Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-14 / 11. szám
XLI. évfolyam. Gyula, igog. márczius 14. 11-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ............... 10 K — f Fé l évre............... 5 K — f- Évnegyedre............... 2 K 50 f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 tillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Márczius 15. A szabad tavaszi szél szilajon söpör végig a nagy magyar pusztákon . . , Gyűrűzve ringatja a vadvizeket és féktelen kedvében felborzolja az erdők üstökét! . . . S ha megunta kedvtelését a földön, azután következik csak az igazi fejedelmi játék : fölcsap a magasba, szárnyas paripáival fölcsatangol az ólmos felhők szédítő birodalmáig! Fütyö részve tolakodik közéjük, fiatalos kedvében nagyokat rikkant és kergetni kezdi a hömpölygő, tarajos óriásokat erre-arra, ahogy a kedve tartja. Azok pedig megszaladnak előle ... az ólomszinü kárpit végig szakad az égbolt egész hosszában s a mennyek kéklő tengeréből diadalmas, fénylő arczczal, életfakasztó, meleg sugarakkal bontakozik ki az égi testek fejedelme, a Nap! . . . S a dísztelen kopár Föld varázsütésre fölébred álmából . . . Yégigremeg rajta az uj élet csodatévő varázsa, dermedt szivét jóleső melegség futja át! . . . Attól aztán rügybe szökkennek a fák, az erdők, kinyitják ezerszinü szemeiket a virágok, az apró madarak seregei előkeresgélik legszebb és legújabb nótáskönyveiket, névtelen bogárkák ezrei futkosnak a földön,röpködnek, tán- czolnak a leáradó sugárözöiThen ... s az Ég és Föld összeölelkezve fogja át az ébredő Természet bölcsőjét! Tavaszodik . . . * * * Ha valakinek, úgy nekünk magyaroknak, szent ünnep a Tavasz érkezése . . . Nem a Természet feslő', fakadó ezer szépségének önkéntelen csodálata avatja ünneppé jöttét, de azok a porló emlékek, ereklyék, relikviák, amik lágy fuvallatára uj- ■ jongva, régi fényükben, melegségükben sza- i badulnak ki az emberi kedélyek sivár börtönéből, hová a Feledés és Hálátlanság — ez az átkos örökifjúságú testvérpár — temette őket! .. . A mi ünnepünk a rabságból való szabadulás emlékezete s az ünnepet, az eszmét fogalommá, testté alkotó Erő, a káprázatos ruhájú Géniusz : a Szabadság születése napja — Márczius tizenötödike! Hatvanegy esztendő ! Akik akkor születtek és gyermekek voltak, galambősz hajú emberek immáron... akik akkor küzdöttek háromszinü lobogók alatt a Szabadságért, meghajlott aggastyánok lettek ... ha ugyan hirmondónak, régi dicsőségről szóló régi mesének akad közöttük egy-egy elvétve itt-amott . . . És igy múlik el minden a világon ! . . . így hanyatlott a porba annakidején hires nevezetes kuruczidők utolsó katonája, késői hírmondója . . . És igy dőlnek ki a négy vennyolczas nagy idők tanúi . . . És igy ritkulnak az évszázados szálfák is az őserdőkben ! . . . Fölöttünk a Természet örök törvénye laz Ur! . . . * * * A nagy idők napjának immár utolsó sugara is áldozóban van ! . . . Nem sokára kihűl a végső parázs, á legkisebb életszikra is, s az utolsó negyvennyolczas honvéd behantolt sírja fölött kettészakad a kapocs, mely bennünket a szabadságharcz emlékeivel — jelent a múlttal — összekötött . . . Lefelé fordulnak a kialudt fáklyák s a Dicsőség nagy kriptájának lezuhanó vasajtaja fölött megfordítjuk ősi Nagyságunk ezeréves nemesi czimerét! Kelet égi tájának ködös tengeréből fáradtan emelkedik ki az Emlékezet ezüstsugaras Holdvilága . . . végtelen távolból még felénk integetnek lehullott dicsőségünk bolygó csillag-szilánkjai, hogy derengésükkel egy- ideig ébren tartsák a mindnyájunkra aláhajló