Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-05 / 36. szám
XLI. évfolyam. 36-ik szám. Gyula, igog. szeptember 5. Előfizetési árak: Egész évre ................. 10 K — f Fé l évre.................... 5 K — f Évn egyedre................. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivat: I: Gyulán, Templom-tér, Dcb.;> János könyvkereskedése, hov.: v lap szellemi részét illető közi - mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A modern ember. A rendkívül gyors és köznapi érintkezése a világ különféle népfajainak, ez a folytonos cserefolyamata az eszméknek és érzelmeknek, ezek előidézői azoknak a jellemvonásoknak, melyek a modern embert a régitől hol előnyösen, hol hátrányosan megkülönböztetik. Nyugodt, egyenletes, határozott irányú polgárosodásról szó sem lehet. A mii velődés hajdan oly java volt az emberiségnek, melyet lassan lehetett csak megszerezni, szinte keresni kellett, mig most ezerféle csatornákon, számtalan s egymástól igen kü- lömböző helyről árad felénk, mely nem a magunk lassú terméke, hanem ránk kényszeríti magát, hatása elől el nem zárkózhatunk. A régi művelődés lassú volt, határozott formájú müve az emberi léleknek, épen azért sokkal jellegzetesebb, sokkal eredetibb, sokkal összhangzóbb; rnig a mostani ugyan rendkívül nyert terjedelmében, el van terjedve az egész világon, általános, de ezzel a nagy terjedelemmel együtt jár az is, hogy sokkal sekélyebb, sokkal felületesebb és vagy éretlenebb vagy tulérettebb. Régen a szellem- óriások sokkal jobban kimagaslottak környezetükből, mig a mai viszonyok oly hatalmas erővel végzik a nivelláló munkájokat, hogy ez a különbség mind jobban elenyészik, az egyes emberek műveltsége, képzettsége, esze- járása, szellemük összes megnyilatkozása között. A régi polgárosodás minőségileg tűnt ki, a modern emberé mennyiségileg, mert mindenki részt vehet, benne, mindenki bele- sodortatik árjába. A régi harmonikus volt, egyaránt felölelte az értelmet és érzelmet ; a modern ember lelkében nincs harmónia, meg van zavarva szellemi erőinek egyensúlya, tutnyomólag az értelem felé hajlik, az érzelem rovására. A modern ember főjeilemvonása a kétkedés, az elemzés, a boncolás, a kritika, a részletezés. Bölcseleté pozitív s mind nagyobb befolyást enged a természettudományi kutatások eredményeinek. A tudományt ágakra osztja szét, specializál. És az ethikai javak, a morál, melyek tizenkilencszázados tradíció lidércnyomása alatt nyögtek! Mi a jó, mi a rossz, a modern ember nem kérdi, csak azt tartja szemmel cselekedeteiben, hogy nem ütközik-e a büntetőtörvénykönyvbe. Rideg érdek és számítás vezérli mindenben. Amily mértékben tökéletesednek a közlekedési eszközök, oly mértékben lapulnak el a haza határai, hogy fölötte kényelmesebben tultehesse a modern ember magát, hogy annál gyorsabb lehessen a fajok keveredése. Nagy bajnak ezt sem tartja sok, mert a faji jelleget, viszonyítva ideáljához, az általános, az örök emberihez úgyis csak zoológiái cafrangnak tartja, mely egyremásra hullik le az emberről. Megmozdul az eddig lomha tömeg. Az állam, mely azelőtt mindenható volt, az egyed meg semmi: az állam, melynek érdeke agyonnyomta a magánérdeket, sokban kénytelen engedni az öntudatra ébredt tömeg érdekeinek, mely a hosszú szunnyadás után sokkal gyorsabban s nagyobb mérvben követeli a kielégítést, mintsem ez nagyobb társadalmi rázkódások, szociális forradalom nélkül lehetséges volna. S érdekei védelmében ez a tömeg nem ismer nemzetiséget, nem ismer hazát. A modern hazát sokaknál, igen sokaknál nem a természeti határok határolják, hanem az a határ, meddig az állam törvényeinek hatálya terjed. Ha e törvények összesége nem elé- giti ki anyagi érdekeit, vándorol tovább, uj országba, mely előtte nem uj haza, hanem az ő magánérdekeinek kedvezőbb törvények és intézmények produkálója. Először előre melynek úgy sincs hazája, azutan utána megy maga is. Közkeletű, nagy ágióval biró kezd lenni előtte ez az egykor gunynyal hangoztatott mondás: ubi bene ibi pátria, sőt bizonyos önérzettel, nem, nem