Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-30 / 22. szám

1909. május 30.

BÉKÉS

H

gesnek tartják ezt a nyilatkozatát akár jegyzőkönyvbe is foglalhatják, ámbár azt biszi, hogy szóbeli Ígérete is elég garancziát képez.

Dr. Bikádi Antal szintén elfogadja a javaslatot ; hangsúlyozza azonban, hogy a vármegyében, mint a javaslat is elismeri, a községek düllőiben a katasztert illetőleg nagy aránytalanságok vannak, eme aránytalanságok megszüntetése is feladat tárgyát kell hogy képezze.

Achim András elösmeri ugyan Kóhn Dávidnak önzetlen munkásságát, azt is, hogy Békésvármegye a szomszédokhoz képest aránytalanul magasan van földadóval sujva, a javaslatot, noha az szerinte a nagybirtok érdekeit szolgálja, ez okból el is fogadja, de a nagyobb sérelem az, hogy a kisbirtok háromszorta nagyobb földadót fizet, mint a grófi birtokok ; a törvényhatóságnak elsősorban ez ellen kellene állást foglalnia és ily értelemben felírni a kormányhoz.

Kóhn Dávid előrebocsátásával annak, hogy a törvény a revisió kérésére a vármegyét, a községeket és 20—20 földbirtokost mondja jogosultnak, a törvényhatóság kompetencziájának tartja, hogy az összvármegye érdekeit karolja fel s az ő javaslata ezen okból kizárólag eme keretben mozog, a községek hivatása lévén, hogy a szomszéd községekkel szemben levő esetleges aránytalanságokat, a 20—20 birtokosnak pedig, hogy a község egyes düllőiben egymás között fennálló aránytalanságokat tegye felszólalás tárgyává, Achimmal szemben megállapítja, hogy a nagybirtokok Békésvármegyében szintén aránytalanul magasan vannak megadóztatva. Bizonyítéka ennek a legutóbb történt nagybirtok-parczei- lázások, nevezetesen Kondoros, Szentmiklós, Traut- mannsdorf és Apponyi Gerendás, továbbá Gyulamező s Benedek, amelyek annak idejében egytől-egyig mint nagybirtokok lettek osztályba sorozva és ugyanazt az adót fizetik értük ma a kisbirtokosok, amelyet azelőtt a grófok. Achim András megkérdezheti a parczeliázott földek mostani birtokosait, vájjon el_- vannak-e ragadtatva tőle, minő kevés földadót fizetnek és megfog győződni, hogy épp oly magasat, sőt belyenkint még magasabbat mint a szomszéd kisbirtokosok. A kataszteri revízió kérelmezésénél tehát nem a föld tulajdonosát, hanem a föld qualitását kell figyelembe venni, annál is inkább, mert a par- czellázás és a nagybirtokok eldarabolása sehol sem oly nagy fokú, mint éppen Békésvármegyében, ahol példát említve, a gyulai, csabai s orosházi határban egy talpalatnyi nagybirtok sincs többé és megtörténhetik, hogy a ma még létező nagybirtok pár év múlva szintén eldaraboltatik s annak adója azután a kisbirtokosokat fogja sújtani.

Javaslatának fontosságát különben nehány község földadójának megemlítésével illustrálja. Kimutatja, hogy mily óriási különbözeiét képezne, ha Békés község tiszta jövedelmi fokozatait illetőleg, a berettyó- ujfalusi, Gyoma s Szarvas a mezőtúri, Orosháza a hódmezővásárhelyi s Gyula városa akár az aradi, akár a sarkadi tiszta jövedelmi fokozatok szerint

adózna. Végül feltétlenül szükségesnek mondja a vármegye felszólalását azért is, mert Békésvármegyéről még jóhiszemű körökben is az a balvélemény van elterjedve, hogy földadója alacsony, aminek mint javaslatában kétségtelenül bizonyította, épp az ellenkezője igaz és képletileg mondva a harangok félreveréséig terjedő lankadatlan szívós agitáczióval kell a vármegye érdekét megóvni, (sérelmeit orvosolni s a további sérelmeket megakadályozni.

