lévő iratokból ugyanis kétségtelenül megállapítható, hogy a szóban lévő pusztarésznek Békéscsaba községétől Csorvás községéhez való átcsatolását, az illető pusztarész tulajdonosa, illetőleg a tulajdonosok azon része kívánja, amely a puszta összes egyenes államadójának — [felénél — nagyobb részét fizeti. Békéscsaba község által ezen pontra vonatkozólag felhozott kifogások nem vehetők figyelembe, mert a törvény 148. és 156. §-ai nem csupán az önálló puszta egeszenek hanem valamely pusztarész vagy bármely különálló gazdászati területnek átcsatolását is megengedi; ami külömben a törvény szelleméből is következik, mert továbbá a gróf Apponyi- féle csaba—gerendási pusztarész telekkönyvi tulajdonosa Csorvás községe, mig tényleges birtokosai az átcsatolást kérő s az iratokhoz csatolt kimutatásban felsorolt egyének s igy tehát semmi kétség sem forog fenn arra nézve, hogy ezek az átcsatolás kérelmezésére törvény szerint jogosultak s az sem képezheti vita tárgyát, hogy az átcsatolást kérő nyilatkozatot a tényleges birtokosoknak az a része irta alá, amely az átesatolni kért pusztarész egyenes állami adójáuak — felénél — nagyobb részét fizeti. Az aláírás hitelességének tekintetében felhozott ellenvetés azért nem volt figyelembe vehető, mert a törvény az aláírás hitelessége tekintetében nem kivan más alakszerűséget, mint amely valamely magánokirat érvényes kiállításához szükséges, ez pedig a jelen esetben fennforog; de különben is az aláírások hitelessége iránt azért sem foroghat fenn semmi kétség, mert kérdéses ügy nagy nyilvánosságánál fogva teljes mértékb .n fennállott annak a lehetősége, hogy amennyiben az aláírások valódiságát illetőleg bármely visszaélés forogna fenn, emiatt az illetők jek tenni valója az állandó hallgatás. Kajetán, bár a többi unalmas parancs alól felmentést adott magának, de azt az elsőt hűségesen betartotta. Csodás léleknyugalommal belé vetette magát a kényelmes hintaszékbe és siri csöndben olvasta a helyi újság híreit. Felesége ideges igyekezettel végezte szomorú munkáját. Szedegette, rakosgatta, illeszgette a kedves üvegdarabokat olyan bánatos szomorúsággal, mintha csak azokban a tapasztalatlan leánykor hazug álmait fedezte volna fel. Kajetán óvatosan, lopva tekintgetett ki olykor az újság alól és leste, várta a kedvező pillanatot a csillapító beavatkozásra. Meg is szólalt nem sokára halkan, félénken : „Éppen most olvasom, édes Böske a kellemes hirt, hogy jönnek a színészek !“ A csillapító szer sikeresen bevált. Nem kellett több ! Böske villám gyorsan a hintaszék elé pattant és indulatos hevességgel vágta oda a hü'e- dező férjnek : „Magának kedves lehet a hir, de nekem nem az. Talán még tombol is örömében, mert a truppal bizonyára visszatér a jó fecskemadár, a veres hajú Elza, akinek hamis játékáért annyira lelkesedett, hogy a tapsra a két keze mindég kevés volt. És én balgatag asszony, magáról akkor csak azt képzeltem, hogy gyönge bíráló. De ha a bírálathoz nem is értett, mester volt peres ügyeinek intézésében. Tárgyalásait a Hajnal-utcza egyik ablaka alatt tartotta, ahol a hosszas tárgyalás közben egész gödröt taposott ki, de még sem tudott akkorát kitaposni, hogy elrejthette volna magát a mama élesen vigyázó szemei elől. A mama felvilágosított a kedves peres ügyekről, csak az a kár, hogy későn !