önérzettel, elszánt arcátlansággal vallja ez elvet, kivált mikor látja, hogy a közfelfogás e tekintetben sokat változott s hogy mind többen és többen követik az ő példáját. Az imádott haza képe nem elég ragyogó, gondolata nem elég erős, hogy a kivándorló csoportok vonulását megakadályozza, ezt csak az ő anyagi érdekeinek jobban megfeleld állami intézkedések uj viszonyok, uj állapotok lennének képesek tenni. A modern élet e kanyargós, de gyors és zajos lefolyása, az anyagi eszközök által nyújtott az a lehetőség, hogy a modern ember gyorsan megvalósíthatja szándékait, végrehajthatja tetteit, sokkal gyorsabban, mintsem a dolgot megfontolhatná, ez az őrületes gyors élés a gondolkodó erőt és a szellemi fölfogást folyton természetellenes, hőben, sőt lázban, egymásra gyorsan következő izgatottságban tartja, finnek következmény-e az agy roppant megfeszültsége, vérrel teltsége, az idegek önemésztő munkája, túl csigázottsága s ernyedtsége. E túlfeszültség ismét zavart állapotokat, tehetetlenséget, kimerülést idéz elő, úgy szellemileg, mint tesileg. Ritkaság a határozott jellem, megkülőnIküldi a tőkét, TÁRCii, Majd eljövök!... Majd eljövök, ka oda leant a völgyben Virággal lesznek bontva a fák; Mikor a szellő széthordja a légben Az orgonáknak édes illatát; Ha a kis háznak zsalus ablakán át Szelid tavaszi napfény benevet, S a rózsabimbók finom üde kelyhén Ragyogó tiszta harmatcsepp remeg. Akkor jövök, ha csöndes alkonyaikor Valaki rólam álmodozva jár . . . A ki hűséggel, igaz szerelemmel A kis tanyára egyre visszavár . . . Még mindig várlak!... Reám borul az alkony puha fátyla — Az én szememre nem hoz álmokat! Járok egyedül, némán, remegve, fázva A lombhullató régi fák alatt. . . . . . Még mindig várlak! .. . Köniltem haldoklik az őszi rózsa, Lehajtja búsan borzas szép fejét. . . Metsző hideg szél lábam elé szórja A fák lehulló hervadt levelét. .. — Még mindig várlak! . . . Már hervad minden . . . Csend borul a tájra, Napfény játszik a hulló szirmokon . . . Mintha a lelkem egyre téged várna, Bolyongva járok régi utakon . . . Még mindig várlak! ... Mért is kereslek ?! Vissza miért várlak ? Mikor tudom, hogy nem jösz sohasem! Lábam fakó, zörgő avarba süpped S titkon az álmaimat temetem . . . ... Hiába várlak ! . . . Rácz Etus. Az első poéta. Irta : Pásztor József. Az emberek nagyon elfáradtak már a küzdelemben. A boldogság utáni vágy meg sem születhetett lelkűkben, mert minden pillanatukat elfoglalta az irtózatos harc a megélhetésért. A paradicsomi idők legendái elvesztek az idő végtelenségébe, csak homályosan élt a sejtelmekben, hogy volt valamikor szebb, boldogabb idő, könnyebb élet is, de hogy ez megint úgy legyen, arra senki sem gondolt. S egyszer született egy gyermek, csak úgy mint a többi, valahol egy nagy barlang fenekén. Még az arca sem olyan volt, mint a többinek, azért az anyja is elfordult tőle. Olyan volt, mint a fehér veréb a szürke verebek között. A szemeiben pedig volt valami különös ragyogás, amitől a többiek féltek. Mikor nagyobb lett, nem dobálózott kövekkel, mint a többiek, nem verekedett s nem mászkált a fák tetejére, hanem elbarangolt a mezőkön, letépett egy-két virágot s ezekkel csevegett, mert az emberek nem értették meg a szavát. Leült a vizek partjára s nézte a nap csodálatos színezetét a viz tükörén, a feje fölött tova úszó aranyos fellegeket s hallgatta az erdő titkos suttogását. Amikor ifjú lett, teljesen hasznavehetetlen volt: nem értett a medvék agyonveréséhez, a bőrök lenyuzásához és egyéb hasznos, férfihoz méltó dologhoz; az asszonyok is kicsufolták, mert nem volt olyan, mint a többi, de azért féltek tőle s aki egyszer látta, soha sem feledte el. Egyszer aztán elűzték a szegény ifjút teljesen Emelj étvágyat és a testsúlyt, megszűri-* Jeti a köhögés?, váladékot, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis, Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. Hoffmsitn-Ls Roche & Co. Basel (Svájc) Kapható orvosi rcndiletre a gyógyszertárakban. — Ára üvegenként 4.— korona. I_ia,p"a.nlc mai száma ÍO old.a.1.
