Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-23 / 21. szám
6 BÉKÉS 1909. május 23. rendőruek. Felfedvén a gyilkosságot, arra kérte, hogy kísérje a törvény elé. A községházán már értesültek az esetről, az elvetemült fiatalembert nyomban őrizet alá vették és megindították a vizsgálatot, mely lényegében igazat adott a töredelmes vallomásnak, mire a bűneset az illetékes hatóságnak feljelentetett. Tisztasága 30.000 koronává! szavatoltatik. A konyhában és házban mindent, ami egyáltalában mosható és tisztítható, csakis Schicht szarvasszappanával tisztítsunk. E szappan évtizedeken át folytatott beható és lelkiismeretes tanulmányozásnak eredménye. Mosóereje rendkívüli, szavatolt tiszta és ment minden káros keveréktől. Gond nélkül használható tehát minden tisztítási célra, még ott is, hol közönséges szappan felmondja a szolgálatot vagy különös gondosság szükségeltetik. □□□□□□□□□□□□a Szinla.á,zMakóék szegedi színtársulata bevonult az arénába, s megkezdte az előadások sorozatát. Megkezdődtek az összehasonlítások a tavalyi és az idei társulat között változó eredményekkel. Mi az összehasonlításoknak nem vagyunk hivei, erre a térre a közönséget mi nem is követjük. Tiszteljük az egyéni meggyőződéseket, s a mi nézetünket nem akarjuk közvéleményként ide leszegezni. A közönség, különösen a szerdai és csütörtöki előadások (Sasfiók, varázskeringő) révén úgy látszik megszerette a társulatot, amelynek tagadhatatlanul kiváló erői vannak Tóvölgyi Margit, Rédey Szidi, Fodor Ella, Krémemé Lili, Nagy Terus, Felhő Rózsi, Bekefiné. Almásy, Csiky, Alezey Péter, Békefl, Krémer, Pesti, Sümegi stb. stb. személyében. A szinpártolás nem valami nagy, minek legfőbb oka a közgyülölet tárgyát képező s általános társadalmi nyavalyaként jelentkező pénzhiány. Az előadásokról következőkben számolunk be: Tánczos huszárok. Kedden, folyó hó 18-án, első előadásul a »Tánczos huszárok« czimü operett-újdonsággal nyillott meg a szezon. Érthető kíváncsisággal tekintettünk a darab bemutatása elé, már csak azért is. — mert eltekintve a jó hírtől, mely az operettet megelőzte, — kedves és vonzó volt nekünk az a vígjáték, amely után,— mint hirlett, — a libretto készült, a »Tánczos regiment.€ A kedd esti »Tánczos huszárokt operettben erősen csalódtunk. Mindenekelőtt jó érzésünk megnyugtatására ki kell jelentenünk, hogy az operett librettója nem a Tánczos regimentből készült. Vannak benne hasonló motívumok, de a felfogás, a beállítás, kidolgozás egészen más. És ezt jóleső érzéssel konstatáltuk, mert igazán kár lett volna a bájos eredeti szöveget olyan köznapias orfeum muzsikával elékteleniteni, amilyen a Tánczos huszárok zenéje A libretto is végtelenül silány férczmunka. Olyan Rab Mátyás-szerű tünemény ez az egész bárom felvonás. Alig van benne egy eredeti szellemes ötlet, egy egészséges zenei gondolat. És ez a darab Budapesten a legutóbbi téli szezonban valóságos sláger volt, a legnagyobb sikere volt a tavalyi és idei operett-termésben. Ez előtt a tény előtt szomorú rezignáczióval kell megállanunk. önkéntelen az a kérdés merül fel, milyen silány lehetett a többi, ha a legjobb is ilyen gyatra. És szánjuk azt a fővárosi közönséget, amely ennek a századvégi, szellemtelen tákolmánynak tapsolni tudott. A darab szövegét különben Rajna Ferencz irta, az a libret- tista, aki annak idején a Rab Mátyást is elkövette (a Hajdúk