Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-11 / 15. szám
2 BÉKÉS 1909. április 11. állam a vármegyei tisztviselők, sőt a községi jegyzők fizetését is — igazán közmegelégedésre — rendezte, addig a városi tisztviselők, akik pedig teljesen azonos funkcziót teljesítenek, ma is saját városaik képviselőtestületeinek nagylelkűségére vannak utalva. Sok helyen — még ha ez a nagylelkűség kifejezésre is kivánna jutni — a városok szűkös, anyagi helyzete nem enged módot erre a polgárság nagy megterheltetése nélkül. Minthogy pedig nemcsak maguknak a tisztviselőknek, hanem a városoknak is eminens érdeke, hogy a városok ügyeinek adminisztrálását jól dotált, sorsukkal és helyzetükkel teljesen megelégedett tisztviselők végezzék, legfőbb ideje, hogy ez a kérdés mielőbb napirendre kerüljön magában a parlamentben is. A jelenlegi kormányban megvan a városi tisztviselők iránt a legteljesebb jóindulat. Ez már kifejezésre jutott abban, hogy a kormány a törvényhozás két házával a városok részére megszavaztatott két milliót. Sajnos, kiutalása -- jóllehet több oldalról sürgetik — még mindig késik. Márczius 24-én magam is meginterpelláltam a pénzügyminisztert e tárgyban. Akkor odanyilatkozott a miniszter, hogy a belügyminisztériumban e tekintetben különféle tanulmányok folynak s a kiutalás csak e tanulmányok eredményeképpen egybeállitandó statisztika alapján fog megtörténni. Mindenesetre a tanulmányok befejezését újólag sürgetni fogjuk, hogy a tisztviselők, akik az életfeltételek folytonos és fokozatos megdrágulása folytán nagyon rá vannak utalva a minimálisnak nevezhető segélyre is, ahhoz mielőbb hozzájussanak. A tisztviselők fizetésének rendezetlenségén kívül égető baja a városoknak az, hogy anyagi ügyeik rendezéséhez és istápolásához az eddigi kormányok soha hozzá nem járultak, sőt daczára annak, hogy az 1899. évi VI t.-cz. 4. §-a kilátásba helyette a városok njmmasztó helyzetének 1901. évi deczember 31-éig törvényhozási utón való rendezését, ez nemcsak hogy a törvénybe iktatott terminusig vagy akár a mai napig is nem történt meg, hanem a városok az állam részéről ez idő óta is folyton újabb és újabb olyan állami funkczíók teljesítésére köteleztettek, amelyek mindenütt jelentékeny személyzetszaporitás- sal s igy a városi budget észrevehető megterhelésével jártak. Egyik oldalon a megígért segítség elmaradása, a másik oldalon a terhek folytonos gyarapodása jutott a városok osztályrészéül s igy valóban csakis a városok vezetőinek nagy lelkiismeretességgel párosult körültekintése, meg a városi polgárság áldozatkészsége tette lehetővé azt, hogy a városok feladataiknak megfelelhettek. De hogy ez az állapot sokáig igy nem maradhat s hogy az állam segítő akcziójá- nak mielőbb közbe kell lépnie, az immár kétséget nem szenved. A városok kongresszusának napirendjén több kiváló kapacitás fog foglalkozni a városok háztartásának, hitelügyének nagyfontosságu kérdéseivel. Mi a magunk részéről kívánatosnak tartanók, ha a kongresszus a városi törvény megalkotását is napirendjére tűzné. Ma úgy a városi, mint a megyei törvényhatóságokról egy törvény intézkedik, az 1886. évi XXI. törvényczikk. A törvényben az egész kü lönbség csak az, hogy alispán szó után oda van téve zárójelbe a polgármester szó. Ez igy képtelen állapot. A vármegye mint törvényhatóság másodfokú hatóságként jelentkezik a községekkel szemben, ellenben a törvényhatósági város, község törvényhatóság is egy személyben. A városok ipari, technikai, gazdasági, higiénikus és szocziális szükséglete, úgyszintén történeti múltja és fejlődése is teljesen más irányú, mint a vármegyéké. Lehetetlen tehát, hogy a várost és a vármegyét csak azért, mert mind a kettőnek törvény- hatóság a neve, egy törvényben szabályozzák. Régente a két törvényhatóságról külön törvények intézkedtek. Még az 1847. évi törvényhozás is külön szabályozta mind a kettőt. — Az