“ Kajetán a súlyos szavak hallásán olyan kis tömeggé sugo- rodott össze az öblös hintaszékben, hogy szinte keresni kellett. Sicilia rengő földjét kívánta maga alá, mert úgy még valami könyörületes lélek megmenthette volna, de itt érezte, hogy nem menti meg senki és semmi. Tisztán látta, hogy az örök anyós az, aki a családi viharnak másik, de sakkal veszedelmesebb csomó pontját tartja a kezében. „Mindent tudok drágalátos, szép uracskám és igazán fáj, mondta epés gunynyal, hogy az ügyetlen divatkereskedő annyira megtréfálta. A káprázatos ruha helyett, a kegyetlen posta czimemre és véletlenül a mama kezeihez csak a borsos számiátjuttatta el. Pedig, ahogyan elképzelem, abban a pazar színházi jelmezben, — mint tüneményes Katalin czárnő, -- talán én is meghódítottam volna. Sürü utazgatásainak szükséges voltát is belátom, amiket fontos peres ügyeiben a kir. Kúriához tett; csak azt csodáltam, hogy azok a tekintélyes, komoly bírák, nyilvános üléseiket a színházak beszédes falai között tartogatják, mert maga a Kúriát mindig ott kereste. Elutazásai előtt mélyen meghatott az az érzékeny búcsú, amivel tőlem mindég elvált, de most már tudom, hogy azokban a művésziesen rendezett jelenetekben csupán azt fájlalta, hogy vissza kell térnie. Nem is hiába hirdeti a mama a meggyőződés egész erejével azt, hogy a jó férj olyan, mint a bölény . kiveszőben van ! Úgy tetszik, magának soha sem volt eszeágában, hogy kivesző bölény legyen !“ A hires védő ügyvéd védtelenül állott a leleplezések súlya alatt. Úgy érezte magát, mint a tűre szúrt pajzán pillangó, de már nem álmodozott többé a virágos mezőről, hanem csak a hasznos menekülésre gondolt. De nem lehetett. A megkondult háziharang kínos csengése nem némult el. Érczes -nyelvét egyre mozgatta a keserűség. „Különös teremtések is ezek a férjek! — zúgta tovább — Amilyen vidámak, gondtalanok a kaszinók füstös levegőjében, ép olyan gyorsan átalakulnak a csuka természet rajza szerint az otthon csöndes vizében. Vagy mindég unatkoznak és akkor mélyen hallgatnak, vagy mindég újságot olvasnak és akkor még kevésbé beszélnek. A szegény feleség, az csak a ketyegő órával folytathat hasznos eszmecserét, vagy szellemes dialógokba ereszkedhetik a falon függő ősökkel áz utódok nemes erényéről Az ilyen élet nem élet, csak csalódás. Unalom, amely igen sokszor ismeretlen vágyakat, uj érzéseket fakaszt. Ej, de mit is beszélek a vaknak a színekről. A megrögzött bajokat nem orvosolja semmiféle szemrehányás. A bűnös lélek igaz büntetése nem a szelíd vezeklés, hanem a bosszú. A mama elve az, hogy szeget szeggel. Példája tanulékonnyá tett. Elhatároztam, hogy én is keresek szórakozást!“ Hangja félelmetesen határozott volt. Kajetánt cserben hagyta minden ereje, bátorsága. Az ítélet, amit felesége kihirdetett előtte, úgy harsogott felé, mint az utolsó ítélet harsonája. „Szent Isten, mi lesz ebből, — tűnődött magában, — ha csakugyan a tapasztalt mama harczias Útmutatásait követi ?“ Bánatosan könyörgő tekintetet vetett feleségére, aki újból nyomatékosan ismételte : „Igen, elhatároztam, hogy ebben a színházi évadban csak a fiammal fogok a színházba járni,, a maga fölösleges társasága nélkül. Magam akarom Napóleont bevezetni az élet rejtelmes örömeibe, a mama kir próbált módszere szerint, aki a szilajvérü papát is úgy átgyurta, hogy a tigrisből szelíden dorom- bolón házimacska lett. — Azt akarom, hogy fiam messze essék a fájától. Rohanjon tehát gyorsan a jegyelárusitó czéghez és bérelje ki részemre nem a régi helyet, hanem az első számú páholyt, mert nem tűrhetem, hogy az a széditően párfümös, hegyes könyökű tanácsosné mindég olyan boszantóan feszítsen előttem Megértette?“-—Kajetán kiválóan értelmes férjnek bizonyult. Annyira megértette a