hadnagya csak van olyan — amilyen !) A verseket Szép Ernő szerezte, de ez kevés helyen volt a dallamokból tisztán kiérthető, ahol pedig értettük, ott felszínen járó, modern poezis volt. Szép Ernő különben a Fidibusz munkatársa. No de nézzük végezetül a muzsikát is, ha már operettről számolunk be, akkor illik ezen is túlesni. Szirmai Albert neve csak újabban ismert a budapesti divatos zeneszerzők közt. Egy pár sikerült és kevésbé sikerült orfeumi nótával jutott föl a könnyüvérü Múzsák úgynevezett Parnaszusára. Neki legyen mondva. A Tánczos huszárok muzsikájában sokat akart markolni és természetesen — keveset fog. Végtelenül banális, hézköznapias melódiákat elevenített fel az operett-irodalom minden rendű és rangú termékeiből összeillesztgetve. Egyetlen melódia maradt meg csak fülünkben az előadás után, a »Szép az iczi- piczi női czipö« refrénü nóta, amelyet már az előadás előtt is tudtunk, mert hiszen a czigányok eléggé bemuzsikálták már. Némely helyen azután meglepő átdolgozásokat észleltünk, itt van egy induló, mely a »Cserép tányér, fa tányért kezdetű magyar nótából született és vannak keringők és indulók ismét, melyek felváltva hol a » Tarara bumdiét, hol az> Oh du lieber Augustin!t örökszép dallamaiból fakadnak. Magáról az előadásról szólva, előre kell bocsájtanunk azt, a mindenesetre figyelmet érdemlő tényt, hogy itt egy teljesen szokatlan és kivételes helyzettel állunk szemben. Adva van — hogy algebrai stylusban szóljnnk, — egy színtársulat, amely zenekar nélkül Szegedről és adva van egy zenekar, amely színtársulat nélkül Aradról jön közénk, hogy randevút adjon egymásnak. — Pokolian ritka és kivételes helyzet. Két fél emberből összeforrasztani egy tökéletes egészet soha sem lehet. A kedd esti megnyitó előadáson is ezzel a ténnyel találtuk magunkat szemben. Ez nem gáncs, nem rosz- tnájuskodás, amire sem okunk, sem eléggé kevés eszthétikai érzésünk nincsen, ez tisztán a fölállított tétel leszögezése. Nem azt akarjuk vele mondani, hogy az előadás rossz volt, de éppen az előadás nivója tekintetében kialakult meggyőződésünk támogatására vagyunk kénytelenek előhozakodni vele. — Ezzel a kivételes helyzettel mentjük ugyanis azt, hogy a libretto és a zenei rész interpretálása nem volt mindenütt összevágó. Mindezektől eltekintve, a társulat nagyon alapos és teljesen tisztességes munkát végzett. Az egész előadás központja Krémemé Lili és Felhő Rózsi éneke és alakítása volt. Előbbi a polgármester leányát, utóbbi a suszterinast adta közvetlen bájossággal. A hang nagy terjedelme, üdesége, erővel teljes volta különösen Krémemé Lilinél tűnt fel, aki a keddi estén társai között először kapott melegebb tapsot a kissé tartózkodó közönségtől. — Felhő Rózsi hangja igen bájos és csengő, remekül tud vele bánni, játéka teljesen kifogástalan. Rutinirt, ügyes primadonna s helyenkint annyira diszponálva volt, hogy valóságos Küry- illuziót keltett Békefl és Bekefiné Roppan Margit, már régebbi ismerősök. Talentumuk utolsó ittlétük óta még erősödött. A karzatnak is van kedvencze Krémer személyében, kinek bohóságai és természetes, jóizü humora nem egyszer derültségre keltették a földszintet is. Mezei Andor jó baritonistának Ígérkezik, bárha bemutatkozó szerepe nem adott neki elég alkalmat az érvényesülésre. A most felsoroltak kezében voltak a főbb szerepek, róluk ezért kellett bőrebben