első egybefoglalás az 1877. évi 42. törvényczikkben történt; ezt megtoldotta és megszilárdította az 1886. évi XXI. törvényczikk. A városok azonban szabadulni kiván- [nak a közös bilincs alól, amely szabad fejlődésüket megbénítja. A kormánynak tehát, amely mint a jelenlegi, tudatában van a városok nagy jelentőségének, nemzeti szempontból keresni kell a módot és alkalmat a a városok fejlődésének előmozdítására. Két kiváló tényezője van ennek a fejlődésnek, az anyagi segélyezés s az önálló városi törvény megalkotása. Óhajtjuk, hogy a városok országos kongresszusa emelkedjék ki a kongresszusok sablonos sorából, necsak határozatokat hozzon, hanem — legalább ebben a két irányban eredményeket produkáljon. T a n ii g y. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Hegedűs Gyuláné, szül. Czirbusz Margit, kisdedóvónőt a gyulavárii állami kisdedóvodához kisdedóvónővó kinevezte. Hírek. Husvót. A nagyböjt emlékezetekben gazdag, szomorú Dapjai után az ünnepek fénye dereng át a világon ! Husvót van . . . Tolong a nép a templomokba ünnepi ruhába öltözötten s a római hosszú ulból tegnap megtért öreg harangok ércznyelvei messzeható hangon hirdetik a világ minden népeinek az Életnek a Halálon aratott nagy diadalát, a feltámadás dicsőségét! Oh! Szállj szivünkbe égi béke, csodatevő mennyei szeretet, hogy a mi hajlékainkban i8 kisarjadjanak az öröm illatos virágai 8 méltó hangulatban ünnepelhessük a názárethi Jézus dicsőséges feltámadása emlékünnepét ! A nagyheti ájtatosságok és szertartások a lapunk múlt számában ismertetett sorrendben folytak le. Virágvasárnap ünnepélyes barkaszentelés volt; mise alatt az ür szenvedésének történetét a passiót énekelték. Nagy szerdán, nagy csütörtökön és nagypénteken délutánonként Jeremiás siralmait hallgatta az áhitatos közönség, mely különösen az utóbbi napon töltötte meg zsúfolásig a templomokat a Megváltó koporsójához zarándokolván. Szombaton este a feltámadási körmenet a szokott ünnepélyes keretekben folyt le. A józsefvárosi templomban az isteni tisztelet mindenkor egy órával korábban kezdődött mint a belvárosi anyatemplomban. Gyulai ág. ev. istentisztelet. Ma, husvét első napján az ág. evangélikus hivek részére úrvacsora- osztással egybekötött istentisztelet lesz az állami elemi fiúiskola nagytermében. Az egyházi beszédet ez alkalommal Koren Pál csabai ág. evangélikus lelkész tartja. Legátusok. A húsvéti ünnep alkalmából a debreczeni református főiskola a következő legátusokat küldte ki a vármegyébe: Békés: Erdős Károly 4 éves theologus, esküdtfelügyelő. Békés- gyula : Karla Ödön segédlelkész. Békésszentandrás : Makláry Lajos 4 éves tanitóképezdész. Doboz : Szabó Lajos 3 éves tanitóképezdész. Öcsöd: Halmi Miklós 3 éves theologus. Gyulavári : Balogh László 2 éves theologus. Füzesgyarmat; Debreczeni István 3 éves theologus. Köröstarcsa : Bodnár Gábor 4 éves theologus. Gyoma: Marjay Géza 4 éves theologus. Mezőberény: Balogh Mátyás 2 éves theologus. Vésztő: Kovács Gyula 3 éves theologus. Szeghalom: Gilicze Antal 4 éves theologus. Jóváhagyott alapszabály. A belügyminiszter a gyulai szegényeket felruházó egyesület hozzá felterjesztett alapszabályait jóváhagyta s azokat látta- mozva leküldte. a gróf jószágigazgatója szépen csengő aranyakkal le nem fegyverzi a vérre szomjazót. A szép vagyon mellé aztán persze, hogy kapott még sokkal szepirevalóbb hitestársat s a dere- sedő fürtök sem mentették meg a Laky-házat, hogy a piroscsőrü madár szapora egymásutánban ne kelepeden a kémény felett. A rossz nyelvek ugyan máig is rebesgetnek valami daliás indigéna huszár- kapitányról, aki az asszonynak kisérő árnyéka volt s akinek sötétbronz arczszine szakasztottan feltalálható a lányok olajbarna profilján Zajos, vidám életbe születtek a Laky gyerekek. A nyitott kapus udvarháznál ki nem fogyott a vendég, olyan marasztaló volt a kiapaszthatatlan pincze' és a szép