Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-04 / 27. szám
XLI. évfolyam. Gyula, 1909. julius 4. 27-ik szám. Előfizetési árak; Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre........ Év negyedre... . _ 5 K - f ... 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Oil/lVil/O TÁRSADALMI ÉS KÖZOAZDÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Tanév végén. Még jóformán le sem tette az elemi iskolás gyermek utolsó vizsgáját, a szülő már is kilincsel, audencziákon könyörög egy kis kegy után, hogy gyermekét a gimnáziumba adhassa. Nagyon helyes, amíg az a szülő szándéka, hogy gyermekét kitanittassa, de az a baj, hogy nem arra taníttatja ki, amire az országnak szüksége van, hanem amire az ő beteges ambicziója, az úri életmódról megalkotott álma sugallja. így azután rohamosan közeledünk ahhoz az időponthoz, amikor majd az ipari munkások jóléte ellen fog bar- czot indítani az úri proletárok, a szellemi élet nyomorultjainak elkeseredett éhező serege. Hiszen már ma is elismert tény, hogy legalább kétszer annyit keres napi munkájával bármelyik jóravaló ügyes és szorgalmas iparoslegény, mint egy végzett jogász. És mindennek daczára még máig se irtotta ki az életküzdelem az embereknek, de különösen a magyar szülőknek azt a ferde fölfogását, hogy nálunk csak az ur képes a boldogulásra. Aki egyszer a gimnáziumba tette a lábát, amelyik ifjú az alsóbb osztályokon átcsúszott valahogy, az már magyar földön nem lehet iparos. S ez a megcsontosodott maradi felfogás okozza, hogy iparunk oly csenevész. A tanultabb ifjúságot nem vezetjük arra a térre, ahol legtöbb a töretlen ut és ahol a legjobb kilátás nyílik képességük érvényesítésére és boldogulásukra. A mai kor ifjúsága, de maguk a szülők is, mig nem tudják becsülni az ipart és kereskedelmet, addig a legjobb czélu törekvések sem vezethetnek kellő eredményre, amig e társadalmi babfélétek el nem oszlanak. Minden emberi tapasztalat arra vall, hogy a fejlődés a természet törvényeinek következménye. Mentői több oldalú képzettséggel bir maga az egyén, annál jobban megállja helyét az élet nagy harczában s annál hasz- navehetőbb s értékesebb tagja a nagy társadalomnak. Ugyanez a törvény nagyban is áll, mert a nemzetek is annál életképesebbek, annál inkább tesznek számot a világ- versenyben, mentői több oldalú képzettséggel birnak polgáraik. Hiszen látjuk, hogy vannak országok, melyeknek alig van föld- mi velése, de van annál fejlettebb ezerágu ipara és élénk, virágzó kereskedelme s ezek az államok vezetnek ma a világpiaczon úgy a pénzügyi, mint erkölcsi tekintetben kifejthető nagy erejükkel. Arra keli nálunk is törekedni, hogy ipari fejlődésünk az adott kedvező helyzetben mentői hasznosabb legyen. Ez az a tér, ahol lelkes, igazi hazafiak rendkívül sokat használhatnak az ország javára. Nem frázisokkal, hanem tényekkel kell küzdeni és az ország erejét fejleszteni. A frázisok ideje már régen lejárt, a tettek ideje pedig már elérkezett, annál is inkább, mert a kormány készséggel siet az ipar s főleg a kisebb ipari vállalatok támogatására. Ha mindenhol úgy törekednének az ipari érdekek védelmére s az igazi magyar ipar fejlesztésére, mint törekszenek erre nálunk helyenkint egyesek, akkor rövid időn belül nagy jövő virradna a magyar iparra. Ilyenkor, az iskolai év végén, a legaktuálisabb ez a dolog. A szülők ilyenkor döntik el gyermekeik sorsát, ilyenkor tanakodnak az életpályák felett. Adjanak a szülők a magyar hazának tanult, intelligens iparosokat. A diplomás pályákon már úgyis egymást eszik, tapossák az emberek, mig az iparos pályán az észnek és becsületes szorgalomnak alig van versenytársa. Ide kell tehát vezetni a magyar ifjúságot a mühelypad és nem a katedra elé; itt gyorsabb és biztosabb a boldogulása, mig hazánkra nézve üdvösebb és hasznosabb munkájának az eredménye. De nem a bukott diákokhoz intézzük ezt a jóakaratu tanácsot. Az iparos pályához nem rossz iskolai bizonyítvány szükségeltetik, hanem szellemi és testi rátermettség:, sok akarat s még több szeretet. A bukott diák büntetésnek tartja a mesterséget, szégyenli az inaskodást, utálja a munkát s így nem lehet belőle más, mint olyan ember, aki igazán csak bitangolja az iparos tisztes elnevezését. Ilyenekre pedig nincs szüksége a magyar iparnak. A vármegye