Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-31 / 5. szám
XLI. évfolyam. 5-ik szám. Gyula, igog. január 31. Előfizetési árak; Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.............. _ 5 K - I Év negyedre.............. 2 K 50 f Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Békésvármegye résen legyen. Végtelenül sajnálatos, mondhatnánk végzetes körülmény, hogy az adóreform képviselőházi tárgyalása olyan időben történik, amikor a képviselőket és az olvasóközönséget is — mely utóbbiban sajnos sokkal nagyobb mérvben nyilatkozik meg az érdeklődés a személyes vonatkozású szenzációk mint saját életszükségleteire évtizedekre kiható legfontosabb dolgok iránt — az adóreform helyett hasonlithatlanul jobban izgatja a politikai válság. Mint nem politikai lapnak nekünk semmi közünk a bankkérdés okozta politikai krízishez; annál jobban érdekel azonban bennünket az adóreform, mely eltagadhatlan politikai vonatkozása mellett elsősorban eminenter közgazdasági kérdés és mint ilyen nemcsak eltűri, hanem egyben igényli is, hogy ahhoz legjobb tudomásunk szerint hozzászóljunk. Nem hunyunk ugyan szemet a reformnak a ház-, kereseti-, tőkekamat adók és azj ezekre kontempiált jövedelmi adók sokirányú1 sérelmei fölött sem, de ezúttal nem tesszük ezeket fejtegetésünk tárgyává; és pedig azért nem, mert amennyiben a reformnak a keres kedő-, iparososztályra s a hitelintézetekre sérelmei vannak, ezek nem speciálisan Békésvármegye, hanem az ország összes kereskedői, iparosai s hitelintézeteinek sérelmei s ameny- nyiben ezek a javaslat tárgyalása folyamán szanáltatnak, az orvoslás jótéteményében, vagy amennyiben ez nem történnék meg, az alkotandó törvény sérelmeiben a békós- megyeiek az ország egyéb részeivel egyformán részesülnek. Egészen más beszámítás alá esik azon- ban a földadó-reform, amely úgy valósulhat meg, hogy abból az eddigi 25‘/2 perczentes adókulcsnak 20 perczentre történendő leszál litása mellett is Békésvármegyének nemcsak vajmi kevés haszna, sőt nincs kizárva hogy éppen semmi haszna, hanem kára, világosabban mondva, az eddiginél is magasabb földadója lészen. A földadó-perczent leszállításának ténye ugyanis egyáltalán ne tévesszen meg s rin gasson bennünket illúzióba. Népies mondással élve: a kása már megégette egyszer a szánkat, amidőn földadó leszállításban bíztunk. A legutóbbi kataszteri munkálatok be felezése után. két évtizeddel ezelőtt, a 80 millió koronányi földadót az uj törvény leszállította 74 millió koronára, ami tiz százalékos átlagos földadócsökkenést jelentett. De mi történt? Mint e lapokban már kimutattam, Békésvármegye nemcsak hogy nem részesült a tiz perczentes leszállításban, hanem földadója 4O°/0-al emelkedett, úgy, hogy a 74 millió korona földadóhoz 4ü°/0-al nagyobb összegben járult és járul mind e mai napig Békésvármegye, mint az előző 80 millió korona földadóhoz. A mostani földadó-reform adóleszálli- tása látszólagos; sőt miután a pénzügyminiszter a gazdaközönség indokolt aggodalma folytán nagynehezen belement a földadó végösszegének kontíngentálásába, az adóleszálli- tás már nem is látszólagos, hanem csak annyiban valósul meg, hogy a pénzügyminiszter a kontingenst 75 millió koronában, tehát a tényleges földadónál 1 millió korona többletben áliapitja meg. 1 Mi következik ebből? A tényleges 74 millió korona földadó, 20°/o-es adókulcs mellett keretszámban 15 millióval apadna, vagyis 59 millió koronára szállana le. A pénzügy- ministernek tehát a 16 millió korona külöm- bözetet csakis a törvényjavaslatban kontem- piált kataszteri »helyreigazitásc-ok alapján lehet behoznia. És nagyon félünk tőle, hogy ez az úgynevezett »helyreigazítás« — mint húsz esztendővel ezelőtt is történt — ismét Békésvármegye rovására és tulmagas földadójának még magasabbra emelésével fog le- bonyolittatni. Eme aggályunk nem puszta pesszimizmusból fakad, hanem szimptomatikus tényekből is. Figyelemmel kisérve ugyanis az adóreform tárgyában történt bizottsági s képviselőházi tárgyalásokat, úgy a javaslat hi vei, mint elleneseitől, sőt magától a pénzügyminisztertől sem hallottunk bennünket megnyugtató érveket és kijelentéseket ; ellenkezőleg: amit csak olvastunk, az mind alkalmas aggodalmaink fokozására. A javaslat védői s ellenesei egyaránt hangoztatták a »délvidék« földjeinek túlterhelését. Ez bizonyos fokig igaz is, de a tiszta jövedelmi fokozatokat s a tényleges megadóztatást illetőleg, az úgynevezett délvidék sérelmei messze mögötte maradnak a békésmegyeieknek. A tényleges jövedelem és adóteher között hasonlithatlanul