Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-09 / 19. szám
2 BÉKÉS 19(~9. május 9. Az elmúlt év — gazdájukat sújtotta — silány takarmánytermésének enyhítése végett felirtunk a földmivelésügyi minister úrhoz az olcsóbb szállítási tarifák életbe léptetése és kedvezményes áru erőtakarmány adományozása végett. Akciónknak meg lett az az eredménye, hogy odafent vármegyénket is az olcsóbb szállítási körzetbe sorozták, s 30%-os árengedménynyel 1600 mm. korpát adtunk kisgazdáink között való kiosztás végett, de kaphattunk volna négyszer ennyit is, ha gazdáink a szűk takarmány-viszonyokkal számolva, mindjárt első felhívásunkra jelentkeztek vcüna, de csak a tavasz közeledtével ébredtek öntudatra, amikor ez már későn volt, mert a készlet ekkorra az inségesebb és élelmesebbek között kiosztásra került. A növény-termelés előmozdítása és jövedelmezővé tétele végett fentartottuk a múlt évben is a mütrágya-közvetitést gazdáink részére, akik minket eziránt megkerestek, megbízható kézből fajtiszta vetőmagvakat rendeltünk. A dohánytermelés emelése és hasznosabb alapokra való fektetése végett részt vettünk az OMGE által összehívott szaktanácskoz- mányokon, a beváltási árak emelése végett mi is küzdöttünk és felirtunk a többi egyesülettel karöltve gazdáink érdekében, hogy minő eredménynyel, azt majd csak az 1910. év fogja megmutatni. Kézzel fogható eredménye ebbeli törekvésünknek annyiban mégis volt, hogy a dohány átlagárai a múlt évhez képest is emelkedtek. A jégverés által sújtott Békéscsabai Kisgazdák Egylete tagjainak 30%-kal kedvezményes árpavetőmagot eszközöltünk ki a kormánynál. Egy szóval, igyekeztünk e téren is kimutatni, hogy a reánk váró feladatok teljesítése elől nem hogy el nem zárkózunk, de örömmel ragadunk meg minden alkalmat, melylyel vármegyénk köz- és mezőgazdasági állapotain segíthetünk s gazdáinknak hasznára lehetünk. Szociális és társadalmi téren is igyekeztünk azon feladatokat szolgálni, melyekkel egyesületünk a köznek hasznára válhat. A múlt évben is rendeztünk az előző évek szokásai szerint téli tanfolyamokat, illetve csak előadásokat, még pedig Dobozon, Bélmegyeren, Köröstarcsán, Kétegyházán, Vésztőn, Orosházán és Endrődön több száz főre menő hallgatóság jelenlétében ; igyekeztünk terjeszteni nemcsak a felvilágosultságot, de az újabb kor mindazon vívmányait, melyek alkalmazása a gyakorlati életben bevált s melyekből gazdáink maguknak okulást és hasznot meríthetnek. Az egyesületi értesítő kiadásával óhajtottuk gazdáink között azon szellemi kapcsolatot fenntartani, amely nélkül társadalmi szerv nem képzelhető, hogy eredményes munkásságot fejthessen ki. Különös gondot fordítottunk arra, hogy a gazda és cseléd között fennálló rég jó viszony a mai nehéz időkben a félrevezetett munkásság helyes útra terelése révén ismét helyreálljon, rámutatni igyekeztünk arra, hogy a jó cseléd, a jó munkás ma is éppen olyan megbecsültetésben részesül nemcsak a kenyéradó gazdája, de az egész társadalom részéről, mint a régi időkben, ha arra rászolgál, éppen azért lelki- ismeretesen válogattuk mindenkor össze azok névsorát, akiket a földmivelésügyi miniszter ur által leendő kitüntetésre a legalkalmasabbaknak ismertünk fel s ezek ünnepélyes kitüntetése alkalmából Gazdasági Egyesületünk mindig gondoskodott a kellő módon való képviseltetésről s ott, ahol lehetett, kedves kötelességünknek ismertük a személyes megjelenést. De amellett, hogy a cseléd és munkás érdekeit a szivünkön viseltük, nem feledkeztünk meg gazdáink érdekei mellett sem síkra szállani, ott ahol ennek szükségét láttuk. A túlságos humanizmussal tervezett cselédlakás-szabályrendelet ellen, amely csak egyik fél érdekeit tekintve, a másik félre igazságtalan terheket