közgyűlése. — Junius 28. — Békésvármegye törvényhatósága hétfőn tartotta meg rendkívüli közgyűlését. — Még az ülés megnyitása előtt, — a megjelentek szép számából, — látni lehetett, hogy nagyobb érdeklődés nyilvánult meg a rendkívüli gyűlés iránt mint azt a beavatottak is gondolhatták volna. Az ülés megnyitásakor pedig nem volt nehéz elhitetni a megjelentekkel, hogy itt szenzáczió készül. Csakugyan az lett belőle. Elnöklő főispán ugyanis megnyitó szavaiban régen várt kijelentéseket tett. Ezek a tanácskozási rend megóvására és fenntartására irányultak. A legutóbbi közgyűléseken tapasztaltak, — úgymond — feljogosítják őt arra, hogy kikérje a törvényhatóság tagjainak osztatlan támogatását a tárgyalások színvonalának megóvása és biztosítása czéljából. — Távol áll tőle, hogy a szólásszabadság érvényesítését korlátozni igyekezzék, azonban viszont a tanácskozási rend biztosítására másként nem válTÁEC14 Levél a feleségemhez. Ne gyere még haza. Csak maradj még ottau, A szeret?, áldó, Szülei karokban. Simítsd meg homlokát Az édes anyádnak. Hejh, sok redő azon Te miattad támadt ! Borulj le kezére, Amely téged ápolt, — Öntözd könnyeiddel Azt a leghiibb gyámolt. A lába nyomát is Csókoljad meg lelkem. Sírd ki jól magadat; — Áldás ez a lelken! Áldás az anyának Lánya ölelése, S az anyát ölelni Megnyugovás, béke. Vágyom már pihenni Ölelő karodban. Mégis arra kérlek, Csak maradj még ottan ! Szabó Béla. Domokos bácsi. :: Irta: Jakab Ödön. 1: Domokos bácsinál jobb embert nem ismertem soha. Csupa szív és vendégszeretet volt! Azt ugyan nem állithatom, hogy a légynek sem ártott, mert egész nyáron ott állott a légyfogó az íróasztalán. A legyeknek esküdt ellensége volt; ellenben a családunk iránt mindig meleg barátsággal viseltetett, noha az utóbbi időkben messze lakott tőlünk: Kolozsváron. Mikor ott az egyetemre kerültem, fölkerestem 'többször. Mindig nyájasan fogadott. Órák hosszat elbeszélgettünk, amit persze úgy kell érteni, hogy folyvást csak ő beszélt, én pedig hallgattam. Ez az egyoldalú társalgás gyengéje volt a jó Domokosi bácsinak. Amint az ember egy szót a száján kibocsátott, ő rögtön elkapta, mint a felütött labdát az ügyes labdázó. S aztán ő labdázott tovább, mig a másik ismét kiröpitett egy szót, hogy az öreg ur azt ismét elkaphassa. Ez már igy ment nála. Egyszer valami becsületbeli tartozásom akadt. Megismerkedtem ugyanis egy barna, kis varróleány- nyal. Nekem ugyan nem varrt, de azért gyakran jöttünk össze. Egy alkalommal aztán megígértem neki, hogy elviszem a színházba szombaton. Megmagyaráztam szépen, hogy a karzatra megyünk, mivelhogy ott jobb a levegő. Mint a hegymagaslatokon, künn a természetben. Kész volt egészen a tervünk, csak — a pénz hiányzott. No de sebaj 1 Ezen is segítünk! Elmentem szombaton dél felé Domokos bácsihoz, hogy pár forintot kérjek tőle kölcsön. Az öreg ur nagy szeretettel fogadott: megölelt és megcsókolta a homlokomat. Leültetett maga mellé s csak úgy ömlött belőle a kedveskedés. — Ejnye, mordizomadta, beh rég nem voltál nálam! Azóta még a bajuszod is megnőtt! Egészen helyre legény lettél! Az édes apádra emlékeztetsz! Maholnap végzett ember léssz 1 Mert szorgalmas vagy, ugy-e? — Az. Csak pénz . . . — Ez az, kedves öcsém ! Igazad van. Tanuld meg, hogy a pénz a világ tengelye. Azon fordul meg minden a világon. Beszélhetnek nekem akármit! A pénz a fődolog. Mert az embernek, akárki legyen is, mindig szüksége van valamire ! — Én is éppen egy pár könyvet . . . — Azt, kedves öcsém, azt! A könyv a legjobb barát. Az nem csal meg, az nem árul el, hanem mindig csak a javadat munkálja. — Azért akarok . . . — Jól teszed, kedves öcsém ! Legyen akaratod! Az akarat nélküli ember olyan, mint a hajó, mint a hajó, amelynek a kormánya eltörött. A nagy embereknek, akik a halhatatlanság révébe jutottak, mind erős akaratjuk volt. Te is akarj, de erősen akarj ! Tégy össze éjét, napot és tanulj! — De szükségem . . . — Azt, kedves öcsém ! A szükségét a tanulásnak mindig érezni kell! Aki nem érzi, az menjen s fogja meg az eke szarvát 1 Úgy is becsülni fogom. Mert én mindenkit becsülök, aki a működési körét jól választotta meg. Szeretem és segitem, amiben csak lehet. — Ha volna szives nekem is . . . — Szives vagyok én kedves öcsém mindenXjStp'U.n.lc mai száma 12 oldal.