Vérén József a javaslatot elfogadja, indokolását azonban kibővitené még azzal, hogy Békésvármegye többé nem Kánaán, mint a balhiedelem most is tévesen hirdeti. Tény az, amit a javaslat bizonyít, hogy Békésvármegyében a szárazság legnagyobb mérvű az egész országban. Ennek oka a helytelenül eszközölt vizszabályozás ; orvosszere pedig a csatornázás és öntözés lenne, ami valóságos életkérdés Békés- vármegyére nézve; ez irányban széleskörű akcziót kellene kezdeményezni.

Dr. Szondy Lajos a javaslat elfogadása mellett Békéscsabának egy általa megnevezett határrészét tartja túl adózottnak, ennek az érdekében emel szót.

Pfeiffer István szintén elfogadja a javaslatot, de tekintettel arra, hogy Békésvármegye a legmagasabb földadóju törvényhatóság, feliratilag kérné már most a Pénzügyminisztert, hogy az alakítandó országos földadóbizottságba a vármegyéből egy tagot nevezzen ki.

Ezekután a javaslat Yeres József és Pfeiffer indítványaival együtt egyhangúlag elfogadtatott. ,

Kisebb ügyek, i

Az aradi 13 vértanú kivégzési helyének meg- 1 váltására a törvényhatóság 200 koronát szavazott meg.

A vármegyei közkórház jövő évi költségvetése és múlt évi számadására vonatkozó, már ismertetett határozati javaslatok elfogadtattak.

A vármegye tiszti főügyésze részére a Kreuchel perben kifejtett lelkiismeretes, rendkívüli munkásságáért a törvényhatósági bizottság az állandó választmány által javaslatba hozott 600 korona helyett dr. Ladies László felszólalására 800 korona jutalmat szavazott meg.

A vármegyei alügyész hatásákörének megállapítására vonatkozó előterjesztés észrevétel tárgyát nem képezte.

A vármegyei honvéd hadapród iskolai alapítványi helyre első helyen Denhojff Jenő, második helyen Oláh Imre, harmadik helyen Bencze János hozattak javaslatba.

A vármegye bizottsági tagok részére adandó utazási költségek kérdésében a törvényhatóság napirendre tért.

Csórván községének a választott bizottsági tagok arányos megosztását és a választó kerületek kiigazítását ezélzó kérelme folytán megfelelő törvényhozási intézkedések megtétele czéljából a kormányhoz fel- ; irát küldése határoztatott el. :

A segélyezési kérelmek, minthogy a vármegyé- nek azokra semmi fedezete nincs, elutasittattak. ;

i Az orosházi-hódmezövásári törvényhatósági ut- vállalati szerződése jóváhagyatott.

1 Csórván községnek kérelme a csorvás-orosházi

c viczinális ut kikövezése iránt — fedezet hiányában —

1 nem teljesittetett.

f Gyulavárosában a folyó évi junis havában meg- 1 tartandó képviselőtestületi tagválasztások vezetésére

■ elnökül dr. Zöldy Géza küldetett ki.

Köröstarcsa és Vésztő községeknek a második t orvosi állás rendszeresítése iránti kérelme pártolólag ! terjesztetett fel a belügyministerhez. í Békéscsaba községének 630 000 koronás köl- ' csöne jóváhagyatott.

l A békési községi adószedők fizetésfelemelésére- vonatkozó képviselőtestületi határozatot a törvényha- i tósági bizottság megváltoztatta és a kért fizetésfel■ emelést nem engedélyezte. A fizetésemelés ellen t felszólaltak Papp József, mellette pedig dr. Török

Gábor.

; A békési községi állatorvos-választás, dr. Telegdy j Lajos felebbezésével szemben helybenhagyatott.

