Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-27 / 52. szám
XL. évfolyam. Gyula, 1908. deczember 25. 52-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre „a ........ 10 K — f Fél évre............. 5 K — f Év negyedre............. 2 K 50 f Hir detési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 tillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal 1 Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési felhívás a „Békés“ 41-ik évfolyamára. Újra határkövet állít elénk az idő. Végére jutottunk az 1908. évnek és uj küzdelemmel lépünk az uj esztendőbe. Mielőtt átlépnénk ezt a küszöböt, mérlegkészítés közben, araikor minden ember reménykedve függeszti rá szemét a jövevényre s kötelességérzetéből, munkásságából biztatást merit a szebb jövőre : hadd szóljunk mi is néhány szót a „Békés“ olvasóközönségéhez, akiknek szerető támogatását munkánk közben sokszor éreztük s ezúttal is hálás köszönetét mondunk érte. Az uj esztendő a mi műhelyünket csak annyiban érinti, hogy lapunk ekkor lép a negyvenegyedik évfolyamába s a nagy múltjára való visszatekintés megszilárdítja hitünket, hogy ennek az orgánumnak a fejlődése Békésvármegye közönségének nagyra értékelését viseli magán és a közönség ragaszkodását büszkén vallhatja a maga szerzeményének. A küzdelemben eltölt negyven esztendő nagy múlt az újság életében. Mert amig az ember, — bármily lassú léptekben is — előkészíti a maga számára a nyugalmas élet biztos révpartját; az újság ide nem hajózhat be, a dietetikus renddel nem élhet, hanem napról-napra vissza kell fiatalodnia, hogy a harezot rugalmassággal és ifjú energiával bírja s minden talpalatnyi teret elfoglalhasson a maga számára. Az újság hódítása az olvasóközönség. Minél nagyobb olvasótábor áll egy orgánum mögött, annál erősebb a szava a közélet fórumán, annál hathatósabban és erősebben tudja szolgálni a közönség érdekeit. Mindig nagy becsben tartottuk olvasóink pártfogását, mindig azt váltottuk legszebb sikerünknek, ha lapunk minden sorában úgyszólván visszhangra talált közönségünk érdeklődése, de kétszeresen értékes számunkra ez a ragaszkodás a mostani időben, mert mint nem politikai lap pártérdekek szolgálatában nem állunk és igy lapunk minden betűjében a tárgyilagos igazságot, kritikájában a legteljesebb függetlenségen alapuló pártatlanságot igyekszik megközelíteni és szolgálni. Egy orgánum bármilyen erős is, akármilyen elterjedt, elszigetelten áll véleményével, amint olyan hangot üt meg, mely nem találja meg összhangját a közönség gondolkodásával, az olvasó szubjektív érzésével. Mert a publikum függetlenségre, pártatlanságra törekszik s csak azt az orgánumot tünteti ki bizalmával, mely eltalálja a kritikának azt a mértékét, melyet az intelligens olvasó úgyis megalkot magának és nem tér el tőle az előnyös megvilágítás és a legszebb beszéd árán sem. A „Békés“, régi hagyományához híven, modern és fokozatos haladás elve mellett sok tekintetben konzervatív orgánum marad a jövőben is. A tömeg hangulatának talán ideig-óráig kedvez a mindenáron való fene- gyerekeskedós, a handabandázás, de az értelmes olvasóközönség r'áun erre, az újság pedig kiadja a kezéből az erőteljesebb hangot, amelyet, amidőn igazán szükség van reá, nem képes fokozni s már csak suhogtatni tud, amikor ütni kellene. Lapunk irányáról tehát annyit, hogy maradunk olyanok, aminők negyven esztendeig voltunk. Ennek az iránynak jogosultságát épen az a negyven esztendő bizonyítja, mely a „Békés“-t a vármegye sőt az egész alföld legrégebbi hírlapjává avatja. Békésvármegye közéletének szolgálatában, minden