rótt volna, siettünk tiltó szavunkat felemelni, minek meg is lett azon örvendetes következménye, hogy a törvényhatóság Gazdasági Egyesületünk álláspontjának igazságos voltát belátva, azt magáévá tette s a tulterhes következményeken enyhíteni tőle tel- hetőleg iparkodott. Nemcsak e téren mutatta meg Gazdasági Egyesületünk, hogy igaz és helyes érzékkid bir a társadalom különféle rétegeiben dolgozó munkások érdekeinek védelmezése körül, hanem a saját szellemi munkásainak jövőjét is biztosítani igyekezett akkor, amidőn az Országos Magyar Gazdasági Egyesület felhívására az egylet tisztviselőinek nyugdíjalapjához hozzájárult, elhatározván, hogy azok törzsfizetésének évi hat százalékát a saját pénztára terhére elvállalja. Egyesületünk tagjait tájékoztatandó, szükségesnek látjuk e helyen megemlíteni, hogy a gazdasági kamarák megalkotásában az OMGE-vel együtt jártunk el, annak törekvéseit támogattuk, de sajnos, ezen munkánk negativ eredménynyel végződött s a gazdaaz öreg. Ez is valami. Oszt jót ősznek — nyugtatja meg a lelkiismeretét. Szegény korában tanulta ezt a csalafintaságot, Valamikor ő is más keze-lába volt. Mint ágrólsza- kadt árva gyerek ide-oda vetődött, bojtárkodott. Később, hogy embereseden gulyát őrzött, pásztorko- dott. Abban az időben még úgy volt az, hogy hol innen, hol onnan, más jószántából, maga akaratából, ha nem csordult, csöppent; a hummiji-mije szaporodott. Majd földet bérelt. Előbb keveset, aztán nagy darabot. Hogy tanyás ember lett, sem szakított ezzel a jó jövedelemmel. Helyébe hozta a kötött jószágokat Kese Pista, a régi czimbora . . . 'így csöpörödött évről-évre. Egy pár jó esztendő jután már a cserjei birtokot ragasztotta meg a saj- 'gói uraságtól. Gazdag lett, faluba költözött. Ettől ^kezdve nem is törekedett a vagyona gyarapítására. jVolt elég. Inkább élvezte azt. Ha a tavaszi munka elvégződött, ünneplőbe öltözött, rojtos tarisznyát 'kerített a nyakába s neki indult a világnak. Csak ^ugy az apostolok lovain, vagy ha már nem győzte szusszal, gőzkocsin. Egyik évben megnézte a Balatont, a másikban a Tátrát. Majd lekövetkezett Erdélybe. Legutóbb tengert látni volt Fiúméban. Itthon aztán kapálásban, aratásban tartotta beszéddel a munkásait. Most is, hogy túl voltak a kollációzáson, a gatya gorczából pipa, ’acskó előkerült s egyik-másik ^ ember végignyult a pázsiton, az ebédnél nehány | szóban odavetett utazása elbeszélésének folytatá- jSába fogott: — ... Hát, amint kitekintek a bagonybul, látom ám, hogy fene magosán járunk, csak úgy a--- J 7 ' J ' ' ^^ J V» ^ ^ A v; u na pot . . . (Már mint Gerezsdi koma, a harangozó eleresztette a kötelet, elharangozván a delet.) — Abbijon ... dél van ... — állapítja meg Múld Pista s belevágja kapáját a földbe. Fölegyenesedik s a falu felé kémlel. — Oszt még se gyün az öreg, pedig má’ tóhatná a szelet . . . A szóváltásra egyenkint hagyják abba a munkát az emberek. Félkönyökkel a neki fektetett kapanyélre támaszkodva veszik tudomásul Muki Pista zsörtölődését, ki azonban alig torié végig verejtékes homlokát, mikor a Pántlika erdő felé tekintve, odaszól a munkásoknak: — Ott gyün a . . . gyerünk . . . Az emberek a falu felé tekintenek s aztán lassan megindulnak a kukoricza-tábla végén álló terebélyes tölgyfa felé. Mire odaérnek, az öreg Dorkó a gazdag paraszt is odadöczög leptikájával Mikor a kis rnokány ló megállapodik az öreg Dorkó föláll kis kocsijában s végig tekint a bekapált területen. Hümmögve bólint egyet-egyet. Meg van a munkával elégedve . . . Ezalatt az emberek leemelik a kondérba hozott párolgó ételt. Kanalaznak. Az öreg Dorkó kissé félre húzódva számit- gatja magában, hány garas marad vissza az ebéd fejében. Az öreg nem úgy fizeti napszámosait, mint