Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-04 / 27. szám
9 BÉKÉS 1909. julius 4. lalkozhatik csak úgy, hogy ha a törvényhatósághoz nem méltó tárgyalások, személyeskedések és szenvedélyeskedések kizárását czélzó elnöki kötelességeiben. a bizottsági tagok támogatására számíthat. Rég óta tapasztalható ez a személyeskedő, — ide nem illő, — szenvedélyes hang, s miután ez a közérdekű ügyek elintézésére igen káros hatással van, azt hiszi, hogy a többség véleményének ad kifejezést akkor, mikor kijelenti, hogy azt itt többé megtűrni nem lehet. A komoly, higgadt felszólításra már az első felszólaló : Achim L. András bizottsági tag rá- czáfolt. Azzal kezdte, hogy a csabai közigazgatás tűrhetetlen visszaéléseit el kell fojtani. Midőn pedig a főispán figyelmeztette, hogy törvény szerint a rendkívüli közgyűlésen csak a tárgysorozatba felvett ügyekről lehet beszélni, s igy felszólalása nem időszerű, Achim L. András a legközelebbi ügynél azzal válaszolt, hogy abban a teremben, hol a szólásszabadságot hirdetik, megvonják a szót az embertől. Amikor az adófizető paraszt véréröl van szó, nem szabad beszélni, hanem mikor arról van szó, hogy adót kell emelni, akkor az a parancs : »Sza Hanó Pál, Lipták L. Pál, ifjú Kraszkó Mihály, Machlik György, ifjú Huszár Pál, Bohus M. György, Kovács Mátyás, Hrabovszky Pál, Zelenyánszky Mihály, Laurinyecz János, Darabos János, Uhrin Pál, Hursán György, Szekerka György, Schultz Imre, N. Rau Mihály, Brósz János, Iványi Antal, K. Horváth Sándor, Seres András. Dőry Pál főispán 9 órakor nyitotta meg a rendkívüli megyegyülést, amelyre a tagok szép számmal gyűltek egybe. Megnyitó beszédében üdvözölte a jelenvoltakat, majd áttért arra, miszerint a múlt gyűlésen sajnálattal tapasztalta azt, hogy egyesek az indulat heve által elragadtatva, a közgyűlések tárgyalását a tisztes komolyság medréből kiragadják, ö — úgymond — a szólásszabadságnak hive, azou- ban nem engedheti meg azt, hogy a májusi közgyűléshez hasonló módon a szabadszólás túlkapásai a megyegyülés méltóságán csorbát üssenek. Kéri a megyegyülés tagjait, hogy az egyes tárgyakat megfontolással vitassák meg, mindenhez tárgyilagosan szóljanak hozzá s ne ragadtassák magukat az indulat heve által a személyeskedés terére. A törvényhatósági bizottság gyűlésének komolysága és méltósága vazzatok parasztok!« — Szavazzanak a tisztviselők,!megkívánja, hogy a rend fentartása érdekében szi- akik a nép vállára rakják a terhet, de fizessék is|goruan járjon el abban az esetben, ha kérelmét az ki, mert a tisztviselők csak arra törekszenek, hogy egyes megyebizottsági tagok nem teljesitik. S abbau a nép vállára elviselhetetlen terheket rójjanak. Nagy zaj és tiltakozás hangzott fel erre a közgyűlés termében, amelynek csillapultával a tiszti főügyész indítványozta, hogy miután Achim L. András megsértette a tanácskozási rendet, de ezenfelül a tisztikart is, indittassék meg a széksértési kereset. — Nagy többséggel mondta ki a közgyűlés, hogy Achim L. Andrást a széksértésben bűnösnek találja s e miatt 100 korona rendbírságban marasztalja. — A marasztaló Ítélet hatása a közgyűlés további tanácskozására mindvégig örvendetesen volt tapasztalható s