kulturmozgalomban, a megyei s községi érdekek önzetlen felkarolásában ezután is nyitva áll lapunk minden hasznos alkotás, minden egészséges terv számára, egyedüli ambicziónk lévén szükebb hazánk elhaladásához s hírlap publiczitásával hozzájárulni. Munkánkhoz kérjük az uj év küszöbén a vármegye közönségének további szives támogatását. Tisztelegi: A „Békés“ szerkesztősége. Kiadói szó. A „Békés“ előfizetési dija: Egész évre 10 korona Fél évre 5 „ Negyedévre 2 „ 50 fillér, mely összeg vidékről „Békés“ kiadóhivatalának Gyulán, postautalványnyal küldendő be. A „Békés“ kiadóhivatala. Csillagtalan sötét éjszaka borult a lel - kekre, vétek süni felhői, takarták az erény tündöklő napját, a szabadulás reményét már- már. csüggedés váltotta fel, mikor valósult az epedő lelkek hő vágya s a magas mennyből földre szállt »a világ világossága«, »Krisztus a testben eljött«, hogy- »rnegkeTÁRCZ 4Lajos barátomhoz. Bibliád mellett, Elgondolkozva, Bánat emészti, Vérző szivedet! . . . Imát mond : lelked! . . . És visszahozza, Kebledet tépni: Drága kincsedet! . . . Ne űzz kegyetlen, Mártiromságot! . . . Szived megjárta, Óh, a Golgothát! . . . Gyújtson kebledben, Uj boldogságot. Karodba zárva: A kis unokád. Fenyéri Sándor. Elért hát engem is ... — Elért hát engem is Újból a végzet. Forró ölelésed Alomból keltett s ime újból érzem A szív szavát. — A szív felébredt. Egy hosszú álom fátyla elszakadt, S a résen lopva surran át felém Az új nap fénye, tüze, melegsége: Egy újabb érzés. — Uj regény ? Egy új kaland, hol tavaszi virág, Es lopott csók, sóhaj a méla kezdet ? Eb ahol láng lobog, ha jő a sugár, Hol minden fojtott kéjtől reszket ? És hol az ősz majd mindent eltemet Gyönyört és kint s egyetlen könybe vész A búcsúszó s a szív szava helyett Parancsol máj d a józan ész ? Ne ezt! Nem új regényre vágyom ón, Emésztő lángra, perzselő tiizekre, Mely egy-egy kéjes pillanat alatt Mindent, mi szent volt, eltemetne. Amire vágyom, most hogy rám talált Újból a végzet: Egy új élet az — Bár lenne a csókod, az ölelésed Az egyetlen igazi, — az utolsó tavasz! K. M. L. Mikor újságíróval beszélek. Irta : Jászai Mari. Úgy vannak velünk az újságírók, mint a érmék a babajátékával; — 3 ig a szemét ki nem piszkálta az ujjacskáival, hogy megnézze mi van mögötte — és a gyomrából ki nem húzkodta a kenderkócot, addig szereti ; azután földhöz vágja és keres uj babát; kivált idegen átutazókat, akikhez nehéz, vagy pláne lehetetlen bejutni. Akikhez lehetetlen bejutni, azok az egész Istennők ! Egy elsőrangú zsurnaliszta suttogó áhítattal beszélt nekem egy ilyenről, amiért „semmi kincsért“ sem tudott bejutni hozzá, amiért az misztikus ködbe burkolódzik előttük és sem zsurnalisztát nem fogad, sem újságot nem olvas ! Mint fölényes nagy tulajdonságot, mint nagy erkölcsi bátorságot emlegetik csodálói ezen idegen nagyságnak, hogy újságot nem olvas! Ezzel szemben én azt merem állítani, hogy nagyobb bátorság kell ahhoz, hogy az ember mindent elolvasson. Újságot nem olvasni óriási kényelem, könyveket olvasni a legnagyobb gyönyörűség ! Újságot olvasni a legfárasztóbb kötelesség. A mindennapi küzdelem megkezdése az. Az eleven levegő beszivása, mely éltet és öl. Abból érzem meg a velem együtt élő embertárTlidöbetegsógek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis, influenza ellen szántába tanár és Mm által naponta ajánlva. Sfcofhogy értéktelen utánzatokat rs kínálnak, kérjen mimienlKkr „arwdelt CHOtnayoiásl. F. Heffau»-Li lUtlle ét Co. Basel (S*M 99 Roehe" * «rresi randüttr« f gy<eysi«1iicltr. — ári U«£etiki»t 4.— kason*. Lapunk m.a,i száma, 12 old.al.
