Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-24 / 4. szám
2 BÉKÉS L909. január 24. simogatja meg. Vannak ilyen magyar lelkek. Ők maguk a jövő és az egész nemzeti teremtés. Belőlük fakad az uj világ, általuk születik meg a harmónia, az ő hitük világosítja meg tévelygéseinket. Hogy kik ezek az európai magyar mongol lelkek? Van nevük, de minek a név ott, ahol az erők szinjátéka folyik. Nekünk elég a tudat, hogy élnek és alkotnak s velük van a magyar géniusz minden szeretete és odaadása. Gyönyörűséggel szemlélem, hogy hová fejlődött a magyar psiche. Oda Nietsche, Leopardi, Tolsztoj, Hauptmann, Zola, Doszto- jewskij, Schopenhauer, Háckel, Büchner, Renan és Marx mellé. Tud szárnyalni, elmélyedni, látja a világot, kontaktusban áll a mindenséget fentartó erőkkel, van hite, de van szkepszise is és mindezeken felül csodás fejlődésképessége. Nagy kincs, a jókedvű istenek ajándéka, elpusztíthatatlan örökség. Csak élni tudjon vele. Csak az energiáit őrizze meg modernül tisztán, nemzetien, akkor ama rapszódiából holnap már világot rengető kul- turszimfónia lesz. Téli kereset. Immár százezerre lehet tenni azoknak a gazdasági munkáscsaládoknak számát, akik valamelyes háziiparral foglalkoznak, hogy egy- egy munkáscsaládnak a' háziiparral való foglalkozás egy-egy télen százötven korona ke resetet biztosit, hogy immár az országban van 68 háziipar termelő és értékesítő szövetkezet s ezek sorában például a tápéi szövetkezet hatvanháromezer korona keresetet osztott ki a múlt évben tagjai között. Hát biz ezek örvendetes adatok. A szo- czialis irányú népjóléti kezdés kezdi levetni a gyermekczipőket. Ma már milliókra megy a népnek ezen a réven való keresete és a mit egy perezre sem szabad felednünk : éppen télen keresi meg ezeket a milliókat a nép, mikor egyébként a mezőgazdasági munka szünetel s ezzel eddigelé a kereset alkalma is. Pedig eléggé bátortalanul indult a dolog, tiz év előtt. Akkor mindössze három háziipari kurzus volt az országban első és zsenge kísérletül, már a következő évben 11 s hol vagyunk ma. Már a múlt esztendőben negyvenkilenc vármegye területére csapott ki a háziipari akczió, 379 községben 391 kurzussal, ezen 11.490 kisgazda és munkás sajátítván el a háziiparnak azt az ágát, amely a helyi viszonyok, a nyersanyag könnyű megszerzése nyomán legkedvezőbbnek mutatkozott. Már az akczió elején féltékeny gonddal volt a föld mivelésügyi miniszter, hogy a gazdasági házi- ipar népipari jellegét, mezőgazdálkodáshoz való atyaliságát és a tömegáruk termelésére való berendezését megőrizze. Hogy a mező- gazdasági háziipar az legyen és az is maradjon, a minek szánták : gazdasági háziiparnak. Tanulják meg a magyar gazdasági háziiparosok a fafaragást, a kosárfonást, a seprő és kefekötést, a gyékény és csuhé fonást és nádszövést s ezekben a háziiparokban termeljék azt, a mire a mezőgazdaságban nagy tömegre van szüksége. Például kössenek minél több kosarat, hiszen szőlőkosárban is galicziai importra van szükségünk és még most is millió darab jön be évenként ebből a czikkből is hozzánk, holott ma már itthon is millió darabra valót termelnek. De hiszen, ha bármily arányokban is terjed a háziipar, — túltermeléstől ne féljünk, mert az intensiv mezőgazdálkodás, — ami felé kétségtelenül haladunk, egész seregét kívánja a háziipari készítményeknek. Például a baromfitenyésztés nagy fellendülése következtében nagy számban szükségünk van baromfiszállitó ketreczekrj