Nagyobb vitára szolgáltatott okot Békéscsaba i községnek határozata, a közművelődési házzal kap- ' csolatos muzeum-épitési költségeinek részbeni fedezéséhez szükséges községi kölcsön felvételi ügyében;

A kérdéshez Achim L. András szólalt fel, aki ebből az ügyből kifolyólag újra erős támadást intézett Békéscsaba község vezetősége ellen és a leghatározottabban tiltakozott az ellen, hogy erre a czélra a község a legkisebb mérvben is megterhel- tessék, mert, amint magát kifejezte, »a népnek nem arra van szüksége, hogy spirituszba ojtott máj' mókát lásson, hanem hogy joga, szabadsága és kenyere legyen.« Achim L. Andrásnak sértő hangon tartott és a törvényhatóság nagy többsége által megbotránkozással fogadott személyes élű kirohanása felszólalásra késztette Achim Gusztáv községi mérnököt, aki Achimnak azt a gyanúsításét, mintha a községi tisztviselők nem tisztességes utón szerezték volna vagyonukat, leghatározottabban visszautasította, sőt elnöklő főispán kénytelen volt rendreutasitási jogával élni.

A szőnyegen lévő kérdéshez hozzászólt Varságli Béla is, aki igen tárgyilagos érvekkel, meggyőzően indoKolta annak a szükségét, hogy Békéscsaba községének vonatkozó határozata jóváhagyassák. Dombi Lajos és dr. Simonka György azon az alapon nem járultak hozzá a képviselőtestület határozatához, mert ha maga Békéscsaba községe sem kívánja a kultur- ház építését, akkor nincs értelme, hogy ezt a törvényhatóság erőltesse.

Az ezután nagy érdeklődés mellett lefolytatott szavazás eredménye az volt, hogy Békéscsaba képviselőtestületének határozata nagy többséggel jóváhagyatott.

Az öcsödi hid vámszedési jognak a vármegye által leendő kérelmezése elhatároztatott azzal, hogy a vámfizetés kötelezettsége a jelenleg érvényben álló engedélyokirat határozmányaitól eltérőleg, tekintette] a hidfentartási költségek tetemes voltára, amit a je_

Naegeli és Burkhardt az általok boncolt hullák 90—100%-ában találtak gyógyult és gyógyulatlan gümőkóros elváltozásokat, Lubarsch és Necker 70°/o-ban, Beitzke 60%-ban (lásd B.-nek előbb idézett czikkét). Ezekből az adatokból az következik, hogy az emberek igen nagy, sőt talán legnagyobb része valamikor gümőkóros fertőzésen ment keresztül, mely az emberek egy részénél halálra vezet, de túlnyomó nagy részénél gyógyul s egyes búvárok állítása szerint az ilyen múló fertőzés ugyanazt a szerepet játszaná, mint a himlőellenes oltás: sok esetben mentesiti, megvédi a szervezetet a későbbi fertőzés veszedelmétől. Behring tanításai azt látszanak bizonyítani, hogy ez a múló fertőzés épen a gyermekkorban zajlik le leggyakrabban s az a körülmény, hogy a mirigygümőkór, mint a gümőkóros fertőzés legenyhébb alakja épen a gyermekkorban s a serdülükorban a leggyakoribb, ezt a feltevést csak támogatja. Ebből azonban az következik, hogy a gyermek szervezetének a tubelkulózissal vívott harczában való segítése, erősítése, a későbbi nemzedékre is kiható, mérhetetlen hasznos feladat, mely elől továbbra is elzárkóznunk vétkes mulasztás volna.

