Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-09 / 19. szám
XLI. évfolyam. Gyula, igog. május g. ig-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ............... 10 K — f Fél évre............... 5 K — f Év negyedre............... 2 K 50 í Hird etési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A gazdasági egyesület közgyűlése. Vármegyénk legrégibb, legtekintélyesebb nagymultu társadalmi testületé: a Békósvár- megyei Gazdasági egyesület ma délelőtt tartja évi közgyűlését, amely az idén jelentőségét illetőleg annyiban kiemelkedő, hogy a tisztviselők és választmány 3 éves megbízatása lejárván, a közgyűlés ezúttal általános tiszt— újítással lesz kapcsolatban. Mint az alább egész terjedelmében közölt magvas titkári jelentésből kitűnik, az egyesület működése a múlt évben is nemes hivatásának, magasztos feladatának magaslatán állott, amiben nagy érdeme van az egylet élén álió elnöknek, igazgató-elnöknek, a tisztviselői karnak egyaránt és amely működés minden ékesszólásnál jobban bizonyítja, hogy az egyesület ellen tendencziózusan terjesztett vád, mintha ez csupán a nagybirtok érdekeit képviselné és működése a kisbirtokosok sérelmére történik, nemcsak hogy a legkissbb alapot is nélkülözi, hanem ellenkezőleg az egyesületnek immár nemcsak fő — hanem mondhatni kizárólagos törekvése a kisbirtokosok érdekét képviselni és azt minden irányban megvédeni s előmozdítani. Nagyon rossz szolgálatot tesznek tehát mindazok, akik akár kicsinylőleg, akár gyü- lölködőleg beszélnek a gazdasági egyesületről. Társadalmi testületeink körében egyetlenegy sincs amely altruisztikusabb alapon működnék, mint a gazdasági egyesület. Ha van hamisítatlan közérdek, akkor ennek az egyesületnek további megszilárdulása, felvirágoztatása, Békésvármegye gazdaközönségének és a gazdaközönségen kivül Békésvármegye minden hű fiának egyaránt érdekében . áll. Az egyesület mai közgyűlése alkalmából, melyet szívből üdvözlünk, szükségesnek tartottuk ezt elmondani. A Pfeifer István által szerkesztett titkári jelentés egyébként a következő : Tekintetes Közgyűlés ! Évi jelentésünket, sajnos, most már másod Ízben kell azzal kezdenünk, hogy az elmúlt év nem felelt meg a gazdák várakozásainak, reményeiket csak kis részben váltotta be, amennyiben Alföldünk két legfőbb terménye, gabona és takarmány, a legtöbb helyt igen sok kívánni valót hagyott hátra. Ott azonban, hol az ősziek a vidékenkiut elszórtan leesett esők következtében jobban fejlődhettek, ahol a talaj-mivelés ideálisan megfelelő volt, hol a nyári pásztás esők a tavasziak, különösen a dohány fejlődésére, idejében érkeztek, ott, de csak is ott elég kielégítő volt ezek termése. Mindez azonban nem gazdáink érdeme vagy hibája, hanem Alföldünk szeszélyes időjárásának tudható be, amit némileg is ellensúlyozni csak a nagy forgótőkével dolgozó, intenziven kezelt gazdaság képes ; kisgazdáink, akik a gyenge termések hátrányaival vívódnak, — bárhogy lássák is be annak hasznos voltát, tőke-szegénységüknél fogva képtelenek. Közgazdasági szempontból a két főtermelési ág, a gabona és szarvasmarha szélsőséges áralakulásai nem voltak képesek a mérleget egyensúlyba hozni. A régtől fogva hallatlan magas gabonaárakból csak kivételesen egyesek húztak némi hasznot, éppen csak azok, akiket kedvező körülményeik nem kényszeritettek az ősz és tél eleji eladásra, de ezek száma elenyészően csekély azokhoz képest, akik sajnálattal látták, hogy annak a terménynek az ára emelkedett, a régtől fogva sóvárgott magas színvonalon, ami nincs, a jószág ára azonban, ami a szűk takarmánytermés következtében majdnem kényszereladás számba ment, dacára a drága széna, korpa és dara áraknak, súlyos veszteség árán volt csak eladható. Ez a sors valóságos iróniája, ez alatt a sors alatt görnyed a mi alföldi kisgazdáink és középbirtokos osztályunk nagy része s ezért nem tud — bár intelligenciája és igyekezete meg volna hozzá — boldogulni! Ezt