és kosarakra. A gyümölcstermeléssel az x export növekedése igen sok téli munkaalkalmat teremt. Ne féljünk tehát attól, hogy a mit a háziiparosok készítenek, annak nem lesz pi- acza, különösen ha — mint a melyre való törekvés komoly jeleit látjuk, — a háziipar térfoglalásával az értékesítés szervezésére is megfelelő gondot fordítunk. Egy érdekes tünete a korszellemnek, mikor azt is olvassuk, hogy a katonaságot bevonták a háziipari akcióba. Ez uj ! Ez ér dekes. Szinte kiváncsiak lennénk a valójában látni, mikor a szépen feszülő császári nadrágra rákerül a munkáskötő s a hol a baka- miatyánk pörgött, ott most a munkás elő- mester tanítja bakáékat, hogy készül a szatyor, a papucs meg a favilla. Valami húsz ilyen kaszárnya-tanfolyam van. Katonai regulával s itt e téren ez a regula fényes sikereket ért el máris. Mindezeket összegezve azt a bölcs uj szentencziát kell elmondani erre az egész becsületes szándékra, hogy az emberiségnek az a legnagyobb jóltevője, aki minél több munkát tud a népek millióinak adni. A munka a legfőbb jó a világon. És a téli háziipar kérdését fejtegetve, valóban nem szabad elfelednünk a kérdés ethikai -jelentőségét. A munkában eltöltött életen ritkán vesz erőt a tunya, a nem boldoguló, a szerencsétlen ember szokott keserűsége. A mint ahol izmos háziipar kezdetett, kevesebb a korcsmázó, lézengő nép és nem tudnak a híveket horgászó vándorszónokok zavaros tanaikra hiveket fogni. Méltán elvárhatjuk, hogy mindazok, akik a nép hivatott vezetői, a nép jóvoltára a legnagyobb szeretettel fogják a földmivelésügyi kormány szándékát támogatni s mindent elkövetnek, hogy a hol háziipari kurzus van, a nép ezt minél nagyobb számban keresse föl és a hol még nem volt, annak rendezése érdekében a szükséges lépéseket idejére megteszik. T a n ii g y. Kinevezés és áthelyezés. A vallás és közokt. miniszter a mezőberónyi állami polgári fia és leányiskolához rajztanárrá Lichtnekert Istvánt nevezte ki. Az orosházi állami polgári fiú és leányiskolától Hnjabács Iván rendes tanárt a lippai áll. polgári iskolához helyezte át. Ugyanazon intézethez helyettes tanári megbízást nyertek Benne Brúnó és Ivánovics Viktor oki. polgári iskolai tanárok. Szabadságolás. A vallás és közoktatásügyi miniszter Kramer Gyula békéscsabai áll. polgári iskolai tanárnak négy havi szabadságidőt engedélyezvén, helyettesítésével Mitl Perencz oki polg. isk. tanárt bízta meg. Murayné (meglepetéssel felpillant) : Társnőjének ? Szalánczy (érzéssel): Igen asszonyom, társ nőjének. Zsadányi egész jövőjét az ön kezébe helyezi. Ön elvált asszony százszor mondta, hogy unja életét, mely volt férje pazarlása miatt már nem is egészen gondmentes. Határozzon. Ha rászánja magát, hogy elkíséri Zenót s megosztja vele az uj élet örömeit és keserveit, úgy ö még ma felel barátjának, elintézi ügyeit s mint-egy uj, egy boldog ember, fordít hátat régi életének s a régi világnak. Engem bizott meg, hogy ezt önnek megmondjam, nehogy önkéntelenül is befolyásolja határozatát. Hogy szabadon válaszolhasson. Murayné (hallgat. Arcza lágy, mélázó kifejezést ölt. Ajkain szomorú mosoly játszik. Hirtelen hangos, dallamos, szűnni nem akaró kaczagásba tőr ki): Zsadányi mint farmer. Pompás 1 Milyen nagyszerűen nézne ki az ő nyúlánk, diplomata alakja a nyers, vászonzekében Blazirt, szőke arczával a gyűrött búr kalap alatt. Vékony lábszárain a goromba, sáros csizmákkal. Igazán érdemes volna elmenni ezért a