vajha elmondhatnék, hogy hasonló jelenetek a vármegye gyűlésein jövőben nem fognak megismétlődni. Az ülésről szóló részletes tudósításunk itt következik : Jelenvoltak a főispán elnöklete alatt: Ambrus Sándor, dr. Daimel Sándor, Kiss László, dr. Konkoly Tihamér, Moldoványi János, dr. Zöldy Géza, Szabó Emil, Schmidt Iván, dr. Sztojanovics Szilárd, Lukács Endre, Popovics Szilveszter, Seiler Elek, dr. Berthóty István, dr. Zöldy János, Antalóczy Nándor, dr. Lovich Ödön, Novak Kamill, Novák Árpád, dr. Ladies László, Szabó János, dr. Simonka György, Dombi Lajos. dr. Weisz Frigyes, AVeisz Mór, Braun Mór, Czinczár Adolf, dr. Kun Pál, Sál József, Aszalay Gyula, Szabó László, Megele Béla, Bőhm Miklós, Beliczey Géza, Rosenthal Adolf, Pfeiffer István, Vi- dovszay Károly, Südy István, Seiler Vilmos, Kovács Sz. Adám, Haan Béla, Korossy László, Achim Gusz táv, Házy Imre, Morvay Mihály, dr. báró Drechsel Gyula, Sebők Sándor, H^cskó Lajos, dr. Grünwald Dezső, Kolozsy Endre, Petneházy Perencz, Torkos Kálmán, ifjú Steigerwald István, Monori Mihály, Murvai István, Achim L. András, Zsíros András, a reményben, hogy a törvényhatósági bizottság min den tagja ebben neki segítségére lesz, a megyegyülést megnyitja. (Éljenzés és taps.) Achim L. András: Méltóságos főispán ur ! Tekintetes törvényhatóság ! Ladies László : Nincs most joga felszólalni! Achim L. András: Napired előtt kérek szót! Dőry Pál főispán: Ezt a kérelmet nem teljesíthetem, mert rendkívüli közgyűlésen napirenden kívül nem lehet [felszólalni. Térjünk a napireudre. Daimel Sándor főjegyző előterjeszti .annak kötvénynek egész tartalmát, amelylyel a vármegye L millió 400 ezer korona kölcsönt akar felvenni közúti alap terhére a Pesti Hazai Első Takarékpénztártól. Majd szóról-szóra felolvassa a kötvényt és takarékpénztárnak a kölcsönre vonatkozó értesítését. Végül előterjeszti az állandó választmány javaslatát, amely szerint a kötvény elfogadása után jóváhagyás végett a belügyminiszterhez terjesztessék fel. „Kedélyes tárgyalás.“ Achim L. András szólalt fel először. Kijelenti, hogy az állandó választmány javaslatát nem fogadja el. Ezen álláspontját azzal indokolja, hogy a kötvény szigorú feltételeket tartalmaz, mert nemcsak minket, de még jogutódainkat is terheli kötelezettség. (Felkiáltások : Ez nem áll!) Én és pártom az 1 millió 400 koronás kölcsönt, amely elsősorban bennünket adófizetőket terhel, nem szavazom meg ennek a vármegyének, ennek a tisztviselői karnak. (Derültség.) Dőry Pál főispán : Már meg van szavazva, most csak a kötvény elfogadása felett lehet határozni. Achim L. András : Ezt a kölcsönt azok szavazzák meg, akik vármegyei adót nem fizetnek, de mi, akik fizetünk, nem szavazhatjuk meg. Dr. Simonba György: Osztom Achim megyebizottsági tag ur véleményét, m^rt az állandó választmány javaslatát én sem fogadom el. Elvártam, sőt reméltem azt, hogy ily fontos ügy tárgyalását egy rendes közgyűlés alkalmával tűzik ki. A mai közgyűlésen többen vannak, akik vármegyei adót nem fizetnek. Elvártam volna, hogy a vármegye in- tézősége, mielőtt a kölcsön felvételébe belemenne, több intézetet felszólít ajánlattevésre. — Az előterjesztett feltételek drágák, én azokat