Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-05 / 36. szám
BÉKÉS 1909. szeptember 5. csodáljuk a vasakaratu férfiút, aki — ha akad ilyen — oly óriási hatást képes gyakorolni a tömegre a szuggesztio törvényénél fogva, hogy tettei számára egy egész ország vakbizalmát ellenmondás nélkül kierőszakolja s a gyöngék százezreinek elméjét a maga eszejárása szerint idomítja. A modern ember szelleme inkább beteg, mint nem, teste nem kevésbbé. Látunk feltűnni zavarokat,'.melyek a múlt századokban vagy nem voltak meg, vagy csak lappangtak, a múlt század végső éveiben azonban elemi erővel törtek elő. A szellemi tulcsigázottság előidézi az idegességet. A legmodernebb bajt, mely egyrészt pusztító hatású a nemzedékek testi fejlődésére, de másrészt talán az örök természet kikutathatatlan törvényei szolgálatában áll. Az állambölcsek, szociologok, rideg statisztikusok kétségbe kezdenek esni, hogy fogy a fóka s nő az eszkimók serege, hogy jön idő, mikor az emberiségnek nem lesz kenyere, nem lesz hely, hová lábát letegye. Nolite timere ! A mindent szabályozó természet örök törvényei segíteni fognak a bajon : az idegesség s egyéb meglevő és még jövendő modern bajok elő fogják idézni először a meddőséget az elaggott népek szaporodásában, azután a határozott apadást; hiszen e bajok elseje a föld legidegesebb nemzeténél, a franciánál máris a legkomolyabb aggodalmakat kelti az államférfiakban. A világtörténelem súlypontjának vándorlásával lépést tart a meddőség vándorlása is. A modern ember értelmi életének túl - tengése okozza érzelmi életének elhanyagolását s e tekintetben a férfi kimerültebb, érzelemnélkülibb, idegesebb, hiperkritikusabb, mint a nő, mert a férfinál a művelődésben nagyobb a kínálat, az alkalom; érintkezése a világgal bensőbb, résztvevése a modern élet sodró árjában sokkal több szellemi és idegerőt kíván nála, úgy hogy nincs ideje s hailama szellemi életének másik felét is kiművelni. Minden érzelem, mely nem esik állampolgári kötelmeinek, magánérdekeinek körébe : a lelkesedés, az önzetlen barátság, erkölcs, ideális szerelem csak fölösleges disz reá nézve, mert nem tartozik a modern élet belső tartalmához. De másrészt csakis napjainkban, a morál, az érzelmek forrongásában, tétova kifejlődésében, az ellentétek eme korában lehetséges az érzelmek tulfinomodása, melynél fogva bánatunkat jobban érezzük, örömünk nagyobb extasisba jön, mint hajdan, ha kül- főleg jobban uralkodunk is fölötte. S a bel- serjesebb eszmélés törvényénél fogva sokkal fogékonyabbak vagyunk az emberi nyomor, mások szenvedései iránt, mint hajdan. Csak napjainkban lehetséges, hogy a vallás, a morál mind földibb, mind humánusabb irányt vesz, hogy nem hanyagoljuk el a bennünket körülfolyó életet a túlvilágért, hogy egymásután emeljük az emberszeretet intézményeit, vallva a szeretet vallását. S e jelenségek ismét a városi embernél sokkal gyakoribbak, mint a vidékinél ; az értelem tulképzettsége az érzelem és morális jeilem fölött legmeggyőzőbben nyilatkozik a művelődés központjain, a városokban, melyek másrészt, rendkívüli egyenletesitő hatásuknál fogva tucatembereket termelnek s megakadályozzák az egyéniség kidomboro- dását . . . Csak egyes tükőrdarabok ezek, melyek innen is, onnan is összeszedve szakadozottan mutatnak. Akadhatna valaki, ki lehetőleg egésszé állítaná össze, hogy legalább a jelennek teljes képét látnok benne, ha nőm is következtethetnénk belőle a jövőre, melyet sűrű fátyol takar. Ki lebbentheti ezt föl? Mily további irányt fog venni á mai élet, hova fog kibontakozni, milyen jelleget fog magára ölteni, s egyáltalában diadalmaskodni fog-e benne egy meghatározott jelleg ? Hol a jós, aki megtudná mondani, hol a szem, mely