látva Gazdasági Egyesületünk, kettőzött erővel igyekezett a lefolyt évben is oda hatni, hogy gazdatársadalmunk szélmalom-harcán — ameny- nyire tőle telik -- segítsen. Ahol csak lehetett és erre alkalom kínálkozott, hallatta szavát, nem mulasztva el semmiféle alkalmat felhasználni, melylyel akár a kormánynál, akár a törvényhatóságnál gazdáink érdekében előnyöket eszközölhetett ki. így az állattenyésztés terén a legeltetési szabályrendeletek megalkotását elősegítette s most már az egész vármegyére egyöntetűen megalkotta, ott, ahol a közlegelők felosztására irányuló törekvést az állattenyésztés és közgazdasági szempontból károsnak látta, az ellen állást foglalni, még népszerűsége rovására sem késlekedett. Ott, ahol az állattenyésztési irány megváltoztatása célszerűnek bizonyult, igyekezett azt a gazdák érdekében javaslatba hozni. Állást foglaltunk a szerb állat behozatala ellen, közreműködtünk abban is, hogy az állati elhullások ellen a kötelező védőoltás lehetőségét elmozdítsuk, kérelmezvén a földmivelésügyi ministernél a szérumtermelőtelepek állami kezelésbe való vételét. Kendeztünk a múlt évben is állat-dijazásokat, ez alkalommal Békésen, hol is a sok szép ló- és szarvasmarha-állomány fejlettsége és szépsége bizonyított amellett, hogy egyesületünk fáradozása és áldozatkészsége elég magas színvonalra emelte állat- tenyésztésünket. A baromfi-tenyésztés fejlesztését igyekeztünk a múltban is nemes fajbaromfiak kiosztásával emelni. TÁ1C Beteg vagy fiacskáin! . . . Beteg vagy fiacskára, feküdj le Olyan lázban ég a szemed . . . Mióta újra hazajöttél, Azóta rád sem ismerek ! . . . Megváltoztál ... Az arczod sáppadt . . . Merengve jársz a fák alatt S az Isten tudja mit csinálsz kiinnt Mig rád borul az alkonyat! . . . Azelőtt ábrándozva ülni Nem láttalak én tégedet . . . . . . Fiam I őszinte légy anyádhoz Mond el, mi bántja lelkedet ? . . . . . . „Ne aggódj édes mindig értem ! . . . Ilyet miért is kérdezel ? Hidd el nekem, hogy semmi sem bánt . . . — ... Csak a szivemet hagytam el ! !“ .. . Hervad áskor. Én édes fehér őszi rózsám A hervadásod fáj nekem ! Valami titkos, méla bánat Lappang merengő telkemen . . . Egy égi hatalomnak ujja Letépi minden szirmodat . . . Úgy fáj nekem itt látni, nézni Szomorú hervadásodat . . . Minden tavaszra hervadás jön . . . — Érzem az ősz hideg szelét . . . Sietek élni itt e földön — Ott lennt a sir olyan sötét . . . Ott nincs madárdal, illat, napfény Ott nincsen virág s szerelem; Elnémul a szív dobogása . . . Odaleunt minden elpihen ! Én édes fehér őszi rózsám Elnézem hulló szirmodat ! S méla bánattal a szivemben Átérzem haldoklásodat . . Egy égi hatalomnak ujja Tépi a fáknak levelét S az őszi szél beszórja véle A régi sirok tetejét ! . . . Rácz Etus. Az öreg Dorkó. Irta: Péczely Forencz, A tavasz lehelete látszott a természeten. A rideg kopárságot a harmatban' csillogó fű váltotta fel. Erdők, berkek, ligetek megnépesültek. A földeket szegélyező nkáczfák virága nehéz illattal telitette a levegőt. A vetések zöld szőnyegét a tarka virágok közül szűzies fehérségével előtűnő galagonya-bokor ékesítette, mint a piros arczu szép menyasszony arczát a mirtusz koszorú. Élet és munkálkodás mindenfelé. A cserjei földön is dolgoznak. A gazdag Dorkó emberei kapálnak. . Jól megrövidült már az árnyék, mikor Maca bácsi évődve odaszól a munkában elmerülő Muki Pistához: — Pista te! — Na . . . — A Gerezsdi koma e’hagyta a feleségit. — Nem tán . . . ? — tekint fel megütődve Pista. — Na, ugyan belemerültél . . . Bizony e'se érted a szót. Hát nem hallod, hogy kétfelé vágta a Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofuiozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajániva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomagolást. F. Uoffniana-La Roch« & Co. Basel (Sfijc) ßß Roche“ Kapható orvosi rendUetre a gyógyszertárak* bao. — Ara livegenkint *■— korona. Lapunk mai szama 1-5= old.a.1.