látványosságért 1 Szalánczy (megbotránkozva) Ön: nevet ? Gúnyolódik ? Ez az ön válasza, midőn egy férfi egész életét, sorsát, szerelmét az ön lábai elé teszi ? Murayné (lassankint megkomolyodva): Maga nagy bébé ! Megbotránkozik a nevetésemen, pedig ez az egyetlen válasz, melyet erre a kalandos pro- poziczióra adhatok. Szegény Zsadányi 1 Farmernek akar menni. Egy olyan ember, ki, ha nem kaphatja meg a szokott illatszerét, hát beteg. Ki még a kabátját sem tudja felvenni egyedül. K nem tud egy lépést sem tenni olyan czipöb-u., mely nem L ndonból való. Ilyen ember akar negyven éves koréban marhatenyésztéssel pénzt szerezni! Beláthatja, hogy ezen csak nevetni lehet. Szalánczy: Ez mind csak apróság. Erős férfiakarat legyőz mindent. Murayné: Az ám, erős Urfiakarat Hisz éppen ez az, amivel Zsadányi nem rendelkezik többé. Az ő jellemében minden csavar meglazult. Nemcsak az idegei koptak el. Elkopott a lelke is. Maga a szememre veti, hogy ő szeret és én ne vetek. Dehogy szeret, azaz legalább nem úgy, mint azt egy olyan nagy gyerek, mint amilyen maga képzeli. Ő támaszt keres az én lelkemben, azt hiszi, bennem találná meg az erőt az uj életre, ha elkísérem. Melegedni kíván az én szerelmem füzénél. (Sóhajtva): Pedig annál megfagyok majdnem magam is. Szalánczy: Tehát nem szereti Zénót? Murayné : Ő az egyetlen férfi, ki valaha érdekelt s valószinüleg szeretném is, ha tudnék egyáltalában szeretni. Ha nem volna az én lelkem is olyan kopott . . . Csodálkozik? Pedig ugv van. Ugy-e azt hiszi, hogy egy tökéi -tesen korrekt, rendezett körülmények között élő asszonynál az lehetetlen. (Szilajon felvetve fejét.) Higyie meg kedves barátom, sokkal több érzést és áldozatot várhat egy férfi az olyan nőtől, kinek ö az ötödik szeretője, mint attól az asszonytól, kinek ö a harminezharmadik ártatlan flirt je. Látja, mi n ár leánykoritok óta megszoktuk, hogy vigyázunk, nehogy valami „ostobaságot* csináljunk. Azaz ne engedjük, hogy a szivünk megszökjön az eszünkkel, mert hát ostobaság volna elszalasztani a jó parthiet egy kis érzelgősség miatt. Ugy-e? Ha aztán megcsináltuk a jó parthietv ott áll a „convenance“ nevelésünk, elveink stb., minek újra meg kell hozni az áldozatot. De megmarad a hiúság és a kíváncsiság. Belenézni egy férfilélekbe, kicsit megbolygatni a nyugalmát s ha érezzük, hogy egyik-másik esetben a mi nyugalmunk is veszélyben van, akkor óvatosan és biztosan lekoppintjuk a kis érzelemvirágocskának első rügyeit s még örü- I nk, hogy a mindennapi élet unalmában kis móczióra tehettünk szert. A lelkiismeret sem nagyon bánt, — mert tisztelet a kivételnek, — maguk nem is érdemelnek egyebet. D) igy kopik el a mi lelkünk is lassan, menthetetlenül. U >y-e belátja, hogy furcsa kis farmerek volnánk mi ketten ? Biztosíthatom magát, hogy Zsadányi nagy szerelme rögtön megcsappanna, ha engem kretonruhában látna kenyeret dagasztani s megvallom őszintén, hogy én sem tudnék lelkesülni egy izzadts igát törülgető, kapadohányt pipázó marhatenyésztőért. S/alánczy ^feláll) : Tehát mit mondjak szegény Zenónak ? Murayné ; Mindent. És hogy estére várom 1 heára. Szalánczy (meglepetten) : És ön azt hiszi, hogy eljön ? Murayné: Persze, hogy eljön! Ha nem is éppen az én kedvemért, de mert megszokta ezt a magas támlásszéket, az én kékvirágos csészéimet . . . Tessék? Azt hiszi, hogy haragudni fog? Dehogy tog, hiszen még haragudni sem tud szegény. Hisz’ olyan kopott a lelke, olyan kopott . . .