a látóhatárt elzáró ködön keresztül hatolhat? A sötét pesszimiszmusnak lesz-e igaza, mely azt kérdi, hogy miért van mindez, mi célja van az emberiség e folytonos vergődésének, ha mindennek kell céljának lenni, — vagy az idealistáknak ? Mikor fogja elérni az emberiség végkifejlettségét, meglett korát, ha ugyan egyáltalán eléri s mi fogja e meglett kort determinálni? Oly kérdések, melyekre feleletet adni nem adott a véges embernek, mely öntudatlan eszköze egy földöntúli, megfejthetetlen, titokzatos, rettenetes erőnek. Sikkasztó könyvelő. Három évvel ezelőtt került Gyulára Engel Mór könyvelő, ki a gyulai építő iparosok termelő és hitel szövetkezeténél nyert állást. Engel nagystílű ember volt, amit bizonyit az, s oda is maradt sokáig. Az erdők, hegyek közöt járkált, a nagy tavak partján s leikébe csodaszéj szinek, hangok gyűltek egybe. Egy este együtt ültek a barlang lakók, a tüzel mellett. A füst felszállott a magasba, a csillagoi felé, a vörös fény szétszóródott a fák, bokrok között, melyek rettenetes szörnyeknek látszottak most A fák között suttogott valami, halkan, szelíden, egy két éjjeli madár vijjogott s egyszer megszólalt, ben az erdő mélyén valami ismeretlen, édes hang, rész ketve, siralmasan mégis telve gyönyörteljes érzés sei, végig zengett a fák között s a sziklák faláró megint visszaverődött az erdőbe. A hang jött köze lébb s a barlanglakok elhallgattak, elfeledtek mindent, leejtették fegyvereiket, az asszonyok is mine az erdő felé fordították fejeiket s keresztül futót rajtuk valami édes borzongás. Az elűzött ifjú megjelent az erdő szélén, szá jában nádsípot tartott, az ujjai mozogtak, továbt hangzott a dal s végig folyt az erdők, hegyek közötti az emberek lelkén, mint valami esteli varázslat. A fiú leült azok közé, akik között árván nőtt fel, akik soha meg nem értették, akik folytonosan üldözték s most ezek szótlanul, édes vágyakozással hallgatták a dalt s azon gondolkodtak, hogy az erdőn, a hegyeken, a barlangon s a medvéken kívül talán más világ is van^ szemeik pedig fent jártak a csillagok között — most először. De reggel lett és valamennyien megéheztek. A fiú most sem értett jobban a dárda vetéséhez, a bogy fölöttesei bizalmát alig pár hónapi itt tartózkodása után teljes mértékben kinyerte.. Amit a társadalom némely körében a modorával esetleg nem ért el, azt pótolta pénzzel. Mert pénze mindig volt, még pedig egyszer-másszor sok pénze. Törzs vendége volt a »Komló«-nak, hol nap-nap után kártyázott, lumpolt . . . nem egyszer éjszakákat dorbézolt át s rendezett olyan hatalmas murikat, melyek százakba kerültek ... Különösen a kártya volt szenvedélye. Képes volt egész délután, egész este-éjszaka kártyázni. . . Partnerei kidőltek . .. felvette újakkal a versenyt.. . Nem egyszer 4—500 koronát vesztett. Ez az, hogy folyton vesztett s mégis győzte a kompáuiát pénzzel, mégis újra meg újra hozta az áldozatokat . . . Az otthonát ritkán kereste föl. Családjával, feleségével, gyermekeivel nem sokat törődött. Többnyire házon kívül töltötte az idejét. Aludni, étkezni sem járt haza. Házas ember létére inkább az éjjeli tanyákat választotta pihenőül s a korcsmákban étkezett . . . Hivatalát pontosan látogatta, hol úgy tüntette fel magát, mint lelkiismeretes, pontos hivatalnok. Irodájában állandóan tartott 4—5 fiatal embert, kiket fizetésért könyvelésre, könyvvezetésre tanított. Emellett - ügynökösködéssel is foglalkozott ... de köztudomású volt az is, hogy él Amerikában egy igen gazdag sógora, ki állandóan segélyezi a családját s néha-néha a könyvelő ur is nagyobb ösz- szegek erejéig megpumpolja e Krözust saját szenvedélyeinek céljaira. Mindezek köztudomású dolgok voltak ... Az építőiparosok