kedvezőbb a délvidék helyzete, mint Békésvármegyéó. Kedvezőtlenül szimptomatikus jelenség, hogy az adóreform egyik leghevesebb ellenzője, Sándor Pál képviselő éppen békésvármegyei példával akarta bebizonyítani a föld adónak csekély voltát. Igaz, hogy a kisbirtok állítólagos érdekében tette azt szóvá, mint TÁROZA. Dülőutnál. Elmerengve, álmodozva, dülőuton járok. Mosolyogva üdvözölnek hajladozó rozsvetésben A búzavirágok. Lábaimnál vadvirág nyit, lehajolok érte. Csupa pipacs, búzavirág a kalapom széle. Virágot szed ifjú lányka hullámzó vetésben, Dalos madár éneke zeng odafent a légben. Majd a csokrot összefűzi s tova megy a lányka, Barna férfi ott az utón oly nehezen várja . . . Tova mennek elmerengve, olykor összenóznek . . . Vadvirágos dülőuton audalogva lépnek. Nem tudom hogy mi fog úgy el mikor őket látom. . . — Én Istenem! Merre menjek? Melyik diilőútra térjek Ahol vár a párom. . . ? Rácz Etus Jönnek a színészek! Életkép. Irta: Dr. Zöldy János. Dr. Pipiske Kajetán, a nyalka védő ügyvéd, szerencsés csillagzat alatt született. Más földi halandót koldussá szegényit a színészet lelkes támogatása, őt gazdaggá tette. Gazdag lett érdemekben. De ezt a gazdaságát nem irigyelte senki, mert alig jövedelmezett többet, mint azt, hogy a sovány elismeréssel mindig bőkezű közbizalom megválasztotta a színészetet gyámolitó egyesület elnökének. Ez az olcsó dicsőség, amely drága tanulságokat rejtegetett mélységeiben, könn3'edén bejuttatta a kis vidéki város hivatalos előkelőségei közzé. Az uj hivatal nem sokat változtatott ugyan társadalmi helyzetén, mert abban a sajátságosán kényeskedő kis városban a magasan hordott orrok szerint úgyis mindenki előkelő volt. De azért legnagyobb sikereit mégis hivatalának köszönhette, ha ugyan ezekben a sikerekben lehetett egyáltalában valami köszönet. Hire napról-napra nőtt, ügyvédi irodájának népszerűsége hihetetlenül izmosodott. Irigyelt keresettségét nem csorbitották megjelenésének tetszetős előnyei. Az elegáns termet, az érdekes barna arcz, a lobogó tüzű szemek, a hóditó hajlású bajusz, a behízelgő modor, mind megannyi olyan vonás, amely a boldog tulajdonost vagy képviselővé, vagy az asszonyok kedvenczévé teszi. Kajetán minden habozás nélkül hátat fordított a parlamentnek. Érző szive, nagy hivatottsága őt inkább az asszonyok felé hajlította. Felesége, a buzavirágszemü Böske, ártatlan lelkű gyöngéd teremtés volt, akit soha fel nem izgatott, hogy az ügyvédi iroda hírét, nehéz ppres ügyekben, feltűnően csak az asszonyok méltányolják. Sőt igeosokszor gyöngéd sajnálkozással simogatta meg derék férjének munkában fáradt homlokát. És ez az ügyesen színlelő homlok nyugodt volt mindig, mint a tenger mélye. A titoktartó redők soha sem árulták el, hogy a színészet fellendítésében milyen nagy érdemeket szerzett. De különben is a férje ismert, ügyes fogásaival téritette el mindig a nyomában leselkedő gyanút. A szükség szerint rögtönzött meglepetések, a számitóan megédesített apró figyelem, amikkel feleségének kedveskedett, megtartották a családi béke egyensúlyát. És ezért hitte is a rövidlátó diplomaták megrögzöttségével, hogy a külügyeket óvatos előrelátással intézi. De nincs olyan ínség és házas élet, ahol legalább sátoros ünnepeken meg ne teremne a legkövérebb szenzáció. Ez az igazság nem kerülte el a Pipiskék háza táját sem. Tudós időjósok nem jövendölték meg előre, természetes tehát, hogy beköszöntött az elsőrendű kritikus nap. A vihar egyik és szelidebb csomópontját a boldogtalan szobaleány tartotta kezében. Az ebédnél a pompás gyümölcsös tálat, Velencze üveg iparának remekét olyan alapossággal földhözvágta, hogy darabokra hullott. Semmivé lett az értékes nászajándék, melyet a gazdag nagynénitől kaptak, akinek pedig egész életén át minden ajándékozási kedve sajnosán ebben a szerencsétlen tálban merült ki. Nem csoda, ha nyomasztó csönd követte az eseményt, melynek kínos voltát -némiképpen csak a gyermekek vidám kaczagása enyhítette, akik a szerte guruló narancsok és czukorkák után pajzán össze-visszaságba futkostak. De pillanatok múlva elnémult a kaczaj, mert a cselédügyességnek olyan haragos, pattogó dicsőítése következett, hogy a gyerekek lábujj hegyen osontak ki a szomszéd szobákba. Kajetán is szótlanul, feltűnés nélkül, félre vonult. A házi tízparancsolat első parancsa az, hogy ha a feleség ideges, akkor a férj kötelessége a csöndes meglapulás. Ez a kötelesség rendesen nem igér sok mulattató változatosságot, mert a feleségek ritkán nem idegesek és igy a férLapunk mai száma 0.0 oldal.