a vármegye polgársága érdekében nem szavazhatom meg. Ambrus Sándor alispán : Csodálom, hogy Simonka megyebizottsági tag ur, aki itt az ellenőrzés jogát gyakorolja, nem vett tudomást azokról az intézkedésekről, amelyek a kölcsön felvétele előtt megtörténtek, pedig mint hirlapszerkesztő, azt saját lapjában meg is irta. (Derültség.) Sőt megírta azt is, hogy a pénzintézet feltételeit már a májusi közgyűlésen el is fogadta, most csupán a kötvény szövegezéséről van szó. Dr. Simonka György: Erről én nem bírok tudomással, pedig a májusi gyűlésen itt voltam. Mikor történt az ? Dr. Ladies László: Tiz óra 5 perckor. (Derültség.) Dr. Simonka György: Én azért a vármegye érdekében nem tartom megengedhetőnek a kötvény elfogadását. Széksértés. Dr. Simonka György beszéde után ismét Achim L. András emelkedett szólásra. Indítványozza, hogy a kérdést vegyék le a napirendről, mert tudomására jutott, hogy több gyulai megyebizottsági tag nem kapott meghívót, igy azok ide el sem jöhettek. Vagy ha ezt a közgyűlés nem teljesiti, akkor a megyei tisztviselők, akik adót nem fizetnek, akik a vármegyének csak terhére vannak, ne szavazzanak. Felkiáltások: A megyei tisztviselői kart ne sértegesse ! Ez szemtelenség! Rendre kell utasítani! Széksértési akcziót ellene! Dőry Pál főispán : Látom, hogy figyelmeztetésem nem használt. A tisztviselői kar megsértését nem tűröm, abban széksértést látok. Az akczió megindítását kérem. A megyebizottsági tagság nincs zsebhez kötve. Ide bekerülhet szegény és gazdag egyaránt. Itt bent egyik és másik közt nincs különbség. Vagy vonja vissza a sértést, vagy ha nem : felkérem a tiszti főügyészt arra, hogy teljesítse kötelességét és a széksértési keresetet indítsa meg. (Éljenzés. Az Achim-pártiak türelmetlenül mozgolódnak és kiabálnak: Ez a szólásszabadság! Ilyen csak Oroszországban van !) kihez. Ez volt a bajom egész életemben! Bolondja voltam másoknak. Tettem, amit tehettem. De a háláról, arról ne beszéljünk! Pedig hány embert segítettem ki a nyomorúságból! — Nekem is most három forintra . . . — Az kicsi pénz, kedves öcsém ! Hidd el nekem, hogy kicsi pénz! A mai világban sok kell, ha az ember csak valamihez is akar kezdeni. Hát még ha valami üdvös vállalatba akar fogni ? — Pedig nekem most csak annyira . . . — Igen, neked csak annyira mennek a vágyaid. Te kevéssel beéred, mert csak magadról kell gondoskodnod. Itt éreztem, hogy elpirulok. — De kedves öcsém, majd meglátod, hogy változik az élet! Ketten, hárman, négyen lesztek és igy tovább. Akkor pedig több kell! — De hallgasson meg, édes bátyám! . . . — Oh, tudom én, mit akarsz mondani! Én is úgy gondolkodtam, mikor fiatal, tapasztalatlan legé- nyecske voltam. Én is rövidlátó voltam! Hanem engemet az élet már sokra megtanított! Várj te is, amig ilyen fehér lesz a hajad, mint az enyém! Akkor majd, ne félj, másképpen látsz! Ne felejtsd el, hogy te most még a tavaszban vagy s a tavaszi buja, lombos világban szükebb ám a látkör, mint tél felé, mikor a lombok meggyérültek és sok minden elpusztult, ami addig a kilátásunkat korlátozta. Gondold el csak, hogy az erdőben tavasszal milyen rövid a látásunk, ellenben mennyire ellátunk benne ősszel, mikor