szövetkezetének igazgatósága is ismerte ezen körülményeket, de ők is, mint Gyulán mindenki, azt hitték, hogy Engel kártyaveszteségeit, pénzpocsé- kolásait a sógora födözi. Fizetése előbb 1500 korona volt. Egy éve a központ fix-fizetését leszállította 1200 koronára s az általa eladott áruk 3 százalékát adta pótlásul a 300 korona fizetés csökkenése ellenében. De bármily behizgelő modora volt is a könyvelő urnák s a fellépése is bizahnatgerjesztő, normál-ellenes viselkedése, pazarló életmódja szeget ütött az igazgatóság fejébe. Többször megtörtént, hogy egész váratlanul rovancsoltak ... a központ is nem félévenként, hanem minden második hónapban leküldte vizsgálatra egy-egy emberét, de hiányt, bűnös manipulációt nem fedeztek föl. Csupán egyszer, a múlt év folyamán történt, hogy egy 30 és egy 50 koronás befizetés nem volt bejegyezve. Ekkor Engel feiedékenységére hivatkozott s a hiányzó összeget azonnal pótolta. Pedig ekkor már Engel nyakig benne volt.a sikkasztásban. Három ízben tette kezét idegen pénzre, értékpapírokra. Múlt év augusztus havában elsikkasztott 3400, folyó év január havában 3500 s márciusban 10200, összesen 17100 korona értékű értékpapírokat. Ezenkívül, mint a rovancsolásból kitűnik, nehány száz koronát felvett hamisított nyugtákra a közönségtől. Ami e nagyobb, háromrendbeli sikkasztását illeti, annak a története következő: Az építő iparosok gyulai szövetsége tagja az Országos Hitelszövetkezetnek. Midőn a fiók, mely rendszerint erkély anyagi erővel rendelkezik, valami nagyobb vállalatba belemegy, kaucióképpen értékpapírokat a központ ad kölcsön a fiókoknak, midőn jz meggyőződik a vállalat realitásáról. Ilyen kölcsön papírok voltak azok is, melyek i sikkasztás tárgyát képezték. 13.600 korona értékű értékpapírt a gyulai pénzügyi palota építéséhez, 3500 korona Magyar korona járadékot egy meg nem kapott építkezéshez adott kölcsön, előbbi az itteni adóhivatalnál, rtóbbit a fővárosi vámháznál volt letéve. Az elsikkasztott értékpapírokat négy évvel ízelőtt tették le, azokat előbb kölcsönkérvén, elis- nervények ellenében, mely elismervények azóta az arszágos központi Hitelszövetkezetnél zár alatt betértek. A palota elkészült, a hivatalok belementek nár főbb mint három éve s mégis hiába volt minién sürgetés, apellálás, a kauciót nem adták ki. Ez már igy van az állami vállalatoknál. Elpusztult medvék agyonveréséhez, azért nappal megint ki- i csúfolták s elűzték. Amint azonban feljöttek a csillagok, megint várták az elűzött fiút s ő mindig : eljött. :| Sokat koplalt s a vége az lett, hogy meghalt, • mint minden más ember, a csodasíp pedig nem ■ szólott tovább. Ezt nagyon rossz néven vették tőle • a barlanglakok A dalos fiú pedig' ott feküdt az erdőben, feje ■ fölött a lombok suttogtak, az arcára ráborultak az ■Jerdei virágok s arany lepkék kergetőztek a levegő- I ben. Itt találták meg s nagyon csodálkoztak rajta, •hogy meghalt. Hogyan? Épp úgy, mint akik medvéket vernek agyon tőbaltával? A sípot is megtalálták, de senki sem tudta megszóllaltatni s amint : a fiú sápadt arcát bámulták, visszacsengett lelkűkben a dal utolsó akkordja s felébredt a részvét- szivükben a halott iránt. Eltemették szépen, épp úgy, mint azon tisztességes barlanglakokat, akik kőbaltákkal harcoltak nagy medvék ellen, vagy ügyesek voltak a bőrök szárításában s egyéb okos 'dolgokat miveitek földi életükben : eltemették épp úgy s a sírjára szép, nagy cserépedényekbe tömén■ télen ételt raktak, sok jó húsokat az elejtett állatok legszebb részeiből, nehogy szegény valahogy megéhezzék a más világon. Szépséges leányzók, kik majd meghaltok a poézisért s férjhez mentek az első kényelmes barlanghoz : ez volt az első poéta története.