Írnunk, későbbi szerepléseik révén azonban az itt elmondottakhoz bizonyára lesznek még hozzáfűzni való megjegyzéseink, már hogy pro-e, vagy kontra, az a jövő titka. A többi szereplők igyekeztek beilleszkedni az együttesbe több-kevesebb sikerrel. A közönség egészen megtöltötte a színházat és bár kissé tartózkodva, de helyenként őszinte tapssal honorálta az előadókat. A zenekar tekintetében vég leges véleményt még nem nyilvánítunk, úgy látszik, tisztességes színházi muzsikusok s hisszük, hogy megállják a sarat az előző évi zenekarokkal szemben. A sasfiók. Edmond Rostand, a fiatal franczia »halhatatlant Cyrano de Bergerac révén jutott föl az olympusi istenek gazdagon, terített lakmározó asztalához. Meg- izlelte mámoros fővel az ambróziát, ivott az italok- italából, s nektártól nedves ajakkal kiáltotta világgá a »L’Aiglont örökszép tyrádáit. Belé mert nyúlni a Napoleon-kultusz kontár kezekkel annyit bolygatott kincsesládájába és porló álmokat, áldatlan feledésre váró héroszi tetteket válogatott ki és rakott biztos kézzel, finoman csiszolt mfiizléssel csodálatos szin- hatásu mozaikká, hogy elkápráztassák a szemet, megejtsék a lelket. A mozaik és a néző közé állította istenáldott tehetségének, rajongó fiatal lelkének varázslatos üvegprizmáját s az ezer szinben megtört sugarakból kiváltotta a nagy Bonaparte tüneményes alakját. Nem az apát idézte föl — mint annyi szerencsétlen drámairó elődje — hanem a fiú, a tört szárnyakkal vergődő reichstadti herczeg vér- telen, beteges ajakára adta az egyszerű hadnagyból világverő császárrá emelkedett apa nevét, tüneményes pályafutásának, jövendő nemzedékek által szankczionált apotheozisának történetét. Megszületett a dráma s fejet hajtott előtte a világ minden kulturnemzete. Rostand megértette a korszellemet s a kor — ez a kiszámíthatatlan szeszélyü nagy gyerek — igazolta a romanticzizmus létjogosultságát s a Mester lantját pálmaággal ékítette föl. — Szerdán este ennek a csodaszép irodalmi alkotásnak bemutatóját néztük végig. Magas nívójú, intelligens darab volt a műsoron, tehát a szinház — nem telt meg. Ez régi tapasztalat — (bogy ne mondjuk : szegénységi bizonyítvány) — a mi színházba járó közönségünk egy részénél. Megértjük azt, ha némelyek lelki világának jobban konveniál a tr.-fás szónak és vidám muzsikának harmonikus összecsen- dülése. A fülnek is megvannak elvégre a maga jogai, az egyéni érvényesülés terén. Érthetetlen azonban, hogy mikor évenként egyszer kínálkozik alkalom világirodalmi remekeknek megtekintésére, a magát intelligensnek tartó publikum egy része (és pedig majdnem következetesen, mindig egy és ugyanazon része), begombolkozik állig, nehogy valamelyes módon kiszökhessenek tárczájából a művészet — az igazi, abszolút becsű művészet — is- tápolása elől féltve rejtegetett obulusai. TTgy látszik, még mindig akadnak képviselői annak az iránynak, amely a »Repülő csizmadiát kultuszát elébe helyezi az irodalmi eseményeket interpretáló színházi estéknek. — A »Sasfiókt czimszerepét, a reichstadti herczeget, Sz. Tóoölgyi Margit játszta. Nagy, széles alapokon nyugvó, művészi tudással megáldott művésznő. Egyénisége kiforrott, szinjátszási tudása kijegeczesedett s a drámai hősnők sorában ma a vidéken versenyen felül áll. Nemes arcz-éle, a lelki fölgerjedések viharos kitörésétől, a vergődő, haldokló suttogásig modulácziókra egyaránt