Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-09 / 6. szám
XL. évfolyam. Gyula, 1908. február 9. 6-ik szám. Előfizetési árak; Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre...................... 5 K — f Év negyedre................. 2 K 50 í Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. r r TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ- KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Lakás nyomorúság. Lapunk múlt heti számában »Egy lakó« fenti czim alatt feljajdult az abnormisan emelkedő lakbérekre, amelyek ónsulylyal nehezednek a tisztviselői, de már hozzá tehet- tehetjük, hogy nem csupán a tisztviselői, hanem a saját házzal nem biró iionoráczior, kereskedő s iparos, tehát az egész középosztályra is. Ez a panasz, amelynek igazságát különben teljes mértékben elismerjük, általánosságban véve, nem gyulai különlegesség. Ugyanilyen panaszok olvashatók ugyanis a főváros, sőt országszerte az összes vidéki városokból is. Ugyanolyan panaszok és pedig jobbadán hasonló, ha ugyan nem teljesen azonos okokból is. A főok az, hogy országszerte nagyobb a kereslet, mint a kinálat a bérbe adó lakásokra nézve. A kereslet és kinálat közötti aránytalanság különben természetes oka nemcsak a lakás, hanem az élelmi czikkek példátlan drágaságának is. Hogy Gyulán a lakásdrágaság még nagyobb, mint az ország más vidéki városaiban, annak még két különleges oka is van; az egyik a közterheknek Gyulán aránytalan, sőt elviselhetetlen nagysága, a másik pedig a munkásviszonyoknak, különösen az építőipar terén való rosszasága, mondhatni tart- hatlansága. A közteher, nevezetesen a 120 °/0 városi adó, majdnem belékergeti a háztulajdonosokat a lakbérek emelésébe. Pontosan kimutatható, hogy 100 kor. házbérjövedelem után a közteher 30 koronát emészt fel. A javítási s átalakítási munka is, úgy anyag, mint munkabér tekintetében az eddiginél két, sőt háromszor akkorára rúg. Uj ház építése pedig, eltekintve az épitő anyag rendkívüli drágaságától, a munkásviszonyok között Gyulán nemcsak nehéz, hanem mondhatni lehetetlen dolog. — A munkadók és épitőmunkások között idestova évek óta olyan ür tátong, amelyet — noha hasonló okokból keletkezett — más városokban, igy hogy csak a hozzánk közelebb fekvő Aradot és Nagyváradot említsük, a közös érdek és a kölcsönös jóakarat tudtak áthidalni. Másutt ugyanis a szervezett munkaadók megtalálták az utat módot, hogy szervezett és szervezetlen, munkásokkal dolgozzanak, ugyanúgy a szakszervezet kötelékében álló munkások is. A gyulai épitőmunkások sem keresik, ha közel vagy messze idegenben dolgoznak, hogy a munkaadó az általuk >kutyaszövetség«-nek nevezett szervezetnek tagja-e vagy nem, de Gyulán eddig hallani sem akarnak róla, hogy ilyeneknél munkába álljanak. Máshol idegen munkások bátran dolgozhatnak ha nem tagjai is a szakszervezetnek, Gyulán is dolgozhatnának ugyan, de itt, ahol az épitőmunkások száma nagyobb, mint a főváros kivételével talán az ország bármely helyén, idegen munkások a munkát megkísérelni sem merészük. Ilyen viszonyok között tehát Gyulán bérházakat vagy egyáltalában épiteni, úgy a telektulajdonosok, mint az építőiparosok részéről immár nemcsak koczkáztatott, hanem mondhatni lehetetlen vállalkozás. Egyóbb mellékes körülményektől eltekintve a munkásviszonyoknak ilyetén állapota volt a főoka annak is, hogy a tisztviselő- telep tetszetős eszméje meghiúsult. És meg fog hiúsulni mindaddig, mig e tekintetben egészséges és gyökeres fordulat nem áll be. Fájdalom, még mindig nincs erre kilátás. Az épitó'munkások ugyanis az önálló iparosoktól feltétlen kapitulácziót kérnek. Másutt nem, csakis Gyulán. És mert csakis tőlük és csakis itt követelik, ebben van annak a magyarázata, hogy a gyulai önálló iparosok ezt, anyagi exisztencziájuk végromlása nélkül nem tehetik meg, mert a vidéki iparosokkal szemben versenyképtelenekké válnának. A munkásviszonyok tarthatatlansága