Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-29 / 35. szám
XLI. évfolyam. Gyula, igog. augusztus 2g. 35-ik szám. Előfizetési árak; Egész évre ................. 10 K — f Fé l évre................. 5 K — f Év negyedre................. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle- méayek, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Gabonaár-politikánk. Irta: Rubinek Gyula az 0. M. G. E. igazgatója. A gabonaértékesítés két államban van lehető tökéllyel szervezve. Az Egyesült-Államokban — a kereskedelem s Franciaországban — a gazdák javára. Az Egyesült-Államok óriási búza- és kukoricatermése, a nagy tőkével rendelkező elevátor-társaságok silóiba, magtáraiba kerülnek, mely társaságok egyedül irányítják az Egyesült-Államok gabonakereskedelmét és gabonaár-politikáját. Ezzel szemben alakult már egy farmer liga is, amely saját elevátorok építésével igyekszik a gazdát függetle- niteni az elevátor-tröszt egyeduralmától, de ez még csirájában van. Franciaországban a gazdák szervezkedtek. A mezőgazdasági szindikátusokban több mint 3 millió gazda egyesült közös eladás és közös vásárlás céljából. Ez az óriási szervezetmegfelelő központtal rendelkezik. Ennek a központnak a háta mögött s illetve annak kapcsolatában működik a nemzetközi gabo naár-megállapitó bizottság. Ez a bizottság a hangzatos nemzetközi címet viseli, de tényleg kizárólag francia gazdaérdeket szolgál. Célja pedig a nemzetközi és hazai — tehát francia — piac gabonaárhullámzását s a termés és szállítási viszonyokat figyelemmel kísérni s a gazdáknak megfelelő útbaigazításokkal szolgálni. Ez az állandó bizottság, — comission permanent — mint magát nevezi, ezen feladatát fényesen teljesiti, úgy, hogy a francia gazda mindenkor tájékozva van, hogy gabonáját, elsősorban pedig búzáját, mikor értékesítheti a legelőnyösebb áron. Franciaország határait magas vámmal zárta el a külföld elől. Búza vámja 7 frank, körülbelül ugyanennyi korona, — idegen búza tehát csakis ezen vám lefizetése mellett hozható be. Franciaország búzatermése pedig nagy átlagban körülbelül fedezi az ország fogyasztását s igy behozatalra csak akkor szorul, ha — mint nálunk a folyó évben — silány a termés. Az állandó ármegállapitó bizottság feladata már most a hazai és külföldi termés és árviszonyok egybevetésével a gabona eladást állandóan irányítani. Történik pedig ez a következőképen. A bizottság időközönként értesítéseket ad ki, melyeket az összes mezőgazdasági szindikátusoknak, gazdasági egyesületeknek és szövetkezeteknek, sőt előfizető egyéneknek is megküld. Ha a hazai termés nem fedezi a hazai szükségletet, akkor arra figyelmeztetik a gazdát, hogy az eladással ne siessen, hogy a gabona védvám teljes mérvben érvényesülhessen. Amint azonban lehetővé válik a belföldi ár emelkedése folytán a külföldi búza behozatala, tehát import paritás áll be, akkor elérkezett a pillanat, hogy a gazdák magtárai megnyíljanak s aVszabaddá vált hazai kínálat az árak természetszerű csökkentésével lehetetlenné teszi a külföldi búza állandó beözönlését. Mert amig a hazai készletben tart, a külföldi búza beözönlése nem kívánatos, sőt veszedelmes. Ha a termés bőven fedezi a belső szükségletet, akkor az ármegállapitó központ arra ügyel, hogy a belföldi búzaár az állandó kínálat folytán annyira ne sülyedjen, hogy a hazai búzának külföldi piacra való kivitelének a lehetősége — tehát az export paritás be ne álljon, mert akkor a francia gazda a nemzetközi piaci áron alul volna kénytelen eladni gabonáját. Ebben az esetben arra figyelmezteti a központ a gazdákat, hogy az eladástól tartózkodjanak, mert a külföld behozatalától tartaniok nem kell s várják meg, mig a piaci-ár az export paritás fölé emelkedik, amikor az eladás időpontja újból elérkezend. Egy ily központ létesítése nálunk is kívánatos volna, mert a mi termésviszonyaink teljesen egyezőek Franciaországéval. A mo- narkia, illetve a vámterület gabonatermelése ma már ritkább esetekben haladja meg a vámterület fogyasztását s igy az állandó behozatalra szorul. Ennek a ténynek az igazsága azóta lett nyilvánvalóvá, amióta magas gabonavámjaink vannak, amelyek elég hatékonyak arra, hogy a külföld versenyét piacunktól távol tartsák. Semmiféle gabonavám sem lehet prohi- bitiv, azaz gátló hatású, tehát olyan gabonavámot képzelni — annái kevésbé követelni — egyáltalán nem lehet, amely az idegen áru behozatalát teljesen meggátolná. A mi minimális gabonavámtételeink teljesen elegendők arra, hogy egyrészt fedezzék azt a költségtöbbletet, amennyivel drágábban termel a magyar gazda, mint a román, szerb vagy orosz stb., másrészt, hogy ellenszolgálmányt képezzenek az ipari vámokért, melyeknek nagyrészt Ausztria látja hasznát. Hogy azonban a nagy küzdelmek árán kivívott ga'honavámok hatását élvezhesse is TÁRÓI Az északi herceg. Irta : Pakots József. I. Ott született a külvárosi utcában, bent, hátul az udvarban. Az udvar kövezve volt, de1 rosszul. A gránittörmelékek kiálltak a földből és széles szegleteikkel súlyosan megsebezték a mezítelen lábát. Csupa seb volt az egész gyerek. Különben Péternek hívták, Csontos Péternek. Az apa neve aligha volt az, senki sem ismerte, ő sem, hanem a fiú nagycsontu gyerek volt s ráragadt a Csontos név. így támadt egy uj nemzetség. Szláv tipusu, erősen szőke, kék szemű gyerek volt. Hogy nőtt fel, ki tartotta volna azt számon ? Mint egy kis vakarcs, úgy lapult meg a külvárosi szűk, nyirkos kis udvarban, néha kiszökött a közeli népligetbe s ha nyár volt, a fűbe bújva, átálmodta a nappalokat és éjszakákat. A ligetben kis, szurtos lányokkal találkozott, akik édesvizet árultak. Egyiket egyszer hátbavágta, belehenpergette a fűbe s ettől fogva megindultak a nagy, forró szerelmek. II. Valahonnan a Dunántúlról egy asszony jött be a városba. A Ferencvárosi pályaudvaron érkezett és gyalogszerrel nekivágott a városnak. Este vo’t. Csontos Péter éppen a vásártér egyik poros bokra alatt bujt meg, hogy ott átaludja az éjszakát, mert az időtájt elcsapta magától az otthonát, . mikor arra ment el az asszony. A hold éppen akkor egy kissé kibámult valami fehér felhő mögül, mely igy szinte ablakfüggönynek tetszett és Csontos Péter szeme megakadt az asszonyon. Puha járású, egészséges pihegésü vidéki asszony volt, a csípői szélesek, ringatózók. Csontos Péternek valami eszébe jutott, mint a macska, ugrott ki a bokor alól és megtámadta az asszonyt. A jámbor vidéki asszony nagyon megijedt, a szava is elállt, de a hold rásütött a Csontos Péter arcára és az asszony már nem félt. Sőt mosolyogni kezdett, kissé kacéran, talán szemérmesen is, mert a Csontos Péter arca beszélt. A Dunántúl egy asszonya pedig ezen a napon nagyon hűtlen volt az urához. III. Csontos Péter a vonaton utazott. Első osztályú fülkében, mert a ruhája is urias volt, mintha valami történt volna vele. A Ferencvárosi szüle- jésből csak az elszántság vonása maradt meg az arcán. Egyébként angol urnák látszott, nyírott bajusszal, merev, blazirt arccal és puha, angol gyap- juruhában. A változás tehát csakugyan lényeges volt, a neve is másképen hangzott már, ha leírták, körülbelül ilyenformán : Chontos. Chontos Péter talán önmagának bevallotta volna, hogy a fontos változásokat az asszonyoknak köszönhette. Első sorban nem dunavizet áruló kis szurtos lányoknak a népligetben, akiket egyszer, hajdan hátba vágott és a fűbe hempergetett s akiknek aztán elszedegette az édesvízért járó krajcárjait, azután ama bizonyos Dunántúli asz- szonynak, meg a többinek, akiket mind azzal hódított meg, hogy úgy ajánlotta föl nekik szerelmét, mint egy kocsis. Ez asszonyok nem voltak hálátlanok és Chontos Péter első osztályon utazott Budapest felé, amikor vonata egy bucsujáró hely állomása előtt megállt. Bucsunap volt s a Chontos Péter fülkéjébe egy gyönyörű, égő fekete szemű fiatal nő szállott be. Chontos Péter mosolygott vakmerőén és szemtelenül a monokliját a szemébe vágta. Az asszony kezében kis bőrtáska volt, amelyen ezüstveretü kilenc ágú korona ragyogott. Chontos Péter vakmerőén kérdezte : — Méitóságos asszony ! . . . — Uram, ön ismer engem ? — riadt meg a nő. — Igen. A méitóságos asszony ezen a bucsu- helyen járt. — Nos ? . . . A méitóságos asszony a saját gyönge és habfehér térdein felkuszott a kegyhelyig, hogy az égi kegyelem meghallgassa egy kívánságát. Én tudom, hogy mit . . . Az égő szemű hölgy tiltakozva emelte fel kezét: — Ne, ne ! . . . — A méitóságos asszony boldogtalan, mert nincs gyermeke és azért könyörgött, hogy legyen. A szép asszony haragosan ugrott fel, de Chontos Péter olyan különösen mosolygott, hogy egyszerre elnevette magát : — Ön furcsa ember, uram! Kicsoda ön? Lapunk: mai száma. S olclal.