más. Megadja ugyan ő is a járandóságot, de az élelemért levon a napszámból fejenként egy-egy hatost. A munkások szokva vannak ehhez, de azt is tudják, hogy az öreg löhetős élnivalót ad. — Jó embörtü’ jó hatos -- dörmögi magában társadalom széthúzása foljüán, melylyel annak létrejöttét az utolsó órában akadályozták meg, nem tudni mennyi időre, elodázódotí a megvalósulás. Tekintetes Közgyűlési Ezek a fentebb vázolt főbb'pontok képezték Gazdasági Egyesületünk múlt évi ténykedésének magvát; ezek szolgálatában igyekeztünk a minisztériummal, törvényhatóságunkkal, a társegyesületekkel, hatóságokkal és községeinkkel, végül tagjainkkal az állandó érintkezést fenntartani, mely munkánk kifejezést nyer a következő számadatokban : Felterjesztést intéztünk a minisztériumhoz 31 ízben, átiratot a törvényhatósághoz 39, a társegye- siiletekhez 41, különféle hatóságokhoz és testületekhez 65, vármegyénk községeihez 78 esetben, végül tagjainkkal és az idegenekkel való levelezéseink száma 2573 ügydarabot tett ki. Beérkezett ügydarabunk száma 704, elintézést nyert és emellett postán expediáit ügydarab száma 2S27 volt. Az egyesület beléletében előforduló változások között elsorban is mély megilletődéssel és sajnálattal kell megemlékeznünk elhalt tagjainkról, nevezetesen : Áchim János, Bogár Dániel, Kliment Z. János, Kol- larits Károly, Plesch Mór, Pólya Sándor, Varga György, Hutiray László, dr. Bácsy Lajos, Kalocsa István, dr. Kiss István, Cs. Szabó László, Wittmann József, Horváth János, Bertalan István, Szombaty Géza, összesen 16-an. Ezen alkalommal van szerencsénk tisztelettel bejelenteni, hogy a vármegyétől kapott Petöfi-téren volt házunkat, az őszi közgyűlés adta felhatalmazásunk alapján, Békéscsaba községnek adtuk el 20.000 koronáért, amely 20.000 korona eladási ár a vármegye, mint adományozó részéről azzal a kikötéssel tábláztatott be az egyesület jelenlegi házára, hogy ha bármikor az egyesület feloszlana, ez az összeg, mint az ő adománya, a vármegyére visszaszáll. Tagjaink száma volt Az év elején: Alapitó 156 10 koronás 52 4 koronás 750 Összesen: 958 1908-ban: Az év végén: Alapitó 157 10 koronás 49 4 koronás 730 összesen: 936 Tagszaporulat: Alapitó 1, gróf Wenckheim László ; tagapadás : 10 koronás 3, 4 koronás 20 tag. hogy szélin szalad a vaskocsink . . . Lenn, alattunk mög amennyire csak a szöm ellát, csupa viz, a Balaton vize . . . — No, én nem mönnék olyan veszödelmes helyre, — veti közbe Muki Pista. — Nem is neköd való az hé! Oszt mondd, mi veszödelöm van abba ? ? Semmi. Jó mög van annak az uttya eszkabálva . . . Itt-ott hümmögés hallatszott. Az atyafiak mintegy nregerősittették az öreg Dorkó érvelését. Hogy e’hagytuk a Balatont, igyeköztünk a tengör felé ... De sok helyütt tömérdök időt töltöttünk. Még a gőzmasinánk is mintha elfáradt volna, úgy-úgy mögpihögött. No hogy egészen éccaka lőtt, a vidékbű nem sokat láttam. De a kopasz hogy felé má’ hajnalodott. Hát kikitekintgettem . . . de a fene sok szikláiul nem sokat láttam. Annyit azonban mégis kitapasztatam, hogy nem olyan áldott vidék az, mint a mienk i . . Nincs arra jó darabon se búza, se kukoricza . . . — Hát mibű é’nek azok? — kérdé az egyik munkás. — A högybű, meg a tengerbű A högyön, ha lőhet, fát vágnak, abbu deszkát eszkábá’nak . . . sokan a tengörön járó hajókon szó’gának. De hogy a szót ne felejtsem, van arra olyan hogy is, amelyik akkurát olyan csupasz, mint a tenyerem. Nem teröm azon semmi . . . Az öreg serczentett egyet s aztán folytatá : — Mögérkeztünk Fiúméba. Ott volt ám még csak sürgés, forgás ! Zsibongás ! Úgy jártak-ke’tek az embörök az utczán, mint rajzás idején a méhek. — Mögkövetöm gazduram, ügyé magyarok laknak ott ? — mondja Maca bácsi.