alkalmas hangja, egyenesen praedesztinálják őt a nagy Bonaparte fiának személyesitésére. A nagy jelenetek viharaival harsogó hangon kiált versenyt, mint a levegő mérhetetlen régióiban vijjogó merész röptű királyi sasmadár, hogy a változó jelenetek következőjében alácsapva a völgybe, messzeható vijjogása szelid gerlebúgás molljába olvadjon át — Tóvölgyi Margit művészete megrázó, erővel teljes és — igaz. Az ő reichstadti herczegével egyek voltunk a szerdai estén. Föl tudott bennünket ragadni az első felvonás végének kitörésében s a későbbi felvonások fakatonás és a vágrámi csatajelenetében az emberi érzés szédítő magasságába s a másik perczben a nagy tükörjelenet előtt együtt reszkettünk vele a fatális gyöngeség észbontó tudatában, a reménytelenségnek, álmok nélküli, sivár, ködös és mindenek fölött szomorú útvesztőin. Nagy alakítását a közönség visszafojtott lélekzettel leste s művészi sikerének legbiztosabb fokmérője éppen a közönség, — eme nálunk eléggé szokatlan — viselkedése volt. Kapott annyi tapsot, amennyi csak telt a publikumtól s felvonások végén igen sokszor szólították lámpák elé. Mellette második helyen Almásy Endréről kell megemlékeznünk. A vén gránátos szerepében egy csapással hódította meg a közönséget. Végtelenül erős tehetségű, intelligens művészember, kitől sok szépet várunk és sok szépet fogunk látni a szezonban. A tapsok nagy része neki is szólott. — Csíki Metternich szerepében excellált, Mezei Péter Ferencz császárt alakította történeti hűséggel, tehetetlen báb voltának teljes és helyes művészi átélésével. Kisebb, de maguk nemében mégis jelentékeny szerepekben kiváltak Fodor Ella, Baróthiné, Nagy Terus, Beke.fi,, Békefiné, Virágháti s a többiek mindannyian, kik közül egyetlen egy sem volt szépséghiba a pompás együttes kialakulásában. A szerdai este ünnepi estéje volt a színháznak és a közönségnek, nagysikerű bemutatkozása a drámai személyzetnek és nemes megbecsülése az abszolút művészet kultuszának. Varázskeringő. Csütörtökön Strausz Oszkár — a divatos osztrák komponista — Varázskeringö czimü operettjét adta a társulat. Az est kiváló érdekessége a társulat ko- loraturájának Rédei Szidinek bemutatkozása volt s a közönség várakozásában nem is csalatkozott. Az uralkodó herczeg leányának személyesitésében Rédei Szidi első este beénekelte magát a gyulai közönség beczéző szeretetébe. Tüneményes hangja, mely az alt változataiban épp oly tiszta, tömör és iskolázott, mint a legfelsőbb regiszterekben, csodálatos melegséggel, színnel és erővel van telve. Énektudása tökéletes, amit eléggé bizonyítanak budapesti operaházi vendégszereplése révén a csak imént napvilágot látott elismerő fővárosi kritikák. Egész este ő volt a darab középpontja. Szépsége, alakja, beszédjének helyes, mindenütt érthető tagolása és rutinirt, temperamentumos játéka meggyőzték a közönséget arról, bogy benne olyan kiváló énekes művésznőt nyertünk, ki büszkén és bátran felveheti a versenyt minden eddigi elődjével. A dalai nyomán felhangzó tüntető taps pedig meggyőzheti őt arról, l ogy a gyulai közönség előtt minden egyes fellépése ünnepszámba fog menni! Steingruber Franczit Felhő Rózsi kreálta. Az ő játéka is — bár felfogásban különbözött elődjétől Diósy Nusitól, — bájjal és közvetlenséggel teljes volt. Mozgékony pajkossággal, dévajsággal bőségesen megáldott szubrett, ki operett előidásaink-