Hiszen az általános humánus szempontnál fogva is jogos az a kérdés, mely ma minduntalan ajkunkra tolul: miért épen a gyermekeket zártuk ki eddig a tüdőbetegek megmentésére irányuló akczió- ból ? A hazai szanatóriumok felvételi szabályzata ugyanis úgy rendelkezik, hogy egy bizonyos korhatáron alul (nálunk 12 év) lévő gyermekek az intézetbe fel nem vehetők. Ennek a rendelkezésnek kettős oka van. Az egyik az, hogy 10—12 évnél fiatalabb gyermek külön gondozásra és felügyeletre szorul, melyet a hazai szanatóriumok korlátolt

budgetje csak kivételes esetekben engedélyez. De ennél az oknál sokkal fontosabb az a tapasztalat, hogy a gyermekekre az idegen felnőttekkel való huzamos együttlét kedvezőtlen hatással van, mert a felnőttek beczézik és rontják. A gyermek lelke elveszti azt a himport, amely gyermekségének jellemző varázsa s tapasztalásom szerint az a gyermek, aki vidáman, csintalanul, gyermekségének minden sajátságával bejött a szanatóriumba, többnyire mint rakonczátlan, korán érett, romlott gyermek hagyja el az intézetet. Nem csoda ennélfogva, ha a szanatóriumok nem szívesen veszik fel a gyermekeket s ez egy okkal több arra, hogy a tüdőbeteg gyermekek gyógyítására teljesen elkülönített osztályt kell létesíteni, ahol tekintettel lehet lenni a gyermek lelki sajátságaira és szükségleteire is.

Nem uj dolgok ezek s kétségtelen, hogy közéletünk irányitói, humánus mozgalmaink vezetői épen úgy átérezték és átérzik ennek a kérdésnek a fontosságát s a megoldás halaszthatatlanságát, mint én. S ha eddig még sem történt ebben az irányban semmi sem, úgy ennek egyedüli oka az lehet, hogy társadalmunk áldozatkészsége s az állam anyagi forrásai ezer más irányban vannak igénybe véve, röviden ; egy gyermekszanatorium létesítésére eddig nem volt pénz. Hogy ez a kérdés eddig megoldást nem nyert, ennek okát én más körülményben is látom. Humánus mozgalmaink a helyett, hogy közös czélok elérésére együttesen haladnánk, sokszor azt a látszatot keltik működésűkben, hogy egyik a másiktól félti a terrénumot Konczedálom, hogy ez a „féltékenykedés4 nemes intenczióból ered s azt czélozza, hogy annak az ügynek szolgálatában, melyet az egyes humanitárius mozgalmak vezetői, kiki saját meggyőződése szerint legnemesebbnek és leghasznosabbnak hisznek, mentül intenzivebb működést fejthessenek ki. Az intenczió nemes, de nem praktikus, mert alapjában véve az összes humanitárius mozgalmak egy czélt szolgálnak : a társadalom szervezését a szocziális nyomor enyhítésére s ha ennek a közös czélnak a tudatában együttesen haladnának, az eredmény talán szebb és nagyobb volna, de mindenesetre egységesebb. Mert ha az egyiknek erkölcsi vagy anyagi tőkéjéből nem telik, segítségére jönne a másik, amelyiknek telik, tudva azt, hogy hiszen mindegy, hogy ki csinálja, a fődolog az, hogy ez vagy amaz az intézmény a köz érdekében meg legyen alkotva.

A fentebbi megfontolás vezetett bennünket arra az eszmére, hogy a gyermekszanatorium megalkotására szövetségnek kellene létrejönnie s mivel a tüdőbeteg gyermekek megmentése gyermekvédelmi feladat is, a Gyermekvédő Ligával kellene a czél érdekében társulnunk. Az ilyen közös akcziónak az előnyei szembeszökőek. Nekünk nagy és hasznosan ■működő intézetünk van, melynek egyik-másik berendezése, központi személyzete nincsen kellőképen kihasználva. Mi ezeket a berendezéseket s személyzetünket a gyermekszanatorium rendelkezésére bocsátjuk s a liga megépíti s föntartja az intézetet. Hogy a mi ajánlatunk számbelileg mennyit jelent, azt pontosan megmondani nem tudom, de aki akár közvetve, akár közvetlenül részt vett egy szanatórium vagy más egészségi intézmény létesítésében, az tisztában lesz vele, hogy a központi világitási, vízvezetéki, csatornázási, gazdasági stb. berendezések rendelkezésre való bocsátásával az alapítási költségek talán a harmadára szállnak alá, de 40%-nál