egyaránt sújtja a munkaadókat, épitőmunkáso- kat; rendkívül bénítja a forgalmat s az építkezési képesség megsemmisítése következtében társadalmi és osztálykülönbség nélkül ónsulylyal nehezedik az összes »lakók«-ra; nincsen olyan foglalkozási kör, amelynek hasznára volna, sőt valamennyit exisztenczi- ájában támadja meg és sajnos, semmi de semmi kilátás, hogy a mindenki által epedve várt üdvös változás e tekintetben egyhamar bekövetkezzék. T a n íi g y. Főigazgatói látogatás. Dr. Vass Bertalan czisz- terczi-rendi áldozópap, a nagyváradi tankerület kir. főigazgatója, f. hó 8-án, szombaton, a róm. katb. főgimnázium látogatására városunkba érkezett. Szabadságolt tanár. Prág Ferencz főgimnáziumunk tanára, egészégének helyreállítására 6 hétre Zelenikába utazott. A főgimnázium vezetősége Prág szabadságának idejére, helyébe Benkosics István tanárjelölt, óraadó tanárt alkalmazta, ki a múlt hét folyamán már át is vette a tanórákat. T Á R C 1 A, Az első kliens.* Irta: Ribiánszky József, Dr. Tulipán Lóránt, budapesti kezdő ügyvéd nyugtalanul járkál fényesen és hitelben berendezett szőnyeges szobájában. Csak pár napja, hogy az ügyvédi vizsgálatot letette s ma nyitott irodát. Előzőleg azonban az újságok nyilt- terében közhírré tette a világra szóló eseményt. Vájjon ki lesz az első kliens? Ezen tépelődik Elhatározta, hogy akárki lesz is, arczképét olajba festeti meg és aranyrámába foglaltatja. Múlnak az órák, repül az idő. Már délfelé jár s egy teremtett lélek sem mutatkozik. Végre az ajtón kaparás hallatszik, mintha valaki a kilincset keresné. A fiatal fiskális dobogó szívvel, mohón rántja föl az ajtót. Szűrös atyafi a látogató. * A „Budapest“ jubileumi albumából. — Nem tóm jó helyen kereskedek-e ? — kérdi a vendég. — A kapu alatt ménkű, czifra táblát láttam. Azt mondja, hogy doktor és a tudományok tudósa. Hát mondok, mán csak föl- gyüvök, talán majd csak eligazítják a bajomat, mivelmert nagy csúfság esett rajtam. — Tessék helyet foglalni urambátyám, ebben a karosszékben. — Köszönöm, nem fáradtam el. De mivelmert azt tartja a példaszó, hogy mind bolond ember az, aki akkor is áll, mikor leülhet, nem vetem meg a szives kináját, mert utóbb még valami bolond nimet hozzám köti a lovát. — Parancsoljon, kedves bátyám rágyújtani! A jogtudor aranykantáros, vastag szivart nyom a kérges marku, derék ember szájába. Még gyújtóval is kedveskedik. — No hát halljuk azt a nagy bajt ! — Hát kérem szívesen, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, úgy kezdődött a dolog, hogy farsangkor nálunk is beütött a kortesvilág. Annak előtte mindig balpárti ember voltam, a nékü, hogy valami hasznát láttam volna. Az innenső szomszédom, Bodorgos-Balog János' fúrt a kormány szekerit tolta, de volt is láttatja. Leégett az a rossz pajtája, aki egy irgalmas kiáltást sem ért, de azért iól bevolt szekurálva. Más magamfajta pógárembert becsuktak volna érte, ü keeme pedig még pénzt kapott. Olyan cserépzsindelyes épületet rakatott a régi rossz viskó helyett, hogy a főszolgabíró is ellakhatnék benne. Mikor osztán kettős istentisztelet után a községháza előtt azt tanáltam mondani, hogy nem pénzt, hanem olyan helyet érdemel, ahol a kutya nem veszi ki kezéből a kenyeret, még neki állott föllebb és beáztatott a járásbíróságnál. — Ne búsuljon, urambátyám, majd megvédelmezem én. — Az már annyit érne, mint megkövetem, a döglött lovon a patkó. A járásbiró ur min- gyárt ott fogott két hétre. Rám mordult, hogy feljebbezek-e ? — Nem ettem bolond gombát, mondok, hogy még feljebbezzek is, hanem lejebbezni, lejebbezek. Erre a járásbiró ur olyan mérges lett, mint a pulykakakas és abban a minutában lecsukatott. Ha bezárnak, majd kieresztenek, Tüdőbetegségek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen nundenk# „Roche“ eredeti csomagolást. P. Hstfmanti-La Reche & Co«'Basel ■ II .......................... ■ I.ÜII Ili' ■■■ La ptáros mai száma 10 oldal.
