Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-24 / 4. szám

XLI. évfolyam. Gyula, 1909. január 24. 4-ik szám. Előfizetési árak; Egész évre ................. 10 K — f Fé l évre................. 5 K — f Év negyedre................. 2 K 50 f Hi rdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Gyulán, Templom-lér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők Kéziratok nem adatnak vissza Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A nemzeti teremtés uj korszaka, Irta ; Szudy Elemér. Az igazi czivilizáczió a népszellemek nagy vetélkedése. Küzdelme a tudásnak, az akaratnak, vitézi tornája a géniusznak, valami csudás, örökkévaló vágyódás az uj, a hatal­mas, a megfoghatatlan után, a melyet élő alakba, szivet és lelket gyönyörködtető for­mákba öltöztet az iró, a művész, vagy akár a tudományok pánczélos lovagja, aki maga is művész, alakitója, öntudatra ébresztője a természet nagy képleteiben éló világszel­lemnek. A czivilizáczió két nagy erő-emeltyűje tehát a tudós és a poéta. Az ő vállaikon nyug­szik a kultúra egész épülete, mindaz ami a földön emberi alkotás, szóval a történelem­nek szerzett tulajdona. Ha a két eró' har­monikus egységben munkál közre, akkor nagy és tökéletes eredmények születnek, de ha a művészi zseni és a tudományos gondolkodó nem értik meg egymást s a művészet nem szívja fel a tudomány igazságait, akkor létre jönnek az emberi szellemnek azok a fonák, hóbortos és revolucziós korszakai, amelyek sokszor veszélyeztették már a nélkülözhetet­len kulturális egyensúlyt, mely minden hala­dásnak legfőbb biztositéka. Bámulatos rendszerességgel váltakoznak a népek életében az alkotás harmóniájának és diszharmóniájának korszakai. Megfogjuk állapítani, hogy a magyar szellemi fejlődés mai állapota egy különös átmenet a szerte­len diszharmóniából egy magasabb harmó­niába, amikor maga a tudomány és művészet (ennek a két fogalomnak ami sajátos viszo­nyaink miatt alább más értelmet és jelentő­séget keil adnunk) nemcsak megértik, hanem ki is egészítik egymást. Ez az eljövendő periódus lesz a nemzeti teremtés korszaka. A régvárt, a messiásos idő, amelynek eddig csak hirnökei, kóbor lantosai akadtak, akik talán bevilágítottak egy-egy századot dicsőségükkel ; ragyogásuk azonban mégsem intenzív, áldást hozó fényforrás, láng­juk jóformán ellobogott, tüzűk kiégett, piros északi fény. A nagyok, az igazak, a világra­szóló eszmékkel teljesek csak most jönnek; hozza őket az idő, a kor, hozza őket a saját erejük, hozza a harmónia. Csupa forrongás, befejezetlen alakulás, félbemaradt kezdés ma az egész magyar élet. Nincsenek korrekt, befejezett egészek. Se művészetben, se tudományban, se politikában, se irodalomban. Mintha mindenki mindent akarna és senki se tudna semmit. Ez csak látszat. Az erők nyers tömegéből még nem váltak ki a vezetésre hivatottak, az egyéni­ségek, ipég nem jött el a magyar géniusz szent karácsonya, de égnek már az uj szellem őrtüzei 8 kidugták apró csillagfejüket az ég kárpitja mögül a jövendőnek, az újnak hoz­sannát hirdető seregek. Ős, vad turáni melódiák zengenek bele állandóan a mai nemzedék fülébe. A lelki atavizmus jelei ütköznek ki minden megnyi­latkozáson s ezer egynéhány esztendőnek büszke romjai mögül lassan, észrevétlenül belopódzott a verseinkbe, a képeinkbe, az Írásainkba a nagy szarmata sikság pusztai hangulata. Ereinkben érezzük a Tuhutumvér lázas lüktetését, sziveinket álomkóros mongol szimpátiák gyötrik s egyszerre elfog valami nagy vágyódás a Kelet után. Mi ez, ha nem annak az érvényesülése bennünk, ami ősi, ami magyar és nemzeti ? De ami szivünkben egy másik szív is dobog. Ha a Kelet minden álmodásunk oltár­köve, szemünk talán épp oly lázas erővel csügg a Nyugat arcznlatján, mintha onnan akarná leolvasni a nagy ismeretlen hierogli­fáit. Ami forrongás, beteges tobzódás, lehe­tetlen akarás és képtelen törtetés van a ma­gyar glóbuson, az mind a Kelet és Nyugat sajátos összekeveredéséből származik. Ennek a kettőnek kell kibékülnie, a magyar lélek­nek ez a két őseleme értse meg egymást s akkor felvirrad a mi diadalunk napja is. Erre a