szomorú éjszakát . . . De mi lesz ha kialszik a Hold? . . . Mi lesz, ha lehullnak a végtelen űrbe a bolygó csillagok ? . . . Ki fog fölöttünk őrködni a sötétség meg- számlálatlan óráin ? Az ősök szelleme? A múltak emlékezete? Saját önbizalmunk? . . . — Nem ! Fölöttünk, veszendőbe indult magyarok sorsa fölött, csak a Végtelen fog virrasz- tani ... az őröktől fogva volt és örökkélevő Erő ... az Isten ! . . . Régi nagy idők hazajáró szellemei kísértenek ! . .. A tavaszi ég elsötétült felettünk . . . nagy viharok vannak keletkezőben ! . . . Jertek! Imádkozzunk a mi megtartó Istenünkhöz, hogy ne jöjjön el soha — a mi Éjszakánk! Sr-ly S-p. TÁROZA. Márcziusi gondolatok. Irta: Székely Sándor Hatvanegy év előtt! . . . Zöldebb volt a mező ! Bagyogóbb a napfény! Csatlogóbb a nóta ! . . . — Annál szebb kikelet Magyarország felett Nem is járt azóta! . . . . . . Daliás leventék, patkós paripákon, Ősi szabadságért élni-halni készek : Tündökölő karddal mentek a csatába Szép magyar vitézek ! . . . Biadó harsogott síkon, völgyön, hegyen, Tavaszi szél szárnyán kibomlott a zászló ; Szeilemparipákon ott nyargalt előttünk Hollós Mátyás király ! Nagy Lajos ! Szent László ! . . . Mint a sebes vihar, mint a zúgó orkán Úgy csaptunk az ellen kellős közepébe ! S ránk hullott az égbolt tenger csillagának Minden fényessége ! . . . . . . S hatvanegy év — után ! ? — Istenünk! Hová lett a Te híres néped?. .. Hová földelték el azt a szent diadalt, Azt a sok ragyogást, tenger dicsőséget? . .. Hol vannak a kardok? Hol vannak a szablyák? Hol vannak a hősök fúvó paripákon? . . . Van-e lángoló szív, van-e aczólos kar, Van-e még jó magyar ezen a világon ? ! . . . Lesz-e még kikelet, amikor kigyúlad Ez a pártos ország mind a négy szegletén, S a közös nagy átok porbatiprására, Lelkesen fog kezet a gazdag, a szegény? ! . . . Virágba borúl-e még valaha egyszer Ősi szabadságunk tépett rózsafája ? Megmutatjuk-e még, hogy a büszke magyar A kerek világnak legjobb katonája! ? . . . Lesz-e csillaghullás, világfelfordulás ? Tavaszi szél szárnyán bomlik-e ki zászló ? . . . Eljön-e akkor is bennünket vezetni Hollós Mátyás király, Nagy Lajos, Szent László ! ? , . . Lesz-e még Márczius, amely lángra gyújtson Testet, lelket, szívet, Csontot, vért és velőt! ? . . . Meg tudunk-e halni — ha kell — a hazáért, Mint hajdan az ősök: Hatvanegy év előtt! ? . . . Kutyasorban, Irta*: Péczely József. —... Olyan nagy bajuszt nem láttam életemben. Két végit a fülire csavarhatta volna Zsiga bátyánk, akár háromszor is. Talán meg is tette. Ki tudja? A tövénél gazdag, vastag volt, a végit meg. .. tűbe lehetett volna húzni. De hol volt a vége!? Való, hogy kissé elragadott a beszéd heve. De úgy gondoltam, ha már valamit megtoldok, hát az legyen megtoldva. Kuka András, a kocsisom meg is csavargatta a fejét. Látszott a tekintetén, hogy ily kiváló emberi ékességről még beszélni sem hallott soha, nem hogy látott volna. Mintegy önkéntelenül kétfelé törülte öklével a maga csutakjait ; közbe köhintett is vagy kettőt. Azt hittem, már szól valamit, de csalódtam . .. Ott jártunk a sürüsi részeken. Úgy esett, hogy írás jött a faluba, melyben az állt, bogy az embereket számba kell venni. Apraját, nagyját . . . hol milyen találtatódik.-- Ha má’ igy van, — mondta a biró — akko‘ majd rubrikába szödik azt a tanítók. Sirofín • Bawlí Bt éivágyst ésr a ftsflnälyt, rarpmOa.- talk a KBhügfct, váladékát, éjjWÍ boáiéit. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Hoe&e4* eredeti cuomegoíáat. IF. BäoSFresassa-ILa & Clo. Basel X-iaptinlk: mai száma, ÍO old.a.1.