asszony parázs szeme. A folytonos rau-j latozás közt az anya természetesen mindennel ráért! törődni, csak gyermekeivel nem, kiknek a jó IstenenI kívül egy-egy kis pesztra volt a földi gondozójuk. | Lakynéra a legkellemesebb napok akkor derültek, mikor a nyakára serdülő leányokat a városba! adhatta iskolázni. A kis városka leányiskolájának! évkönyveiben a legcsintalanabb lapokat a Laky-! lányok viselt dolgai képezik. Az . is statisztikailag1 konstatált tény, hogy mióta ezek a villogó szemű kis ördögök a városka utczáin megjelentek, a kollégium felsőbb ifjainak elbukási kvótája ijesztően felszökött. Tudós professzorok okozati összefügést véltek! felfedezni a két fenti körülmény között és nem is minden alap nélkül. A kisebb lányokkal már Lakyék is beköltöztek a diákvárosba. Az adósság csaknem elragadta a sehogysem kezelt nagy birtokot, mikor azt haszonbérbe odahagyták. Az Alszeg-utcza, hol egy szerény kis fészkel vertek, hallatlan forgalmat vett azóta a nap minden órájában. Erősen kiskorú ifjak tartották megszállva az egész utczát s ha valamelyik Laky lány élénk- szinü ruhája megvillant, egész gárda rohant kíséretül szegődni. Mert ezek a hevülő, ideális jó fiuk képezték a szépséges Laky lányoknak egész udvarát. Pedig a két nagyobbiknál ugyancsak elfért volna egy-két komoly udvarló is. Erzsébet már több Ízben ünnepelte meg szűk családi körben a 20-ik születése napját. Rendkívül érdekes, sugár szép barna Ián}: volt. Felséges, észvesztő szemeiben a déli vér minden forrósága ott csillogott. A modorában egészen férfias. A hangja mindig olyan rekedten éles volt, mintha egy lovassági escadront vezényelne és nyíltan czigarettázott. Szóval külsőségekben adta a jukker-lányt, csakhogy hiányzott belőle az igazi jukker-lány szeretetremél- tósága. Legtöbbször angol lovagló ruhát viselt, melyet a kisvárosi nőszabó raffinált ízlése komponált össze s hosszú dragonyos lépteit alig tudta követni a kurtább lábú ifjúság az esti promenádon. Ezeknek a hódoló gyerekeknek csodadolgokat tudott Erzsébet elbeszélni, az ő soha nem létezett, beképzelt viszonyairól. Emlegetett fényes, csillogó daliákat, dk elbódult fővel hevertek előtte a porban, mig ő királynőként gázolt az összetört sziveken keresztül Az ilyen és ehhez hasonló kalandos regék, persze prózaibb alakban, de mégis elterjedtek s a szegény Erzsébet rettentő rossz hírbe jött, anélkül, hogy valaha igazán rossz lett volna. Már sokkal pozitivebb pletykák keringtek Katinkáról, erről a pikáns arczu gömbölyű szépségről. Különösen egy regényes kalandját emlegették sokat, még csitri iskolás leány korából, mikor valami érdemes szücsmesternél kvártélyozott. A jámbor cívis korán feküdt, az utczaajtót gondosan elzárta s igy Katinka és szerelmes lovagja sokáig csak a kerítés rácsán keresztül válthattak érzelmes légi csókokat és sóhajokat. De csakhamar pártfogójukká szegődött a terebélyes eperfa, melynek egy vaskos ága keresztülhajolt a kerítésen. Erre a hatálmas ágra kapaszkodott fel szép holdas nyári estéken a szív kiskorú vitéze s Katinka is mellé telepedvén, a kora szerelem minden mézének kizsákmányolásával tultettek a világhírű „erkély-jeleneten“ is. Az üdvösséges éjszakának a majszter ur vetett véget, még pedig olyan megrázó tragédia keretében, melynek leírása megviselné a legszázadvégibb idegzetet is. A harmadik leány egyesíti nénjeinek minden szépségét és minden csepp lázongó vérét. Él-hal a katonákért s gyakran kikel a mostoha sors ellen, hogy kadét udvarlónál magasabb sarzsiig még nem vihette. Különben elég naiv kisleány, ki az iskolában gyakran eldicsekszik, hogy a mamája szerint neki kékvér folyik az ereiben, amit aztán csodálkozva beszélnek el otthon a bakfisok a megdöbbent mamáknak, kik persze "azonnal tisztába vannak a vér színe változásával, megemlékezve, a Laky-ház daliás huszárkapitány barátjáról. A legkisebb lány Magduska, még nem esik