immár sok száraz levél lehullt! — De én nem erről akarok . . . — Te erről még ne is akarj beszélni, kedves öcsém ! Bolondság volna neked most még ilyenek kel foglalkozni! Aki fiatal, az ne aggályoskodjék, hanem élje vígan az életét! Szerettem volna Domokos bácsit felapritani ! Annyira bántott, hogy sehogy sem enged szóhoz jutnom. Magamról egészen megfeledkezve, türelmetlenül vágtam a szavába : — Kérem szépen, én egy komoly dolgot . . . — Tudom, kedves öcsém, hogy te egy komoly dolgot többre becsülsz száz léha dolognál. S helyesen is teszed! Lásd, mindig azt szerettem benned, hogy komoly vagy. Nem holmi léhaságokon töröd a fejedet, mint sok más fiatal ember. Nem a szoknya, hanem a komoly tanulások! Ezt becsülöm benned! — Jó, Jó, de adjon nekem, kedves Domokos bácsi . . .' — Óh, neked már nincs szükséged, hogy tanácsot adjak! Te már, látom, jó utón vagy. Téged nem féltelek ! Végre beláttam, hogy az öreggel ítéletnapig sem jutok dűlőre! Nem hagyta megmondanom, miért jöttem ! Vettem tehát a kalapomat s elkeseredetten távoztam. Domokos bácsi pedig kedélyesen tovább csevegve kisért ki egész a kapuig s még onnan is utánam kiabált: — Máskor is eljöjj ám ! Ne felejtsd el, hogy itt vagyok én, akármi bajod van ! Szavazás. Minthogy Achim L. András a rendreutasitó főispáni szóra a sértés visszavonására hajlandóságot nem mutat: Zöldy Géza tiszti főügyész előadja, hogy Achim beszédében széksértést lát, a keresetet indítványozza, s egyben a bírságot 100 koronában kéri megállapítani. A tiszti főügyész előterjesztése után Dőry Pál főispán még egyszer felszólítja Achim L Andrást, hogy a sértést vonja vissza. Achim a sértést magya- rázgatni próbálja, de kapaczitálás daczára sem hajlandó a ,,visszavonom“ szót kimondani. Erre a magatartásra azután a széksértés 48 szavazattal 27 ellenében megállapittatott s a 100 korona bírságot pedig 39 szavazattal 23 ellenében határozta el a közgyűlés. A szavazás közben Hrabovszky Pál 20 aláírással névszerinti szavazást kért. Ezen kérelmét az elnöklő főispán azonban visszautasítja, mert későn, szavazás kö/.ben adatott be. Ezután a közgyűlés az állandó választmány javaslatát elfogadja s a kötvényt jóváhagyás végett a belügyminisztériumba rendeli felküldeni. További ügyek. Dr. Daimel Sándor megyei főjegyző ismerteti ezután a fóldmivelésügyi miniszter rendeletét, amely a természeti emlékek védelméről szól és előterjesztéseiben elmondja, hogy a törvényhatóság területén a fóldmivelésügyi miniszter a természeti emlékek ösz- szeirását is elrendelte. Tekintettel arra, hogy a vármegye területén a millenniumi és Erzsébet királyné fáin kívül nagyon csekély a természeti emlék, az állandó választmány javasolja, hogy a közművelődési bizottság bizassék meg a természeti emlékek összeírásával. Ezután az országos magyar kertészeti egyesület kérelmét tárgyalta, amely a Budapesten 1910 évben rendezendő nemzetközi kertészeti kiállításra adomány megszavazásra kéri a vármegyét. Az állandó választmány javasolja, hogy mivel a vármegye ilyen adományok megszavazására fedezettel nem bir, a kérelem elutasítandó. Mindkét tárgynál a közgyűlés az állandó választmány javaslatát minden hozzászólás nélkül elfogadta.