harmóniára szomjazunk, Így akarunk mtg- igazulni! Művészet és tudomány, ihlet és belátás, Kelet és Nyugat ! Két örök szimbólum az em­beri haladás déli és északi sarka. íme a két pólus, mely eléri egymást s nem eped hasz­talan, mint a Heine fenyője a dél izzó ho­mokján álmodó pálma után. Ha a magyar szellemben kialakul végre a keleti varázslat és a nyugati öntudatosság nemes harmóniája, akkor elkövetkezik végre a nemzeti teremtés igazi korszaka. Minden jogunk és feltételünk megvan ahhoz, hogy a tudományban, irodalomban és művészetben kivívjuk a nemzeti teljességet. Hogy azt, amit Petőfi és Arany csak ígéret­képpen nyújtottak felénk, egy hatalmas fej­lődés stílusában kidolgozva, az egész embe­riség közkincsévé tegyük. Nekünk a Kemény Zsigmondok szellemére van szükségünk, erre az európai magyar lélekre, mely Ibsennel és ánatole Francéval érez, de kéjeB gyönyör­rel rezdül meg, ha mongol puszták szellője TARGZA. lECopctt lel^elr­Irta : Szendénó Dárday Olga. Elegáns, raffinált Ízléssel, de nem gazdagon berendezett női szalon. Murayné (32 éves, de legfeljebb 24 évesnek látszik. Érdekes, keskeny, halvány arcz. Változó kifejezésü, nagy, zöld szemek. Rövid, egyenes orr. Határozott met­szésű, puha, piros száj. Lazán feltüzött, hullámos barna haj, rozsdavörös reflexekkel. Nyúlánk, hajlékony termet, bizarr, mandulazöld posztó­ruhában. Mély althang. Kissé ideges mozdu­latok.) Szalánczy, (35 éves. Igen elegáns, szőke és jelentéktelen. Azon egyének közül való, ki­ket mindenki megszeret, de soha senki beléjük nem szeret. Kínos arczkifejezésekkel nézegeti gondosan manicurözött kezeit. Végre felveti jó­ságos szürke szemeit Muraynéra.) Szalánczy : Nagyságos asszonyom, látom az arczárói, hogy már régen kitalálta, hogy nem azért jöttem ezen szokatlan órában, hogy a tegnapi premierről referáljak, vaey elmeséljem, hol vacsoráinak többen, a Hungáriában, vagy Gentryben. Igen fontos, hm . . . kényes megbí­zatásban jöttem. Murayné (alig észrevehető, gúnyosan jó akaró mosolylyal): Ah, oh, valóban. Hát csak rajta! Szalánczy (habozva): Zsadányi Zenó nagy­bátyja meghalt ! Murayné (fagyosan) : Isten nyugosztalja. Szalánczy : Vagyonát Zenóra haeyta. Murayné (kis redővel a homlokán) ; Reáfért. Szalánczy (meglepetve nézi Muraynét. Kis szünet után): Asszonyom nem hiszem, hogy ne tudná, miszerint Zsadányi a legjobb és legőszin­tébb barátom, kinek nincsenek előttem titkai. Tehát arról is van tudomásom, ami szivének legnagyobb öröme s egyszersmind a legnagyobb bánata. . . Murayné (idegesen dobol a karosszék kö­nyöklőjén) : És az . . . Szalánczy (melegen): Hogy önök szeretik egymást! Murayné (ajkába harap s hosszasan gon­dolkodva, néz maga elé. Hirtelen (elkapja fe)ét) : Látom már, hogy valami igazán komoly mondani valója van. Elengedem a bevezetést. Rukkoljon ki vele egyenesen. Szalánczy (sértődve): Amint kivánja. Tehát mondám már, hogy Zenó nagybátyja meghalt s etzész vagyonát unokaöcscsére hagyta. Sajnos, mindketten tudjuk, Z-nó nagyúri módon élt s igen sok adóssága van. Ha tehát azokat ki- egyenliti, nem marad neki több, mint körül­belül negyvenezer forintnyi tőke. Murayné: Ez Zsadányinak épp egy évre elég. Szalánczy (nekimelegedve); Igaza van. Csak­hogy Zenó uj életet kiván kezdeni. Megunta ezt a léha életet. Észak-Amerikában van egy régi barátja, aki szintén könnyelmű élet után, vagyona roncsaival odamenekült s mos! mint farmer, mar- hatenyésztéssel szép vagyont szerzett. Ezen régi barátja már régóta buzdítja, hogy kövesse példá­ját. Z-mó reméli, hogy ha megmaradt tőkéjét be­fekteti egy farmba és szorgalmasan dolgozik, úgy igen gondtalan életet biztosit úgy magának, mint társnőjének. Emeli 02 étvágyat és a testsúlyt, megszmw tetl a köhögést, váladékot éjjeli izzadásfc Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofuiozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat Is kínálnak, kérjen mindenkor „ítoche“ eredeti cxomagolást. F. Hoffmann-La Roche A Co. Basel (hijc) Kapható orvosi rendjeire a gyógyszertárak­ban. — Ara üvegenkint 4.— korona. I_ia.p-u.nk: ma,i számai ÍO old.a.1.

Next

/
Thumbnails
Contents